Magyarország pusztítása.
Gyöngyöspatai látlelet [2011.04.30]. Kórelõzmény. Mit tudunk a betegségrõl?
Harmincadikán azért mentem Gyöngyöspatára mert a huszonhatodiki sajnálatos események négy kárvallottja Janicsek János, Könczöl András, Nagy Alex és Wellmann Ferenc felkértek képviseletükre és az ehhez szükséges tényvázlatot akartam elkészíteni. Ezt a munkát székhelyemen szoktam elvégezni. Ez esetben azonban úgy láttam, hogy a helyszín bejárása nélkül bajos lesz tisztánlátást nyerni az ügyben. Így mentem magam a hegyhez.

A tényállást száraz precizitással rögzítettem. Ennek részleteivel nem untatnám az olvasókat. Tárgyalta a történteket a sajtó bõségesen. [Majd a rendõrséget és a bíróságot fogom velük untatni.]

A lényeg az, hogy a társaság "szolgálaton kívül" [nem mindegyikük tagja a Szebb Jövõért Polgárõr Egyesületnek. Egyikük a Véderõ Egyesület tagja] civil öltözetben (!) könnyed, de nem céltalan, sétára indult. Beve
tõdtek a virágboltoshoz is. Onnan nem annyira virággal jöttek ki, mint némiképp kapatosan, ill. Nagy Alex nem némiképp kapatosan...

Utóbbinak az a nem túl szerencsés ötlete támadt, hogy a Bajcsy és a Bem utcák jól megvilágított keresztezõdésében, a térfigyelõ kamera látóterében, végzi kisdolgát, arccal Hegyalja utca, azaz a romatelep irányába. Szó van arról is, hogy a vetõcsõ és a vizsugár segítségével valami olyan húgyképet akart formálni, amely - ha sikerül - akár önkényurlami jelkép tiltott használatának is minõsülhetett volna. Ám nem sikerült, ami nem a mûvészi ambíció, hanem a képességek hiányának tulajdonítható. E késõi órán a cigánygyerekek már alszanak, vagy aludniuk kéne. Mindazonáltal a tényvázlatot azzal a nyilatkozattal zártam, hogy hõsünk tettéért megköveti a község lakosságát.

Ha Nagy Alex sértettbõl késõbb netán gyanúsított lesz, mindenképp orvosszakértõi vizsgálatot fogok indítványozni annak tisztázására, hogy ittassága tipikus, avagy kóros jellegû volt e. Az utóbbira vonatozó gyanúmat nemcsak a tervezett "mûalkotás" keltette fel, hanem az is, ahogy ezt követõen viselkedett. Adatok vannak ugyanis arra, hogy a községben a "roma járõrözés", több harccsoportban, már jóval korábban megindult. Igaz nem voltak egyenruhában, csupán köveket, csöveket és fütykösöket lóbáltak, de ez nem félelemkeltõ, ergo erre nincs törvénymódosítás se.

Nagy Alex, miután dolgát elvégezte, elindult lefelé a Bem utcán a cigánytelep irányába, kilépve a fénykörbõl és a térfigyelõ kamera látóterébõl. Miért tette ezt? Mert hívták a Bem utcában összegyült cigányok. Miért tette ezt, jóllehet társai hangos kiáltozásokkal próbálták megállítani, ill. visszafordítani? [Ebben mutatkoznak a kóros részegség szimptómái?] Mivel a kiabálás hatástalan volt a többiek, laza libasorban, utána indultak, hogy visszatereljék. Igenám, de ez a felvonulás nem a tervek szerint zajlott. Útjukban elhaladtak egy ház elõtt, ahonnan csapatostól rajzottak elõ a romák (vagyis nem csak a házinép...). Ez az oldaltámadás kettészakította a mentõcsapatot. Könczöl és Wellman maradtak egymás közelében, mint "zöm". Janicsáknak a hátvéd szerepe jutott, a cigányok jóvoltából persze. Feltünt ugyanis a Bem utca felsõ végénél is egy harmadik cigánycsapat...

Ebben a felállásban kezdõdött az amit, a(z) általam legõszintébben útált, sajtó következetesen "tömegverekedés ként" aposztrofál, holott inkább lincselésnek tûnik à la Olaszliszka.

A fiúk majdnem egyöntetû elmondása szerint elõbb kövek, majd botütések záporoztak rájuk mindenfelõl, majd fekvõhelyzetben rugások is érték õket. Elmondásuk csak azért nem lett egyöntetû, mert Nagy Alexnek amnéziája van. Fejsebe (is) magyarázza ezt. Magyarázhatja továbbá részegségének kóros mivolta. Dehát legyen ez orvosszakértõ komperenciájába tartozó kérdés.

