Hat hónapos próbaidõ, esetenként 44 órás munkahét túlórapénz nélkül és legfeljebb két hét szabadság járna a dolgozóknak, ha a konvergenciaprogram részeként nyáron a parlament elé kerülõ törvénymódosítási javaslatokat elfogadják. A foglalkoztatás átalakítására várhatóan 2011 júliusáig kerül sor, az új keretrendszer pedig 2012 januárjától léphet életbe.

A kormány április 15-én küldte el az Európai Bizottságnak a magyar konvergenciaprogram aktualizált változatát. Ebben, mint a hvg.hu korábbi cikkében megírtuk, minden látszat szerint hátat fordítottak a korábbi csontvázkeresõs, a megszorításokról hallani sem akaró, mindent az adócsökkentés dinamizáló hatására építõ elképzeléseknek. Mást találtak ki.
A tervek szerint megszüntetik az álláskeresési segélyt és 90 napra csökkentik az álláskeresési járadék folyósítási idejét. A családtámogatásokat nominálisan befagyasztják, a több jogcímen igénybe vehetõ szociális tranfszerek értékét pedig maximálják. Ez az intézkedéssorozat önmagában a terv teljes hatásának közel negyedéért felelõs. Mi változik még?
A próbaidõt az eddigi 3 hónap helyett 6 hónapban maximalizálnák. Azaz a munkáltatónak lényegesen több ideje lenne arra, hogy indoklás nélkül azonnali hatállyal megszüntesse a munkavállaló munkaviszonyát. A Liga Szakszervezeteknek a hvg.hu-hoz eljuttatott állásfoglalása szerint elfogadhatatlan, hogy az Alkotmánybíróság ismételt állásfoglalásai ellenére a kormány a hat hónapos próbaidõvel bevezeti az indoklás nélküli felmondás intézményét a versenyszférában is. A Liga szerint a kormányon külön számon kérhetõ, hogy a munkavállalók millióit érintõ intézkedésekrõl miért csak egy angol nyelvû internetes dokumentumból tájékozódhatnak az állampolgárok, és miért maradt el ismét minden érdemi párbeszéd vagy konzultáció.

A hat hónap már olyan hosszú idõ, ami bizonyos munkakörökben, betanított illetve segédmunka esetén, teljesen indokolatlan – mondta a hvg.hu-nak Viszló László munkajogi szakértõ, hozzátéve: a tervezett változtatás visszaélésekre is adhat lehetõséget, amikor megfosztja a munkavállalókat a rendes felmondás esetén egyébként biztosított jogi garanciáktól, mint az indoklási kötelezettség és a felmondási idõ.

A munkaadó ráadásul, a cég érdekétõl függõen, csökkentheti vagy emelheti a heti munkaidõt. Határidõs munka esetén akár heti 40 helyett 44 órában dolgoztathatja alkalmazottait, anélkül, hogy túlórapénzt fizetne nekik. Eddig a 40 órán felüli munkavégzés túlmunkaként jelentkezett, amit túlmunkadíjjal ki kellett fizetni. Ráadásul a munkáltató a rendkívüli munkavégzés (túlmunka) esetén annak ellenértékét nem lesz köteles kifizetni, akár a munkavállaló akaratának figyelmen kívül hagyásával jogosult lesz helyette szabadságot adni. A tervezett megoldás a munkavállalók jövedelmét egyoldalúan csökkenti, és a munkavállalóra hárítja a termelés ciklikusságából eredõ hátrányokat – hangsúlyozta a szakértõ.
További változás, hogy egy évrõl fél évre csökkentik azt az idõszakot, amelyet a szülõ nõk gyerekenként fizetés nélküli szabadságként vehetnek ki. Aki például most gyermekgondozás céljából 22 nap szabadságot vehet ki, ha elfogadják a törvénymódosítást, csak 11 napot kaphat majd.
A gyesrõl visszatérõ kismama szabadságát a munkáltató nem köteles kiadni, feltéve, hogy a munkavállaló nem ragaszkodik hozzá. Ilyenkor a szabadságot pénzben is megválthatja majd, ha elfogadják a módosítást. Ez azon ritka javaslatok egyike, ami a munkavállalóknak kedvezne.
Visszatérne a rendszerváltás elõtti gyakorlat is, azaz a kismamának legalább 30-60 nappal elõbb jelezniük kellene, ha megszakítják a fizetés nélküli szabadságukat. Ez, Viszló László szerint, logikus és mint két fél számára elfogadható pontosítása az eddigi szabályoknak. Nemcsak a kismamákra, hanem mindenkire vonatkozna az a javaslat, hogy amennyiben a munkáltató fontos gazdasági érdeke megkívánja, akár kettõnél több részletben is joga lesz a szabadságot kiadni. A jogalkotó ugyanis csak 14 nap egybefüggõ szabadság kiadását írná elõ, azaz lõttek a 3-4 hetes szabiknak. Ez a változás, csakúgy, mint a 44 órás munkahét, a munkavállalók fizikai és pszichés terhelését is növelheti a munkajogi szakértõ szerint.

A javaslatok többsége, amennyiben megvalósul, a munkavállalói jogok további szûkítését eredményezheti, feszültebbé válhat a szakszervezetekkel való viszony, romolhat a munkavállalók életminõsége, fokozódhat a munkáltatókkal szembeni kiszolgáltatottságuk, csökkenhet az érintettek bére.

ForráS: Link