CSAK A TISZTA SZÁRMAZÁSI VONALNAK KELLETT MEGMARADNI KANAÁNBAN.
Ezt a tiszta-keveredés nélküli-vonalat képviselte IZSÁK.
IZSÁK, már ÖRÖKSÉG képen bírta Kanaánt, nem mint az Édesapja Ábrahám.

Mindezt jól tudta Sára, mikor kijelentette, “Kergesd el ezt a szolgálót az õ fiával egybe, mert nem lesz
örökös e szolgáló fia az én fiammal, Izsákkal.”

Ábrahám szolgája tehát elindul Háránba megerõsõdve Ábrahám mondataival:
I.Móz. 24:7-

“Az Úr az égnek Istene, ki engemet kihozott az én atyámnak házából, és az én rokonságaimnak földérõl,

a ki szólt nékem, és megesküdött nékem mondván: A te magodnak adom ezt a földet; elbocsájta az õ

Angyalát te elõtted, hogy onnan végy az én fiamnak feleséget.”
Nézzük az angyal szavunk magyar értelmét, hogy tisztábban lássuk.

ANGYAL = ÉN+ÉG+ÉL, mert dupla betûink nem voltak.

Mai mondatszerkesztésben: ÉN AZ ÉGBEN ÉLÕ, az égben szolgáló, mert a színtnek meg kell lenni. A

szolgálóhoz szolgáló küldetik, csak a területek különbözõk.

“Hogyha pedig nem akar a leányzó teveled eljõnni, ment lészesz az én esketésem alól; csakhogy az én
fiamat oda vissza ne vidd.

Veté azért a szolga az õ kezét az õ urának tompora alá, és megesküvék néki e dolog felöl. És võn a szolga

tíz tevét az õ urának tevéi közül, és elindúla; Felkele tehát és elméne Mésopotámiába, a Hákhor városába.

És megpihenteté a tevéket a városon kívûl egy kútfõnél, este felé, mikor a leányok vizet meríteni járnak.
És monda Uram! És uramnak Ábrahámnak Istene, hozd elém még ma, és legyél kegyelmes az én uram
Ábrahám iránt.

Ímé én a víz forrása mellé állok és e város lakosainak leányai kijõnnek vizet meríteni.
Legyen azért, hogy a mely leánynak ezt mondom: Hajtsd meg a te vedredet, hogy igyam, és az azt

mondádja: igyál, sõt a te tevéidet is megitatom: hogy azt rendelted légyen a te szolgádnak Izsáknak, és

errõl ismerjem meg, hogy irgalmasságot cselekedtél az én urammal.”
ÉG és FÖLD egy “szerves” EGÉSZ. Akkor még tudták és nem cselekedtek egymás ellen mint ma.
Figyeltünk?
Ilyen a JÓ SZOLGA!

“És lõn, minekelõtte elvégezte volna a beszédet, ímé jõ vala Rebeka, Bethuélnek leaánya, a ki

Milkhának, az Ábrahám testvérének Nákhor feleségének vala fia, és pedig vedrével a vállán.

A leányzó pedig felette szép ábrázatú vala; szûz, és férfi még nem ismeré õt, és aláméne a forrásra, és
megtölté vedrét, és feljöve.

Akkor a szolga eleibe futamodék és monda: Kérlek adj innom nékem egy kevés vizet a te vedredbõl.

Az pedig monda: Ígyál uram! És sietve leereszté a vedret az õ kezére, és inni ada néki.
És minekutána eleget adott néki innia, monda: A te tevéidnek is merítek, míg eleget nem isznak.

És sietett és kiûríté vedrét a váluba és ismét elfuta a forrásra meríteni, és meríte mind az õ tevéinke.
Az ember pedig álmélkodva néz vala reá, és veszted hallgat vala, tudni akarván: Vajjon szerencséssé

teszi-é az Úr az õ utját, vagy nem.
És lõn, mikor a tevék már eleget ittak, elévõn az ember egy aranyfüggõt, a melynek súlya fél siklus, és
két karperecet, a melynek súlya tiz arany.
És monda: Kinek a leánya vagy te? Kérlek mond meg nékem: van-é a te atyádnak házában hálásra való
helyünk?

Az pedig felele néki: Bethuél leaánya vagyok a Milkhah fiáé, a kit õ Nákhornak szûlt.

azt is mondá: Szalma is, abrak is bõven van minálunk, és hálásra való hely is van.
Meghajtá azért magát az ember, és imádá az Urat.

És monda: Áldott az Úr az én uramnak Ábrahámnak Istene, ki nem vonta meg az õ irgalmasságát és

hûségét az én uramtól. Az Úr vezérlett engem ez útamban az én uram atyjafiainak házához.

Elfuta azonközben a leányzó, és elbeszélé az õ anyja házában, a mint ezek történtek.
Vala pedig Rebekának egy bátyja, kinek neve Lábán vala. És kifutamodék Lábán ahhoz az emberhez a
forráshoz.

