Naplóm/Verseim

Bejelentkezés

Felhasznalonév

Jelszo



Még nem regisztraltal?
Regisztracio

Elfelejtetted jelszavad?
Uj jelszo kérése

'A Fidesz a mandátumát a félelem mérgezõ kútjába mártja'

Nem Orbán Viktor védi meg Magyarországot, hanem éppen õ támadja - véli az Európai Szocialista Párt elnöke. Poul Nyrup Rasmussen lapunknak adott interjújában kitér az új magyar alaptörvény visszásságai mellett az MSZP jövõjére is.

Rasmussen lapos, propagandisztikus válaszokat ad a jó kérdésekre. Ha ez marad az európai szocialisták hozzáállása, egyhamar nem lesz többségük. És ez igaz a magyar pártra is. Szomorú, ha Mesterházy Attilát õ így látja, vagy csak nagyon jól hazudik, és valójában nem is ez a véleménye. És az még szomorúbb, hogy nem látok egyetlen valódi, politikailag és intellektuálisan is stramm vezetõt a mai MSZP háza táján. Gyurcsány külön téma, jó adottságai vannak, de totálisan félreérti mostani lehetõségeit.

– Ön az irányítója annak a baloldali összeesküvésnek, amely minden erõvel a magyarok „demokratikus meggyõzõdését” igyekszik megkérdõjelezni? Orbán Viktor kormányfõ ugyanis – például a médiatörvény kapcsán – azt állította: õ védte meg az országot a nemtelen támadásoktól.

– Orbán úr szóhasználata meglehetõsen jellemzõ. Nincs semmiféle összeesküvés. Mi azokat az értékeket óvjuk, amelyek Magyarországot szabad országgá teszik. A magyar állampolgárok ezzel pontosan tisztában vannak, ahogyan tisztában vannak a szabad és független média értékével is. Miközben Orbán Viktor arról beszél, hogy õ az aki megvédi az országot, eközben épp õ az, aki támadja. A médiatörvény is egy a Fidesz azon kísérletei közül, amelyek a magyar jogrend meggyengítését igyekeznek elérni. A nemrégiben elfogadott új Alkotmány is komolyan befolyásolja a demokratikus intézmények jövõjét Magyarországon. Ennek még nagyon súlyos következményei lesznek az ország jövõjét illetõen. Az új alaptörvény nem egy széles politikai konszenzus, nem egy demokratikus vita eredménye, hiszen azt egyedül a kormánypártok fogadták el.

– Európai politikusként mit lát Orbán Viktor legnagyobb hibájának?

– Az Európai Unió soros elnöke jelenleg Magyarország. Most még egyértelmûbb kellene, hogy legyen: Magyarország egyike annak a huszonhét tagállamnak, amely azért mûködik együtt, hogy közös érdekeit minél jobban érvényesíthesse. Annak is egyértelmûnek kellene lennie, hogy minden tagállam erejét épp az uniós tagság növeli meg. Orbán Viktor olyan vezetõnek látszik, akit túlzottan rabul ejtett az olcsó populizmus. A valódi vezetõknek van stratégiai elképzelésük. Úgy látszik, hogy õ csak a rövid távú érdekekre koncentrál. Talán ez magyarázza a róla kialakult képet Magyarországon és Európában egyaránt.

– Ön mit tart a magyar EU-elnökség legfontosabb feladatának?

– A gazdasági válságból való kilábalás és felépülés egész Európában komoly kihívás. Ezt a feladatot akkor lehet megfelelõen elvégezni, ha olyan büszke európai értékekre támaszkodunk, mint például a szolidaritás. Egy igazi európai gazdasági kormányzásnak egyfelõl az Eurobondok (az Európai Központi Bank által kibocsátott kötvények - a szerk.) rendszerén kell alapulnia. Szintén fontos lenne a spekulánsok elleni tranzakciós adó bevezetése is, harmadrészt pedig reális adósságplafonok, idõkeretek és ellenõrzési folyamatok megtartása. Az Európai Unió képes a leghatásosabb válaszokat megadni a válságra, de akkor és csakis akkor, ha a megfelelõ, progresszív kezekben van.

