Értetlenkedés és felháborodás fogadta a Hoffmann Rózsa legújabb felsõoktatási koncepcióját. A 29 magyar állami egyetem és fõiskola számának megfelezését tartalmazó elképzelésben a legnagyobb megrökönyödést a Corvinus Egyetem megszüntetése váltotta ki. Egyelõre a Fidesz-frakcióban is csak keresik az államtitkár elképzeléseinek rendezõ elvét.

A Széll Kálmán Terv teljesen átalakítja a felsõoktatási rendszert. Az Origo hírportál tegnap oktatási államtitkársági forrásokra hivatkozva azt írta, hogy a kormány megfelezné az egyetemek számát, és a felsõoktatási helyeket drasztikusan csökkentené. Jelenleg 29 állami egyetem, illetve fõiskola van, de a tervek szerint a kormány csak 16 intézményt finanszírozna. A nemrégiben meghirdetett Széll Kálmán Tervben az Orbán-kormány már kijelölte a megszorítások irányát: eszerint a gazdaság igényeihez alakítanák az oktatást, amely érinti a felsõ- és középfokú tanítást, illetve a szakképzésben részt vevõ diákok arányát megváltoztatnák, mert „hiányzik az egészséges arány a gimnáziumok, a szakközépiskolák és a szakiskolák között”. A tervben vázolt elképzelések szerint óriási pénzt akarnak kivonni a felsõoktatás rendszerébõl.
Az oktatási államtitkárság hetekkel korábban már elõállított egy felsõoktatási törvénytervezetet, de azt a miniszterelnök visszadobta, és arra kérte Hoffmann Rózsa államtitkárt, veselkedjen neki újra. Két hetet adott rá. Akkor sokan azt gondolták, Orbán azért nem fogadta el a jogszabálytervezetet, mert az nem válaszolt a felsõoktatási rendszer egyik legnagyobb kihívására, a diákszám csökkenésére. Oktatáskutatók, szakemberek és a felsõoktatás szereplõi joggal remélték, hogy olyan átdolgozott javaslat születik majd, amibe már beépítik a szakma által hiányolt elemeket. Nem ez történt: úgy fest, Hoffmann azt hozta, amit Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter várt el tõle: mindenáron felmutatott egy olyan koncepciót, amely 88 milliárdot von ki a felsõoktatási rendszerbõl. A tervezet szerint ezért az állam a jövõben 12 egyetemet mûködtetne. Ezek közé tartozna egy összevont mûvészeti intézmény, amely integrálná a Képzõ-, az Ipar-, a Zene-, illetve a Színmûvészeti Egyetemet. Az állami intézmények közé már beleszámolják a Nemzeti Közszolgálati Egyetemet, amely csak 2012-tõl nyitná meg kapuit.
Az Origo úgy tudja, a tíz állami fõiskolából négy maradna. A túlélõk listáján nem szereplõ intézmények karainak egy része integrálódna az államilag finanszírozott egyetemek vagy fõiskolák valamelyikébe. A megmaradók között van az ELTE, a SOTE, a Nyugat-magyarországi Egyetem, a Pannon Egyetem, a Pécsi, a Debreceni, a Miskolci és a Szegedi Tudományegyetem, a Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, a Szent István Egyetem és a Liszt Ferenc Zenemûvészeti Egyetem. A fõiskolák közül pedig a Budapesti Gazdasági Fõiskola, illetve az egri és a nyíregyházi intézmények menekülnének meg. A negyedik túlélõt még nem nevezte meg az Origo birtokába került dokumentum.
HIRDETÉS

A Budapesti Corvinus Egyetemet a tervek szerint feldarabolnák: karai az ELTE-be, a Szent István Egyetembe és a Mûegyetembe olvadnának. Amelyik intézmény nincs rajta e listán, vagy beolvad egy túlélõbe, vagy magánegyetemmé alakul. Hoffmann már egyeztetett a megmaradó iskolák vezetõivel, a megbeszélésre viszont nem hívta el azokat a rektorokat, akiknek az intézményét nem finanszírozzák tovább. Noha e megbeszélés ténye már közkeletû, ennek ellenére a Nemzeti Erõforrás Minisztérium tagadja, hogy volnának végleges elképzelések.
Fideszes forrásaink meglepõdtek. A frakcióban vannak, akik szerint a legnagyobb problémát az okozza, hogy a döntés mögött nincs tényleges koncepció. Vagyis nem lehet tudni, miért pont a fentebb felsorolt intézményeket mentette meg a kormány, mi a koncepció rendezõ elve. A demográfiai apályra pedig e koncepció sem ad választ, mint ahogy arra sem, mi lesz azokkal a településekkel, ahol bezár az egyetlen gazdasági, munkahelyteremtõ szereplõ, vagyis az egyetem vagy fõiskola. Egy teória szerint a túlélõk listájának összeállításánál az lehetett a szempont, hogy megnézték, mely intézményekben tanul a hallgatók zöme. A diákok háromnegyedét ugyanis 15 intézmény fogadja.
– Nem akarom elhinni – mondja kétségbeesetten Mészáros Tamás, a Corvinus rektora a koncepcióról. – Remélem, ez csak egy állomás az államigazgatási egyeztetési folyamatban, és nem a végleges döntés – közli lapunkkal a rektor, aki elképzelhetetlennek tartja, hogy a minõségnek a felsõoktatás átstrukturálásában ennyire ne legyen szerepe. Mészáros Tamás azt mondja, a Corvinus nemzetközi hálózata nagyon jó, 430 külföldi egyetemmel állnak kapcsolatban, legutóbb 194 induló diákukból 108 nyert tudományos diákköri tevékenységével. – Ha magunkra hagynának, még magánegyetemként is több esélyünk lenne, mint így, hogy fel akarnak darabolni. Olyan ez, mintha el akarnának tüntetni – fûzi hozzá. (Meglehet, csak pletyka: állítólag Orbán Viktor már többször kijelentette, hogy a Corvinust baloldali fészeknek tartja.)