Mert mikor látta a függõt, és a perceket az õ húgának karjain, és haéépta húgának Rebekának beszédét, a
ki ezt mondja vala: Így szóla nékem azt a férfiú; akkor méne ki a férfiúhoz; és ímé ez ott áll vala a tevék
mellett a forrásnál.
És monda: jöjj be Istennek áldott embere; mit állasz ide kinn? Holott én elkészítettem a házat, és a
tevéknek is van hely.

Beméne azért a férfiú a házhoz, õ pedig lehyergelé a tevéket, és ada a tevéknek szalmát és abrakot; és

vizet az õ lábai megmosására és az emberek lábainak, a kik õ vele valának.”
Innen tudjuk meg, nem egyedül tévegélt Kanaánból Háránba.

Egy kicsit hosszú a kimásolás, de megéri megismerni akkori és ottani magyarjaink leánynézõjét valamint
vendégszeretetét.

“És enni valót tevének eleiba, de õ monda: Nem eszem, míg el nem mondom az én beszédemet. És szóla:
Mond el.
Monda azért: Én az Ábrahám szolgája vagyok.
Az Úr pedig igen megéldotta az én uramat, úgy hogy nagygyá lett: mert adott néki juhokat, barmokat,
ezüstöt, aranyat, szolgákat, szolgálóleányokat, tevéket, szamarakat.

És Sára az én uramnak felesége fiat szûlt az én uramnak, az õ vénségében, és annak adá mindenét, a mije
van.
Engem pedig megesküdtett az én uram, mondván: Ne végy feleséget az én fiamnak a Kanakeusok leányai

közûl, a kiknek földjén én lakom,
Hanem menj el az én atyámnak házához, és az én rokonságom közé, hogy onnan végy feleséget az én
fiamnak.

Mikor pedig azt mondám az én uramnak: Hátha nem akarna velem az a leányzzü eljõnni?

Monda nékem: Az Úr, a kinek én színe elõtt jártam, albocsájta az õ angyalát teveled, és szerencséssé teszi

a te útadat, hogy feleséget vehess az én fiamnak az én nemzetségem közûl, és az én atyám házából.”
Figyelünk?

“Az Úr, a kinek én színe lõtt jártam...” Már láttuk, hogy Ábrahám pap volt, az Õ URA alatt az ÚR NÕ

értendõ, aki elbocsájta az õ angyalát, hogy feleséget adjon Izsáknak. És hogy ez igaz, még a FELESÉG

szóval is meg van ez erõsítve, mert a FELESÉG = FÉL+ÕS+ÉG és ebben a szavunkban az ÕS ÉG, nem

egyenlõ az ÉG-gel.

Most csak annyit, az ÕS ÉG “területe” nem helyezkedik el a Földünk felett mont a már bemutatott ÉS.

Máshol van a Világûrben.

Még egy bizonyítás szól amellett, hogy Izsáknak a felesége az ÕS ÉG-bõl való volt, mint már

bemutattam, IZSÁK is ÕS volt ott, ahonnét a földre született, a nevében levõ másik ÕS pedig, a földön

levõ Kanaán területe, ott is ÕS volt Õ abban az idõben. A ZS jobbról, balra és balról jobbra olvasva is ÕS.

Ezekrõl az SZ-ekrõl és ZS-kröl többet írtam a hatodik könyvemben.
“Csak akkor leszesz fölmentve esketésem elól, ha elmenéndesz az én nemzetségem közé; és ha nem adják
oda, ment leszesz az én esketésem alól.”

Esketés (eskû – esküvõ) = ÕS KÖTÉS = ÕS+KÖT+ÕS. Jól nézzük meg az értelmét e szavainknak.
Tudják ma fiataljaink e szavaink értelmét?
A templomokban a gyülekezetekben a hajókon, a léggömbök kosaraiban a tengerek vizeiben, mert

van-e ma olyan hely, ahol már nem esküdtek “örök hûséget” egymásnak a párok? De teljes mértékben

ismeretlen elõttük, mire esküsznek.

Mint már eddig is látható a másolt versekbõl, semmi szín alatt sem hagyhatók ki az égiek, az ÕS egek a
párválasztásból, ha JÓ HÁZASSÁGOT akarunk kötni, viszont ehhez TUDNI kéne legalább ennyit amit
itt bemutattam.

Jó házasság abból még soha nem lett- ezért is a sok vállás- ha a férfiak a nõknek a cípõtõl csak a

derekukig érdeklõdnek. A belsõ tulajdonságokat észre se veszik, se a fej köbtartalmát.

Úr Isten! Lehet a sok ezer, a sok millió egyszûlõvel felnött szellemi, lelki és fizikai sérültekbõl felnötteket
nevelni?

