Úgy tûnik, hogy lassan már csak egy jó tea, no meg egy magyar kormány.
Annak ellenére, hogy Magyarországon kétségtelenül kellemesebb éghajlat uralkodik, és talán az életviszonyok is közelítenek Nyugat-Európához, az itt élõ oroszok mégis rendkívül erõs honvágyat éreznek az odahaza maradt körülmények és dolgok iránt. A probléma nem Magyarországgal van – bárhol éljenek is a világon oroszok, a tünetek mindenhol nagyon hasonlóak. Utánajártunk, mi hiányzik a leginkább a hazánkban élõ orosz emigránsoknak, és miben nyilvánul meg a híres, könyvekben is megírt orosz honvágy.

„Ha nem érzed a Hazád iránt érzett honvágyat, nehéz élni” – mondta a híres orosz filmrendezõ, Andrej Tarkovszkij. Tarkovszkij számára jól ismert volt ez az érzés, amely megkeserítette még a legszebb vidékeken eltöltött gyönyörû pillanatokat is, ugyanis a „Stalker”, a „Nosztalgia” és más filmek rendezõje 1982 után az emigrációt választotta, és halál Párizsban érte 1986 utolsó napjaiban.

Tarkovszkij nem az elsõ és nem is az utolsó híres orosz emigráns volt, aki panaszkodott a kiköltözés után õt gyötrõ honvágyra. A Szovjetunióban jelen lévõ politikai légkör miatt a XX. század második felében nagyon sok író kényszerült arra, hogy elhagyja a hazáját, és külföldre – leginkább az Egyesült Államokba – emigráljon. Az õ kint született elbeszéléseikbõl és regényeikbõl tudjuk, milyen nehéznek érezték idõnként a külföldön töltött napjaikat a politikai szabadság és jobb életszínvonal ellenére is. A könyveikben eljutnak a hó és az erdei fenyõk felsorolásán át egészen az orosz konyha hiányáig, miközben azt bizonygatják, hogy az orosz léleknek olyan igényei vannak, amelyeket csak az orosz föld elégítheti ki.
Különbözõ, Oroszországban napvilágot látott kutatómunkák szerint világszerte körülbelül 25 millió orosz él Oroszországon kívül, ebbõl közel 10 millióan orosz állampolgársággal is rendelkeznek. Kiköltözésük több hullámban zajlott: a legnagyobb emigrációs hullámok a bolsevik hatalomra kerülés után zajlottak 1920-as években, majd sokan emigráltak a ’60-70-es években, amikor a szovjet vezetés inkább szeretett volna országon kívül tudni a veszélyesnek ítélt elemeket. Illetve további hullám következett be a ’90-es években, amikor a Szovjetunió felbomlása után sokan a mesésnek ítélt nyugaton próbáltak jobb életkörülményeket keresni. Igen sokat mondó azonban az a statisztikai adat, hogy alig tíz-tizenöt évvel ezelõtt becslések 35 millió orosz állampolgár tartózkodott hazáján kívül, de ahogy megítélésük szerint javultak az országban a gazdasági viszonyok, és stabilizálódott a belpolitikai is, jelentõs részük visszatért Oroszországba.
De vajon mit is hiányolják a legjobban a hazájuktól távol élõ oroszok? Ezt az említett elbeszélések, leírások, emigrációs fórumbejegyzések, és végül a Magyarországon is élõ oroszok véleménye alapján a következõkben lehetne összefoglalni: van egy természeti aspektusa, ami a gyerekkorban átélt környezet hiányában merül ki; van kulturális aspektusa, amelybe többek között a nyelvi, vallási és szociális összetevõk tartoznak bele; ezen kívül pedig az orosz hagyományok és orosz nemzeti ételek és élelmiszerek hiánya.
„Hiányoznak a nyírfák ligetei, egy friss vekni „Borogyinói” kenyér, az olajos hering és egy pohár illatozó vodka? Érthetetlenül vonz az õszi hazai sártenger? Eleged van az angol utcák steril tisztaságából, a New yorki Broadway nyüzsgésébõl és Tel-Aviv izzasztó melegébõl? Eszedbe jut az orosz hon fenyõerdeinek a saslikra hívó nyugalma?..” - Ezekkel a szavakkal hívja fel magára a figyelmet az egyik legnagyobb, orosz emigránsoknak szóló weboldal. Egy csokor olyan dolog, amelyek megdobogtathatják az orosz szíveket. De nézzünk sorjában.

Az Oroszországban uralkodó zord éghajlat nagyban különbözik a Nyugat-Európaitól vagy az amerikaitól, és ahogyan korábban már írtunk kutatásunkban a Kitekintõn, az éghajlati tényezõk nagyban hozzájárultak az orosz fejlõdés irányvonalához. A nyár forró, viszont nagyon rövid, a tél pedig rendkívül zord és hosszú, emellett pedig sok hó esik. Amihez az emberek a kiskorukban szoktak hozzá, az egész életükön át végigkíséri õket, így egyáltalán nem meglepõ, hogy más környezetbe kerülve erõs honvágyat éreznek a hazai természet iránt: hiányoznak az oroszországi pusztákat betölti erdei fenyõk és szemet gyönyörködtetõ nyírfaligetek. És hiányzik nekik a hó, még ha valahol a szubtrópusi tengerparton élnek is. Ugyanezt hiányolják a Magyarországon élõ orosz állampolgárok is – többségük szereti a melegebb, kellemesebb magyarországi éghajlatot, azonban hiányzik nekik az õshonos orosz tájkép és a hó, ami orosz viszonylatban itt ritka.

Cikkünk a „Bevándorlók – mellettünk” címû, Európai Integrációs Alap által támogatott kampányunk keretében született azzal a céllal, hogy tájékoztatást nyújtson a tíz legnagyobb Magyarországon élõ bevándorló csoport egyikérõl. 2010. december 31-én 18 932 ukrán, 14 345 kínai, 12 594 szerb, 5489 orosz, 3790 vietnámi, 3469 amerikai, 1900 török, 1767 iráni, 1293 izraeli és 182 iraki állampolgár tartózkodott legálisan Magyarországon. A többezres lélekszámú bevándorló közösség figyelmet érdemel, ezért célunk, hogy a vitaindítóként szolgáló írásokkal hozzászólásra ösztönözzük a Kitekintõ olvasóit, hozzájárulva ezzel a migrációval és integrációval kapcsolatos társadalmi tudatosság növeléséhez.

Forrás: Link