Lázár János hangsúlyozza: akár a munkanélküliség, akár a tyúktolvaj, akár a kirekesztõ neonáci testesíti meg a fenyegetést, Magyarország minden polgárának joga van ahhoz, hogy az államtól várhasson védelmet.
A Fidesz frakcióvezetõje szerint a munkahelyteremtés, az oktatás és a közbiztonság az a három terület, amelyen teendõje van államnak a most kilátástalan helyzetben lévõk felzárkóztatása érdekében. "Munkahely, oktatás, közbiztonság - talán így foglalná össze egy rövidhír szerkesztõje mindazt, amit egy új, erõsebb államnak a közeljövõben meg kell tennie" - fogalmaz Lázár János abban az írásában, amelyet az origo.hu felkérésére tett közzé szerdán a Gyöngyöspatán történtek, a cigányság helyzete kapcsán.
Szerinte a kialakult helyzet logikai lánca a következõ: a képzetlen munkanélküliek tömegeinek magára hagyása, majd állami erélytelenség a megélhetési bûnözéssel, a közbiztonság romlásával szemben, aztán a valóság tagadása, a megosztottság kiterjesztése a közös nyelvre, végül pedig újra erélytelenség, gyengeség az önkényes rendfenntartókkal, az erõszak árnyékállamát ígérõkkel szemben. Hódmezõvásárhely polgármestere nagy mulasztásnak értékeli, hogy a magyar politika "egy ponton lemondott az õszinte, egyenes beszédrõl a valóság jelenségeinek leírását illetõen és olyan kreált konstrukciókban, vagy mesterséges nyelven próbált a hétköznapokról beszélni, amelynek bizonyos jelenségek leírására egyszerûen szavai sem voltak".
"Ez volt szerintem az eredendõ bûn: a valóság látásáról és elbeszélésérõl való lemondás, illetve ennek következményeként a közös nyelvrõl való lemondás" - írja, hozzátéve: mindennek hatására ugyanis a politika valósága és a hétköznapoké kezdett elszakadni egymástól, ami az állammal és a politika mûvelõivel szembeni egyre általánosabb bizalomvesztésben, késõbb pedig a hétköznapi hazugságokkal, álszent magatartásokkal szembeni elvárásokban öltött testet. Lázár János szerint a virtuális valóságokat teremtõ politika helyben még nagyobb károkat okozott és szenvedett el, mint országosan, teljes közösségek, települések, megyék, sõt, országrészek mindennapi tapasztalatává kezdett válni az, hogy amivel kapcsolatban segítséget várnak - a munkanélküliségbõl sarjadt teljes kilátástalanság az egyik oldalon, a közösség kettészakadásával együtt járó közbiztonság-romlás a másikon -, az a hivatalos Magyarország szintjén nem is létezik.
Ez az elárvultság és frusztráció nyitotta ki szélesre a kapukat a szélsõjobb elõtt, amely be is masírozott azon, és immár "birtokon belül" egyszerre kínált mindent, amit korábban megtagadott a politika: nyitott fület, a dolgok nevén nevezését, határozott válaszokat, tettrekészséget, erõt - olvasható az írásban. Lázár János hangsúlyozza: akár a munkanélküliség, akár a tyúktolvaj, akár a kirekesztõ neonáci testesíti meg a fenyegetést, Magyarország minden polgárának joga van ahhoz, hogy az államtól várhasson védelmet. "Ezt a bizalmi viszonyt kell helyreállítani lépésrõl-lépésre, visszafele haladva a fenti logikai láncon. Legelõször is rendet kell tenni" - rögzíti. A kilátástalan helyzetben lévõknek - köztük a meghatározó arányt képviselõ romáknak - munkahelyet, gyermekeiknek a nyomor örökségétõl megszabadító oktatást kell nyújtani - folytatja, hozzáfûzve: a megélhetési bûnözés, a megosztottságból következõ helyi polgárháború kárvallottjainak pedig hathatós védelmet, a hétköznapok biztonságának állami garanciáját.
Utal az újrainduló közmunkaprogramra, amely szerinte afféle magyar "New Deal", új megállapodás lehet polgár és polgár, illetve állam és polgára között, Kelet-Magyarország infrastrukturális fejlesztésének, felzárkóztatásának egyik fontos eszköze. Az oktatáson keresztül elinduló, részben megvalósuló társadalmi integrációra szülõvárosát, Hódmezõvásárhelyt hozza fel példaként. Mint írja: a köztársaság az iskolákban kezdõdik, Budapesten, Hódmezõvásárhelyen és Gyöngyöspatán.
Link