Az Egyesült Államokban 1976-ban Walter White a Western Front nevû szervezet vezetõje interjút készített a 29 éves Harold Wallace Rosenthal-lal, aki akkor Jacob K. Javits new yorki szenátor mellett adminisztrációs segédként dolgozott. Nevezett szervezet már nem létezik, és e két személy is elhunyt. Rosenthal 1976. augusztus 12-én állítólag egy eltérített, Isztanbulba repülõ izraeli gépen terroristák halálos áldozata lett. Ám Walter White kutatásai szerint Rosenthalt nem a repülõgépen érte a halálos golyó, ahol négyen meghaltak és harmincan megsebesültek, hanem az isztanbuli repülõtéren gyilkolták meg a saját hittestvérei. Halála után az Amerikai Zsidó Bizottság Washingtonban megörökítette a nevét és alapot létesített ‘The Harold W. Rosenthal Fellowship In International Relations’ címmel, amelynek tiszteletbeli elnöke Walter F. Mondale és Jacob K. Javits szenátor.
-“Bennünket zsidókat ámulatba ejt, hogy az amerikai keresztények milyen könnyen estek a hatalmunkba. Míg a naív amerikaiak arra várnak, hogy Hruscsov eltemesse õket, mi megtanítottuk õket, hogy minden követelményünknek alávessék magukat” – kezdte Rosenthal.

A kérdésre, hogyan lehet egy nemzetet a tudta nélkül meghódítani, Rosenthal e mûveletet a média teljes irányításának tulajdonítja. Azzal dicsekedett, hogy a hírek kezelése zsidó irányítás alatt áll. Amelyik folyóirat szerkesztõsége nem hajlandó elfogadni hírszolgálatok ellenõrzött híreit, azt úgy kényszerítik térdre, hogy fizetett hirdetõiket megvonják [megfenyegetik, elidegenítik] a laptól. Ha még ez sem használ, akkor a zsidók letiltják a tinta-, és papírkészletet. -“Ez ilyen egyszerû dolog” – mondta Rosenthal.
És politikusok magas hivatalokban?
- “Az elmúlt három évtized alatt senkinek sem sikerült politikai hatalomra jutni a zsidók jóváhagyása nélkül. Az amerikaiak 1932 óta nem választottak maguknak való elnököt; Roosevelt a mi emberünk volt, Roosevelt óta minden elnök a mi emberünk.”
Amerika külpolitikájáról úgy nyilatkozott, hogy “az ostoba nép képtelen átlátni H. Kissinger külügyi munkásságán, ami az elejétõl végig cionista-kommunista politika. S mégis a polgáraink azt hiszik, hogy e politika majd Amerikának elõnyöket jelent.”
-“Mi zsidók különféle társadalmi kérdéseket tárunk az amerikai nép elé, igyekszünk minden oldalt támogatni, ami persze teljes zûrzavart okoz. Vizsgálgatják a felvetett kérdéseket, de azt nem látják, hogy kik vannak a háttérben. Mi zsidók úgy játszadozunk az amerikai közvéleménnyel, mint macska az egérrel.”
A beszélgetésünk alatt éreztem, hogy az amerikai nép talán megérdemli a szomorú sorsát. A zsidó egymás ellen uszítja a különféle nemzetiségi csoportokat.
-“A tömegek vére folyik majd az utcán, míg mi várjuk világgyõzelmünk nagy napját” – mondta Rosenthal hidegen.
A Rosenthal-lal folytatott beszélgetésem után még hosszú ideig elgondolkoztam azon, hogy lehetséges-e embercsoportban ennyi gonoszság mások iránt? Hiszen erre az elhangzott szavak egyértelmû bizonyítékok. Világos, hogy amit ez a fiatalember õszintén és nyíltan bevall, egyáltalán nem dajkamese. Lehetséges-e az, hogy az amerikai nép jámbor marad mialatt az életadó vérét kiszívják? Mit jelentsen mindez nekünk?
Sok mindent írtak már a Világzsidóság Összeesküvésérõl, de e tényt ennyire nyíltan még soha senki nem világította meg, mint Rosenthal. Szinte megáll a józan ész! A tervszerûen elkészített program szinte döbbenetes…
Visszatekintve a beszélgetésre, az õszintén nyilatkozó Harold Rosenthalt úgy kell tekintenünk, hogy a dicsekvései mellett meglehetõsen tájékozott, értelmes ember, ugyanakkor öntelt is. Idõnként nem tudta megállni, hogy vitriolos szavakkal ne szóljon a “karácsony hülyeségeirõl” vagy a ránk vonatkozó “gójokról”. [A kifejezés nemcsak keresztényekre, hanem általában a nemzsidókra vonatkozik. -TJ] Ez meglepett engem mivel a mi nyelvezetünkben “gój” szó nem létezik. Láttam, hogy gondolatai teljesen elmerültek a zsidóság Egyvilág-Programjában. Teljes arroganciával dicsekedte, hogy ‘a zsidók már majdnem meghódították a világot – hála a keresztények ostobaságnak’.