Most néhány sokkoló kép következik. Ezekkel nem védenceim odysseiáját, hanem egy nevenincs bûnözési formát kívánok szemlélteni. Demokratikus államberendezésünk nagy vívmánya, hogy (Olaszliszka óta is) tagadva a cigánybûnözés létét, megalkotta az egyenruhás bûnözés kategóriáját és olyanokra alkalmazza akik a többségi nemzet védtelenjeit próbálják védelmezni.

Így festettek a fiúk a cigány - tömeg verekedése után.






Miután végeztem hivatalos teendõimmel fellépett nálam valamiféle ambivalencia. Azaz személyiségem kettéhasadt egy ügyvéd és egy honlapíró félre. Már utóbbi minõségemben léptem ki abból a házból, amely azóta úgy híresült el, mint "A bátor magyar családok találkozója - találkozóhelye". Nos, kedves Pintér úr, akik ott voltak nem félnek a romáktól, öntõl, de még miniszterelnökétõl Orbán úrtól sem!

Kapóra jött, hogy a község ex-polgármestere Tábi László úr maga jelentkezett, hogy beszélni óhajt velem. Fotózni nem engedte magát, de magnóra hajlandó volt nyilatkozni. [Megjegyzem, 29-én megpróbáltam a jelenlegi polgármestertõl Matalik Ferencnétõl párperces audienciát kérni, ám az érdemes hölgy nem ért rá(m). Ezt Ludányi Ferenc önkormányzati képviselõ útján közölte velem.]

Tábi úr a következõket mondotta.

"A polgármesterkedésrõl április 18-án mondott le, megromlott egészségi állapota miatt. A lemondást fenyegetés, ill. kényszer nem elõzte meg, ill. nem motiválta. A mára kialakult állapot okai szerinte a következõk. 2010. okt. 3-án váálasztottal polgármesterré. Ekkor Gyöngyöspata kriminalisztika helyzete nem volt különösen súlyos. Apróbb lopások és hasonló bûncselekmények fordultak elõ. Ebben az évben a rendõrségi statisztika szerint 53 - 58 bûn cselekmény történt. Nem tudja, hogy ezek között erõszakos cselekmény (rablás) lett volna, nem tud nyilatkozni.

A lepusztított Kecskekõ domb látványát ekként kommentálja. Mikor polgármester lettem a domb gyakorlatilag olyan volt. mint amelyennek ma látszik. Ötven év óta lakom Patán. A község problémáit személyesen ismerem. A Kecskekõ állapotát elszomorítónak tartom. A felénk nézõ oldalon kb. negyven telek volt. Nem mindegyiken állott épület, de mind rendszeresen mûvelt volt. A domboldalt 1990-ben az úgynevezett rendszerváltás évében parcellázták fel. A parcellákat magánszamélyek vásárolták meg. Ezt a domboldalt azóta lefosztották, de nem tudok arról, hogy ezért bárkit is felelõsségre vonta volna. Ez a rendõrségi statisztikából tûnhet ki. A domb jobboldali részén egy erdõírtás történt. Emiatt tudtommal indult valami büntetõ eljárás. Mikor polgármester lettem, Patán már nem mûködött a rendõrörs. Körzeti megbízotti iroda volt amely akkor az egykori rendõrörs helyén a Fõ u. 33. sz. alatt mûködött. Az akkori körzeti megbízott Dudás Krisztián volt, aki másodmagával Bálint Péterrel látta el a szolgálatot. A megbízottak, tapasztalásom szerint rendszeresen járõröztek a faluban, gyalogosan, vagy a rendõrség szolgálati gépkocsijával. Feladatukat, az adottságokhoz viszonyítottan, megfelelõen igyekeztek ellátni. Ami a községi rendõrörsöt, pontosabban annak épületét jelenti, hosszú évek óta, nem is emlékszem mióta, rendõrörsként nem mûködik, bár abban egyideig a körzeti megbízottak mûködtek. '90-ben ugyan ismét kinevezték rendõrörsnek, de nem hozták létre. Ezt a belügyminiszter tehette volna, de nem tette.

Meg kell említenem, hogy Gyöngyöspatán van polgárõrség, a "Gyöngyöspatai Polgárõr Egyesület", amely az Országos Polgárõr Szövetség tagja. Jelenlegi vezetõje Tóth Mihály. Egy Lada Niva terepjárójuk van szolgálatuk ellátásához. Ezzel idõnként besegítenek a rendõrségnek (együttes járõrözés, stb.)

A Kecskekõ tragédiája több évtizedes folyamat. A termelõ lakosság azért húzódott le, menekült el onnan, mert az úgynevezett "megélhetési bûnözés" miatt a termelés és a hétvégi ingatlanok fenntartása lehetetlenné, okszerûtlenné vált.