Az elmúlt években a felsõoktatásban elkezdõdött az intézmények integrációja. Magyar Bálint volt szabad demokrata miniszter ezt három, jól meghatározható idõszakra bontja. 1996 és 2000 között a törvénymódosításokkal és a felsõoktatási törvény megalkotásával lehetõvé vált az integráció, így ebben az idõszakban 66 állami intézménybõl 31 maradt.
– Ez azon kevés dolgok egyike, amely kormányzati ciklusokon átívelt, én kezdtem, és Pokorni Zoltán, illetve Pálinkás József, az elsõ Orbán-kormány oktatási miniszterei fejezték be – mondja Magyar. A második szakasz szerinte 2008-ig tartott, ekkor a jogi forma után az intézmények oktatási tartalmaikban is megjelent az integráció, vagyis ennyi idõ kellett ahhoz, hogy például a párhuzamosságok megszûnjenek, és az összecsiszolódások megtörténjenek. A harmadik szakaszt a volt miniszter spontán integrációnak hívja, ez 2006-tól, a bolognai átállással indult el, ebben a folyamatban pedig a verseny dominál, vagyis az integrációt a csökkenõ gyerekszám, a hallgatókért vívott küzdelem kényszeríti ki.
– Ezt a folyamatot hagyni és terelgetni kellene, nem pedig ilyen erõszakos eszközökkel beavatkozni. Néhány éven belül az intézmények száma a piac kényszerítõ hatására is csökkenne, körülbelül 20 intézményre. Ennek a spontán integrációnak lényegi eleme, hogy a nem életképes iskolák beolvadnának a nagy egyetemekbe, és alapképzést mûködtetve szállítanák a diákokat a mester- és doktori képzésekre koncentráló nagy egyetemi központokba. A jelenlegi elképzelés minõségellenes, álmegoldás, teljesen értelmetlen. Szûkíti a diákok választási lehetõségeit, korlátozza a versenyt, amelyet a szabad egyetemválasztás tett lehetõvé, és visszatér az állami központi vezérléshez – mondja Magyar.
Amit a kormány akar, az nem kényszerintegráció, hanem egyetemrombolás – ez már Radó Péter oktatáskutató véleménye. Szerinte a koncepció brutális kapacitáscsökkentésrõl szól, miközben bõvítésre lenne szükség, hiszen az unió 2020-as stratégiáját aláírva az ország vállalta, hogy a jelenlegi 23 százalékról 40-re emeli a felsõfokú végzettséggel rendelkezõk arányát. – Racionalizálható az ágazat gazdálkodása, de ezt csak pontosan rögzített, értelmes prioritások mentén lehet megtenni. Amit viszont a kormány akar, az nem racionalizálás, hanem a felsõoktatás csonkolása – állítja.
„Az menekül meg, aki jóban van az oktatás irányítóival”
Tavaly az államtitkárság azzal a meghökkentõ tervvel állt elõ, hogy megkezdik a fejlett országok oktatását összehangoló bolognai rendszer felülvizsgálatát, és visszahoznák az osztatlan képzést a hallgatói létszám korlátozásával, a felvételi bevezetésével pedig a szocializmusból ismert elitképzést. Terveik között szerepelt a hallgatók megregulázása a vizsgalehetõségek számának radikális csökkentésével. Az államtitkárság ezzel szinte valamennyi szakmai résztvevõ ellenérzését kiváltotta.
Az újbóli egyeztetés eredménye lett egy februári dokumentum, amely alapértékeket tartalmazott, s Nagy Anna kormányszóvivõ azt közölte róla, hogy az oktatási államtitkárságon kívül a hallgatók, a rektorok, a Nemzetgazdasági Minisztérium és a közigazgatási tárca képviselõi is megegyezésre jutottak. E szerint a bolognai rendszer alapjai támadhatatlanok, jobban szétválasztanák a fõiskolai és az egyetemi profilokat, de az átjárhatóság megmaradna. A tanárképzésben viszont bevezethetõnek tartják az osztatlan képzést. A dokumentum leglényegesebb eleme, hogy teljesen átalakítanák a finanszírozást: az eddigi hallgatók után kifizetett fejkvótát felválthatja majd az intézmények feladataira érzékeny finanszírozás. Ez a gyakorlatban azt jelentette volna, hogy meg lehet menteni az elnéptelenedõ vidéki fõiskolai karokat, hiszen mindegy lesz, hány diák tanul az adott intézményben, a pénzt nem ez alapján kapják. A dokumentum deklarálja: kiemelt cél a vidéki városok felsõoktatási intézményeinek vonzóbbá tétele.
Sokan úgy vélték, a hallgatókért folytatott küzdelemben több kis vidéki fõiskola sikerrel állja a versenyt, s azt mondták, õk nagy vesztesei lehetnek ennek a tervezett finanszírozásnak. A demográfiai helyzet miatt az intézmények ugyanis egyre nagyobb versenyre kényszerülnek. Ráadásul eddig csak lassú apadás volt tapasztalható, a közeljövõben viszont sokkal kevesebb diák kerül a felsõoktatásba. Ez pedig – írtuk februárban – „újra teret adhat a politikai alkuknak: az menekül majd meg, aki jóban van a mindenkori oktatásirányítással”.
Link