– Tavaly egy varsói konferencián a szocialista-szociáldemokrata-liberális politikai erõk megújításáról, szükséges megújulásáról beszélt. Hogyan képzeli mindezt el? Kétségtelen, hogy a baloldal egész Európában válságban van, de a követendõ alapértékek feladását, újragondolását az még nem feltétlenül jelenti, hogy kormányzati pozícióban rendre megbuktak.

– A morális értékeink továbbra is érintetlenek: a szolidaritás, az egyenlõség, a demokrácia, a jogbiztonság mind-mind továbbra is alapértékei maradnak a szocialista, szociáldemokrata pártoknak. De miután a közösségeink és a gazdaságaink is változnak idõvel, politikai pártként nekünk is alkalmazkodnunk kell a folyamatokhoz és meg kell újítani a politikánkat, hogy az válaszokat tudjon adni az új szociális, gazdasági és politikai kihívásokra. Az egyik legkomolyabb kihívás kétségtelenül a gazdasági válság. A neoliberális gazdaságpolitika bukása mutatja, hogy a konzervatív rossz vezetés még mélyebb krízisbe taszíthatja Európát. Az emberek Magyarországon és Európában is érzik a konzervatív programok megvalósuló igazságtalanságát. Szocialista és szociáldemokrata pártokként a mi kötelességünk rámutatni: az Európai Unió rossz kezekben van. Ezt követõen leszünk képesek olyan alternatívát építeni, amely szociálisan érzékeny, gazdaságilag hiteles, a munkahelyteremtésre és a korrekt növekedésre alapoz.

– Nemcsak az európai, de a választások óta eltelt több mint egy évben lezajlott és nem múló belsõ civakodásokat tekintve a magyar szocialisták is válságban vannak. Mit mond Mesterházy Attilának, ha megkérdezi: hogyan lehetnék én sikeres vezetõ?

– Õ egy sikeres vezetõ. Láttam már tömegek elõtt beszélni, kormányfõkkel megtömött szobákban és szembeszállni agresszív ellenvéleményekkel. Mindig a helyzet magaslatán volt. A Magyarországról alkotott vízióját elfogadják a magyar polgárok. Attila víziója egy nyitott, progresszív közösség, ahol a magyarok büszke európaiak lehetnek.

– Mit gondol, az MSZP tanult annyit a hibáiból, hogy a következõ választásokra visszanyerhesse hitelét és támogatóit?

– Három olyan tétel van, amely szükséges ahhoz, hogy egy politikai erõ gyõztesként zárjon egy választást: a vezetõ hatással legyen a választókra, legyen megfelelõ gazdasági terve a pártnak és olyan országképet tudjanak nyújtani, amelyben az emberek élni tudnak és akarnak. Mindháromban a Mesterházy Attila vezette MSZP egy pozitív és sikeres jövõ felé halad. Az ok pedig egyszerû. Míg a Fidesz a mandátumát a félelem mérgezõ kútjába mártja, addig az MSZP a tisztességre, a társadalmi integrációra és a reményre építi az üzeneteit.

Forrás: Link

Hozzaszolasok

2050 #1 2050
- 2011. May 22. 19:04:23
HOFI GÉZA búcsúlevele,
NEM! (Ez így, nem lesz jó!)
Inkább:
Búcsúztató levele, ORBÁN VIKTOR-nak.(-tól.)
(Nyelvtanból, sose voltam jó! „Átcsúsztam!” – az érettségin.)

