(Ez van, ha a magyar rájön, hogy a zsidaj a hivatalban ellopja az ötleteit, hisz azért van! Majd ha nem lesz zsidaj, lesz ötlet is, bár én várom egy hatékony kremára benyújtott pályázatokat. Jelige:Ciklon Béla.)
Tavaly sikerült „minden idõk” negatív rekordját produkálni a szabadalmi bejelentések terén, 646 darabbal. Pedig ez a a gazdaság fejlõdõ- és versenyképességének egyik fontos mérõszáma.

Magyarország számára Európa K+F-nagyhatalmai jelentik az utolérhetetlen célt, az EU pedig az USA, Japán és – most már – Kína adatait figyeli hasonló vágyakkal. A világkörüli álmodozás tárgya a szabadalmi bejelentések száma: ha úgy vesszük, a gazdaság fejlõdõ- és versenyképességének egyik fontos (de azért nem egyedüli, és talán nem is perdöntõ) mérõszáma. Azért is érdemes errõl elgondolkozni, mert ma adják át Budapesten Európa Találmányi Díjait, tegnap óta a kontinens szabadalmi szakértõi fõvárosunkban tanácskoznak a szellemi jogok védelmérõl, nem mellesleg pedig a Jövõ Házában megnyílt a leginnovatívabbnak nevezett magyar találmányok interaktív bemutatója.
A nagy felhajtás ellenére e téren nem állunk túl jól: az elmúlt tíz év a stagnáló és a csökkenõ periódusok váltakozásával telt, tavaly pedig sikerült „minden idõk” negatív rekordját produkálni, 646 darab nemzeti úton tett bejelentéssel. Ha pedig mellétesszük, hogy ebben az idõszakban 919 bejelentés volt a csúcs, talán még jobban látszik, hogy nagy a baj – ezek a számok ugyanis egy-egy évre, és az ország összes feltalálójára vonatkoznak. Pontosabban majdnem az öszszesre, viszont nemcsak a magyarokra. A Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalához befutó bejelentések ugyanis akár külföldrõl is érkezhetnek, mint ahogy a Magyarországon született találmányokat sem feltétlenül nálunk jegyeztetik be (2000-ben 55 európai szabadalmi bejelentést tettek magyar bejelentõk, ez a szám 2010-ben elérte a 136-ot – a trend egyértelmûen növekvõ.
A kérdést mindig az dönti el, hogy az adott újdonságból melyik piacon akarnak profitálni. Tavaly egyébként 2635 új érvényes európai szabadalom hatályának kiterjesztését kérték Magyarországra.) Gondolhatnánk, hogy a hazai szabadalmi apályt a nemzetközi úton tett (vagyis mondjuk az európai piacra szánt) bejelentések számának növekedése ellensúlyozza, és részben talán így is van, de nem jellemzõ. A költségvetési zárolások ideiglenesen azt az állami pénzalapot is érintették, amelybõl támogatásra lehetett pályázni a magyar találmányok külföldi iparjogvédelmi oltalmának megszerzéséhez.
Amúgy például a kutatóhelyek és innovációs mûhelyek számának alakulása nem feltétlenül indokolná a szabadalmi bejelentések megfogyatkozását: kevesebb van, de nem annyival (ami a 90-es évek elején, a nagy vállalat-összeomlások, ipari kutatóintézet-megszûnések miatt eltûnt, azt a multik hozzánk telepített K+F-központjai részben pótolták, az egyetemi és akadémiai szférában pedig nem volt jelentõs mértékû leépülés). És mindig van valami aktuálisabb, kézzelfoghatóbb magyarázat: most például a gazdasági válság, amelyben a cégek a reklámköltések mellett az iparjogvédelmi kiadásokkal is spórolnak.
