Engem nem lepett meg, hisz két szabadulókõmûvesnek össze kell dolgozni, s Makovecz nem csak az, aminek látszik, de az valójában is.
Nem csekély meglepetést okozott szakmai körökben, hogy a Fidesz jóvoltából az új Alkotmány – a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) mellett két évtizede mûködõ szervezet, a Széchenyi Irodalmi és Mûvészeti Akadémia (SzIMA) helyett – Makovecz Imre építész nyíltan jobboldali mûvészeket tömörítõ civil szervezetét hozta helyzetbe a magyar kultúra államilag dotált befolyásolására. A megszavazott összeg évi 100 millió, plusz székháznak a 2,3 milliárdból felújított Vigadó. A cél már világos, de program még nincs hozzá. A HETEK interjúja.

– Úgy tudom, hogy amikor a felcsúti Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémiát tervezte, közelebbrõl is volt alkalmuk megismerkedni Orbán Viktorral. Több hírportál is azt állítja, hogy ennek köszönhetõen fogalmazták bele az Alkotmányba az Ön nevével fémjelzett akadémiát. Jó kapcsolatot ápol a miniszterelnök úrral?

–  A kérdése kiindulópontja úgy hibás, ahogy van. Tudniillik, a Magyar Mûvészeti Akadémia használatba vétele nem egy baráti kapcsolat következménye, hanem szükség van rá, ahogyan Hoffmann Rózsákra is szükségünk van, akik keményen és kitartóan dolgoznak. Nálunk is vannak olyan elkötelezett magyar emberek, akik alkalmasak arra, hogy integráns elemként bedolgozzanak a kormány jövõbeli tevékenységébe. Ahhoz pedig, hogy Orbán Viktorral milyen viszonyban vagyok, senkinek semmi köze. És az egyesületünk körül zajló folyamatnak sincsen semmi köze ahhoz, hogy én mit terveztem Felcsúton. Azért kért fel, mert rájött, hogy soha egyetlen reprezentatív megbízást nem adott se nekem, se az én társaságomnak, amely nem egy kicsi csapat.

– Miért alapított saját akadémiát a barátaival a rendszerváltás hajnalán, ha tudta, hogy az MTA hasonló szervezetet menedzsel a kultúra befolyásolására?

– Azért, hogy legyen. És miután létrejött, tódultak hozzánk a különbözõ fiatal és öreg mûvészek. Fel is hívott az MTA akkori elnöke, Kosáry Domokos, és kérte, hogy menjek be hozzá, mert szeretne velem beszélni. Mikor találkoztunk, minden bevezetés és kacskaringó nélkül közölte, hogy ha megszüntetem a Magyar Mûvészeti Akadémiát, akkor azonnal felvesz az MTA rendes tagjainak sorába.

– Mire Ön…

–  Mire én felálltam, és eljöttem. Az õáltaluk kitalált Széchenyi Irodalmi és Mûvészeti Akadémia csak késõbb és kontraként keletkezett.

– Érdekes, a sajtóban pont fordítva jelent meg.

–  Csodálkozik? Mindig ugyanaz történik: ha a magyarok összekapják magukat, és saját maguk kitalálják, hogy holnap mit akarnak csinálni, abban a pillanatban megjelenik egy erõ – melyet csak a Jóisten tudja, hogy ki fizet és támogat –, és megpróbálja megakadályozni. Elõkerülnek azok a máig élõ, tipikus vádak, hogy a magyar az fasizmusra és nácizmusra hajlamos fajzat, amelyik bûnöket követett el a cigányokkal és a zsidókkal szemben. De a németekkel szemben is ugyanez a mentalitás érvényesül politikai és gazdasági vonatkozásban egyaránt.

– Úgy érti, hogy bûntudatot akarnak ébreszteni a magyarságban?

– Fenntartani.

– Mivel érdemelték ki, hogy ebben az ellenszélben mégis Önökre figyelt fel a kormány?

–  Az egyesületünk húszéves mûködése során mindvégig nagyon kemény munkával szedte össze a fenntartásához és a több mint hatszáz rendezvényéhez szükséges pénzt, miközben tagságunk százhatvanra duzzadt. Most jött el az idõ arra, hogy Orbánék úgy gondolják: köztestületté kell nyilvánítani és használni kell az akadémiánkat. Ha a magyar kormány szervezett körülmények között óhajt beleszólni a kultúra egyes területeibe, akkor erre alkalmassá kell tennie jelenlegi struktúránkat. Magyarán, tematikusan át kell alakítani a szervezetet, csoportokat, osztályokat kell létrehozni, és azok élére vezetõket kell kinevezni. Ehhez nagyobb székházra lesz szükségünk, de még nem dõlt el, hogy a Kristálypalotát vagy a Magyar Vigadót kapjuk-e meg.

