A Judeo-Kereszténység vagy Judeo-Krisztianizmus mint meghatározás, nem egy új keletû fogalom, jelentõs múltra tekint már vissza, ám manapság sokkal aktuálisabbá vált mint valaha. A valóság megközelítéséhez tudni kell arról, hogy a kereszténység elterjedését ma szinte kizárólag az ú.n. judeo-kereszténység szemszögébõl ismerjük, mivel az idõk során egész Európában ez vált uralkodóvá. Az igazság azonban az, hogy különféle nem judeo-keresztény irányzatok, mint az ariánizmus, manicheizmus, nesztorianizmus, a katolikusnál egész Európában jóval elterjedtebbek voltak, majdnem az elsõ évezred végéig, mindaddig, míg a katolikusok rájuk nem kényszerítették vallásukat, illetve a Balkánon az iszlám hívei ki nem irtották õket!.

Persze azt le kell szögezni rögtön, hogy a mai katolikusok nem tehetnek errõl, hisz nem is tudják ezeket a dolgokat. Ezeknek a nem „judeo” irányzatoknak közös jellemzõje például az volt, hogy az Ó-szövetséget nem fogadták el, csak Jézus tanításait, mondván, hogy az csak a zsidóknak íródott, és ha mindenben elfogadható lenne, Jézusnak nem kellett volna eljönnie, önmagát feláldoznia, és „új parancsolatokat” adnia!. Ezek az irányzatok hirdették a reinkarnációt, a nõi egyenjogúságot, az Isten és ember közötti közvetlen egyház nélküli kapcsolatot. A Szentháromságot Atya-Anya-Fiú formában képzelték el, hasonlóképpen az alábbi példához. Urschalling, Németország, kora keresztény templom „ottfelejtett” freskója. A magyarok egyébként az egészen a Habsburg-zsidók által rájuk erõltetett finnugor származáselmélet kizárólagos érvényre juttatásáig mezopotámiai, szkíta-hun eredetû népnek tartották magukat. Ugyanúgy pártusnak, szkítának, hunnak nevezték õket a nyugat-európai írások is. Ez az eredet az antropológiai kutatók számára mindig is elfogadható, sõt, nyilvánvaló volt, ellentétben a finnugor rokonság meséjével, hiszen az állítólagos legközelebbi finnugor rokonaink a ma is csak körülbelül hatezer fõnyi, XX. századig írástudatlan, a fém eszközöket nem ismerõ, tisztán mongoloid vogulok rokonsága minden épeszû ember számára lehetetlenség. Éppen azért lettek rokonnak kiválasztva, hogy a magyarságot minél primitívebb népnek lehessen beállítani. Ettõl persze még nem kell lebecsülni õket, de semmiképpen nem a mi rokonaink. Mindezt ma már a genetika is bizonyítja, de sajnos ezeknek a tényeknek a hazai közzététele még mindig akadályokba ütközik, az Akadémia valamiért még mindig kitart a Habsburgoktól örökölt történelem mellett.

