(Oroszul ruletteznek! Most töltik nekik a tárat, nehogy luftra fussanak!)
Áram- és gázpiac - A külföldi befektetõk kivásárlása helyett eddig csak a „baráti” Molt sikerült megszorongatni
A Fidesz már a választások elõtt is a közmûcégek esetleges megvásárlására vonatkozó utalásokkal igyekezett híveket szerezni magának, a magas áram és gázszámlákat külföldi-ellenességgel vegyítve.

Az amerikai AES tulajdonában lévõ Tisza II erõmû
MÓRICZ SIMON
Az energiaszektor állami tulajdonrészének piaci, megegyezésen alapuló növelésében azonban utoljára a Gyurcsány-, illetve a Bajnai-kabinet ért el sikereket. Mi több, a tényleges tettek szintjén Orbán Viktor kormányzása óta inkább visszalépés történt.
A Gyurcsány-érában – hallgatólagos Fidesz-háttértámogatással – aMagyar Villamos Mûvek (MVM) lett az állam energiaterveinek zászlóshajója. Ennek szellemében az MVM megvásárolta az Elmû és az Émász kisebbségi részét, és az állami holding többségi részvételével indult meg a Mátrai Erõmû hazai fûtõanyagra alapozott bõvítése. A Gyurcsány-kabinet látványos lépést tett, amikor nem a – magántulajdonú – Molt jelölte ki az orosz Déli áramlat gázvezeték magyar felelõsének, hanem a témában járatlan, de államiMagyar Fejlesztési Bankot. A Bajnai-kormány alatt intenzív – és nyilvánosságra hozott – tárgyalások indultak meg az MVM és az E.ON között a németek hazai részvényeinek megvásárlásáról. A kabinet elõvásárlási jogot is kapott a központi gáznagykereskedõre (amit azóta sem bocsátottak áruba). (Emellett 2009 novemberében az MVM megvásárolt egy szélerõmûparkot is.)
Ehhez képest a Fidesz-kormány alatt színre lépõ új MVM-vezetés lefújta mind az E.ON kisebbségi részesedésének megvásárlását, mind az állami többségû mátrai bõvítést. Ennek magyarázatául különbözõ korábbi veszteségforrásokat jelöltek meg, míg Fellegi Tamás fejlesztési miniszter tavaly novemberben cáfolta, hogy a kormány vásárlási tárgyalásokat folytatna az E.ON-nal.
A jelek szerint az Orbán-kormány, ha lehetõsége adódik rá, a messzemenõkig él a számára nem tetszõ cégek szabályokon keresztüli ellehetetlenítésével. Ezt tette már 2001–2002-ben is, amikor a Mol gázüzletágát szerették volna jó áron megszerezni, ezért a hatósági gázár alacsonyan tartásával a tönk szélére sodorták azt. A választások után a meggyengült Mol-gázcégeket végül az E.ON vette meg. Manapság a közmûbefektetõk elõtt elsõsorban a pécsi víztársaság fideszes einstandolása, illetve az orosz Szurgutnyeftyegaz (MSZP–Fidesz hátterû) trükkös távoltartása lebeg elrettentõ példaként. (A Fidesz volt szolnoki vezetõje által irányított Magyar Energia Hivatal azzal, hogy nem ad ki egy papírt, az orosz céget az 1,4milliárd eurós részvénycsomaghoz kötõdõ legalapvetõbb jogainak gyakorlásában is akadályozza.) Ugyanakkor a jelek szerint mindez csupán elszigetelt jelenség: az energiaszektor nagy külföldi befektetõivel a magyar kormány csínján bánik. Noha a válságadó, illetve a tarifák befagyasztása szintén értelmezhetõ egy fajta ellehetetlenítési kísérletnek, az ágazatban nagyobb a csend, mint amikor a szocialista–liberális érában emelkedtek az energiaárak.
Ha tehát a külföldieknek maguktól nem akaródzik elmenni, a kormánynak nincs más lehetõsége, a pénztárcájához kell nyúlnia. Elemzõk szerint a befektetõk számára nyilván „van az az összeg”, amiért kivonulnának. De ez feltehetõleg nagyságrendekkel különbözik amagyar kormány anyagi lehetõségeitõl. Erre szintén a Szurgutnyeftyegaz-ügy szolgáltat példát. Fellegi Tamásnak az elmúlt hónapokban tett, félreérthetõ-félreértett szavaiból az azért kitûnik, hogy a magyar kormány nem látja szívesen az orosz vállalatot a Mol 21 százalékos (azaz legnagyobb) tulajdonosaként. Ám ahhoz, hogy ez a helyzet változzék, a Szurgutnyeftyegaznak el kéne adnia a csomagot, és valamely, a kormány bizalmát élvezõ félnek meg kéne azt vennie. Habár értesülések szerint a magyar kabinet cserébe meglebegtette volna a Paksi Atomerõmû bõvítését, egy ilyen barter komoly nemzetközi felháborodást váltana ki. Ez ügyben is marad hát a pénz.
Az ügylet nemcsak azért feneklett meg, mert az orosz fél dacosan tartja magát, hanem mert Magyarországon sem akadt felesleges félezermilliárd forint a – választóknak nehezen eladható – ügylet fedezésére. Ennek kapcsán a pénztémát a korábban sajátrészvény-felvásárlási lázban égõ Mol és a magyar kormány is kerülgeti. Fellegi Tamás a Külügyminisztérium folyóiratában nemes egyszerûséggel technikai kérdésnek nevezte, miként valósul meg az a politikai szándék, hogy „olyan stratégiai vállalat esetében, mint a Mol, külföldi államnak ne legyen meghatározó szava és tulajdona”.Mellesleg aMolmellett a Szurgutnyeftyegaz is magáncég.
Elszippantják a gázpiacot
Miközben az MVM látványosan visszalépett a már megindított árampiaci tervektõl, a kormány a gázpiacon csinálna neki helyet. Orbán Viktor tárgyalásait követõen az MVM-et jelölték ki az azerbajdzsáni gázt tengeri hajókon Magyarországig szállító AGRI-projekt magyar résztvevõjének – pedig ez szintén a Molnak lenne testhezálló. Az MVM új vezetése ezt – az elõzõ érától eltérõen – már elfogadta. Nemrég az MVM számára kedvezõ irányba módosították a gázvezeték-építési szabályokat, és rátestálták az olcsón felhalmozott stratégiai gázkészletek egy részének eladási jogát is. Ez már szinte nyílt támadás az ellen a Mol ellen, melyet a kormány amúgy védelmez a külföldiektõl. Orbán Viktor és Hernádi Zsolt Molvezér a Fidesz ellenzéki évei alatt sem titkolták baráti viszonyukat. Ehhez képest a Fidesz kormányon a Molt még talán a többi energiacégnél is nagyobb mértékben terheli: az adókon és a gázárstopon felül belsõ tarifáit csökkenti, az MVM-et pedig ráküldi a piacára.
Link