- interjú a "Rosszijszkij Kurier" fõszerkesztõjével
A „Rossijszkij Kurier” a szovjet blokk felbomlása utáni Magyarország elsõ orosz nyelvû lapja lett – és egyben az egyetlen, amely mára maradt Magyarországon. 1995-ben alapították Magyarországon élõ orosz anyanyelvû, vagy oroszul beszélõ publikum számára. Az elmúlt 16 év során az újság sok változáson esett át, letisztult és megszilárdult a stílusa, és jelenlegi formájában kéthetente jelenik meg két országban: Magyarországon és Ausztriában.
A "Rosszijszkij Kurier" egyik alapítójával és fõszerkesztõjével, Nyina Popovával beszélgettünk az újság történetérõl, kilátásairól, és arról, van-e igény orosz nyelvû újságra Magyarországon.
Kitekintõ: Kezdjük talán az elején. Hogyan és mikor került Magyarországra?
Nyina Popova: Huszonöt évvel ezelõtt kerültem ide a férjemmel, Alexanderrel, aki akkor a mai RIA Novosztyi magyarországi kihelyezett irodájának a vezetõ-helyettese volt. Persze a RIA Novosztyit akkor másként hívták, APN volt, és Magyarországon egy „Fáklya” nevû lapot adtak ki. Egy elég nagy szerkesztõségük volt itt, abban az idõben amikor idekerültem – 1986-ban – minden propaganda jellegû anyagot magyar nyelvre fordították. Az APN-nek itt helyben körülbelül nyolc munkatársa volt, a többiek pedig helyiek. Magyarországra érkezésemkor már tudtam, hogy lesz munkám a szerkesztõségben, bár eredetileg szakmám szerint nem vagyok újságíró, hanem mûvészettörténész. Magyarul nem beszéltem, de miután idejöttünk, tanulni kezdtem, hogy el tudjak igazodni az országban.

Nyina és Alekszander: 1986-ban az APN
magyarországi irodájában kezdték
Aztán elindult a rendszerváltás folyamata, és Jegor Jakovlev akkoriban több országban is elindította a „Moszkovszkije Novosztyi” kiadását [szerk.: Jegor Jakovlev újságíró, író az APN vezetõ-helyettese volt, és a „Kommerszant” médiabirodalom alapítójának, Vlagyimir Jakovlevnek az apja]. A férjem, Alekszandr ajánlatot kapott arra, hogy az itteni „Moszkovszkije Novosztyi” szerkesztõségét vezesse, szintén magyar nyelven.
Vagyis helyi viszonyokra szabott újságot írtak?
Nem. Ez teljes mértékben szovjet agitációs anyag volt. Moszkvában az APN szerkesztõségében készítették a cikkeket, mi pedig minden nap mentünk értük a repülõtérre. Voltak fordítóink, akik mindent magyar nyelvre fordították, és ezeket az anyagokat adtuk ki itt helyben. Így mûködött ez, helyi hírünk gyakorlatilag nem volt.
Ezután ment át a férjem az APN-tõl a „Moszkovszkije Novosztyihez”. Az elején minden jól ment, de az újság a rendszerváltás után nem volt hosszú életû, és két év után a szerkesztõség bezárt. Közben a „Fáklya” is megszûnt.
Milyen hatással volt a munkájukra a rendszerváltás?
Mi gyakorlatilag alig éreztük meg itt Magyarországon a változásokat, ami a helyzetünket illeti. Ahogy korábban akkreditált orosz újságírók voltunk, úgy maradtunk azok továbbra is. A változások számunkra inkább Moszkvában történtek: a teljes APN szerkesztõséget leváltották, és eközben felmerült, hogy mi is hazajövünk. Tanácskoztunk azon, hogy mi legyen, de végül azt mondtuk, hogy maradunk, amíg itt marad az APN szerkesztõsége. De nagyon rövid idõ – egy-két év alatt minden megváltozott. A szerkesztõség a legminimálisabb létszámra csökkent, és közben az orosz újságírók többsége is hazament, azt hiszem csak az APN-bõl átalakult RIA Novosztyi, az ITAR TASSZ, és az „Izvesztyia” maradtak.
Az évek során úgy alakult, hogy gyakorlatilag csak mi maradtunk itt Magyarországon abból a szakmailag képzett, magyarul beszélõ orosz újságíró gárdából. Illetve ezt is inkább a férjemre értek, mert én úgy tanultam bele az évek során az újságírói munkába. Ez mára is igaz: Magyarországon már egyetlen egy hivatalosan és folyamatosan akkreditált orosz újságíró sem maradt.
Ekkor jött a döntés, hogy saját lapot indítanak?
Igen. Bár semmilyen tapasztalattal nem rendelkeztünk a saját kereskedelmi vállalkozás terén, úgy döntöttünk, hogy belevágunk, és kft-t nyitottunk. 1995. április 2-án jelent meg az újságunk elsõ száma – itt áll ma bekereteztetve a szekrényemben, meg is tudom mutatni. A Szovjetunió felbomlása után a külföldön megjelent orosz újságokból a miénk a második volt!
A férjem segítséget kért a RIA Novosztyitól, hiszen kiterjedt kapcsolatokkal rendelkezett ott. Sokszor utazott fel Moszkvába, és próbálta meggyõzni az akkori vezetõséget, hogy érdemes belevágni egy magyarországi orosz újság kiadásába. De õket ez nem érdekelte.
Kérjük lapozzon, a cikk a következõ oldalon folytatódik!
Készült az Európai Unió Integrációs Alapjának támogatásával.
Cikkünk a „Bevándorlók – mellettünk” címû, Európai Integrációs Alap által támogatott kampányunk keretében született azzal a céllal, hogy tájékoztatást nyújtson a tíz legnagyobb Magyarországon élõ bevándorló csoport egyikérõl. 2010. december 31-én 18 932 ukrán, 14 345 kínai, 12 594 szerb, 5489 orosz, 3790 vietnámi, 3469 amerikai, 1900 török, 1767 iráni, 1293 izraeli és 182 iraki állampolgár tartózkodott legálisan Magyarországon. A többezres lélekszámú bevándorló közösség figyelmet érdemel, ezért célunk, hogy a vitaindítóként szolgáló írásokkal hozzászólásra ösztönözzük a Kitekintõ olvasóit, hozzájárulva ezzel a migrációval és integrációval kapcsolatos társadalmi tudatosság növeléséhez.
Link