Ki felelõs ezekért az “elhagyott” gyermekekért? KIT vonnak majd felelõségre?
Már most megmondhatom.
Azt aki nem teljesítette kötelességét!

“Mikor ma a forráshoz érkezém mondék: Uram, én uramnak. Ábrahámnak Istene vajha szerencséssé
tennéd az én útamat, melyen járok.
Ímé én e forrás mellett állok; és legyen, hogy az a hajadon, aki kijön vizet meríteni, s a kinek azt

mondom: Adj innom nékem egy kevés vizet a te vedredbõl,”

Tovább nem folytatom, mert ismétli a szolga azt ami történt (44 verstõl 47 versig)
“Meghajtván azért magamat, imádám az Urat, és áldám az Urat, az én uramnak Ábrahámnak Istenét, ki

engem igaz úton vezérelt, hogy az én uram atyjagiának leányát vegyem az õ fiának feleségül.
Figyelünk?
Imádta az Urat és áldotta az Urat, Ábrahámnak Istenét.
Ábrahám már felemelte a szolgáját, tudásban, a teremtés hetedik napjának szintjére.
Megismertette vele az Urak közti különbséget.

“Most azért, ha szeretettel és hûséggel akartok lenni az én uramhoz, mondjátok meg; ha pedig nem.
Adjátok tudtomra, hogy én vagy jobbra vagy balra fordúljak.

És felele Lábán és Bethuél, és mondának: Az Úrtól van e dolog: Nem mondhatunk, neked sem jót, sem
rosszat.

Ímé elõtted van Rebeka, vagyed, menj el; és legyen felesége a te urad fiának, a mint az Úr elvégezte.

És lõn, a mint hallja vala az Ábrahám szolgája azoknak beszédét, meghajtá magát a földig az Úr elõtt.

És hoza elõ a szolga ezüst edényeket és arany edényeket és ruhákat, és adá azokat Rebekának: drága

ajándékokat ada az õ bátyjának is és az õ anyjának.”
Megvette Rebekát ezekkel az ajándékokkal, miután már tudta a szolga, hogy beleegyeztek
az “eljegyzésbe”.

“Evének azután és ívának, õ és a férfiak, a kik õ vele valának, és ott hálának. Mikor pedig felkelének
reggel, monda: Bocsássatok el engem az én uramhoz.
Monda pedig a leány bátyja és anyja: Maradjon velünk a leány még vagy tiz napig, azután menjen el.
A szolga pedig monda nékik: Ne késleljetek meg engem, holott az Úr szerencséssé tette az én útamat;
bocsássatok el azért engem, hogy menjek az én ramhoz.

Mondának akkor: Hívjuk elõ a leányt, és kérdjük meg õt.
Szólíták azért Rebekát, és mondának néki: Akarsz-é elmenni e férfiúval? És monda: Elmegyek.

Elbocsáták azért Rebekát, az õ húgokat, és az õ dajkáját, és az Ábrahám szolgáját, és az õ embereit.
És megáldák Rebekát, és mondák néki: Te mi húgunk! Szaporodjál ezerszer való ezerig. És bírja a te

magod az õ ellenségeinek kapuját.”
Nézzük ezeket az elbocsájtó mondatokat, mert evés és ivás közben ne lett volna szó, a kanaáni

emberekrõl, életrõl, stb., az lehetetlen.
Lábánék tudták, Rebeka hova megy és kik a kanaáníták. Ezért mit mondtak neki?

“szaporodjál ezerszer való ezerig. És bírja a te magod az õ ellenségeinek kapuját.”
Mi a magyar értelme az EZER szavunknak a fenti mondatban?

EZER = ÕS+ÉR.

A Z és ÕS ÉG-re mutat, az ÉR – ERECSKE a víz és a vér kezdõ bugyogására mely Rebekának

ottani leszármazottaiban, magjaiban, Kanaánban beindul. És most az eddigiekbõl már tudjuk, hogy
ELLENTÉT-ként fog jelentkezni.
Bírja a TE magod az ellenségek kapuját. Kik az ellenségek? A felelet nyilvánvaló.
A KANAÁNITÁK!
Ezek után elindult, visszaindult a “karaván” Rebekával, dajkájával és szolgálóleányaival.

És kiméne Izsák este felé elmélkedni a mezõre, és felemelé szemeit és látá, hogy ímé tevék jõnek.

Rebeka is felemelé szemeit s meglátá Izsákot, és leszálla a tevérõl.

És monda a szolgának: Kicsoda az a férfiú, a ki a mezõn elõnkbe jõ? A szolga pedig monda: Az én

uram õ. Akkor fogta a fátyolt és elfedezé magát.
Izsák pedig bevivé Rebekát Sárának az õ anyjának sátorába. És elvevé Rebekát és lõn néki felesége és

szereté õt.”