Amikor megkérdeztem õt, hogy cionista-e, így válaszolt:
- “Hát ez pokoli kérdés! A kérdés alapja a hagyományos cionista elgondolás az ‘aliyah’, – héber meghatározás, – ami annyit jelent, hogy ‘a szétszórt zsidóság összegyûjtése és hazatérítése a palesztin hazába.’ Amióta 1948-ban létrejött az izraeli állam, az ‘aliyah’ az izraeli kormány politikájának az elsõszámú, a legfontosabb és alapvetõ célja.”
- És mit jelent az, hogy cionizmus? – kérdeztem.
- “Elsõ vezérünk, egykori miniszterelnökünk David Ben-Gurion azt mondta, hogy ‘a cionizmus, a zsidók visszatérése nélkül Sionba merõ képmutatás’.
Nemsok amerikai zsidó vándorol véglegesen Izraelbe. Néhányan azt vallják, hogy ‘minden zsidó alapvetõen cionista’. Mások szerint ‘egy zsidó nem lehet cionista, ha nem fizetõ tagja valamelyik cionista szervezetnek’. Amióta a zsidóhaza megvalósult a meghatározásokat ide-oda dobálják.”
- Adómentes dollármillókat küldenek Izraelbe minden évben – folytattam – és mi igaz-amerikaiak ezt nem nézzük jószemmel. Rosenthal így válaszolt:
- “Washington naív politikusai meglehetõsen hiszékenyek. Legtöbbjük elég ostoba, így az erõs zsidó lobbizók ezt az amerikai politikát már évek óta kézben tartják, és nincs elég erõs hatalom, amelyik megállíthatná.
A pénz egy része visszakerül az USA-ba, amit — a B’nai B’rith szervezeten, a Zsidó Szervezetek Konferenciáján és a Zsidó Világszövetségen keresztül — cionista propagandára használnak fel. A segélyezési alap a Zsidó Ügynökség, a B’nai B’rith hivatalos ágazata. Nem találok semmi kivetni való abban, hogy adómentes amerikai dollárokat küldenek Izraelnek, amennyiben ezt ügyesen, minden akadály nélkül végezhetjük. De most fordítsuk meg a társalgást. Ön egyértelmûen bevallotta, hogy nem szereti a zsidókat. Mondja kérem, Önök miért gyûlölnek bennünket?”
- Mr. Rosenthal, én senkit sem gyûlölök. Én azt mondtam, hogy azt gyûlölöm, amit a zsidók velünk mûvelnek, ami különösképpen érint mindent, ami keresztény. Gyûlölöm a csalásaikat, szemfényvesztéseiket, dörzsöltségüket és az utálatos becstelenségüket. Most én mindettõl leszek antiszemita? Ha igen, akkor kijelentem, igenis antiszemita vagyok!
- “Az antiszemitizmus nem a szemitizmussal való ellentétet jelenti. Ilyen nincs. Ez egy kifejezés, amit mi zsidók, mint rágalmat elég hatásosan használunk — az olyan bigottokra használjuk, mint például Ön — vagyis bárki, aki kritizálni merészeli a zsidókat. A gyûlöletkeltõk ellen használjuk.
Krisztus idejében a zsidók a világ gazdagságát és földi birodalmat áhították, de Krisztus a zsidóknak lelkivilágot javasolt. Mivel a zsidók ezt nem fogadhatták el, elutasították Jézus Krisztust és ezért megfeszíttették.”
- Mi az, hogy megfeszíttették õt? A történelem nem bizonyítja azt, hogy a zsidók feszítették meg Krisztust?
- “ Igen, gondolom, így lehet. Nézze, én nem kertelek, de kétezer évvel ezelõtt az Önök népe is ugyanúgy cselekedett volna valakivel szemben, aki annyi rosszat tett volna, mint Krisztus tett a zsidóságnak.”
White: Ön úgy beszél Jézus Krisztusról, mint közönséges emberrõl.
Rosenthal: “Mert az is volt, egy ember, aki úgy járkált e földön mint bárki más. Az egész mítosz Krisztusról, miszerint halála után feltámadt és visszatért a földre a tanítványaihoz, nem más, mint egy rakás szar, hülyeség [crap]. A zsidók azért ûzték ki az arabokat Palesztinából, hogy megsemmisítsék Krisztus szellemi birodalmának misszióját. Nézze, a vezetõ nem alapított birodalmat a zsidók részére, ugyanakkor az Önök fajtája egy Krisztus nevû békés szónokot adott a zsidóknak, aki azt vallotta, hogy ’szemet-szemért’ helyett az arc másik oldalát kell odafordítani. A fenét! Mi már megépítettük a földi birodalmunkat, az Önök fajtája és a maguk bosszantó Messiása nélkül.”
W: Világos, hogy a maguk fajtája akarja Krisztust kivenni a karácsonyi ünnepekbõl. Csak sajnálni tudom Önöket.
