A befektetõk menjenek a rákba, mindenkinek 0 ra irni oszt indulhat a költségvetés elõlrõl de! azzal hogy az országok legyenek függetlenek a fedtõl oszt mindjárt helyre jön a lé!

http://www.nytimes.com/interactive/2010/05/02/weekinreview/02marsh.html

Cöcöcö.

http://szabadeuropa.shp.hu/hpc/web.php?a=szabadeuropa&o=heti_tema_2011_05_22__LjKv

szerzõ: Elek Attila 2011.05.20.

Miért nincs pénze a magyarnak? II. rész
Az idõrablás




A múlt héten megnéztük és immár sokadszor megismételtük, azt a formabontó tételt, mellyel az embereket, többek között a magyar embereket etetik. E sorok írója 44 éves és bõven élt hát az átkosban, de mindig is a piacgazdaságba vágyott. Nem tagadom kedvenc sorozatom volt az Onedin család. Szájtátva bámultam a kapitalista versenyszellemet és a piacgazdaságot. Csodáltam a nagy hal megeszi a kis halat effektust.

A valódi kapitalizmus, és piacgazdaság álma. Mára egyértelmû, hogy illúzió!

Az ember aztán idõvel rájön, hogy mindez hazugság, mert jelenleg minden pár család kezében van a Földön. Nézzük tehát a bizonyítékokat.
Már sokszor rámutattunk, hogy a magyar államadósság visszafizethetetlen, mert a rendszer úgy van kialakítva, hogy ne lehessen visszafizetni. Alapadatok 1990-ben az adósságunk 20 milliárd dollár. 2010-ig visszafizettünk 150 milliárd dollár kamatot. A tõketartozásunk meg 132 milliárd dollár lett. Aki egy kis matematikai érzékkel meg van megáldva, az könnyen rájöhet, hogy ilyen kamatterhek és feltételek mellett az adósság visszafizethetetlen és csak a nemzetállamok elnyomását szolgálja. Nem ez nem csak magyar példa, nézzük csak például Görögországot.

Uzsora hitelért cserébe éppen most kényszerítik rájuk a privatizációt, vagyis megszerzik a görög nép vagyonát.
Minket magyarokat, másként hülyítenek. Az elsõ, hogy elhitetik velünk, hogy nálunk piacgazdaság van. Nos, kérem nincs. Mert, ha lenne, akkor a piac szabályozná a dolgokat. Ha lenne, mûködnének az alapvetõ közgazdasági szabályok. Olyanok például, mint a kereslet-kínálat szabálya, vagy a pénzmennyiség nagysága és az infláció kapcsolata. De nem mûködik.


Azt még be lehet nekünk mesélni, hogy azért keresünk kevesebbet, mint a „nyugati” országok, mert nem vagyunk olyan gazdagok, és nem termelünk annyit, stb. Igen ám, de ha ez igaz lenne, akkor viszont az alacsony vásárló erõ és az alacsony kereslet miatt nálunk olcsóbbnak kellene lennie az áraknak is. De nem ez történik, sõt. Ugyan magyarázza meg valamelyik nagyokos közgazdász, hogyan lehet az, hogy Autszriában például (ahol 1 millió forint az átlagfizetés) olcsóbb az áram és a távfûtés, mint nálunk. Ja és olcsóbb az tej, a cukor, a burgonya, és még a mars csoki is. Ha a kereslet-kínálat szabályozná az árakat, akkor a 10-szer nagyobb vásárlóerejû sógoroknál sokkal magasabbnak kellene lennie az áraknak, mint nálunk. Ehelyett ugyanannyi, vagy olcsóbb ott minden. Természetesen nincs erre más válasz, mint csak az, hogy valójában már régen nem a piac szabályoz. Minden, ami zajlik az népvakítás. Az egyetlen cél a következõ.
Meddig nem gondolkodik egy ember? A válasz, amíg nincs ideje. Nos, az emberektõl két féleképpen lehet az idejüket elrabolni.
1. Addig kell õket dolgoztatni, õket, hogy hulla fáradtan rogyjanak az ágyba. Ezért tartják mesterségesen alacsonyan az életszínvonalat, mert tudják, hogy a magyar amúgy dolgos és tud termelni. Ha egy kicsivel jobban megy, vagy menne neki, rögtön jön az áremelés. (Benzin, cukor, étolaj, stb.) És a magyar újra nem gondolkodik, hanem leszegi a fejét és hajt tovább. Kell a pénz a sárga csekkekre. Másod- harmad állás, 10-14 óra munka naponta az elsõ infarktusig.