Megtörtént a nagy találkozás, de elõbb a fátyolt el kellett távolítani. Mielõtt bevitte Izsák Rebekát az õ
anyjának sátrában.
Már több éve annak, a menyasszonyok nem úgy mondják ki a “boldogító igent”, hogy a fátyol eltakarja
arcukat. Ha van fátyol az inkább dísz lett és “meztelen” arccal lépnek az “oltár” elébe, nem is szólva

arról, az “ifjú” pár már együtt él pár éve, ágyat, asztalt megosztva.
Meg nem foghatom, akkor minek az esküvõ? A család felé?, a barátok felé?

Rebeka az elbocsájtó mondatokból tudta meg, hova megy és kik közé, de feladatát is utódaiban. Ezt nem

feledte, és a kanaáni földön való tapaszatlatai is hozzájárultak, mélyítették benne az õ feladatát.

Ezek után teltek, múltak az évek és Rebeka ikreket szûlt Izsáknak. Érdemes olvasni tovább, mert ezek
közül az ikrek közül az egyik kapta az IZRAEL = IZRE+ÉL nevet.
Ma már ritkán használjuk az IZ szavunkat, de ebben a magyar mondatban, IZEKRE SZEDLEK,
tökéletesen látható, az IZ nem jelenti az egészet, csak az egésznek a részeit, vagy az egésznek pár részét.

Így is IGAZ = ÉG+ÕS, mert IZRAEL = IZ+RE+ÉL, CSAK EGY ÍZ volt Jákübban, csak egy RÉSZ-az
akkori MAGYAR-okból.
Benne nem az egész, nem a teljes magyarság jelentkezett, hanem csak egy rész. Ez a RÉSZ a
magyarságnak csak a kanaáni ága volt.

De már megint elõre szaladtam.

Rebeka tehát ikreket szûlt. Az ikrek közül az egyiknek a neve ÉZSAÚ, a másiknak neve JÁKÓB.

Még egy kevés idõre visszamegyek Ábrahámhoz.

Ábrahám idõs korában még egyszer meg “házasodott”.

I.Móz. 25 részbõl.

“Ábrahám pedig ismét võn magának feleséget, kinek neve Ketúráh vala.

És az szûlé néki Zimránt, Joksánt, Médánt, Midiánt, Isbákot és Suakhot. (hat fiút B.P.)
Joksán pedig nemzé Sébát, és Dédánt. Dédánnak pedig fiai valának: Assurim, Letúsim és Leummim.
S Midiánnak fiai: Éfah, Éfer, Hánok, Abida és Eldaah: Mind ezek Ketúráhnak fiai.”
Ezek tehát 16-an nem Ábrahámnak voltak a fiai, habár Ábrahámtól származtak, Ketúráhnak voltak fiai.
Vajon miért az a kihangsúlyózás?

Egyszerûen csak azért, mert Ketúrah sötétbõrû volt. A 16 pedig “leszármazott” 16 TÖRZS-ét jelenti a
Ketúráhtól született ARABOK-nak.

TÖRZS-ek, mert úgye azt még sem lehet írni Ketúráhról, hogy a NEMZÕ+NEMZI=A NEMZETET.

Ábrahámban ezek is megáldottak, körül is metszik férfi testük elõbõrét, és bár már nyelvük

csak “árnyéka” a magyar nyelvnek, azért még a ALLAH-ban felismerhetõ az ÉLÕ megnevezés,

ALLAH=ÉL+Õ.

Nekik jócskán várni kellett (csak úgy kétezer hatszáz évet) arra az emberükre aki õket a Teremtõ Isten

nyájába terelte, de miután ez bekövetkezett nagy erõvel megindult az iszlám terjesztése és mára már
Nyugat-Európa telik meg mecsetekkel.

Ez a vallásalapítójuk volt Mohammed, aki nekik istent adott. Ezeknek is a Teremtõ Isten lett az Istenük.

KÁR, nem tudják, de a TUDÁS=TUD+ÕS, csak a MAGYAR NYELVÜNKÖN KERESZTÜL ÉRHETÕ
EL.
Megérné, hogy jobban bemutassam ezt a 16 törszet és az iszlám vallásukat, már csak azért is, mert
megértek a történelmi szerepükre.

Most ért meg az idõ, mikorra Jákób 12 fia és két unokája akiket bemutattam és európai országaikat is

megjelöltem, ezen írásaim kezdetén, eljátszották történelmi szerepeiket.
Benoin=Benjámin volt Jákób utolsónak született fia, Õ Anglia-Amerika történelmi szerepének

most “játsza” utolsó felvonását, de már tolódik a történelmi szerep az arabok felé. Miután õk is Ábrahám
leszármazottai, nekik is végig kell “játszani” történelmi hivatásukat. Kétlem, ezt a 16 törzs összefogva

teljesítené, mert ehhez elõbb egy összefogóra lenne szükség, aki-szerintem, vagy nem született még meg,
vagy meg se fog. Az eddig bekövetkezettek alapján – lásd Irak – még minden harc csak törzsi és nem
NEMZETI.
Ismerve a bibliai mondatot, hogy Ketúra fiai, ez a mondat szinte kizárja, hogy NEMZET-é legyenek.