R: “Nekem ne jöjjön ilyen hülyeséggel. Nincs szükségem a sajnálkozására. Nem kell! Nagyon sok zsidónak nincs mersze maguknak megmondani, hogy mi hogy élünk és tervezünk, de engem semmi és senkisem félemlíthet meg. Tudom merre tartok.”
W: Miért cserélik a zsidók a nevüket olyan gyakran?
R: “ A zsidók a világ legintelligensebb népe, és ha nekik a névváltozás az elõnyükre válik, akkor megteszik. Ennyi az egész. Belekeverednek az Önök társadalmába, ami eléggé züllött. Amíg a zsidók a saját elõnyeiket nézik, az ostoba gójok nem veszik észre, hogy a nemzsidó neveket viselõk, tulajdonképpen zsidók. Tudom mire gondol, nemzsidó nevû zsidók a kormányban. Ne aggódjék emiatt, mert a közeljövõben már nem lesz elnöki hatalom az Egyesült Államokban. A láthatatlan kormány egyre jobban erõsödik.”
W: Ön szerint az oroszországi zsidókat valóban üldözik, vagy élveznek némi szabadságot?
R: “A legtöbb zsidó világszerte mondhatnám 90%-a tudja mi történik a népünkkel. A közöttünk mûködõ kapcsolat példa nélküli. Az Önök társadalmában csak az ostobák, a tudatlanok, és a hülyék találnak békét és a magukfajta fattyúk bûneikkel együtt bújnak báránybõrbe. Önök a képmutatók, nem pedig a zsidók, ahogy ezt megírják és mondják.
Oroszországban két különbözõ kormány van: az egyik látható, amely különbözõ nemzetiségekbõl tevõdik össze. A másik meg a zsidók alkotta láthatatlan kormány. A hatalmas szovjet titkosrendõrség a láthatatlan kormánytól kapja a parancsokat. Mintegy 67 millió kommunista van Szovjet-Oroszországban: 50 százalék zsidó és 50 százalék gój, de ez utóbbiak megbízhatatlanok. A kommunista zsidók összetartanak és megbíznak egymásban, míg a többiek csak kémkednek egymáson. Minden 56 évben egy titkos zsidó vezetõség elrendeli a Párt megtisztítását és sokakat menesztenek.”
W: Miért?
R: “Azért, mert túl sokat tudnak és rájönnek a láthatatlan zsidókormány titkaira. Az orosz kommunistáknak van egy titkos Csoport Szervezete, amely kizárólag zsidókból áll. Õk uralkodnak minden felett, ami a láthatókormányt illeti. Ez a szervezet vitte át a Kommunista Központot Tel Avivba, ahonnan most jönnek az utasítások.”
W: Az Önök kormánya Washingtonban és az ENSZ vajon tud minderrõl?
R: “ Az ENSZ egy nagy csapóajtó amely a Vörös Világ végelláthatatlan koncentrációs táborába vezet. Nagyjából az ENSZ is a mi irányításunk alatt áll.”
W: A kommunisták, mihelyt megszállnak egy országot, azonnal tönkreteszik a középosztályt, az értelmiségieket és azoknak családjait. Miért?
R: ”Hagyományos szabályunk elpusztítani a létezõ kormányt, családjaikat, de sohasem a zsidókat. Megsemmisíteni a rendõrséget, a katonatiszteket és családjaikat, de sohasem a zsidókat. Nézze, mi tudjuk, hogy amikor a kormány kommunisták után kutat az ország határain belül, valójában a zsidókról akarja lerántani a leplet. Bennünket nem lehet hülyíteni! A kommunista országok láthatatlan urainak világméretû hatalma van a propaganda és a szabad államok kormányai felett. Mi irányítjuk az összes hírközlõszervet, folyóiratot, újságot, képeslapot, rádiót és televíziót. Még a zenét, és kiadásra váró énekeket is! Még az Önök gondolkodása is nemsokára a mi irányításunk alatt lesz! “
W: Ahogy Ön dicsekszik, ha mindez igaz félelmetes még gondolni is a jövõnkre, és a kereszténység sorsára.
R: “Az Egyesült Államokban rövidesen mesterségesen kierõszakolt osztályharc tör ki, s ezalatt majd sokan megsemmisülnek. Ön is kétségtelenül közöttük lesz. A zsidókat nem éri baj. És én nem dicsekszem, csupán feltárom a tényeket! Túl késõ az Ön keresztény híveinek az ellenállásra. Az az idõ már rég elmúlt. Régen, nagyon régen történt, hogy nem volt más választásunk, mint támadófélnek [aggressors] lenni. Kétségtelen, hogy ez életünk egyik legfontosabb célja. Támadófelek lettünk! Mert a maguk fajtája kilopta a csalárd vallásos hitet a Talmudunkból.”
W: Ön intelligensnek tûnik, mégis úgy vélem, hogy nem tudja, mit beszél!
R: ”A judaizmusnak, mint kultúrának nincs párja, és a világon sehol semmihez nem hasonlítható. A judaizmus kulturális és szellemi hatása érezhetõ szerte a világon, sõt az egész civilizáción is.”