Egy kis személyes, bevezetõ gyanánt:
Tudjátok, 2002-ben hagytalak itt, TITEKET. Vérzõ szívvel, és dühösen!
Dacból!
Emlékeztek, a Testnevelési Egyetemen elhangzottakra?
A „gyújtó hangú” beszédre?
(Hozzáteszem: A HAZA, azóta is, „lángokban áll”! Meg: „Puskapor-szag” van!
Érzitek!?)
Meg, a „HAZA, nem lehet ellenzékben!” – mondatra?
KI mondta? És fõleg, miért?

Csak hogy tudjátok: Ez volt az a pont, amikor NEKEM, elég volt! Betelt, a pohár!
Az ÉN idegeim, sincsenek ám kötélbõl, no meg a szívem is! EZT, már nem bírta.
Elszakadt! Ez is, meg az is!
És, nem csak NÁLAM!

„Milljók, egy miatt!” – írta Madách.

És milyen igaza volt!

VIKTOR.

Figyeled, a finomságot!?
Csak semmi „laca-faca”. Semmi Miniszterelnök ÚR!
Semmi ÚR!
(Mert tudod, Úrnak, annak aztán „születni kell!” Õ meg…, hát…, nem!)
Nem is Kedves, meg nem is Tisztelt!
Mert hát mit tököljünk, ezen az apróságon!
Hát neeem?
Legyen, akkor csak úgy egyszerûen, tudod, úgy „kõbányaiasan”,
csak: VIKTOR.

Ahogy OTT mondják: „Nesze b@…. meg!
Ezt kapd ki!”

Nem, nem tévedés! Ez itten, valóban, egy „búcsúztató levél”!
ÉN, HOFI GÉZA, búcsúzom most TÕLED, utólag…
és búcsúztatlak TÉGED – örökre!
Mondhatni: VÉGLEG!

Bevezetésnek, egy rövid kérdés, csak, hogy megadjam az alaphangot:

VIKTOR,
TE, még midig azt hiszed, hogy TE küldted haza, az oroszokat…?
(JÓ, tudom, helyesen: Az ideiglenesen, hazánkban állomásozó,
baráti, szovjet csapatokra gondoltam. Csak azért, nehogy má, félreérts, mint KIS titkár!)

NO!
Akkor, ha jól érzem, akkor már kellõ szinten van az adrenalin, kezdjük!

Tudod VIKTOR, ha úgy igazán frappánsan, úgy „hofisan” akarnék TÕLED elbúcsúzni, akkor egy mondatban, csak annyit mondanék:

”VIKTOR fiam, na most már aztán, menj a p….ba!”

DE!
Nem teszem!
Tudod miért? Mert NEKEM, volt gyerekszobám, nem úgy, mint NEKED!
Meg, gondolok, a szegény „nyomdafestékre”, is,
no, meg a CENZ-re, meg az URA-ra is.
Na, meg még azért is, mert finom vagyok, és nõies.
Arról már nem is beszélve: Nem szeretem, sõt, kifejezetten útálom,
a csíkos ancúgot! (Listán vagyok már? Nálatok?)

Mindezeket figyelembe véve: Inkább egy kicsit hosszabb, no meg „körmönfontabb” leszek.
Tudod? Egy kicsit „csúsztatok”, meg körülírom…!
Azt, még talán lehet…? Talán!? Esetleg!? Mééég! Meddig?

Mikor történt?
Mikor, és hol döntötted el, hogy „rárontasz” a nemzetedre?
Találgassak?
Talán már akkor, amikor eldöntötted: Politikus leszel, és nem focista?
Megsúgom – rossz döntés volt!
Focistaként, vagy edzõként, talán, még vitted volna, valamire. Bár, ha így alaposabban belegondolok, a sportban a küzdõ felek, azok ellenfelek, és nem ellenségek!
Lehet, hogy még OTT is, gondjaid lettek volna!?

Vagy, amikor Antall József, „meglátta” BENNED, az utódját?
Mit ne mondjak: Tévedett! (Emberi dolog.)