Ha megnézzük történelmüket, nem is beszélhetünk róluk mint NEMZET-i történelemrõl.

Ezért Ketúrah fiai és nem Ábrahám NEMZETSÉGE-i ÕK.
Jó lenne kitérni hazánk török megszállására is.
Mi semmi szín alatt sem vehettük vagy vehetjük fel az iszlám vallást, ezért inkább - ugyan nagy
vesztességekkel – kibírtuk a 150 évet. Miért nem vehettük fel, arra már az olvasó meg kell adja a választ.

Nem mi vagyunk a Teremtõ Isten gyermekei, mi az Úr Isten és az ÚR NÕ leszármazottai vagyunk.

Na hát ennyit azokról az Ábrahám “beütések”-rõl akik kezdetben Ábrahámot vallhatták Õsapjuknak.
A sor ugyan rövid, de napjainkban, e leszármazottak igen csak tetemesek.
Ismáel, az egyiptom szolgától Hágártól, Ismáelnek az anyja Egyiptomból vett – ha jól emlékszem – két
feleséget is, tehát nem volt hiány a gyermek “áldásban”.

Azután Ketúrah félsötét börû leszármazottai, ezek is szaporodtak jócskán.

Ezekrõl azt olvassuk:

“ Az ágyasok fiainak pedig, a kik Ábraháméi valának, ada Ábrahám ajándékokat, és elküldé azokat az õ

fia mellõl, Izsák mellõl még éltében napkelet felé, napkeleti tartományba.”

Tehát egy sem maradt Kanaánban, mert ha Ketúrah kanaáni volt, ez a beûtés Ketúrán keresztül elég

volt jellemünknek továbbviteléhez a keleti arabok mai országaiban is.

Valamikor azt olvastam, eddig még minden háború vallási volt, de ha valaha az is volt, a következõ

bisztos az lesz.
A keresztények az iszlám ellen! Irak, Afganisztán? Mikor térünk már észhez, legalább mi magyarok?

A tudatlanság maximuma a következõ: minden oldalról nézve.

Isten õrültjei 3 (Demokrata 2004/33 Gazdag István mondatai:)

“Katolikus fõpap muzulmánok lábát mossa a köztéren, miközben jobboldali párt aktivistái baloldali

írónõ, iszlámellenes könyvébõl tartanak nyílt színi felolvasást. Mindez nem egy megbomlott agy
szüleménye, netán az abszurdításra hajlamos íroi fantázia terméke, és még csak nem is egy szürrealista
amerikai film szirupos nagyjelenete, hanem korunk európai valósága. (VÁLSÁGA, TUDATLANSÁGA.
B.P.)

Ez év húsvét napján Milánóban, a katádrális elõtti téren, a város érseke végezte el a tisztálkodási ritust 12
muzulmán bevándorlón, úgymond a keresztényi alázat jeleként. Sokkal inkább az európai megalázkodás

jelét látva benne, az identitárius (de a helyi identitások védelme mellett az európaiság megõrzéséért is

küzdõ) Északi Liga hívei Oriana Fallaci legújabb könyvének a hangos népszerûsítésével fejezték ki
undorukat a gyomorforgató jelenettel szemben.”

Folytatom a kanaáni tiszta magyar, származási vonalat.
Rebeka tehát áldott állapotba került, mert ide joggal vonatkozik az ÁLDOTT állapot.

Más nõk lehetnek terhesek, állapotosak, de mára már mindn kevesebb az ÁLDOTT állapot. Azért még

vannak és születnek, felismerhetõk, ha az ember tudja hogy mit nézzen.

Izsákról azt olvassuk, Õ kutakat ásatott, annyit, mígnem kijelenthette: “Ímmár tágas helyet szerzett az Úr
minékünk, és szaporodhatunk a földön.”
Van VÍZ! Lehet szaporodni!
Mert ha van víz, lehet termelni is, és ha van élelem, lehet szaporodni. Bizony, a víz már igazán
honfoglalás.
Izsák is megkaota mindazokat az áldásokat, melyeket Atyja Ábrahám. Így indult be a tiszta vonal

Kanaánban. Áldással és szûletésekkel.

Elõbb csak Rebeka ikreivel, melyekrõl így olvasunk. I.Móz. 25:22-

“ Tusakodnak vala pedig a fiak az õ méhében. Akkor monda: Ha így van, miért vagyok én így? Elméne
azért, hogy megkérdezze az Urat.”
Hova? Kihez ment? Templom akkor még nem volt, de olyanhoz kellett menjen aki szoros

összeköttetésben állt az ÕS-ökkel.