W: Ön szerint milyen nehézségek merülhetnek fel a jövõben a feketék félelmetes szaporodása, illetve térnyerése miatt a fehérek hátrányára? És a színesbõrûek, akik áttérnek a judaizmusra?
R: “A feketék a mi céljainkat szolgálják, több téren. Tudjuk, hogy színesbõrûbõl nem lehet zsidó pl. Sammy Davis továbbra is színesbõrû. Lehet, hogy az elõnyére szolgált az áttérés, de azért még mindig néger és nem zsidó.”
W: Hosszú kutatásaim során kellemetlen dolgokra jöttem rá, arra, hogy a zsidóságban nincs erkölcs.
R: ”A pénz sokkal fontosabb az erkölcsnél. Pénzzel akármit megoldhatunk. Népünk ezt az erõt bizonyítja Izraelben, ahol a háborús támadások ellen állandó készenlétben kell állni. Izrael, bármilyen ellenséggel szemben mostmár csak nyerhet. A kibbutzokban felnevelt értelmiségiek azt a pici államot majd a Közel-Kelet csodaállamává építik fel, amely végül a világkormány központja lesz.”
White: – Felhoztuk a Watergate-botrányt a Nixon idejébõl és beszélgettünk úgy általában a kormányok minden ágában tapasztalható züllöttségrõl, mire Rosenthal ezeket mondta:
Rosenthal: -”Mi a fészkes fenét ért a nép ahhoz, hogyan kell kormányt vezetni? Nagy többségük segg … lósegg!!”
White: – Megengedi, hogy szavait idézzük?
R:- ”Nem érdekel, mit csinál – ahogy mondtam, kevesen vagyunk, akik szólni mernek. Sokkal jobban megérthetnénk egymást – zsidók és nemzsidók, – ha nyíltan beszélhetnénk. De Önök gyávák. Mi állapítjuk meg azt, hogy Önök hogyan gondolkozzanak, még a bûntudatot is magukba oltjuk, nehogy nyíltan kritizálni merészeljék a zsidókat.”
W: -Más fajok, népek hogyan fogadják el a zsidókat?
R: – “Nagyon régen, amikor a vágy fûtött bennünket, hogy megtaláljuk helyünket a világban, a zsidók valamilyen eszközt kerestek, ami elvonja a figyelmet a fajkérdésrõl. Mi hatásosabb, s minden gyanú felett, mint kölcsönözni valamelyik közösség vallási elképzeléseit? Kényszerítve voltunk ezt kölcsönözni az árjáktól. Nekünk zsidóknak soha nem volt olyan vallásos intézményünk, amely a saját öntudatunkból fejlõdött volna ki, mert bennünk hiányzik az idealizmus. Ez azt jelenti, hogy földi életünk utáni bármilyen élet nekünk idegen elgondolás.
A Talmud nem készíti elõ az egyént a földöntúli életére, ugyanakkor szabályokat ad gazdag földi élethez. Utasítások, parancsok gyûjteménye [a Talmud] a zsidó faj fenntartásához, és köztünk és a gójok közti kapcsolatokhoz. Tanításaink nem törõdnek erkölcsi problémákkal, inkább azzal, hogyan lehet ‘szerezni.’(…)
Mi vagyunk a legjobb példa arra, hogy vallásos neveléssel mit lehet elérni. A mi életünk kizárólag ebbõl a világból való és a mentalitásunk az igazi keresztény szellemiség elõtt olyan idegen, mint az egyéniségünk volt ezen új hitvallás kétezer évvel ezelõtti megalapítójának. A kereszténység alapítója nyíltan kimondta mennyit érnek a zsidók, és azt a tényt, hogy õ soha nem tartozott hozzánk. Amikor szükségét látta, kiüldözött bennünket az Isten templomából, mert akkor is, mint mindig, a vallásunkat használtuk fel kereskedelmi érdekeink elõmozdításához.
De akkor, az irántunk tanúsított magatartása miatt sikerült Jézust keresztre szegeznünk; holott a modern keresztények pártpolitikába keverednek, s hogy választásokat nyerjenek, a földig alázkodnak zsidó szavazatokért. Még politikai cselszövésekbe is hajlandók velünk együttmûködni, a saját nemzetük érdekei ellen.”
