(Remélem, hogy szállást a zsidajoknak!)
Magyarok alig járnak arra, az ott élõk többségének egyetlen kincse a kókuszdió, és egy volt magyar nagykövet szerint a diplomaták egyszerûen "üzemképtelen államocskáknak" nevezik õket. Egy sor óceániai állammal létesít diplomáciai kapcsolatot a kormány, és a karibi térségben is keresi a helyét. A döntésnek gazdasági haszna nem nagyon van, de jól jöhet a kormány egyik dédelgetett tervének valóra váltásában.

Magyarország ENSZ Biztonsági Tanácsába történõ megválasztásához jól jöhet a kormány lépése
Magyarország felveszi a diplomáciai kapcsolatot a föld túloldalán található óceániai szigetországokkal - derül ki a döntésrõl szóló kormányhatározatból, amely a csütörtöki Magyar Közlönyben jelent meg. Eszerint a kormány "nagyköveti szintû kapcsolatot szeretne létesíteni" a Csendes-óceán független szigetcsoportjaival, amirõl a külügyminiszternek kell elõterjesztést készítenie a köztársasági elnök számára. Az érintett országok között vannak a világ legkisebb országai és nagyobb szigetcsoportok is, így Szamoa, Kiribati, Palau, Nauru, Vanuatu, Tuvalu, Tonga, a Marshall-szigetek, a Salamon-szigetek, Mikronézia és Pápua-Új-Guinea.
Ezek az országok a föld túlsó oldalán találhatóak, közöttük fut a dátumválasztó vonal: amikor Magyarországon éjfél van, ott dél körül jár az idõ. Az országok egy-két kivételtõl eltekintve keskeny korallzátonyokból vagy a tengerbõl kiugró, meredek, vulkanikus hegyekbõl állnak, ahova a hatalmas távolságok miatt csak a gazdagabb turisták tudnak eljutni Európából. A szigeteken polinéz, mikronéz vagy melanéz õslakosok élnek, akik a bennszülött nyelvek mellett egykori gyarmattartóik nyelvén, többségében angolul vagy franciául is beszélnek.
"Üzemképtelen államocskák"

"Ezeket az óceániai szigeteket mi csak úgy szoktuk hívni, hogy üzemképtelen államocskák, mert általában külsõ segítségre van szükségük ahhoz, hogy az államiságukat megtartsák" - mondta az [origo]-nak Fodor Lajos, a Honvédelmi Minisztérium közigazgatási államtitkára, aki 2003 és 2007 között ausztrál nagykövetként látott rá Magyarország és Óceánia kapcsolatára.
Szerinte a szigetcsoportoknak leginkább Indonéziával és Ausztráliával van gazdasági kapcsolatuk, utóbbinak regionális középhatalomként befolyása van a szigetek gazdaságára és politikájára. Néhány szigetországban a hivatalos fizetõeszköz is az ausztrál dollár - mondta a volt nagykövet. Hogy Magyarország számára milyen lehetõséget rejtenek ezek az országok, arra nem tudott példát mondani: "nem látok semmilyen gazdasági érdeket, amit ezzel érvényesíteni lehetne" - közölte. - "Gondolom diplomáciai érdek lehet a háttérben."
Nem csak Óceániában építi kapcsolatait a kormány. Májusban létesített diplomáciai kapcsolatot a karibi térségben található St. Kitts és Nevis Államszövetséggel. Ezt Kõrösi Csaba, Magyarország ENSZ-nagykövete közölte az ENSZ-szel, miután udvariassági telefonhívást folytatott Denzil Douglassal, az államszövetség miniszterelnökével. (Errõl részleteket itt olvashat.)