Az eddigiekbõl, amit történelem könyvünkben, a Bibliában olvastunk, ilyen ember csak a Melkisédek

papja lehetett, mert, Rebeka ELMENT, hozzáment kérdésével. “… õ pedig a Magasságos Istennek

papja vala.”

“És monda az Úr önéki: Két nemzetség van a te méhedben: és két nép válik ki a te belsõdbõl, egyik

nép a másik népnél erõsebb lesz, és a nagyobbik szolgál a kissebbiknek. És betelének az õ szûlésének

napjai, és ímé kettõsök valának az õ méhében. És kijöve az elsõ; veres vala, mindenestõl szõrös,

mint egy lazsnak; (durva zsákvászon a M. Értelmezõ szótár szerint. B.P.) azért nevezték nevét

Ézsaúnak.

Azután kijöve az õ atyjafia, kezével Ézsaú sarkába fogodzva; azért nevezték nevét Jákóbnak.

És felnevekedének a gyermekek, és Ézsaú vadászathoz értõ mezei ember vala; Jákób pedig szelíd

ember, sátorban lakozó.

Szereti vala azért Izsák Ézsaút, mert szájaíze szerint vala a vad; Rebeka pedig szereti vala

Jákóbot.

Jákób egyszer valami fõzeléket fõze, és Ézsaú megjövén elfáradva a mezõrõl,

Monda Ézsaú Jákóbnak: Engedd, hogy ehessem a veres ételbõl, mert fáradt vagyok. Ezért

nevezék nevét Edomnak.

Jákób pedig monda: Add el hát nékem azonnal a te elsõszülöttségedet.

És monda Ézsaú; Ímé én halni járok, mire való hát nékem az én elsõszülöttségem?
(EDOM=ADOM. B.P.)

És monda Jákób: Esküdjél meg hát nékem azonnal, és megesküvék néki és eladá az õ elsõszülöttségét
Jákóbnak.

S akkor Jákób ada Ézsaúnak kenyeret, és fõtt lencsét, és evék és ivék, és felkele és elméne. Így veté meg

Ézsaú az elsõszülöttséget.”

Ki ne adná el elsõszülöttségét ezért, fõleg ha nagyon éhes?
Az nem adná el, aki nem a HAS-sal gondolkozik, hanem aki ÉSSZEL.

HAS-ÉSZ, találkozik az S-Z-ben és bizony ez sokat elmond az emberrõl.
Elmondott sokat Ézsaúról meg Jákóbról is.
I.Móz. 27:1 –

“És lõn, amikor megvénhedett vala Izsák, és szemei annyira meghomályosodtak vala, hogy nem látott,
szólítá a nagyobbik fiát Ézsaút, és monda néki: Imhol vagyok.
És monda: Ímé magvénhedtem; nem tudom halálom napját.

Most tehát vedd fel kérlek a te fegyvereidet, tegezedet (nyílvesszõk számára való hordozható tok B.P.) és

kézívedet, (régi íj? B.P.) és menj ki a mezõre, és vadász énnékem vadat.
És csinálj nékem kedvem szerint való ételt, és hozd el nékem hogy egyem: hogy megáldjon téged az én

lelkem mielõtte meghalok.”

“Rebeka pedig meghallá, a mit Izsák az õ fiának Ézsaúnak monda; s a mint elméne Ézsaú a mezõre, hogy
vadat vadászszon és hozzon.

Szóla Rebeka Jákóbnak az õ fiának mondván: Ímé hallám, hogy atyád szóla bátyádnak Ézsaúnak
mondván.
Hozz nékem vadat, és csinálj nékem kedvem szerint való ételt, hogy engyem; és megáldjalak téged az Úr

elõtt, minekelõtte meghalok.
Most azért fiam, hallgass az én szavamra, a mit én parancsolok néked.
Menj el, kérlek a nyájhoz, és hozz nékem onnan két kecskegödölyét a javából, hogy csináljak azokból a te

atyádnak, hogy egyék, azért, hpgy téged áldjon meg, minekelõtte meghal.

Jákón pedig monda Rebekának az õ anyjának: Ímé az én bátyám Ézsaú szõrös ember, én pedig sima
vagyok.

Netán megtapogat engem az én atyám s olyan leszek elõtte, mint valami csaló, és akkor átkot és nem
áldást hozok magamra.

Elméne azért, és alhozá, és vivé az õ anyjának; és az õ anyja ételt készíte, a mint szereté vala az õ atyja.

És vevé Rebeka az õ nagyobbik fiának Ézsaúnak drága ruháit, melynek õ nála otthon valának, és

felöltözteté Jákóbot az õ kisebbik fiát.

A kecskegödölyék bõrével pedig beborítá az õ kezeit, és nyakának simaságát.

És az ételt a melyet készített vala, kenyérrel együtt: adá Jákóbnak az õ fiának kezébe.

És beméne az õ atyjához és monda: Atyám! És az monda: Ímhol vagyok. Ki vagy te fiam?