Azt is tudni kell, Magyarország területén is számtalan régészeti lelet bizonyítja a nem katolikus kereszténység nyomait, egészen a Krisztus utáni elsõ századoktól fogva.
Szögezzük le, az õsi keresztény vallások mint az eszénusok, és késõbb a rózsakeresztesek is az õsi tiszta forrást hívatottak voltak elõhívni. Jézus Krisztus egyébként maga is esszénus volt, egy esszénus közösség tagja volt. Jézus anyanyelve az arámi nyelv volt. Az eredeti arámi Miatyányk egyébként, úgy ahogy azt Krisztus mondta teljesen máshogy is hangzik mint a késõbb kitalált római katolikus Miatyánk. Elterjesztették azt a nézetet, hogy az esszénusok egy kis elszigetelt közösséget alkottak csak a Holt-tenger környékén, azonban ez nem így volt. Flavius így ír: " Minden városban vannak házaik, szerte Palesztínában…e házakban szállnak meg és kapnak ellátást, amikor úton vannak…” Plinius említi az egyik esszénus közösséget, akik a Holt-tenger mentén élnek. Õket nevezhetjük a qumráni közösségnek, de Szíriában és Egyiptomban is éltek esszénusok. Az egyiptomi testvéreket terapeutáknak, vagy másként gyógyítóknak nevezték.
Edgar Cayce, a híres látnok szerint Mária, József, Keresztelõ János és maga Jézus is esszénus volt. Cayce pontosan megmondta, hogy az esszénusok hol, és hogyan éltek, valamint azt, hogy a közösség tagjai szerte Palesztínában jelen voltak és tudatában voltak annak, hogy a messiás az õ soraikból kerül majd ki. Mindez tizenegy esztendõvel a Holt-tengeri tekercsek felfedezése elõtt történt.
A Római katolikus vallás kialakulása és kialakítása már ezen új irányzat szerint történt, eltávolodva a régi és tiszta forrásoktól.. Az Újszövetség a kereszténység születését dokumentálja a négy evangélista, Máté, Márk, Lukács és János, ill. Saul, késõbbi nevén Pál írásain keresztül. Bár Jézust (Yeshu) tartják a vallás alapítójának, nem szabad elfelednünk Saul rabbi elvitathatatlan "érdemeit" az új vallás terjesztésében, aki Jézus szavait "interpretálta" - jelentõsen a saját szájíze szerint formálta azokat - a nemzsidó világ számára, így egyes bírálók nem átallanak saulizmusnak hívni a kereszténységet, amiben ugye van is valami.

Nézzük meg most a magyar helyzetet. Mindszenty József óta már egyetlen Esztergom-Budapesti érsek sem volt már magyar, mindannyian zsidó származásúak voltak. Lékai László, Paskai László, Erdõ Péter is bizony mindannyian ezt a vonalat képviselik folyamatosan. "Ezek bizony mind kikeresztelkedett zsidók, hiába is ámítanak minket állandóan vallásosságaikkal" mint mondta ezt egyszer egyik kollégám. Az Esztergom-Budapesti érsek, ellátva még egyéb címekkel, érsek, bíboros, prímás, hercegprímás csak üres szólamok és címek, valós tartalom igazán nincs mellettük.
Mindszenty volt az utolsó aki kiállt a magyarságért, több diktatúrával is szembeszállt, a fasizmussal és kommunizmussal is, mindkét diktatúra állatvilága is a börtönbe záratta, de õ nem tört meg. Ezután hosszú emigrációba kényszerült, mint oly sokan mások, és ott is hunyt el. 1975. május 6-án halt meg a bécsi Irgalmasok Kórházában. Holttestét végakarata szerint Mariazellben, a legszentebb osztrák búcsújáró helyen helyezték el. Azután késõbb a "rendszerváltás" után hazahozták, 1991-ben az esztergomi érseki kriptában talált végsõ nyugalomra az Esztergomi bazilika altemplomában. Testét romlatlan állapotban találták!..

Legutóbb II. János Pál pápa boldoggá avatásán résztvevõ magyar delegáció is ezt a judeokeresztény vonalat képviselte. Orbán Viktot miniszterelnök, Tarlós István Budapesti fõpolgármester, Balog Zoltán egyházügyi államtitkár, volt református lelkész, az általuk alkotta delegáció is ezt a vonalat képviselte, hiszen mindannyian jól tudjuk kik is õk valójában. Pedig annak idején még Orbánék a liberális idõszakukban egyáltalán nem kedvelték a vallást, emlékezzünk például a "csuhások ki" felkiáltásukra. De késõbb ugye liberálisból nemzeti-keresztény konzervatívak lettek, és így kötelezõ lett a vallás számukra. A vallás és a vallásosság ma már a magyar nemzetinek mondott pártokban is kötelezõ hit tétel. Kötelezõ a templomba járás, és mint egy elõírás is egyben számukra. A pártok tagjait az alakuló gyûléseik, üléseik elõtt is papok áldják meg. Hogy ez áldás lesz e majd rájuk nézve, vagy ránk nézve, azt ki-ki döntse el maga, a válasz sem fog késni sokáig.

Bíró Csaba.