Miért, legyen az? Csináljuk úgy?
Ebbõl balhé lesz: ledózerolnák az ország legnagyobb cigánytelepét
Etnikai zavargások, szélsõjobboldali nacionalista megmozdulások vagy egyszerûen választás elõtti kampány? Elemzésünkben többek között erre a kérdésre is keressük a választ, valamint arra, hogy merre tart jelenleg a bolgár radikalizmus. Megvizsgáljuk az Ataka történeti hátterét, a bulgáriai török és cigány kisebbség társadalmi helyzetét és a többi politikai párt viszonyulását a múlt heti véres összecsapásokhoz. Vajon a megosztásra törekvõ politizálás eredményes lehet egy közelgõ választás elõtt?

Elõzõ cikkünkben részletesen beszámoltunk a legutóbbi, véres összecsapásba torkolódott Ataka tüntetésrõl, most pedig kitérünk az események történeti hátterére és keressük a kiváltó okokat. Bulgáriában mélyen gyökerezõ hagyománya van az etnikai nézeteltéréseknek és a társadalmi csoportok közötti ellentéteknek. A közel 7,3 millió fõs balkáni országban mintegy félmillió cigány és 800 ezer török származású lakos él. A két kisebbség társadalmai beágyazottsága relevánsan különbözik egymástól, ugyanakkor mindkettõ megítélése megosztó a lakosság körében.
A jelentõs török kisebbség a közel 500 éven át tartó oszmán rabság idején telepedett le túlnyomóan Bulgária délkeleti (Szmolján, Kurdzsali, Dzsebel) és északkeleti (Sumen, Razgrad, Targoviste) részén. A kommunizmus utolsó éveiben Todor Zsivkov volt pártfõtitkár elrendelte a bolgár törökök kitelepítését, nevük bolgárosítását és tulajdonuk államosítását. A rendszerváltásig körülbelül 700 ezer török származású bolgár állampolgár hagyta el az országot pártállami nyomás hatására. Bulgária mohamedán lakosságának csak egy részét alkotják a török nemzetiségûek, az ország északkeleti részén találunk magukat tatárnak, kunnak, úznak és kazalbasinak nevezõ lakosokat is. A török-bolgár viszonyt már a történelmi viszontagságok miatt sem lehet nevezni a mai napig felhõtlennek, ugyanakkor az idõk folyamán kialakultak a normális együttélés szabályai és hagyományai.

A vegyes lakosú településekben nemzetiségi alapon egymástól elkülönülõ városrészek alakultak ki, melyek központjában muzulmán dzsámi vagy pravoszláv templom áll. Azokban a városokban, ahol a török lakosság van többségben a város vezetése is török nemzetiségû – például Dzsebel városában mindig a Mozgalom a Jogokért és Szabadságért (DPSZ) török-liberális párt nyeri a választásokat. Általánosságban mondható, hogy ezeken a településeken viszonylag tûrhetõ a két nemzetiség közötti viszony, elhanyagolhatóak az etnikai alapon történõ összetûzések. Az egymás tradícióinak, hagyományainak és kultúrájának tiszteletben tartása (komsuluka – a két népcsoport közötti tolerancia) megalapozta a békésnek és elfogadhatónak tekinthetõ együttélés feltételeit. Az utóbbi idõben azonban ez a nyugodtnak mondható állapot megváltozott, elszaporodtak a tulajdon elleni bûncselekmények és testi sértések, kiélezõdtek az ellentétek. Szakértõk szerint ez a változás két okra vezethetõ vissza – a politika egyre erõteljesebb beleszólására az emberek mindennapjaiba és az egyre gyarapodó cigány lakosság megjelenésére ezekben a városokban.
A cigány lakosság népszaporulata jóval meghaladja a bolgár lakosságét (a bolgár a világ leggyorsabban apadó nemzete), de még a muzulmán törökökét is. A bolgár cigányság iskolázottsági és foglalkoztatottsági szintje a régió többi országában élõ roma lakosságéhoz hasonlóan nagyon alacsony. A cigány lakosság többsége minimális szociális segélyekbõl, kéregetésbõl és gyakran bûncselekmények elkövetésébõl tudja fenntartani magát – ebbõl adódik természetesen a velük szemben széles körben megnyilvánuló társadalmi ellenszenv megléte Bulgáriában. Nem meglepõ, hogy a politikusok számára is rendkívül nehéz feladat megtalálni erre a problémára a megoldást. Néhány hónappal ezelõtt emberjogi aktivisták nagyszabású demonstrációkat indítottak a kormány azon javaslata ellen, hogy ledózerolják Európa legnagyobb cigánytelepét, Sztolipinovot. A Plovdiv külvárosánál elhelyezkedõ 40 ezer fõs gettóban a törvények tiszteletének és betartatásának színvonala rendkívül alacsony, a rendõrségi járõrök kikerülik, az áramlopás súlyos gondokat okoz a városnak és az ott élõ cigányok terrorizálják a környék lakóit. Sztolipinovo azonban nem az egyetlen kuriózum Bulgáriában, számos más város (például Lom, Szliven, Iszperih) is elhíresült cigány lakosságának garázdálkodó életmódja miatt.

Sztolipinovo - Európa legnagyobb cigány gettója
A bolgár nacionalizmus megerõsödése sok tényezõvel magyarázható, ezek közül a legfontosabbak az alacsony életszínvonal, az idegen etnikumú személyektõl való tartózkodáson alapuló mentalitás gyakorisága, a fájdalmas történelmi emlékek, kiábrándultság a politikai elitbõl, a szervezett bûnözés elterjedtsége valamint a lakosság csalódottsága a rendszerváltáshoz fûzött reményekben.

Volen Sziderov az Ataka egyenruhájában
A bolgár szélsõjobboldal a 2005. évi országgyûlési választások elõtt erõsödött meg s mutatta meg jelenlétét a lakosság körében. A korában újságíróként dolgozó, késõbb teológusi diplomát szerzõ Volen Sziderov a parlamenti választások elõtt megérezte a széles társadalmi elégedetlenségben rejlõ lehetõséget és létrehozta az Ataka Nemzeti Uniót (röviden Ataka), mely nem hivatalosan öt politikai szervezetbõl alakult. Politikai ellenfelei már a kezdetektõl ráragasztották az Atakára a fasiszta, a xenofób és populista jelzõket.

Forrás: Link