A kis országok támogatása jól jöhet a kormánynak, hogy elérje tavaly bejelentett célját, és bejusson az ENSZ egyik legfontosabb operatív testületébe, a Biztonsági Tanácsba (BT). Schmitt Pál köztársasági elnök errõl tavaly szeptemberben az ENSZ-közgyûlés általános vitájában beszélt, majd az áprilisban Magyarországra látogató Ban Ki Mun ENSZ-fõtitkárnak pedig azt mondta, hogy Magyarország pályázik az ENSZ Biztonsági Tanácsának nem állandó tagsági helyére 2012-2013-ra. Martonyi János külügyminiszter pedig tavaly október végén az InfoRádiónak azt mondta, a világméretû problémákkal minden ENSZ-tagállamnak foglalkoznia kell, függetlenül az adott ország gazdasági erejétõl. Hozzátette, hogy Magyarország továbbra is szeretne tag lenni a Biztonsági Tanácsban 2012-ben vagy 2013-ban. Az ENSZ öt állandó és tíz nem állandó tagot tömörítõ Biztonsági Tanácsába az ENSZ-közgyûlés idén õsszel választja majd meg az új tagokat, amelyek két évig lesznek tagok a testületben.
A Fidzsi-szigetek a kivétel
A volt nagykövet szerint a szigetvilág konzuli kerületként korábban is a canberrai külképviselethez tartozott, de ez nem jelentett nagy konzuli munkát, hiszen minimális számú ügyet kellett intézniük. "Amikor a vanuatui külügyminiszter Magyarországon keresztül utazott valahova Európába, mi csináltunk neki vízumot" - mondott egy példát. Fodor szerint azon a látogatáson fel is merült, hogy elkezdhetnék elõkészíteni Vanuatu és Magyarország között a kapcsolatfelvételt, de ez végül "megállt a szándék szintjén". Más kisebb szigetországokkal azonban még ilyen kapcsolatok sem voltak - tette hozzá.


A volt nagykövet az [origo] kérdésére azt mondta, hogy a külügy által megcélzott országok közül Pápua Új-Guineát tartja a legizgalmasabbnak, mert a térség befolyásos országa, és "ott mindig törékenyek a dolgok, mindig történik valami". A másik érdekes szigetországnak a Fidzsi-szigeteket tartja, amely tudomása szernit valódi turistaparadicsom, kiváló katonái pedig az ENSZ szolgálatában világszerte hajtanak végre békefenntartó küldetéseket. Ez az ország azonban valamiért nem szerepel a kormányrendeletben felsorolt új országok között, és ezzel az egyetlen óceániai ország, amellyel Magyarország nem veszi fel a kapcsolatot.
"Én sajnos nem jártam be ezeket a szigeteket" - mondta Fodor. "Mindig irigyeltem az osztrák és a cseh kollégáimat, akik a kis szigetekre is akkreditálva voltak nagykövetként, és jártak oda tárgyalni, meg humanitárius segítséget vinni" - mondta Fodor és hozzátette: "irigyelni fogom a mostani canberrai nagykövetet is, aki vélhetõen hamarosan akkreditálva lesz hozzájuk, és el kell majd utaznia az összes egzotikus szigetre, hogy átadja a megbízólevelét".
Néhány száz magyar
"Ezekre a szigetekre megdöbbentõen kevés magyar turista látogat el, még kelet-európai viszonylatban is az utolsók között vagyunk, Moldovával, Albániával és Belorusszal egy szinten" - mondta az [origo]-nak Fehérvári Miklós, az óceániai utakat szervezõ Admiral Travel Kft. ügyvezetõje. Fõleg Francia-Polinéziába, Tahitire utaztat turistákat, megfordult már Szamoán, Tongán és Pápua Új-Guineán is. Tahiti idegenforgalmi hivatalának adataira hivatkozva azt mondta, hogy az egész óceániai szigetvilágba kevesebb mint 1000 magyar utazik egy évben, és ebbõl 350-400 a Franciaországhoz tartózó Francia-Polinéziába utazók száma. Ez azt jelenti, hogy a kormány látókörébe kerülõ összes független szigetcsoport kevesebb mint 600 magyart lát egy évben.