– Szokás mondani, hogy Magyarországon drága a szabadalmaztatás – hogy valóban drága-e, az attól függ, hogy mihez képest nézzük – mondja Farkas Szabolcs, a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala szabadalmi fõosztályvezetõje. Szerinte abszolút értékben a nemzeti úton indított eljárás nem drága, sõt helyes szabadalmaztatási stratégia megválasztásával kifejezetten olcsó, a jövedelmekhez és a vásárlóerõhöz mérve inkább átlagos, viszont a külföldi iparjogvédelmi oltalomszerzés költségei jelentõsek. Maguk a fizetendõ díjak egyébként önmagunkban nem feltétlenül szabad, hogy problémát jelentsenek egy új találmány bevezetésekor – ami igazán számít, az a K+F-források, a hitellehetõségek és a kockázati tõke szûkössége, vagy bõsége – valójában ez az a terület, ahol igazán rosszul állunk (különösen most, a válság idõszakában). A források szûkössége miatt a kkv-k számára az iparjogvédelmi oltalomszerzés már luxusnak számít, míg a forrásgazdagabb multinacionális vállalatok jóval inkább ki tudják használni a szabadalmaztatásból fakadó elõnyöket.
Európa egy fokkal elõrébb tart: ott – jelezve a krízis elmúltát – már megindult a szabadalmi bejelentések számának lassú növekedése. Az EU pozíciói ugyanakkor globális összehasonlításban elmaradnak a „találmányi piac” vezetõ szereplõihez képest. Míg az Európai Szabadalmi Hivatalnál évente nagyjából 150 ezer szabadalmi bejelentés történik, az USA-ban ez a szám eléri az 500 ezret, és még Japán (350 000) is jobban áll az EU-nál. Kína pedig arra készül, hogy 2015-re eléri az évi kétmillió szabadalmi bejelentést –erre a fejleményre kell igazán odafigyelni. Az ázsiai országban az utóbbi években megváltozni látszik a szellemi tulajdonhoz való viszony, felértékelõdött a saját innováció, és a növekedési feltételek kimondottan kedvezõek: könnyû forráshoz jutni (az állam kifejezetten bõkezûen támogatja a K+F-et és az iparjogvédelmi oltalomszerzést, de a kockázati tõke is ugrásra készen figyeli az újdonságokat, nemritkán nyugat-európai vagy amerikai pénzekkel kistafírozva), és az „agyakból” is egyre nagyobb a választék. A kínai számok egyszerre jelzik a hatalmas piac vonzerejét, valamint az ország innovációs potenciálját is.
Az észak-amerikai és a délkeletázsiai térséggel versengõ Európában a nyelvi sokszínûség iparjogvédelmi szempontból hátránynak számít, a magas fordítási költségek teszik igazán drágává az európai szabadalmaztatást. Az egységes európai szabadalom – ami még mindig nem valóság, csupán egy 25 tagállam által elfogadott, talán hamarosan megvalósuló közös cél – nagy elõrelépés lehet: a fordítási költségek csökkenésével, megszûnésével átlagosan 20 000 euróról 6000 euróra csökkenhet az érintett 25 államra vonatkozó oltalom díja. Ez minden bizonnyal jótékony hatást gyakorol majd az európai szabadalmi bejelentések számára, az újonnan csatlakozott, egyelõre a nyelvi korlátokkal erõsebben sújtott tagállamokat pedig kifejezetten elõnyösen érintheti.
Találmányszemle
Ha a számok nem is, az idõrõl idõre felbukkanó innovációk azért változatlanul jelzik a magyar kreativitás jelenlétét. Az utóbbi idõk termésébõl most héttucatnyi feltaláló 21 innovatív találmánya mutatkozik be a budapesti Magyar Innovációs Techshow-n. A választékban elsõsorban a mûszaki újdonságok dominálnak (webkamera-laboratórium, kutatómentõ robotrepülõ, online emlõtumordiagnosztika, mobiltelefonos közlekedési jegy, óriás 3D-holografika). A rendezvény célja nem csupán a „termés” közszemlére tétele, az eseményt az újítók, a befektetõk és a gyártók lehetséges találkozási pontjának is szánják a szervezõk.