Ami a félelmet illeti és a lakosság részérõl tapsztaltam elsõsorban, a Község egyik fontos utcájának A Bajcsy Zsilinszki utca lakói körében. Õk az ott csoportosan, ismétlõdõen felvonuló (grasszáló) romáktól féltek. Nem tudom, az ilyen demonstrációk miatt a lakók kértek e rendõri segítséget, ill. hogy ilyen csoportosulás feloszlatására sor került volna.

Nem tudom, e csoportos sétálgatás a romák részérõl milyen célokat szolgált. Mindenesetre a kivülállók szempontjából félelemkeltõ volt. E csoportok nem voltak felfegyverkezve, csupán "izom-demonstráció" volt.

A tolvajlás fõleg a Bajcsy Zsilinszki utcát érintette. Ez minden mozdíthatóra kiterjedt, az udvarokon tárolt faanyagra, az élõfákra (gyümölcsfákra) is. A község lakossága, különösen az elõbbi utca baloldalán lakók többször panszkodtak a fosztogatások miatt. Ezek nem eredményezték a bûnözés megszüntetését. A lakosok emiatt bátorságukat, kedvüket vesztve felhagytak kertjük mûvelésével is, mert az nem volt kifizetõdõ, tekintettel arra hogy a kertek termését rendszeresen ellopták.

A közbiztonsági testület 2006-ban helyzetfelmérést végzett. E munka révén egy dokumentáció keletkezett, amely az addig regisztrált panaszokat tartalmazza. Ezt az anyagot személyesen láttam, kb. 40 oldalnyi terjedelmü. A polgármesteri hivatalban ma is megtalálható. Az önkormányzat tudtommal felküldte az Országos Rendõrfõkapitánynak, esetleg más, illetékesnek vélt, felsõ szervnek is. Amikor az utóbbi idõben a helyzet kiélezõdött, ezt az okiratot ismét elõszedtük és elküldtük a Belügyminisztáriumnak és Balogh Zoltán úrnak a felzárkóztatási államtitkárnak. Ez már e hónapban történt. Mindkét helyrõl azt válaszolták, hogy az anyagot megvizsgálják. Ennek eredményét azonban nem látom. Pintér nemrég a közsáégben járt. Errõl nem esett szó. Nem tudom, Pintér ismerte e a dokumentáció tartalmát. Megjegyzem, az is baj, ha tudott róla, az is ha nem. Pontosabban szólva ezt a csomagot én és az akkori polgármester helyttes (jelenlegi megbízott polgármester) Matalik Ferencné vittük fel Budapestre. A Belügyminisztériumban meg is hallgattak bennünket. Kontrát Károly államtitkár úrral beszéltünk. Segíts-éget ígért. Ezannyiban realizálódott hogy a körzeti megbizotti szolgálat létszámát plusz két fõvel megemelték a létszám ezóta három fõ. Az eddigre kialakult helyzet kezelése azonban a megbízottak lehetõségeit és szolgálati hatáskörét messze meghaladták.

A Szebb Jövõért Polgárõr Egyesület egyébként úgy került Patára, hogy õket Juhász Oszkár a Jobbik heves megyei (al)elnöke hívta meg. Emlékezetem szerint a polgárõrök a községben voltak, amikor egy idõs ember öngyilkosságot követett el. Ennek okát illetõen különféle találgatások keltek szárnyra.

A polgárõröknek, ahogy észleltem, a lakosság kezdetben örült. Az öröm azonban ürömmé változott, véleményem szerint azért, mert a helyzet tovább mérgesedett, tullépett a polgárõrség által nyújtható védelem keretein. A község lélekszáma 2800 fõ. Ehhez viszonyítom azok számát, akik egy petíciót juttattak el hozzám 1050 aláírással. A petíció azt tartalmazza, hogy az aláírók támogatják a Szebb Jövõt Polgárõr Egyesület gyöngyöspatai tevékenységét. Arról nem tudok, hogy ezt a petíciót más személyeknek, ill. szerveknek továbbították volna. Az átadásra egy falugyûlés (fórum) alkalmával került sor. Ott a megjelentek a peticiót fenntartották, azt szóban is támogatták. Amikor Pintér belügyminiszter Patára látogatott, már nem voltam polgármester. Nem tudom tehát, hogy a peticióról és a fórumról nevezett tudomást szerzett e, vagy sem. A média hírt adott róla."

E se hús - se hal úriember egymaga is magyarázza, hogy jutott ide Pata. Én azon ütköztem meg leginkább, hogy amikor a nem emberarcú cigánybûnözésrõl kérdeztem volna, mindíg a rendõrségi statisztikával jött elõ, mintha sohasem érezte volna a magyar - rettegés savanyú szagát, és a szemekben vibráló félelmet. Igaz, ez csak magyarfélelem és most a fizetett romafélelem a sláger.