Vagy, a „székház-ügy” kapcsán?
Simicskával összedugtátok, okos kis buksitokat, és ketten eldöntöttétek: Ez lesz, és punktum!
„Oszt, jónapot!”

Vagy, Torgyán váltotta ki BENNED? Tõle, kitelik! Még más is.
Vagy, a „megízlelt” hatalom, váratlan elvesztése váltotta ki?

KI tudja?
Szerintem: Csak és kizárólag TE.
(TE, meg hülye lennél elárulni, a „titkot”!)
Nem is találgatok tovább, minek. Értelme, már úgy sincs!
Maradjon: Titok. A TE titkod.
(The SECRET!)
A történelem elõtt – elõbb, vagy utóbb – úgy is el kell számolnod vele!

Mert csak, hogy tudd:
A magyar történelem során – török, tatár, labanc, orosz, … – még senki, hangsúlyozom SENKI sem okozott akkora, egyelõre, még csak „lelki” sérülést, ennek a jobb sorsra érdemes, szegény magyar nemzetnek, mint éppen TE!
Lázító, hataloméhes tevékenységeddel – TE, és csapatod – elhintetted a gyûlöletet, megosztottad az országot, a családokat, a barátokat…!

„A minél rosszabb, annál jobb!” – elve érvényesült, miattad, éveken át. Csak és kizárólag, miattad!
És, Kinek lett jobb? NEKED?
És miért? Csak és kizárólag a hatalomért!?
Nem drága ár ez…, egy kicsit…???
NEKED, biztos nem, de az országnak!

„Milljók, egy miatt???”
Ez, az ÉN szerény, „magánvéleményem” – RÓLAD – de bizonyos vagyok abban: Nem vagyok egyedül!

ÕSZÖD.
Balaton-õszöd. Mond ez NEKED valamit?
Bizonyos vagyok benne: IGEN.
TE ne tudnál róla? Hiszen, az egész ügyet, TE robbantottad ki!
És, TE idõzítetted!
Ne tagadd, hiszen ez már nyílt titok!
Sikeres volt?
NEKED, bizonyosan! És az országnak is!?
Azt, már kétlem!
Tudatában vagy annak, milyen pozitív folyamatokat akasztottál meg?
Ráadásul: SZÁNDÉKOSAN!
Tudod, a történelem elõtt, majd EZZEL IS, el kell tudnod ám majd számolni!
Menni fog? TE tudod!

Mindenesetre, egy dolgot, egy nagy igazságot, jól jegyezz meg:

„Egy embert, be lehet csapni.
Sok embert is, be lehet csapni.
DE!
Sok embert, sokáig nem lehet becsapni!”

JÓ, ha tudod!
Mert kétszer, ugyanabba a folyóba, nem lehet bele lépni!
(Tudod TE ezt, illetve: Tudtad! Csak már elfelejtetted! Pedig jogot végeztél!)

Mert azt, még TE sem gondolhatod komolyan – Kedves VIKTOR – hogy
ugyanazt a „módszert”, vagy „mószer” amivel ellenfeledet éveken keresztül vádoltad,
és ezzel lejárattad, TE majd büntetlenül folytathatod, és alkalmazhatod!?

„Csaltak!
Meg, hazudtak, reggel, délben, meg este!
Hazudtak: Éjjel-nappal, meg délelõtt, meg délután !”

És TE?
Te nem?...Mikor néztél tükörbe? Utoljára! És mit láttál?
És, tetszett amit láttál?