Az alacsony érdeklõdés oka az utazási iroda vezetõje szerint az utak ára. Tongára és Szamoára már 2008 tavaszán is félmillió forintért hirdették Budapestrõl az egyhetes vakációt, de Fehérvári szerint az igény is hiányzik a magyarokból, hiszen például Szlovákiából vagy Csehországból is sokkal többen látogatják a régiót. "A magyarok közül nem is az igazán gazdag turisták jönnek ide, hanem az igazi világutazók, akik inkább abba ölik minden pénzüket, hogy eljussanak a korallszigetekre, mint bármi másra" - tette hozzá.
Kókuszdióból nem lehet csodákat tenni
Bár a Magyarország érdeklõdését felkeltõ egzotikus szigetországokat sokan ábrázolják trópusi paradicsomként, Fehérvári szerint ez nem mindenhol van így. Cége sem véletlenül utaztat Tahitire és környékére, a "legismertebb és legbiztonságosabb" szigetekre. A Polinéziától nyugatra található szigetcsoportokon ugyanis Tahititõl távolodva egyre nagyobb a szegénység és a nyomor: az apróbb szigetországok nagyon szegények, Tuvalu például szinte csak segélyekbõl él - mondta.
A legnagyobb gazdasági potenciál Pápua Új-Guineán van, az ásványkincsekben gazdag országban sok bánya is mûködik. Van némi ásványkincse Vanuatunak, a Fidzsi-szigeteknek és a Salamon-szigeteknek is, a többi szigetcsoporton azonban az emberek szinte kizárólag a halászatból és a kókuszdióból élnek. A kókuszból koprát, kókuszlisztet készítenek, és azt árulják, és a kókuszpálma minden résztét igyekeznek hasznosítani, kézimunkával feldolgozni. "Ebbõl azonban nem lehet csodákat tenni" - mondta.

A szegénységgel együtt a szigetek veszélyessége is nõ - tette hozzá. "Az ásványkincsei ellenére is nagyon szegény Pápua Új-Guineán például tény, hogy fehér embernek éjszaka nem tanácsos az utcára merészkednie" - mesélte az [origo]-nak személyes tapasztalatait. Ráadásul sok óceániai országban a korrupció és a politikai problémák is nehezítik az életet.
"Ismerték Magyarországot"
Az [origo]-nak nyilatkozó turisztikai szakember szerint a Magyarország látóterébe került óceániai országokban rengeteg olyan apró sziget van, ahol csak pár tucat ember, néhány család lakik nagyon egyszerû körülmények között. "Én is laktam családoknál Tahiti apró szigetein, ahol az egész szigeten csak három család lakott" - mesélte.
Nem kell azonban azt hinni, hogy az óceániai népek nem látnak messzebb saját szigeteiken: az országok vezetõi hawaii, tokiói vagy a sidney-i egyetemeket végeztek, és az ENSZ fórumain keményen harcolnak a klímaváltozás és a globális felmelegedés ellen, amely a tengerszint emelkedésével, és több szigetország végleges eltûnésével fenyeget. Szintén a világgal köti össze ezeket az országokat, hogy többen is nagy üzletet csináltak internetes domainneveikbõl, Tuvalu a .tv domaint világszerte árulja tévétársaságoknak. Az egyszerû családok közül pedig sok él abból a pénzbõl, amit a családfõ vendégmunkásként megkeres: az óceániai õslakosok tömegesen dolgoznak pápua új-guineai bányákban, valamint Ausztráliában és Hawaiin. Új-Zéland lakosságának egyötödét, mintegy egymillió fõt tesznek ki a polinéz õslakosok és vendégmunkások - mondta az [origo]-nak Fehérvári.
Fehérvári Miklós óceániai utazásai során azzal a meglepõ tapasztalattal is szembesült, hogy a szigetvilág lakói közül sokan hallottak már Magyarországról, és a tájékozottabbak azt is tudják, hogy Európában található. "Sõt olyan is volt, hogy egy eldugott szigeten egy olyan polinéz táncosnõvel is találkoztam, aki 1978-ban járt Budapesten, és fellépett a budai parkszínpadon is" - mesélte.
Link