Az expolgármester úrral egy olyan telken beszélgettünk, ahonnan jó rálátásunk volt a Kecskekõre. Onnan kilépve a Bajcsy utcára tudatosult bennem, hogy valami hiányzott - addig. Megpillantottam ugyanis a Szinház és filmmûvészeti fõiskola tanulóinak forgatócsoportját. Elmondták, hogy házifeladatuk riportkészítés a gyöngyöspatai helyzetrõl. A riport biztos jó lesz, mert ugyan egy "paraszt" utcán portyáztak, interjú alanyuk mégis egy cigány nagykamasz volt. [Olvasóimnak is biztos feltünt. hogy csupa cigánypanaszoktól bûzlik a sajtó.] Az ifjú úrról az egyik utcabeli tudni vélte, hogy többször volt büntetve. Egy másik utcabeli pedig azt látta, nem is egyszer, amint nem roma iskolás lányokkal szemtelenkedett, táskadíszeiket letépte, stb.

Így mendegélve indult egy spontán utcai csevej, amelyhez nevüket és arcukat ugyan nem adták a lakosok, de elmondtak egyet mást.

A csillebérci üdülésbõl visszatérõ romák romák, a Bajcsy Zsilinszki utcát is érintve, azt a rigmust skandálták, "romáknak kenyeret a parasztnak (magyaroknak) kötelet". Ezen túl mindenkibe belekötöttek, azokba is akik kerítéseken belül álltak. Megpofoztak egy magyar asszonyt is. Az illetõ Maka Piroska egy gyámoltalan beszédhibás nagyothalló személy aki csak álldogált az utcán, saját házanak ajtajában. Egy cigányasszony ököllel az arcába vágott. A szomszédok azt látták, amint sírva leveszi a szemüvegét és az orrából folyik a vér. A boltban panaszolta el, mit tettek vele. Azt mondta, õ senkinek nem szólt semmit. Örül, hogy még egyáltalán él.

Egy másik hölgy egy további bizarr esetrõl számolt be. A kertjében dolgozott, amikor a kert aljában megjelent egy cigány suhanc a BBC két riporterének társaságában és provokatív módon a hölgytõl állítólag elszenvedett sérelmeit hánytorgatta és fenyegetõzött, ill. csodálkozását fejezte ki azon, hogy a hölgy még nem menekült el a saját házából. Szemmellátható volt, hogy a riporterek az egy tagadás - egy állítás ellenére következetesen a cigánynak adtak igazat. Az õ fellépését helyeselték és a saját ketrtjében dolgozó tisztes hölgy magatartását helytelenítették.

Visszatérve a "bátor házhoz" magával az antikrisztussal Eszes Tamással találkoztam össze. Errõl is egy hangfelvétel készült. Ime.

Beszélgatés Eszes Tamással, a Véderõ Egyesület vezetõjével.

Egy olyan magaslati ponton tartózkodunk ahonnan a Kecskekõ jól belátható. Tõle azt kérdem, hogy a Kecs
kekõ területén milyen illetékessége van.
"Válasz: a hegyoldalban vásárolt egy pincét mintegy 2900 négyzetméternyi telekkel. Errõl adásvételi szerzõdése van, amit a földnyilvántartásnál bejegyzett tulajdonossal kötött. A vételár, szavai szerint, "nem egy marék apró" volt. Azt ingatlan birtokába a tulajdonos 2011. márc. 13-án iktatta be, a szerzõdés szerint. A birtokbavétel nem jelképes volt. Odaszállitott az ingatlan mûveléséhez szükséges szerszámokat, stb. Azzal kezdte, hogy barátaival rendbetették az ingatlan egész területét, sõt a körülötte levõ házak elõtti területet is. Megvett továbbá lentebb egy másik, kb. 2800 négyzetméternyi területet, amit innen a karókról lehet megismerni. Itt korábban málna ültetvény volt. Ezt a málnást a karók tervezett eltávolítása és a terület kitakarítása, egyengetése után, a felállítandó sátortábor helyének szánta. Mint földnyilvántartáson kivüli tulajdonos, ill. jogos birtokos barátaival épp bejárták a területet, hogy a fenti munkák elvégzésének mikéntjére megállaodjanak, amikor rendõrök érkeztek és igazoltatás nélkül mindannyiukat elhurcolták. Nyolcuk közül hatot megbilincselve, kettõt anélkül. Amikor azonban leértek az úton várakozó gépkocsikhoz ezt a kettõt is megbilincselték. Hetvenkét órás õrizetbe kerültek, amelybõl a bíróság döntése folytán szabadultak. E határozat fellebbezés folytán nem jogerõs.

