Nyugi, nem hívtak meg elõadni, mert még a végin kiderült volna, hogy szervezõk is elõgerinchúrosak!
Egyebek mellett erre a kérdésre is keresik a választ az ELTE Társadalomtudományi Kara "Kulcskérdések a társadalomkutatásban - etikai dilemmák" címmel rendezett konferenciájának elõadói. A STOP a kétnapos rendezvény csütörtöki nyitónapjának legizgalmasabb felszólalásaiból válogatott.

A rendezvény során több tucatnyi elõadó tárgyal olyan kérdéseket, amelyekbe nap mint nap beleakad a kutató és beleakadnak a társadalom tagjai is mindennapi tevékenységük során. Néhány témafelvetés: Vajon egymást kizáró fogalom a párt és az erkölcs? Hogy hat az online világ a gyerekekre és a mindennapok valóságára? Milyen erkölcsi szempontok vezérelhetnek egy alkotmányozási folyamatot, milyen képet mutat az új magyar alaptörvény? Mit kezdjünk a náci nézetekkel az iskolapadban?

Balogh László tanszékvezetõ egyetemi docens elõadásában a pártok és az erkölcs viszonyát vizsgálta, feltéve és megválaszolva azt a kérdést, hogy például azok a kommunista vezetõk, akik boldog jövõt és jólétet, a fejlett nyugat lekörözését ígértek óriási tömegeknek, vajon hihették is-e, amit ígértek. Beszélt a pártok és erkölcs kapcsolatáról a kelet-közép-európai "szocialista modellekben". A kommunista jellegû pártok többségének koncepciója s a valóság közti kontrasztot elemezte.

A hatalom által hirdetett elvek és a gyakorlat közti ellentmondások politikai felelõsség és politikai erkölcs kérdéseit veti fel. Az elvek és a gyakorlat, mint például a jólét ígérete és a napi megélhetési gondok, a közösségi tulajdon és a bürokratikus hatalmi tulajdon, az ún. szocialista erkölcs és a szocialista "uram-bátyám" bárók abszolutisztikus hatalma között feszülõ ellentmondásokat.

Elõadásában a tanszékvezetõ kitért a párt és erkölcs kapcsolatára a demokratikus jogállamokban. A pártok többsége által képviselt jogállami koncepció, azaz a demokrácia (egyenlõség, szabadság) - és a valóság (közpolitikai egyenlõtlenség, politikai korlátozottság) közötti ellentmondásokra hívta fel a figyelmet, hangsúlyozva, hogy a pártok erkölcsi felelõssége nem megkerülhetõ.

Majtényi Balázs tanszékvezetõ egyetemi docens elõadásában az alkotmányozás és az erkölcs viszonyával foglalkozott. Mint leszögezte, a demokratikus alkotmányok közös jellemzõi: a plurális politikai közösség elfogadása, állam és egyház elválasztása, a politikai nemzet fogalmának elsõdleges használata. Így ezek az alkotmányok nem kötelezik el magukat egyfajta erkölcsi felfogás mellett, hanem igyekeznek evilági, zömében a felvilágosodás idején született politikai értékek és szabadságok felsorolásával mindenki számára biztosítani a jó élet megvalósításának a lehetõségét.

Az elõadó szerint ebbõl adódik az is, hogy gyanakvással kell szemlélni olyan jogtörténeti hagyomány felelevenítését, amely a felvilágosodás elõtti korszak szülöttje, illetve autoriter, jogkorlátozásokat tartalmazó korszakok szellemi terméke. A történelmi utalások megfogalmazásakor továbbá nem árt szem elõtt tartani olyan közhelyeket, minthogy közös történelmünk máshogy látszik a többség és a kisebbség szempontjából. Olyan alkotmány szolgálhatja tehát egy politikai közösség kohézióját, mely tagjai számára nem korlátozza a jó életre és a boldogságra való törekvés feltételeit, az egyéni választás lehetõségeit.

Fokasz Nikosz szociológus professzor Szerény szociológia címû elõadásában azt állította: "Akár a meteorológusok, bármikor megjósoljuk a várható idõjárást, csak közben lehetõleg ne változzon semmi." A közbeszédben is gyakran hangzanak el olyan mondatok, melyek egy kívánatos jövõ felmutatásával - vagy újabban egyre gyakrabban egy riasztó jövõbeni perspektíva elkerülése érdekében - próbálnak rávenni bennünket jelen idejû cselekvésre. Ebben az érvelésben igen gyakran jelennek meg szociológiai megfontolások. Fokasz Nikosz elõadásában amellett érvelt, hogy a szociológia egyrészt tárgyának komplexitása, másrészt éppen tudomány mivoltánál fogva nem alkalmas erre az igazoló szerepre.

Somlai Péter egyetemi tanár rámutatott, hogy a szociológia egyik kiterjedt modellje a segítõ funkció, mely leginkább a tudomány gyógyító, javító gondozási szerepét hangsúlyozza. Ezzel fõképp a szociális munkában, az egészségügyben, a városszociológia területén találkozunk. Az elõadó szerint a szociológia egy további megjelenési formája abban definiálható, hogy a társadalmat nem megismerni, hanem megváltoztatni kell. Egyebek mellett a marxizmus is ezt a tézist tekintette magáénak. Ugyanakkor a megváltoztatás nem a szociológia feladata, s az is kimondható, hogy a "marxista szociológia" valójában fából vaskarika.

Forrás: Link