Rosenthal: – “Mi mindaddig élhetünk más nemzetek között, amíg sikerül meggyõzni õket arról, hogy a zsidók nem tõlük eltérõ nép tagjai, hanem csak egy vallás képviselõi, akik alkotják ‘vallási közösségüket’, bár ez a különös jellegzetességük. Sõt, ez a mi legnagyobb hamisságunk…
Kénytelenek vagyunk elrejteni a saját különös egyéniségünket és életmódunkat, hogy szabadon gyakorolhassuk parazita jellegû létünket a nemzetek között. Ezt eddig sikerrel végeztük, és sokan hiszik, hogy a köztük élõ zsidók tulajdonképpen valódi franciák, angolok, olaszok vagy németek, akik csupán egy, az ezekben az országokban a nagytöbbségtõl eltérõ vallásfelekezethez tartoznak. Különösen olyan kormánykörökben sikerül elszórni hírhedt megtévesztésünket, ahol a honatyáknak minimális a történelmi ismerete. Tehát soha nem merül fel a legkisebb gyanú, hogy mi zsidók egy megkülönböztetett nemzet vagyunk és nem csupán egy ‘felekezet’ tagjai. Pedig egy pillantás az általunk befolyásolt/irányított sajtóra és máris ott van a bizonyíték az ellenkezõjére, s ennek felismeréséhez túl sok intelligencia sem szükséges!
White: – Milyen módszerekkel tettek szert a zsidók a hatalomra?
R: – “Hatalmunkat a nemzeti pénzrendszerrel való mesterkéléssel szereztük. Jelszavunk: ‘A pénz hatalom. ’Amint a nagy tervezetünkben is írva van, meg kellett alapítanunk a privát nemzeti bankot. A Federal Reserve rendszer, mivel ez is a miénk, szépen beleillett a tervünkbe, csak a neve sugallja azt, hogy állami intézmény. Kezdettõl fogva az volt a célunk, hogy összeszedjük az összes aranyat és ezüstöt, és helyettesítsük értéktelen, ‘beválthatatlan papír pénzjegyekkel’. Ez nekünk sikerült is!”
W: – Mi az hogy ‘beválthatatlan papír pénzjegy’?
R: -” 1968 elõtt az ostoba gój egy dolláros Federal Reserve papírjegyét elvihette bármelyik amerikai bankba és beválthatta egy dollárra, ami a törvény szerint 412.5 szemer 90%-os ezüstöt tartalmazott. 1933-ig valaki beválthatta ugyanezt a papírjegyet 24 4/5 szemer 90%-os arany tartalmú pénzre. [a dollar which was by law a coin containing 412 1/2 grains of 90 per cent silver. Up until 1933, one could have redeemed the same note for a coin of 25 4/5ths grains of 90 per cent gold.] Mi nem teszünk egyebet, csak a gójnak adunk még több papírjegyet, vagyis rézdarabokat. De soha nem adunk nekik ezüstöt és aranyat. Csak sok papírt. Mi zsidók papírcsalásból gazdagodtunk meg. Ez a mi módszerünk: elvesszük a pénzt és adunk helyette papírt.”
A Federal Reserve és egyéb pénzügyek
Rosenthal: – “A zsidók a forgalomba hozott papírpénzen gazdagodtak meg.”
W. White: -Tudna-e nekem erre példát adni?
R: – “Számos példa van rá: néhány kézenfekvõ példa a részvények és kölcsönkötvények, a biztosítások minden fajtája és a Federal Reserve tartalékrendszere, nem is beszélve az aranyban és ezüstben nyert milliárdokról, amit cserében kaptunk a papírért, amit elég ostobán úgy hívnak, hogy pénz. A pénzhatalom szükséges volt a propaganda által megvalósított hatalmas világhódítási tervünkhöz.
Hogy tudtuk ezt keresztül vinni? Elõször is, a bankrendszer irányításával kézbe vettük a vállalatok tõkéjét. Ezen keresztül monopóliumot nyertünk a filmipar, a rádióhálózatok és az újonnan kifejlõdõ televízió-hálózatok felett. A nyomdaipar, újságok, folyóiratok és technológiai nyomtatványok már mind a kezünkben vannak. De a legzsírosabb falatot akkor kaptuk, amikor az iskolai tankönyvek kiadása is hozzánk került. Ezekkel az eszközökkel sikerült átgyúrnunk a közvéleményt a saját céljainkra. Az emberek olyan ostoba disznók, akik röfögik és nyivákolják a mi nótáinkat, legyen az igazság vagy hazugság.”
W.: -“Félnek-e a zsidók az úgymond csendes többségtõl?
R: – “Nevetséges! Olyan nincs, hogy csendes többség, mert mi irányítjuk még a sírásukat és bõgésüket is. Csak nem gondolkodó többség létezik, amely az is marad mindaddig, amíg a szinte kábítószer hatású szórakoztató iparunk szolgáltatja nekik az egyetlen menekvést.
Az ipar kézbentartása által munkafelügyelõik lettünk, és a nép rabszolga. Amikor a napi fáradalom nyomásától robbanásig feszül a hangulat, az embereknek mi szolgáltatjuk a pillanatnyi élvezettel a biztonsági szelepet. A televízió és filmipar szolgáltatja a szükséges kikapcsolódást. A mûsorokat nagy gonddal tervezzük, hogy még a legérzékibb érzelmeket is kielégítsék, de sohasem a logikusan gondolkodó agyvelõt. Emiatt az emberek programszerûen a mi sugallataink szerint reagálnak és nem az eszüket követve. Csendesek és megfontolatlanok maradnak.”