Maga az elképzelt gyakorló terep a domboldalon feljebb, a gerinchez közelebb fekvõ, terület lett volna, az. ú.n. felsõ úton túl, a fölött. Ez kb. 3000 négyzetméter alapterületû. Ez utóbbi terület jogos használatára bérleti jogot vásárolt magának. Errõl írásbeli szerzõdése van. A szerzõdés 25 évre szól. Egy olyan személy adta bérbe neki, aki a tulajdonostól 50 évre bérelte, amibõl 25 év letelt. Így maradt volna neki 25 év, ha Pintér Sándor nem szól közbe...

Így e bérlemény használatbavételére egyáltalán nem kerülhetett sor.

Summa - summárum, abbõl az derült ki, hogy egy "cordon sanitaire" létesült volna a Kecskekõ és a cigánytelep között. Ez a cigányság jogos érdekeit nem sértette volna, hacsak nem szerzési jogcím oda visszajárni lopni. ahol egyszer - másszor már loptak. Ki tudja, mit mond errõl az új Alkotmány, vagy a szelleme?

Arra a kérdésre, hogy tõle és az egyesületétõl Gyöngyöspatán fél e valaki válasza az, hogy a magyarok biztosan nem félnek. Ha pedig a cigányok igazán félnének, nem került volna sor arra, hogy 26-án egy legalább 80 fõbõl álló felfegyverzett csoport a község közepén megtámadjon négy fegyvertelen fiatalembert, akik egyike Janicsák történetesen a Véderõ Egyesület tagja volt. Hozzáteszi, persze "elegendõ pénzért bárki képes félni".

Végigtekintve a Kecskekõ lehangoló látványán felvetõdik a kérdés, ezt az egykor kies tájat csupán harci terepnek szánták, vagy más céljuk is volt e vele. A válasz, lelki szemeim elõtt egy olyan látvány lebeg, amikor a lankát megin t szõlõk és gyümölcsösök borítják, mint annakidején. És olyan állapotok jönnek létre, amelyek mellett a mindenkori gazda kimehet a telkére, ahol nem bántják, ill. a gyümölcsöst, a veteményeskertet még olyan állapotban találja, ahogy korábban otthagyta és maga takaríthatja be magának, amit termelt.

Hát ezek bizony veszélyes, felforgató eszmék. Meg is kérdeztem Eszes Tamástól, "veszélyes ember ön?" A válasz az volt, ha veszélyes azt álmodni, hogy a földet mûvelõk kárai, újabb verejtékezésük árán, megtérülnek - akkor bizony veszélyes álmodozó, azaz veszélyes ember vagyok.

Való e, hogy a most következõ polgármester választáskor startvonalra akar állni?

A válasz, hogy e fellépés szándékának bejelentése eredetileg viccnek indult részemrõl. Tulajonképp azt akartam felmérni, ha ezt az ötletet felvetem, milyen nyulakat ugrasztok ki vele a bokorból. És tényleg, több nyulat észleltem. Felismerhetõkké váltak a politikai háttérhatalom erõi, a tõkés rend lovagjai és mások. Azt viszont már teljes komolysággal jegyzem meg, hogy önmagam jelöltetése nem tartozik terveim közé. Mindössze az célom, hogy fenti elképzelésem megvalósuljanak.

Hogy élte meg mindazt, ami önnel, ill. személye körül történt mostanában? Az utóbbi hónapokban mintegy tizenkét kilót fogytam. Addig sem voltam elhizva. Korábban karatéztam. Versenysúlyom nyolcvan kiló "szinizom" volt. Az aktív sport abbahagyása és az évek rám raktak még néhány kilót. Innen mentem le kb. hetven kilóra. De mint az "egyenruhás bûnözés" archetípusa, várhatóan még karcsúbb leszek...

Ami a félelmet általában illeti, "végletes" elhatározásaimban nagyban befolyásolt azt a sok tisztes polgár szemében láttam bújkálni. Amit tettem, miattuk tettem. E "vállalkozásomból" semminõ haszonra, pláne anyagi haszonra nem kívántam szert tenni. Ráfizettem viszont pénzemet és feláldozom az egészségemet.

Értek csalódások is. Azt hittem, hogy amikor bebilincselve pórázon a bíróság elé hurcolnak, látok néhány gyöngyöspatait, akiket az aggodalom, ill. az együttérzés hozott oda. Ilyesfajta "demonstrációra"azonban nem került sor, ami némi csalódást okoz.

Ami az általam létrehozott egyesületet illeti az sem Gyöngyöspatán, sem máshol soha sem tüntetett (demonstrált). Én viszont tapasztaltam hogy ellenem tüntetnek a cigányok, megakadályozandó, hogy gyöngyöspatai lakosként bejelentkezhessek, és a választáson valóban elindulhassak. Ez úgy is felfogható, mint egy "jogi melléfogás" (ami manapság egyáltalán nem ritka jelenség), mivel ehhez nem kell helyben állandóra bejelentkezett lakosnak lennem. A cigányok felülvezérlése e szerint nem tökéletes, dehát semmi sem tökéletes. [Most Oszama Bin Laden kivégzése annak - látszik.]"

