Átalakuló globális értékrend
A globalizáció folyamata során, úgy tûnik, nem alakult ki egy „elementáris erkölcsi kód”, amely a nemzetköz kapcsolatok, a különbözõ kultúrák és civilizációk közötti párbeszéd alapjává vált volna. Épp ellenkezõleg, a „fundamentális” vonások erõsödése észlelhetõ a globalizáció jelenlegi szakaszában – állítja Borisz Tumanov a gazeta.ru-ban megjelent írásában.

Európai karikaturisták az intellektuális szabadságra hivatkozva egymással versengve rajzoltak nyilvánvalóan sértõ ábrákat Mohamed prófétáról. Terry Jones amerikai lelkipásztor Koránt égetett a szabadság nevében és nagyon elégedett volt, amikor válaszul erre a muszlim fanatikusok halálos áldozatokkal járó megmozdulásokat szerveztek Afganisztánban. Sikerült ezzel is demonstrálni, hogy, úgymond, az iszlám a gyilkosok vallása.
Marilyn Davenport, a kaliforniai republikánusok egyik vezetõje olyan karikatúrákat terjesztett Obama elnökrõl, melyek õt csimpánz alakjában ábrázolják.
Ezek a jelenségek a nyugati társadalmakban meglévõ amoralitásról árulkodnak. Nem mintha persze Oroszországban különb lenne a helyzet, ahol a „nem oroszokkal” szembeni rasszista indulatok elszabadulása észlelhetõ.
Nyilvánvaló, hogy a liberalizmus, tolerancia, az ember személyiségének és jogainak tisztelete, más vallások és kultúrák tisztelete, szolidaritás eszményei világszerte kudarcot vallottak. Az utóbbi évtizedekben ezek az eszmények határozták meg a globalizáció folyamatát.
A második világháború után született elsõ nemzedék még ezen értékrend szerint igyekezett alakítani a világot, melyben fontos szerepet játszott a nácizmus által okozott tragédia. A nácizmus nyíltan hirdette a rasszizmust, a népek „árjákra” és „nem árjákra” osztását, a nemzeti egoizmust, az erõszakot, a humanizmus értékeinek „meghaladását.”
A második világháború után kialakult értékrend szerint logikus folyamat volt az afrikai gyarmati rendszerek felbomlása, bár ez nem mindig volt békés (algériai háború) s a rasszista elõítéletek sem vesztek ki teljesen.
A globalizáció során úgy tûnt, a Nyugat egy ideált testesít meg, s a „világ többi része” ezt tekinti mintának. Ezeket a nézeteket csak felerõsítette a szocialista tábor bukása és részeinek csatlakozása a nyugati intézményrendszerekhez. A „szólásszabadság”, az „emberi jogok”, a „tolerancia”, a „politikai korrektség” szinte vallásos kultusza alakult ki.
Csakhogy bármilyen jó eszme abszurditásig elvitt felfogása önmaga ellentétét termeli ki, mint ezt Jones lelkész esete demonstrálja.
A fenti értékek kezdenek kiszorulni, a szociális egoizmus nyomán leépülnek azok a morális értékek, amelyek a társadalom egészének boldogulását tekintették célnak. A nemzetközi politikában elõtérbe került a cinizmus és a demagógia. A képmutatás már nemcsak a nagypolitikában elvárt magatartásforma, hanem az emberi kapcsolatokban is. Az emberi jogokat méricskélõ Human Rights Watch szervezet felmérései inkább egyfajta rituáléra emlékeztetnek, a „mi kutyánk kölyke” azért csak a „mi kutyánk kölyke” marad.
A gyengébbek, mint például a belorusz vezetés ellen szankciókat vezetnek be, viszont a Nyugat gazdasági okokból soha nem merne szankciókat foganatosítani Oroszország, Kína vagy éppen Szaúd-Arábia ellen, ami még inkább megerõsíti az ottani rezsimeket.
Az „emberi jogok” kérdése mára holmi úri passzióvá vagy a politikai nyomásgyakorlás eszközévé vált, sokszor mindenféle reális tartalom nélkül.
Az erõsek egyelõre még nem kételkednek morális fennsõbbségükben, cinikusan felmentik saját amorális cselekedeteiket, ami viszont másokat is ugyanilyen amorális lépesekre sarkall.

(Borisz Tumanov: Planyeta fariszejev, gazeta.ru)
Link