Megfélemlítésen és félelmen keresztül kiheréltük a társadalmat. Férfiassága csak nõies külsõ megjelenéssel egyetemben mutatkozik. Így kiherélve, a nép engedelmessé lett és könnyen irányítható. Mint a kiherélt ló gondolataikat nem a jövõ és az utókor foglalja el, hanem egyedül a mindennapi munka és kenyér.”
W.: – És a nemzet ipara?
R.: – “Sikerült a társadalmat megosztanunk azzal, hogy a munkásságot a vezetõség ellen fordítottuk. Talán ez volt a legnagyobb tettünk mivel a valóság háromszög, de mindig csak két pontja látható. A modern iparban a csúcsponton van a tõke, amit mi képviselünk. Az igazgatóság és a munkásság a háromszög alapját képezi. Állandóan szembeállnak egymással és figyelmük sohasem irányul problémájuk csúcspontjára.
Az igazgatóság kénytelen az árakat emelni, mert mi folyton növeljük a tõke árát. A munkásságnak munkabéremelés, az igazgatóságnak áremelés kell, így keletkezik a ‘circulus vitiosus’. Minket sohasem vonnak felelõsségre szerepünk miatt, ami az infláció igazi oka, mivel az igazgatás és a munkásság között oly éles az összetûzés, hogy egyiknek sincs ideje a tevékenykedésünk megfigyelésére. A tõke árának az általunk történõ emelése az, ami az inflációt okozza. Mi nem dolgozunk, és nem igazgatunk, mégis mi húzzuk a hasznot.
Pénzügyi manipulációinkon keresztül a tõke, amit az iparnak szolgáltatunk nekünk nem kerül semmibe. Nemzeti bankunkon a Federal Reserve-en keresztül könyvhitelt nyújtunk az összes helyi banknak, amit semmibõl teremtünk. Õk szintén könyvhitelt nyújtanak az iparnak. Így mi még Istennél is többet teszünk, hiszen összes vagyonunkat semmibõl teremtettük. Ön megdöbbentnek látszik. Ne legyen! Ez valóban igaz, többet teszünk, mint Isten. Ezzel a látszólagos tõkével mi ipart, igazgatást és munkásságot egyaránt adósunkká teszünk, amely adósság csak növekedhet, soha sincs letörölve. E folytonos növekedésen keresztül a vezetõséget a munkássággal szembeállítjuk úgy, hogy soha sem lesznek képesek összefogni, és minket támadni egy adósságmentes ipari utópia létrehozása érdekében.
Mi vagyunk a szükséges tényezõ, mivel mi semmit nem fordítunk rá.(?) Az igazgatás megteremthetné saját tõkéjét és megtarthatná a haszon javát. Vállalata növekedne és a haszna is gyarapodna. A munkásság is gazdagodna, miközben az árucikkek ára nem változna; mind az igazgatóság, mind a munkásság jómódja állandóan növekedne. Mi zsidók örülünk annak, hogy az ostoba gój sohasem észlelt rá, hogy mi paraziták a termelés egyre nagyobb részét tesszük zsebre, miközben a termelõknek egyre kevesebb jut.”
W.: – Mi a véleménye a vallásról?
R.: – “A vallást is tanítani kell, és ezen, mi sokat fáradoztunk. Mivel kezünkben tartjuk a könyvkiadó ipart és a híradó ipart is, magunkat vallási szakértõknek tudjuk feltüntetni, rabbijaink közül sokan professzorok állítólagosan keresztény teológiai szemináriumokon. Ámulatba ejt a keresztények ostobasága, amint a mi tanításainkat elfogadják és továbbterjesztik, mint sajátjukat. A Judaizmus nemcsak a zsinagógák tananyaga, hanem Amerika minden ‘keresztény templomának’ vallási dogmája is. Propagandánk következtében a keresztény egyház leglelkesebb támogatónkká lett. Ez még speciális helyet is biztosított számunkra társadalmukban, mivel elhiszik azt a hazugságot, hogy mi a “választott nép” vagyunk, õk pedig, az idegen. Ezek az egyházak becsapott gyermekei saját kultúrájuk elpusztításáig védenek bennünket.
Ez az igazság még a fajankónak is nyilvánvaló lesz, amint a történelmet vizsgálja és látja, hogy az összes háborút fehér a fehér ellen vívta, hogy mi nyeregben maradhassunk. Kezünkben volt Anglia a forradalmi háború alatt, Észak az amerikai polgárháborúban, és Anglia valamint Amerika az elsõ és második világháborúban. A vallásokra gyakorolt befolyásunkon keresztül egymás elleni hadviselésre tudtuk késztetni a fehér keresztényeket, amely mindkét felet leszegényítette, miközben mi pénzügyi és politikai sikert arattunk.”