A ház garázs-mühelyében összetalálkoztam még Orosz Mihály Zoltánnal Érpatak polgármesterével. Vele abban maradtunk, hogy majd Érpatakon beszélgetünk, a "bezzeg" városban, ahol a jelek szerint szerencsésebben kezelik a cigánykérdést, mint Gyöngyöspatán.

* * *

No' itt és most ugorjunk egyet, az idõben - visszafelé. Hadd szóljon, Pata ürûgyén, a honlapíró.

Cigánykérdésrõl van szó? Nem! A cigánykérdés perifériális probléma, amit a politika néha a felszínre dob. Magyarország zsidó megszállásáról van szó. A harc rég megindult. Gondoljunk bele, Palesztina megszerzésén kétezer évig mesterkedett a zsidóság mire sikerült. Ebben a léptékben egy - két évszázad mitsem számít.

Az elsõdleges feladat a flóra és a fauna módszeres pusztítása. Ez azért történik, hogy a terület népesség eltartó képességét végletesen csökkentse és az õsnépet menekülésre késztesse, ill. mesterségesen elõidézze annak drasztikus fogyását.

Ezt a mûveletet épp, a leendõ európai Izraelben, Magyarországon lehetne leginkább tettenérni, ha ez bárkinek szándékában állna.

A szocialista rendszer sokat ártott a vidéki Magyarországnak, de a "téeszparasztságnak" úgy - ahogy sikerült túlél nie ezt a korszakot, nem kis részben a háztáji gazdaságok révén.

A "terület-felszabadítás" a "rendszerváltással" kapcsolt magasabb sebességfokozatba. A parsztság nem kapta vissza a földjét. Azt elprivatizálták az orra elõl és részben tõkéstulajdonná tették. A termelésszerkezet drámai módon átalakult. A tõkés nagybirtokok mellett a parasztság utolsó mohikánjai a parcellabírtokokon küszködnek a gazdasági szabályozókkal és az idõjárással. Az öregek részben elpusztultak a körbeszántott tanyaszigeteken, vagy elmenekültek onnan. Az utolsó tápforrás a házikert lett. Sort kellett keríteni az ott motoszkálókra is. Ehhez kellenek a cigányok, de haladjunk sorjában.

A házikertecskék csodákra voltak képesek az állattenyésztés, a gyümölcs és zöldségtermelés vonatkozásában.
Elõbb az állattenyésztést kellett veszteségessé tenni. Úgy is veszteségessé, hogy a (hülye) paraszt sohasem számolta fel termelési költségként a saját munkaerejét. Minthogy a háztáji állattenyésztésnek már nem volt a takarmány megtermeléséhez földbázisa, mi sem volt könnyebb, mint a gyári tápok, a gyógyszerek, stb. árát szorgalmatosan emelgetni, a felvásárlási árakat pedig lenyomni. Hamarosan eltünnek a házak körüli ólakból a lovak, a tehenek, a sertések, a birkák, sõt lassan az aprójószág is.

A paraszti önellátás, mondhatjuk létfenntartás utolsó mentsvára a saját szükségletre termelés, úgy - ahogy, azt - amit. Ennek bázisa jobbára a házikert.

No' ez sem megengedhetõ. Itt kell, ehhez kell a cigány!

Semmi kétségem aziránt, hogy az ördögi cigánypoitika gondosan mérlegelt, mérlegel minden adottságot. Megterve zett, ill. megtervez minden lépést.

Az alap adottság a cigányság azon genetikai tulajdonsága, hogy nem illeszkedik az õt befogadó népközegbe, vagyis nem azzal, hanem abból, annak rovására óhajt élni. [Ebben a vonatkozásban tökéletesen azonos a zsidóval.]

A cigány rugó azonban csak akkor hatékony, ha felspannolják. Ennek egyik módszere a cigány szaporaság támogatása a magyar lakosság rovására. A "gyermekáldás" a cigányok biztos befektetése, de ez nem ilyen egysze
rû.

A bõvített népesség újratermeléshez kellenek egészséges utódok is, de az igazi üzlet a hülyegyerek. Magam ismerek olyan cigánycsaládot, ahol két egészséges, majd két hibás gyerek született. Hát nem érdekes? Hát nem! Tiszta sor az egész. Az utóbbiakat éltük fogytáig eltartja az állam. Az érdemes szülõket pedig mint gondozókat tartja el, akik ugyebár amiatt hogy gondoznak, nem vállalhatnak munkát. Ezek a díjak egyenként nem magasak, de sok hülye gyerek esetén szép kis summára rugnak, fõleg a nemcigány dolgozó társadalomnak, amely viszont öregszik és fogyatkozik.