– Az MTA mellett jelenleg is kulturális feladatokat ellátó SzIMA nem lett volna alkalmasabb erre a célra? Mit gondol errõl?

– Semmit.

– Ismeri õket, a kapacitásukat, a lehetõségeiket?

– Ismerem. Heller Ágnesrõl és Konrád Györgyrõl is sok mindent tudok, és arról az alaphangulatról, ami az MTA-t uralja.

– Az a baj velük, hogy nem jobboldali érzelmû értelmiségiek, mint mondjuk az Ön által összefogott grémium?

– Nem. Eleve, mi az, hogy jobboldali? A kereszténység jobboldali vagy baloldali?

– Egyik sem.

–  Na, ugye. Tehát van egy csomó szempont, ami felülírja ezt a politikai megközelítést. De nem muszáj kereszténynek lenni ahhoz, hogy valaki ne álljon anyagi és politikai elõnyökért valamelyik oldalra, mint mondjuk Heller Ágnestõl kezdve az egész társaság, akiket én bandának hívok.

– Mennyire szempont Hellerék megítélésében, hogy zsidó származásúak?

–  Nem tudom kihagyni, ha fejre állok, akkor sem. Nekik folyamatosan kifogásuk és fölényérzetük van a magyarsággal szemben, és egy hamis vagy nem hamis – ezt nem akarom megítélni – kiválasztottságtudatban értékelik azt, ami itt történik. Õket nem érdekli, hogy 1914-ben egy olyan országot, amelyben a lakosság hetven százaléka magyar volt, darabokra téptek szét, és a fasisztának tartott Horthy Miklós kétmillió menekülttel talpra állította, sõt még azt is elérte, hogy a bécsi döntés eredményeképpen visszafoglalhatta a magyarlakta, elcsatolt területeket.

Ennek az úgynevezett fasisztának kevesebb ideje volt ezt a munkát elvégezni, mint amennyi idõ eltelt a rendszerváltás óta. Nézzük meg, hol tartunk ma az úgynevezett rendszerváltással! A bíróságok tele vannak a múlt rendszer híveivel – nem sorolom tovább. Itt olyan komoly átalakulásra van szükség, hogy csak üdvözölni tudom, amit Orbán Viktorék tesznek, amikor az új Alkotmánnyal kialakítanak végre egy jogrendet.

– Tehát Ön úgy látja, hogy amit Nemzeti Együttmûködésnek hívunk, az mûködik?

– Mûködnie kell.

– Miközben folyamatosan csökken a Fidesz népszerûsége.

–  Persze, hogy csökken, mivel kormányoznak. Ez minden kormányzópárt esetében így szokott lenni. Hát kinek a nyakába varrja Orbán Viktor azt a nyolc éven keresztül felhalmozott adósságot? Csak a mi nyakunkba varrhatja, ha nem akar újabb kölcsönöket fölvenni.

– Most, hogy ebben a kitüntetett pozícióban befolyásolhatják a magyar kultúra jövõjét, van már kikristályosodott programjuk?

– Még nincs.

– És mi a cél?

–  Az, hogy ne a magyar kultúrával szemben álló politikai döntések szülessenek, hanem olyanok, amelyek figyelembe veszik a kialakult állapotokat. Nem tragikus a helyzet, de orientáció, az nincsen. És most nem valami nacionalista orientációt sugallok, hanem úgy mondom, ahogy gondolom. Nem könnyû a helyzet, mert Magyarországon egy több mint ötven éves kontraszelekció zajlott le, és az embereket nem lehet lecserélni. A kommunisták véglegesen felszámolták a magyar arisztokráciát, a közép- és kisnemességet és a polgárságot. A középosztály gyerekei nem tanulhattak tovább, csak azok, akiket a népbõl felemeltek.

Ezért szeretek sokkal inkább munkásokkal beszélgetni, mint értelmiségiekkel. A melós mind a mai napig tudja, hogy mi az igen, és mi a nem, és kevesebbet téved saját magával kapcsolatban. Az úgynevezett értelmiségi meg állandóan sasszézik, és mondogatja, hogy: „attól függ, honnan nézzük”. Ezt a magatartást gyûlölöm. Remélem lesz bennünk, de fõleg a fiatalokban annyi erõ, hogy elinduljon egy folyamat, amely ellensúlyozza majd ezt a fél évszázados hanyatlást.