Tudod VIKTOR, most van az a pont – bevallom – amikor emberileg, sajnállak! Be vagy kerítve, rendesen, és nagy szarban vagy!
De, tudod ezt TE is!
Vagy, még csak érzed? Vagy még azt se, mert elvakít a hatalom?
Mert most jön majd, a „tetemrehívás”!
Amikor már nem csak dumálni, meg rombolni, meg „államfiúként” „példamutatóan” kordont bontani kell, hanem építeni.
Amikor, be kell tudni váltani – az egyébként teljesíthetetlen – ígéreteket.
Nehéz ügy lesz! Lukat beszélni, az üres hasakba!
Azoknak, akik „csodát” vártak TÕLED, és akik hozzá vannak szoktatva
– általad – hogy kimenjenek az utcára, ha valami nem tetszik nekik.
Most, ki fog derülni, fehéren-feketén: „A király, meztelen!”
Ki fognak menni! Talán most kellenek a kordonok?!...
A „cirkusz” – az már meg volt, most kellene következnie – a „kenyérnek”!
De!
Megsúgom: Nem fog menni! Reménytelen!
TE, nem fogod tudni megcsinálni, azért, mert nem értesz hozzá.
TE, csak rombolni tudsz, de azt nagyon!
Barátkozz a gondolattal, mert most kezdõdik el: A bukásod! (Az EU-ba már meg is kezdted! A magyar nép nevében, persze!)
Jó, ha tudod! Az idõszámítás nem 2010-tõl, a fülkeforradalomtól számítódik!
Ez a búcsúztató levél is, azért született. Hogy, ÉN legyek az elsõ, aki búcsúzik!

Felértél a „Fel-csúcsra”, ahonnan csak egy út vezet: LEFELÉ! (vissza az az Al-csúcsra!),
és minél magasabbra törsz, annál magasabbról fogsz majd lepottyanni.
Mert TÉGED is utol fog érni, a diktátorok tipikus sorsa.
Mert bukni fogsz – és nagyot – az, „kódolva” van!
Rövidesen, … talán már tavasszal, TE is meg fogod kapni:

„Monnyon le! ORBÁN VIKTOR, monnyon le!”

No meg,

„VIK-TOR, takarodj!” – belegondoltál már? Vagy még csak a pálinkás disznó-tor-nál tartunk?

Tudod, ÉN, a helyedben, már most megírnám, azt a „három borítékot”, amit a bukásukat érzõ vezetõk meg szoktak tenni.
Nem gondolod? Vagy nem érzed?

Nem vagyok jós, meg jövõbe látó, sõt, bölcs se, de közeli bukásod „benne van a levegõben!” Tudod, mint a „puskapor-szag!?”
És borítékolom: A végén, majd szabályosan menekülnöd kell majd, még az országból is! Jó, ha felkészülsz rá!
Vagy, már meg is tetted?
Vagy netán tévedek? Vagy a „jól-értesültek” tévednek?
Mert, állítólag – bölcs elõrelátással – vettél egy szigetet, Görögországban.
Erre szokták mondani: ÜGYES!
Mert, ami Napóleon esetében Szent-Ilona szigete volt,
az lesz majd NEKED, a görög sziget.
Csak ÕT vitték!
TE pedig majd, „önként, és dalolva” fogsz, menekülni, ODA!

Hogy fogod elnevezni? VICTORY, vagy netán Szent Orbán?
Vagy már van neki, valami más, szent neve?

Tudom, közöm sincs hozzá, csak kérdezem!
Kíváncsiságból!

Bár, belegondolva – akkor már – a „kutyát sem fogja érdekelni!”
Akkor engem is, minek?
Tudod: Nem lesz „hírértéke!”
Mert, múlttá válik!
Mint ahogy TE is! Felejthetõ múlttá!

NO! Csááá!

Az alkotmányozó felejtés, a nyugdíjpénztárak sóhaja, „azemberek” nyomora legyen VELED! Jól elszabtad, most még szabhatod, de meddig?! Amíg az állampénzen harsogva tapsoló, felbérelt zsoldosokra futja!? Éljen a 2/3-os alkotmányos média törvény!


Lejegyezte:

Pacis
Lovas László,
úgy is, mint, HOFI GÉZA „magyar utóhangja”

Hozzaszolas küldése

Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.
Generalasi idö: 0.13 masodperc
634,918 egyedi latogato