Ez a szociálpolitika azzal egészül ki, hogy az elkótyavetyélt üzemek már nem alkalmaznak képzetlen munkaerõt, az "ajjaj fekete vonatok" sem ingáznak a vidék és a fõváros között. Akik netán dolgozni tudtak, ill. akartak volna, most munkanélkûliek, az SZDSZ és a LEMP nemzetírtó szabadcsapatai. Más választásuk nincs.

Tanulmányok tömege foglalkozik azzal, hogy a cigányságot képtelenség rászoktatni a földmûvelésre. Hiába próbálkoztak ezzel a gyöngyöspataiak és barátaik is.

Azok a tevékenységek (szolgáltatások), amelyekbõl a múlt században még úgy - ahogy megéltek (vályogvetés, teknõvájás, rézmûvesség, házaló kereskedelem, stb.) elhaltak.

Fõfoglalkozás hiányában jószerint csak egy mellékfoglalkozás maradt számukra: a bûnözés.

A megélni kevés, éhenhalni sok ellátási szinten viszont a cigányság szaporítható. Szaporodik is, és tömege folytán egyre elviselhetetlenebb nyomást gyakorol a magyar lakosságra. Ez nem eredmény, ez a cél! A bûnözõ cigány a holnap izraeli telepeseinek csinál helyet az új Kánaánban: a pannon síkságon.

Mondják, minden példa sántít, de nem minden példa és nem minden lábára.

Az amerikai telek, ill. épitési spekulánsok kedvenc módszerére utalok. Az építkezésre kiszemelt terület olcsón szerzésének módszere a következõ. Vásárolj valamely kedvezõ fekvésû fehér negyedben néhány lepukkant házat. Rakd az utcára az eladósodott bérlõket. [Nálunk is ez történik...]. Költöztess lakásaikba garázda négereket. Hamarosan csoda történik! A szomszédos házakból is menekülnek a lakók. A háztulajdonosok is padlóra kerülnek. A házakat szarért - hugyért felvásárolja a spekuláns, aztán jönnek a bulldózerek és az immár értékes telkeken luxuslakások, stb. épülnek.

A magányos "ellenállók" nem számítanak. Sem az az idõs ember, aki Gyöngyöspatán azért lett öngyilkos, mert megtudta, hogy cigány szomszédja lesz. Sem az a pesti proli, aki felgyujtotta a lakását és kiugrott az ablakon.

Persze ahhoz, hogy a cigányság hatékonyan bûnözhessen, le kellett zülleszteni a bûnûldözést és az igazságszolgál tatást is.

E "nemes" feladatot a legfõbb bûnûldözõ, a Magyar Köztársaság legfõbb ügyésze vállalta és teljesítette - emberül. Hogy miképpen? Voltaképp igen egyszerûen. Györgyi Kálmán [az akkor még rózsaszín] Magyar Hírlap 1993. július 17-i számának lepedõnyi extra rovatában meghírdette a már akkor is növekvõ bûnözéssel való kötelezõ együttélés doktrináját. A jó urat egyáltalán nem zavarta, hogy az Alkotmányban, a büntetõ eljárási törvényben és az ügyészségi törvényben számára elõírt bûnüldözési kötelezettség és az együttélés egymást kizáró fogalmak. Szart õ a szemantikára, az etimológiára, meg a többi firlefancra. Õ tutira ment és bejött neki. Mint volt egyetemi párttitkárt ugyan Antall ejtõernyõzte be a legfõbb ügyészi székbe, de puszipajtása volt utódjának Boross Péternek, ami természetes; ám ellenfelüknek Horn Gyula expufajkás miniszterelnöknek is. Akinek az MSZP 1994-évi gyõzelme utáni legelsõ politikai nyilatkozatai közé tartozott nagyrabecsûlését kifejezni Györgyinek, kiválóságai miatt. Ez már büdös, pontosabban olajszagú.

Antall belügyminisztere véletlenül Boross Péter volt, az országos rendõrfõkapitány, pedig ugyancsak véletlenûl, Pintér Sándor. Sokra vitték mindannyian. Boross ma is díszvendége minden fontosabb politikai összeröffenésnek. Györgyi pedig tagja minden bizottságnak, amelyet kormányszinten terveznek. Ami közröhej, legutóbb '56-os érdemeiért is kitüntették, jóllehet kézzel lábbal akadályozta az igazságtételi törvény parlamenti ratifikálását és végrehajtását.

Györgyi hûséges és elszánt küzdõtársa volt a Legfelsõbb Bíróság akkori elnöke Solt Pál úr is. Solt úr keshedt mellének teljes szélességével állt ki Györgyi oldalán. Amikor az együttélési doktrina miatt rámásztak, rámásztam, a Népszabadságban azt nyilatkozta, hogy Györgyinek igaza van és a polgárok jobban tennék, ha inkább rácsot tennének lakásukra, minthogy a rendõrségre szaladgálnak.