Monda Jákób az õ atyjának: Én vagyok Ézsaú a te elsõszülötted, aképen cselekedtem a mint parancsolád,
kelj fel, kérlek, ülj le és egyél vadászatomból, hogy megáldjon engem a te lelked.

És monda Izsák az õ fiának: Hogy van az, hogy ily hamar találtál, fiam? És felele: Mert az Úr, a te

Istened hozta elõmbe.
És monda Izsák Jákóbnak: Jer közelebb, kérlek, hadd tapogassalak meg fiam: hogy vajjon te vagy-é az én
fiam Ézsaú vagy nem?

Oda méne tehát Jákób Izsákhoz az õ atyjához, a ki megtapogatván õt, monda: A szó Jákób szava, de a
kezek Ézsaú kezei.

És nem ismeré meg õt, mivelhogy kezei szõrösek valának mint Ézsaúnak az õ bátyjának kezei;

annakokáért megáldá õt.
És monda: Te vagy fiam Ézsaú? Felele: Én vagyok.
Az pedig monda: Hozd ide, had egyem az én fiam vadászatából, hogy megáldjon téged az én lelkem; és
oda vivé és evék; bort is vive és ivék.

Akkor monda néki Izsák az õ atyja: Jer közelebb fiam, és csokolj meg engem.

Oda méne azért, és megcsokolá õt? S megérezvén ruháinak szagát, megáldá õt, és monda? Lám az én

fiamnak illatja olyan, mint a mezõnek illatja, a melyet megáldott az Úr.

Adjon az Isten tenéked az ég harmatából, és a föld kövérdégébõl, és gabonának és bornal bõségét.

Népek szolgáljanak néked és nemzetségek hajoljanak meg elõtted; légy úr a te atyádfiain, és hajoljanak

meg elõtted a te atyádnak fiai. Átkozott, a ki téged átkoz, és a ki téged áld, legyen áldott.”

Izsák, ezzel a mondatával Jákób alá rendelte Ézsaút és Ézsaú minden leszármazottait, sõt még más
népeket is.

Ez nem volt nehéz, mert Ézsaú negyven esztendõs korában feleségül vette “Jehudithot, a Khitteus Beéri
leányát, és Boszmátot a Khitteus Elon leányát.”

A Khitteusokról pedig tudott, hogy õsapjuk Khét volt, aki viszont Kanaán második fia volt.

Ézsaú tehát kanaán leszármazott leányokat vett feleségül, akik Nõ-é által meg lettek átkozva és szolgákká
lettek téve, ha még emlékszik az olvasó.
Így a házasságok által- Jákóbnál bemutatom- vált ketté a két testvér vonala. Ézsaú magyar származása,

vére, bekerült a Kanaán földjén élõ kanaánitáknak a Khitteus vonalába, ágába.

“És lõn a mint elvégezé Izsák Jákóbnal megáldását; és épen csakhogy kiment vala Jákób az õ atyjának

Izsáknak színe elõl; az õ bátyja Ézyaú is megjöve vadászásából.

És keszíte õ is ételt, s vivé az õ atyja elé. És mondá az õ atyjának: Keljen fel az én atyám, és egyék az õ
fia vadászatából, hogy áldjon meg engem a te lelked.

És monda néki az atyja Izsák. Kicsoda vagy te? És monda: Én vagyok a te elsõszülött fiad Ézsaú.
Akkor Izsák elrémüle igen nagy rémüléssel, és monda: Ki volt hát az, a ki vadat fogott és behozá nékem,

és én mindenbõl ettem minekelõtte te megjöttél, és megáldottam õt. És áldott is lészen.

A mint hallotta vala Ézsaú az õ atyjának beszédét, nagy és igen keserves kiáltással felkiálta, és mondá
atyjának: áldj meg engem is atyám.

Ez pedig monda: A te öcséd jöve el álnoksággal, és õ vevé el a te áldásodat.

Az pedig monda: Nem méltán hívják-é õt Jákóbnak? Mert immár két ízben csalt meg engemet; elvevé

elsõszülöttségemet, most pedig áldásomat vevé el. És monda: Nem tartottál-é nékem is valami áldást?”
Hogy jobban értsünk: ÁLNOK=ÉL+ÉN+OK, JÁKÓB=JÓ+KÖB, elõször mert Ézsaú sarkába
fogodzkodott születésénél és másodszor, mert a sarok valóban egy KÖB-öt képez-képezhet, amin
többfele is fordulhatnak.

“Felele Izsák és monda Ézsaúnak: Ímé uraddá tettem õt és minden atyjafiát szolgául adtam néki,

gabonával és borral is õt láttam el, mit míveljek azért immár veled fiam?

Monda Ézsaú az õ atyjának: Avagy csak az az egy áldásod van-é néked atyám? Áldj meg engem, engem
is atyám; és felemelé szavát Ézsaú és sír vala.