'Ilyet csak magyarok csinálhattak'
Az újat akarásra, a körülményekkel való meg nem alkuvásra példa Molnár Béla, akiben munkája során különös igény vetõdött fel: mikroszkóp helyett monitoron szerette volna nézni a szövetmintákat. Arra gondolt, ha ez benne felmerült, más orvosban is foroghatnak hasonló gondolatok.
A számítástechnika korában ez az igény pofonegyszerûnek tûnik, így utólag bárkinek, de a feltalálót éppen az különbözteti meg az átlagos gondolkodótól, hogy õ a pofonegyszerût is meglátja. És megvalósítja.
Az akkor még csak tervekben létezõ megvalósításban a belgyógyász üzleti lehetõséget látott. 1997-ben céget alapított. Házépítés helyett értékesítette a telkét – fiatal mérnököket maga mellé véve alkotta meg a digitális tárgylemez-szkenner prototípusát, amibõl egy amerikai cég tíz darabot vett összesen egymillió dollárért, így biztos pénzügyi alapokon folytatódott a fejlesztés. 2003-ban a digitális szövettani laboratóriumért Magyar Innovációs Nagydíjat kapott, a rákövetkezõ évben a Carl Zeiss német optikai cég saját márkanév alatt értékesítette a 3DHISTECH Kft. termékeit. 2009-tõl a feltaláló világhálózatot épített ki, ami jelenleg is az elsõk között van az értékesített rendszerek számát tekintve.
A 3DHISTECH Kft. egyedüli tulajdonosa továbbra is Molnár Béla, a Semmelweis Egyetem Sejtanalitika Laborjának vezetõje. A nyereséget teljes egészében visszaforgatja az új fejlesztésekre és eszközbeszerzésre, ugyanis ezen a piacon, ahol már a legnagyobb nevek is feltûntek (GE, Philips, Siemens), csak az maradhat talpon, aki soha nem kényelmesedik el. Molnár Béla szerint az orvostudományi szabadalmak, innovációk hasznosulásának az esélyei nem rosszak Magyarországon. A rendszerváltozást követõen széthulló orvosi mûszeripar maradékai ból, majd az újonnan indult vállalkozásokból mára egy egész iparág jött létre. Ez lefedi a röntgen, kardiológiai, labordiagnosztikai, makroszkópos és mikroszkópos képalkotás területeit – nyilatkozta lapunknak az orvos-feltaláló, aki egyetért azzal, hogy az orvosok körében ez a fajta szemlélet – innováció, cégalapítás, szabadalmaztatás – még meglehetõsen ritka.
Véleménye szerint az orvosi gondolkodást, a mindennapi létet meghatározza az elmúlt 20 évben végbemenõ társadalmi és anyagi presztízsvesztés, leépülés. Túlélési harc folyik. A politikai, gazdasági környezet egyébként sem segíti a feltalálók munkáját. Molnár Béla szerint a ciklusváltások négyéves idõszakai nem teszik lehetõvé egy mûködõ rendszer kialakítását és mûködtetését. Ahhoz, hogy a feltalálók hatékonyabban tudjanak dolgozni és alkotni, a belgyógyász szerint arra lenne szükség, hogy a hazai szabadalmi bejelentést és prototípuskészítést követõ idõszak: a gyártmányfejlesztés, a piac ra vitel, a sales és marketing feltételei javuljanak, ez azonban már komolyabb szakmai és anyagi tõkét igényel.
A sok buktatóra gyakorta az a válasz, hogy az újító külföldre megy. Molnár Béla marad. „Szeretem ahogy a semmibõl olyat alkotunk, amire itthon és külföldön (fõleg Amerikában) azt a jellemzést kapjuk: ilyet csak a magyarok csinálhattak. Angolul egyszerûen: crazy Hungarians.”
Ma kiderül, hogy Molnár Béla elnyeri-e az Európai Szabadalmi Díjat – õ az elsõ magyar, akit erre jelöltek.
Link