– Elég lesz erre évi százmillió forint állami támogatás?

– Fogalmam sincs, majd kiderül. Magától hallom elõször ezt a százmilliót.

– Korábban úgy nyilatkozott, hogy a kultúrának rendkívüli funkciója van a magyarság életében, és sokkal hangsúlyosabb szerepet kell kapnia, mint korábban. Mi volna ez a funkció?

– Nem tudok egyenesen válaszolni, inkább kérdezem: miért izgatta Bartókot és Kodályt a pentatónia? Miért ültek fel egy lovas szekér aljába, hogy eljussanak mondjuk Zselic irányába? Mert a magyar népmûvészet olyan univerzális, õsi tartalmat hordoz, amelyben megszólal valami egyetemes. Ugyanez vonatkozik a népi építészetre is. A háznak „gerince” van a tetején, „szemöldöke” az ablaka fölött és „szárnya” a kapuban. Mikor keletkeztek ezek a szavak? Nem tudjuk, olyan régen, de egy olyan fantasztikus világot jelenítenek meg az emberben, amit követni kell, ahogy Bartók is tette a pentatóniával, és a 20. század legmodernebb zenéjét hozta létre belõle.

– Ez egy világnézet, vagy felismerése valami létezõnek?

– Felismerése egy elfelejtett valóságnak.

– Ez nem ugyanolyan kiválasztottságtudat, mint ami miatt az elõbb Heller Ágneséket kárhoztatta?

–  Nem, mert a magyar sose találta ki, hogy õ Isten választott népe. Egyébként, nem irigylem tõlük, és még hajlandó is vagyok elfogadni, de ha ezt állítják magukról, akkor nem törekedhetnek egy másik nép elpusztítására. Mert a világ meghaladta ezt a szemléletet, és most már szeretet nélkül nem tudunk elõbbre jutni. Ez a szeretet nem érzelem, és nem édeskedõ, kegyeskedõ valami, hanem megismerteti velünk…

– Ezt pontosan egy zsidó embertõl tudjuk, akit Jézusnak hívnak.

– Igen, így van.

– Akkor bezárult a kör.

–  Én ilyen játékot nem játszom. Pláne, ha Galileában tényleg nem is zsidók éltek, amikor ez a férfi az ég és föld összekötésérõl, illetve a mindenben és mindenkiben jelenlévõ Istenrõl beszélt.

– Nem teljesen errõl beszélt, de ugorjunk. Amikor kiderült, hogy Sólyom László nem újrázhat az államfõi poszton, Ön baloldali értelmiségiekkel összeállva korteskedett mellette. Megbocsátotta már Orbán Viktornak, hogy mégis Schmitt Pál lett a köztársasági elnök?

–  Schmitt Pált nagyon régóta ismerem és szeretem, és jól csinálja a dolgait. Kész. Sólyom iránt továbbra is szimpátiával és megbecsüléssel vagyok.

– És mit szól a kormányzati potentátok állampárti szerepének felhánytorgatásához? Nem kérdõjelezi ez meg a „fülkeforradalom” hitelességét?

– Nem azzal kell foglalkozni, hogy a most felállt kormány hol kérdõjelezhetõ meg, hanem azzal, hogyan lehet elõsegíteni az eredményességét. Én egyébként is a saját fajtámhoz vagyok kötve, és nem a kormányokhoz. A nyávogást és a megkérdõjelezgetést, mint tipikusan értelmiségi szemétláda magatartást, visszautasítom.

– Olvastam a honlapjukon, hogy az Alkotmányhoz is készítettek egy javaslatot, amelyben többek között szerepelt a Szent István-i állameszme, a Szent Korona-tan, a kétkamarás parlament és az anyanyelv védelme is. A jelenlegi államforma Ön szerint alkalmas valódi változások végrehajtására?

– Hát még ezt az Alkotmányt is túlzásnak tartják! Szent István emlegetése Szent István Magyarországán burkolt nacionalizmus az õ lyukas agyukban. Látja, ezen a téren tudnánk komoly eredményeket elérni, ha sikerülne lecserélni azt a töménytelen hazugságot, amit a múltunkról elmondtak, és újraírnánk, érthetõen megfogalmaznánk a saját történelmünket. Aztán, hogy ebbõl mennyi valósul meg az elkövetkezendõ idõszakban, az majd elválik.

HETEK/Szobota Zoltán
Link