Felele azért Izsák az õ atyja, és monda néki: Ímé kövér földön lesz lakásod, és részed lesz az ég

harmatjából onnan felûl;
És fegyvered után élsz, és öcsédet szolgálod. De lészen, a mikor ellene támadsz, letöröd igáját
nyakadról.”

Mi történt itt?
Rebeka jobban szerette Jákóbot, ez még nem ok arra, hogy bacsapva férjét véghezvigye a felsorolt
cselekedeteit.

Jákób bõrének szörtelen volta sem ok arra ami történt. A döntõ OK vissavezethetõ az Úr általi

jóslásra, “Két nemzetség van a te méhedben; és két nép válik ki a te belsõdbõl, egyik nép a másiknál

erõsebb lesz, és a nagyobbik szolgál a kisebbiknek,”

Rebeka ebbõl ÉRTET és nem volt nehéz a “jóslást” megértenie fiaira vonatkozóan. Ehez még az is

hozzájárult, hogy Ézsaú kanaánita nõket vett feleségül, azután egy pillanatra sem elhanyagolható az õt

elbocsájtó mondatok értelme sem, “bírja a te magod az õ ellenségeinek kapuját.”
Jákób Rebeka magja volt, de minden áron meg kellett szerezni atyjának, Izsákank áldását is, még ha a
bemutatott “áron” is.
A megszerzett áldás után viszont menekíteni kellett Jákóbot.

Mikor pedig hírül vivék Rebekának, az õ nagyobbik fiának Ézsaúnak beszédit, elkülde és magához hívatá

az õ kisebbik fiát Jákóbot, és monda néki: Ímé Ézsaú a te bátyád azzal fenyeget, hogy megöl téged.
Most azért fiam, hallgass az én szavamra, és kelj fel fuss Lábánhoz az én bátyámhoz Háránba.
És maradj nála egy kevés ideig, míg a te bátyád haragja elmúlik; Míg elfordul a te bátyád haragja terólad,
és elfelejtkezik arról a mit rajta elkövettél: akkor elküldök és haza hozatlak téged; miért fosztatnám meg

mindkettõtöktõl egy napon?
Izsákmal pedig monda Rebeka. Eluntam életemet a hitteusok leányai miatt. Ha Jákób a Khitteusok

leányai közûl vesz feleséget, a milyenek ezek is,...minek nékem az élet?”
Rebeka valahogyan meg kellett okolja azt Izsáknak, hogy Jákóbot Háránba küldi.
Viszont férjének nem akarta megmondani az igazi okot, így hát – bár biztosan igaz volt – a kanaáni
leszármazott leányokra hívatkozott, lehet az is, hogy Ézsaú feleségeire.
Izsák ujra intézkedett.
I.Móz. 28:1-

“Elõhívatá azért Izsák Jákóbot, és megáldá õt, és megparancsolá néki és mondá: Ne végy feleséget a

Kananeusok leányai közûl.

Kelj fel, menj el Mésopotámiába, Bethuélnak a te anyád atyjának házához, és onnan végy magadnak

felséget, Lábánnak a te anyád bátyjának leányai közûl.
A mindenható Isten pedig áldjon meg, szaporítson és sokasítson meg téged, hogy népek sokaságává légy;
És adja néked az Ábrahám áldását, tenéked, és a te magodnak te veled egybe; hogy örökség szerint bírjad
a földet, melyen jövevény voltál, melyet az Isten adott vele Ábrahámnak.
Elbocsátá azért Izsák Jákóbot, hogy menjen Mésopotámiába Lábánhoz a Siriabeli Bethuel fiához,
Rebekának, Jákób és Ézsaú anyjának bátyjához.

És látá Ézsaú, hogy Izsák megáldotta Jákóbot, és elbocsátotta õt Mesopotámiába, hogy onnan vegyen
magának feleséget; és hogy mikor áldja vala, parancsola néki, és monda: Ne végy feleséget a Kananeusok

leányai közûl;
És hogy Jákób hallgata atyja és anyja szavára, és el is ment Mésopotámiába;

És látá Ézsaú, hogy a kakaneusok leányai nem tetszenek Izsáknak az õ atyjának:

Elméne Ézsaú Ismáelhez, és feleségül vevé még az õ feleségeihez Ismáelnek az Ábrahám fiának leányát
Mahaláthot, Nebajótnak húgát.
Jákób pedig kiindula Beérsebából, és Hárán felé tartott.”

Tudom sok verset kimásoltam a Bibliából, arra gondoltam, talán az olvasónak nincs Bibliája, nincs keze

ügyében, vagy nem akar kereséssel idõt tölteni. Ha csak a verseket jelölöm meg, akkor keresni kell és
megszakad a történet menete, megértése.

Következik Jákób élete.

Baranyai Piroska 2010. aug. 31. piroska11@citromail.hu