Minõ érdekes epizód, hogy a Blikk fürkész riportere kiszúrta, hogy Solt úr, Györgyi úr és Pintér úr diszkréten vacsorálgatnak egy elegáns pesti étteremben és ezt meg is írta a lap 2000.01.19-i számában, "Különös találka" címen. A jogi felvilág ezen eseménye olyan port vert fel, hogy még Szikinger István alkotmányjogászt is meginterjúvolták, van e valami kivetni való ebben a röpke háromórás (!) találkozóban. A bölcs jogász azt válaszolta, ha hivatalosan találkoztak, elég aggályos a dolog. A trióból persze Györgyi volt a legpimaszabb, mint a Parlamentben. Azt mondta a riporternek, hogy mivel étteremben nem szokás hivatalos megbeszélést folytatni, az esemény értelemszerûen magánjellegû volt. Györgyi egy látszólag mellékes kérdésben bizonyíthatóan is hazudott. Az újságnak azt nyilatkozta, hogy a vacsorai halat kitûnõ fehérborban úsztatták meg. Mondta ezt az a volt alkoholista, aki az ügyészségen belûl eszelõsen ûldözte az alkoholizálást és még a Kozma ünnepség utáni pezsgõzés alkalmával is valami levet ivott. Én is annyira fenyegetve éreztem magam, hogy a piát kénytelen voltam a fõügyészi páncélszekrényembe zárva dugdosni...

De ne léháskodjak tovább, mert nem ide akartam kilyukadni. Györgyirõl ugyanis a doktrina kapcsán kiderült, hogy nem tud disztingválni. A jogászi mesterség alapja viszont a disztinkció. Megfeledkezett ugyanis arról, hogy ha a bûnözéssel való együttélés követelménye a rendõrségre is vonatkozik, abból nagy baj lehet. Lett is.

Ezt már '92-ben kezdtem kapiskálni és egy 1992-ben rendezett balatonlellei fõügyészi oktatás alkalmával szóba is hoztam. Azt jelesül, hogy tisztázni kéne az ügyészség szerepét a rendõrségi operatív munka ellenõrzését illetõen. Álláspontomat azzal indokoltam, ezen a területen ellenõrizhetõ, hogy a rendõrség épült e be az alvilágba, vagy az alvilág a rendõrségbe. Úgyszólván lehülyéztek. Igazuk is volt, hiszen egy olyan országban, ahol Pintér a belügymi niszter, ennek a kérdésnek tulajdonképp már nincs jelentõsége.

Ez az oki elõzménye annak, hogy a rendõrség diszfunkcionálisan mûködik, nem csak Patán, de Budán és Cinkotán is. Ez a csúnya szó azt jelenti, hogy a rendõrség maga is együttél a bûnözéssel. Ha nem is akarná, kényszerítik rá

Hadd szóljak még a polgárõrségrõl is. E fogalom alatt Tûrós András altábornagy úr hivatala értendõ. Ez a hivatal olyan eredményességgel mûködik, mint a rendõrség, amellyel együttmûködik. Viszont jól jön, hogy Túrós úr elhatárolja magát mindenfajta polgárõrségtõl, kivéve a tehetlen sajátjától.

* * *

Még van két kis szubjektívem Patáról.

Az egyik a bográcsparti résztvevõivel kapcsolatos. Nos úgy vettem észre, hogy a gulyáslevest egyformán kanalazzák olyanok is, akiket a sajtó egymás ádáz ellenségeinek tüntet fel. Ez a bográcsközeliség úgy fest, hogy ezt a társaságot szerfölött nehéz lesz összefogdosni, vagy szétzavarni. Pintér úr, mikor megint belügyminiszter lett, két hétre ígérte a vidéki bûnözés felszámolását. Gazdája a minap már egy órára taksálta a rendõrség beavatko zási képességét. Ez utóbbi sokkal nagyobb marhaság, mint az elõbbi.

A másik a rendõrlovakkal kapcsolatos. Gyerekkorom óta imádom a lovakat. Nem állhattam meg, hogy egy lovasjárõr hölgytagjától engedélyt kérjek egy kis állatsimogatásra, arra hivatkozással, hogy ennek gyermekkorban, ill. második gyermekkorban kedvezõ gyógyhatása lehet. Megengedte. Én meg közben arra gondoltam, amit most megkérdezek.

Pintér úr! Egészen biztos abban hogy a maga rendõrsége valóban a maga rendõrsége marad ha aprítania kell a magyarokat?

'56-ban Piros László kollegája is biztos volt ebben. Ám nem úgy lett.

2011.05.02
Link