H. W. Rosenthal: “A vallás eszközével teljesen magunkévá tettük a társadalmat, a kormányt és a gazdasági életet. Ma már egyetlen olyan törvényt sem fogadnak el, amelyeknek az érdemeit elõzõleg a szószékekrõl tanítottak. Példa erre a fajegyenlõség, amely az emberiség egyesüléséhez és végsõ elkorcsosításához vezet. A könnyen befolyásolható klérus egyik lélegzetével azt tanítja hívõinek, hogy mi zsidók rendkívüli, választott nép vagyunk, a másik leheletével pedig kijelenti, hogy minden faj egyenlõ. Tehát mi zsidók külön helyet foglalunk el a társadalomban, mialatt más fajokat lealacsonyítottak a közönséges egyenlõségbe. Ezért van az, hogy a szerzõi mi vagyunk ennek az egyenlõség-csalásnak, ami lealacsonyít mindenki mást az alsó szintre.
Nekünk azt tanították, hogy a jelenlegi gazdászati politika jótékony jellegû, azaz keresztény. Ugyanakkor a szószék-papagályok a mi jóságunkat magasztalják azzal, hogy templomaik építésére pénzt kölcsönöznek tõlünk, miközben észre sem veszik, hogy éppen a saját szent könyveik marasztalják el az uzsorakamatot. Alig várják, hogy nekünk kifizethessék a csillagászati kamatokat. És az egész társadalmat ugyanezzel a politikával vezették a mi irányításunk alá.
Politikailag dicsõítik a demokrácia áldásait, de nem értik, hogy mi éppen a demokráciával kaparintottuk meg a nemzetek feletti irányítást. Jótékony politikát folytató, a szent könyvek törvényeit tiszteletben tartó zsarnoki kormányt hirdetnek, míg a demokrácia annak a csürhének az uralma, amelyet mi irányítunk az Egyházaikon, a hírszolgálatokon és gazdasági intézményeken keresztül. A vallásuk csupán egy másik csatorna, amelyen át mi gyakorolhatjuk a propagandánk hatalmát. E vallásos bábuk ostobaságát csak a gyávaságuk haladja túl. S milyen könnyen irányíthatók!”
(Walter White közben megjegyzi: “Ritkán találkozunk Rosenthalhoz hasonló emberrel, aki a lelkének legbensõbb titkait ennyire feltárná. Tisztánlátásunk azt sugalmazza, hogy ezt az embert valamilyen nagyobb erõ hajtotta arra, amit itt leírtunk. És az interjú további része is ezt bizonyítja.”)
H.W. Rosenthal: “Mivel mi nem hiszünk a halál utáni földöntúli életben, ezért minden erõnket a ‘jelenre’ összpontosítjuk. Nem vagyunk olyan bolondok, mint Önök, és nem teszünk magunkévá olyan elveket, amelyek az önfeláldozásban gyökereznek. Míg Önök élnek és halnak a közösség jólétéért, mi is élünk és meghalunk, ám a saját egyéni érdekeinkért. A zsidók irtóznak az önfeláldozás elvétõl. Legalábbis nekem irtózatos.
Egyetlen ügy sem éri meg, hogy valaki az életét áldozza fel, mert a halál a végsõ állomás. Mi csak akkor egyesülünk, ha a saját magunk személyének a megmentésérõl van szó. Éppen úgy, mint amikor a farkasok falkája egyesül és összefog az áldozat támadására, de miután jóllaktak, szétszélednek, ugyanígy mi zsidók is veszély idején egyesülünk, nem azért, hogy a közösség megmaradjon, hanem hogy a saját bõrünket mentsük.
Ez a viselkedés áthatja az egész lényünket és filozófiánkat. Mi nem vagyunk alkotók, mert az alkotás csak másnak lenne elõnyös. Mi ‘a szerzés mesterei’ vagyunk és érdekeltek az ‘én’ igényeinek a kielégítésében. Hogy a filozófiánk érthetõbb legyen, elõször meg kell érteni a ‘szerezni’ kifejezés értelmét. Mi sohasem ‘adunk’, csak mindig ‘veszünk’. Sohasem munkálkodunk, ám élvezzük a mások munkájának gyümölcsét. Mi nem alkotunk, hanem elsajátítunk. Nem vagyunk termelõk, hanem paraziták. Élhetünk fizikailag egy társadalomban, de lelkileg mindig távol vagyunk tõle. A munka a termelést jelentené, és annak a legmagasabb formája az alkotást eredményezné.
Az Önök fajtája megelégszik a munka örömével. Mi soha nem dolgoznánk senki hasznára, csak arra, hogy mennyit szerezhetünk. Mi az árjáknak ezt a felfogását használtuk ki a saját gazdagodásunkra. Önök a munka öröméért dolgoznak, mialatt sohasem törõdnek a fizetéssel. Mi az Önök termelõképességét jelentéktelen összeggel fizetjük meg, amit aztán magunknak valóságos vagyonná varázsolunk.