2. Ha valamilyen csoda folytán mégis lenne ideje, vagy már nyugdíjas, vagy munkanélküli, akkor is meg kell akadályozni abban, hogy gondolkodjon, mert még rájönne a pénzügyi átverésre. A megoldás, a szórakoztatás. Odaszögezik a TV készülék elé a magyart. Az emberek persze tudják, hogy átverik õket a TV-vel, szégyenlik is ezt, és ugye azt mondják, hogy láttad a Gyõzikét, én ugyan nem nézem, de éppen átkapcsoltam. A frászt. 2 millió(!) ember nézte. Minden ötödik magyar.

Akit Gyõzikével nem tudnak beugratni, annak is ott a TV drog. A magyarok ahelyett, hogy napi fél órát elmélkednének a világ dolgain, vagy a családjukkal töltenék az idõt, izgulnak Alekoszon, várják a Mega X átverõ faktort, még mindig milliók tapadnak a képernyõre a Barátok köztért. Ha valaki azt hiszi, hogy õ nem ilyen. Dehogynem! Nem sokban különbözik ezektõl, az NCIS, a különbözõ helyszínelõk, a Gyilkos elmék, a Dr.Csont, a Bajnokok ligája, a Született feleségek, a Szex és New York, a vészhelyzet, a Grace Klinika, vagy a drogot népszerûsítõ Dr. House.


Amíg mi magyarok halára dolgozzuk magunkat, vagy a TV mákonyába ragadunk, addig a mindenkori kormány elhiteti velünk, hogy nincs pénz. Persze mindannyiukat bábként mozgatják. Hiába vív Orbán gazdasági szabadságharcot, ha odaadta 2001-ben a Magyar Nemzeti Bankot, a pénzkibocsátás jogával együtt az EU-nak. Mivel akar szabadságharcot vívni? Kölcsönvett uzsora pénzzel? Visszavásárolta a MOL 25%-át. De mibõl könyörgöm? A Bajnai-kormány által felvett, de fel nem használt IMF uzsorából. Nekünk meg bemagyarázzák, hogy ez milyen jó most nekünk. Ugyan, minek. A MOL egy multinacionális tõzsdei cég. Mitõl jobb az nekem, magyar állampolgárnak itt Kozármislenyben, hogy 25%-ot birtoklunk belõle. Elmondom, semmivel. De kiadtunk rá 500 milliárd forintot. Az embereknek nincs pénze, sok helyen kikapcsolják az áramot, nincs pénz már 20.-a környékén. De majd Szíjjártó megmagyarázza, hogy a MOL megvásárlása a gazdasági szabadságharc része. Ja, persze. 500 milliárd forint. Orbán Viktor 13 milliárd forintért fellázította az országot, aláírást gyûjtött, népszavazást tartott. A 13 milliárdos vizitdíjért. Most meg csak úgy suttyomban 500 milliárd forint, uzsorakamattal terhelt pénzbõl veszünk egy multi cégbõl 25%-ot. Piacgazdaság, mi?


Le kell csökkenteni az államadósságot, kell fizetni továbbra is az uzsorakamatot. Azt már senki sem teszi hozzá, hogy GDO arányosan egypár Európai államnak sokkal magasabb az adóssága, mint nekünk. És mégis jobban élnek. Néhány államnak, Az összesnek! Olaszország, Portugális, Görögország, Anglia, Franciaország, Németország, mind mind nagyobb GDP arányos adóssággal rendelkeznek, mint mi. Mit csinálunk, mi?
Mivel pénz nyomtatni nem tudunk, ezért megnyugtatjuk a befektetõket. Ez magyarul annyit tesz, hogy nyalunk az uzsorásoknak, hogy adjanak még uzsorahitelt, amibõl tudjuk fizetni a kamatokat. Ez jelenleg a magyar gazdasági szabadságharc lényege. És még büszkék is vagyunk rá, hogy idén már 5 milliárd dollár újabb uzsorakölcsönt tudtunk felvenni, amibõl az idei kamatszolgálatot is teljesíteni tudjuk. 5 milliárdot hozzátermeltünk, így ebben az éven is le tudjuk tejelni a 10 milliárd kamatot.
Ön dönt Kedves Olvasó! Gondolkodik ezeken a dolgokon, vagy nem. A döntés az Öné! (Vigyázat, kezdõdik a Dr. House!!! Nemtudomhányadik évad, vadonatúj részekkel)

Ha szeretné tudni, hogyan juthat nyomtatott újságunkban hetente olyan cikkekhez, amelyeket az agymosó "hivatalos" média elhallgat, akkor kattintson ide! Kattintás!



Ha segíteni akar, akkor küldje tovább, azt az e-mailt, amiról idelinkelt minél több ismerõsének, vagy ajánlja az oldalunkat e-mailen. Köszönjük!