Eddig a kétkezimunka szakszerûsége túlhaladta a magas jövedelem követelményeit. Ugyanakkor, a saját pénzhatalmunkhoz rabszolgásítottuk a társadalmat, azzal, hogy bennünket igénybe vegyenek. Az embereket átalakítottuk a mi filozófiai felfogásunkra, ami az anyagiasság illetve ‘a szerzés’ elvén alapszik. Az elégedetlen emberek csupán parasztok a világhódítási sakktáblánk játékában. Tehát szüntelenül keresik az elégtételt, de soha meg nem találják. Amikor magukon kívül keresik a boldog elégedettség pillanatát, azonnal a mi önkéntes szolgálóinkká válnak.
Önök nem veszik észre, hogy mi csak hasztalanságokat, csecsebecséket adunk nekik, amelyek sohasem hoznak elégedettséget. Elfogyasztanak egyet belõle, megemésztik, de soha jól nem laknak.
És íme egy másik példa. Számtalan olyan kikapcsolódást, szórakozást teremtettünk, amelybõl az életben nincs többé visszaút az elégedettség felé. Önök rabjai lettek a kábítószereinknek, s ezáltal mi vagyunk az Önök teljhatalmú urai.
Az elsõ alapvetõ hazugság célja elhitetni Önökkel, hogy mi nem vagyunk nemzet, hanem vallás, majd ezt követi a többi hazugság. A legnagyobb félelmünk az, hogy erre a hamisságra egy napon rájönnek, és abban a pillanatban eltaposnak bennünket, mihelyt a közvélemény kezébe kerül az igazság és intézkedik.
Egyre nyilvánvalóbb, hogy valamiféle ébredezés történik itt Amerikában. Reméltük, hogy a keresztény Németország semlegesítésével, bármilyen bennünket érintõ téma félelmetes és tiltott lesz. De úgy tûnik, hogy [ez az ébredés] éppen ebben az általunk legerõsebben irányított nemzetben kerül elõ újra. E pillanatban gyors kivonulást tervezünk. Tudjuk, hogy amikor elérkezik a hajnalhasadás, nem lesz többé megállás. Minden eddigi erõfeszítésünk csak tovább fogja éltetni ezt a fényt.
Attól félünk, hogy ez a fény egyre jobban erõsödik ebben az országban, az Önök országában is. Bámulattal figyeltük, hogy Önök ilyen sikerrel értek el néptömegeket, miután gyakorlatilag bezártuk minden hírközlés ajtaját. Félõ, hogy ez jel az Amerikában elkövetkezõ pogromokra. Az amerikai közvélemény rájött arra, hogy mi irányítunk mindent, ami ránk nézve végzetes lehet. Ez az ország mindaddig nem lehet a szabadok országa, amíg a zsidók országa. Ez az a jövendölés, ami majd romlásunkhoz vezet.
Az amerikai nép könnyen elhitte a propagandánkat, miszerint a toll hatalmasabb mint a kard. Így valósággal elkerülünk mindenféle megtorlást [‘getting away with murder’], mialatt a gójok egyebet se tesznek, mint errõl beszélnek, ami azért hatástalan, mert mi a propaganda mesterei megjelentetünk ellentétes véleményeket is. Ha az árják újra tanulmányoznák a történelmet és a múlt tapasztalatait alkalmaznák, akkor a tollat undorral eldobnák és helyette a kard villogna a kezükben. Eddig elkerültük a kardot, kivéve néhány idõnként megjelenõ névtelen kiadványukat, vagy egy-egy csekély számban nyomtatott szórólapot. Persze az õ tollukat nem lehet a miénkhez hasonlítani, ugyanakkor állandó félelmünk, hogy egyszer majd kinyílik a szemük és rájönnek, hogy tollal semmiféle változás nem történhet.
A történelmet vérrel írták, nem pedig tintával. Egyetlen levél, szerkesztõi üzenet, vagy könyv még nem hozta össze az embereket vagy állította meg a zsarnokságot. Mi értjük ezt a fogalmat és szüntelenül sürgetjük az embereket, hogy írjanak leveleket az elnöknek, a Kongresszusnak és a helyi sajtónak. Mialatt a fehérbõrû amerikaiak azzal foglalatoskodnak, hogy nyomtatott kiadványaikkal tömegeket oktatnak, mi biztonságban kiaknázhatjuk, megfélemlíthetjük és korlátozhatjuk a szabadságjogaikat. De jaj nekünk, ha egyszer rájönnek, hogy igyekezetük hasztalan és a toll helyett kardot emelnek.
A történelem azt bizonyítja, hogy egy felizgatott kisebbség szenvedélye, mindegy milyen kicsi csoport, elég erõs, kifejlett, hogy ledöntse a leghatalmasabb birodalmat. A végzetet irányító mozgalmak sohasem a tétlen többségbõl indulnak el, hanem kicsi, de tevékeny csoport erejébõl. Az Akarat Hatalom, nem pedig létszám, mert tömegek felett mindig az Erõs Akarat uralkodik.
Biztonságban vagyunk mindaddig, amíg a mi Akaratunk erõsebb, és/vagy a néptömeg félrevezetetten, szétszórtan él, vezetõ nélkül. Bennünket soha nem lehet megsemmisíteni szavakkal, csak erõvel!”
VÉGE
Link