Képíró Sándor egykori csendõr-százados "újnyilas barátai" hasonló módszert alkalmaznak, mint vészkorszakbeli elõdeik: hõbörgéseikkel és izomzatukkal próbálják megfélemlíteni a csendes többséget. Mindezt a Fõvárosi Bíróság Katonai Tanácsának épületében. Ha a II. világháború során elkövetett háborús és népellenes bûncselekmények miatt folyó perben felmentõ ítélet születik, hõsként ünnepelhetik a 97 éves vádlottat, ha elmarasztalják, újabb ürügy adódik a vérszagú zsidózás folytatására.

A hosszas hazai és nemzetközi huzavona után indult büntetõper bõvelkedik fordulatokban. Rögtön az elsõ tárgyaláson körülbelül három tucat sárga Dávid csillagot viselõ fiatal sorakozott fel a Fõvárosi Bíróság épülete elõtt, hogy angol és magyar nyelvû transzparenseivel emlékeztesse Képíró Sándort és az utca emberét az 1942-es újvidéki vérengzésben résztvevõk elévülhetetlen felelõsségére. A szélsõjobb tábort hidegzuhanyként érték az akcióról készült képsorok, és nyomban nekiláttak megszervezni az „ellenállást”.

„Egyetlen magyar szervezet sem nézheti tétlenül azt, ahogy egy 97 éves magyart ország-világ elõtt meghurcolnak, megaláznak, a halálba kergetnek saját hazájában a valódi háborús bûnösök képviselõi. Mozgalmunk felkér minden magyar embert, hogy jöjjön a Képíró-per színhelyére. Legyünk ellenpontjai az oda toborzott zsidó nyikhajoknak!” – áll a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) elnökségének verbunkjában, és ígéretet tesznek, hogy parlamenti képviselõiken keresztül színvallásra kényszerítik a kormányt. Mások mellett Kulcsár Gergely Jobbikos képviselõ jelentkezett a feladatra, és a T. Ház némán hallgatta aggódását a „hõs veterán” miatt, akit „izraeli senkiháziak nyomására és megélhetési, sárga csillagos félencek vicsorgása közepette” húzkodnak egy „kirakatperben”.

Ha mind a 15 millió magyar nem is ment el a következõ tárgyalásokra, 20-30 csendõrbarát vármegyés, illetve újgárdista azért tiszteletét tette. Bónusznak érkeztek olyan hungaro celebek is, mint ifjabb Hegedûs Lóránt református lelkész. Az innentõl jelentõs kisebbségbe szoruló sárgacsillagos érdeklõdõket a tárgyalást vezetõ dr. Varga Béla bíró kitûzõik eltávolítására utasította, mondván, hogy az politikai állásfoglalás. A HVIM-es Magyar Ellenállás, valamint a rovásírásos Új Magyar Gárda pólók viszont – eleinte legalábbis – nem zavarták. Késõbb azonban már az ilyen „ideológiai hovatartozás kifejezésére alkalmas” ruhadarabot viselõket is felkérte az átöltözésre, így a legutóbbi tárgyalás résztvevõi többek között a már csaknem feledésbe merült Potyka bácsi (Porubszky István János), a Konzervatív Antibolsevista Szövetség tiszteletbeli elnökének meztelen felsõtestét is megcsodálhatták.

A Heteknek több, a tárgyalásokon résztvevõ érdeklõdõ is kifejtette, hogy a teremben látványos hangulatváltozás állt be, miután a vármegyések elkezdték befenyíteni a megítélésük szerint más véleményen lévõ honfitársaikat. Egyikük jogászhallgatóként a nürnbergi pert kutatva, szakmai kíváncsiságból látogatott el az eseményre, ahol az egyen pólósok között kapott helyet. Kezdetben csak a szemük sarkából méregették, és obszcén antiszemita („Milyen rusnya és undorító faj a zsidó”, „Mi lesz itt, Mazsihisz gyûlés?”, stb.); valamint anticionista („Izrael megszálló terrorállam” stb.) megjegyzésekkel tesztelték hovatartozását, ám amikor a bíró egyik kommentárján elmosolyodott, már hangosan intették rendre a megdöbbent lányt. Ellenség lett, akinek minden reakcióját figyelték, hogy ismét beleköthessenek. „Semmihez sem hasonlítható légkör alakult ki a tárgyalóteremben, a gyûlölet és a megfélemlítés zsibbasztó atmoszférája. Még sosem találkoztam ilyennel életemben. Fel voltam háborodva, ugyanakkor féltem is, és röhej, de nem volt kihez fordulni védelemért” – meséli az egyik résztvevõ, akit a szünetben két „izomtibor” követett a folyosón, miközben röhögve mondogatták, hogy gázszagot éreznek. A logikus visszakérdezést (Miért, mit ebédeltetek?) csak testi épségének megõrzése miatt tartotta meg magának. A tárgyalás után épp’ beszédbe elegyedett valakivel, mikor a mellettük elhaladó keretlegények egyike így szólt hozzá: „Mit bámulsz zsidó?”, majd jelezte, hogy az épület elõtt várja egy „alaposabb” eszmecserére. A jogászlánnyal azt is közölték, hogy a fajtája nemsokára újra hordani fogja a sárga csillagot.

„Kár, hogy megszülettél, te gyökértelen” – ezt már az ATV operatõrének mondták a csoportba verõdött nyilasok, mikor az interjút kért tõlük a tárgyaló elõtt, és elköszönés helyett megfenyegették arra az esetre, ha esetleg meglátnák a felvételeket az ominózus csatornán: „Az indexesek egyszer már megbotlottak, vigyázz, nehogy te is megbotolj!”.

Egy másik érdeklõdõnek alkalma nyílt beszédbe elegyedni Képíró Sándor aggkorú barátaival, akik meggyõzõdéssel állították, hogy a „zsidók tízezer dollárért szereztek hamis tanúkat” a csendõr százados ellen. Pedig a hozzá hasonló vitézek „rendet tehetnének Gyöngyöspatán” – vélekedtek a szimpatizáns öregurak, és szerintük a terembe lépõ vádlottat felállással illik elöljárónak kijáró tiszteletben részesíteni. Aki nem áll fel, az a zsidó.

A mosoly továbbra is tilos volt a nézõközönség soraiban, bár ezt nem a bíró kérte, hanem a vármegyés, gárdista alakulat megfélemlítõ magatartásával próbálja kicsikarni. Voltak, akik mégis el-elmosolyodtak. Például azon, hogy a vádlott nem érti a bíró hangos kérdéseit, de ha rokonai beszélnek hozzá fojtott hangon, akkor élénken reagál.
– Ki Magyarország miniszterelnöke? – kérdezi a bíró Képíró állapotát mérlegelve.
– Orbán Viktor.
– Mondja utánam a következõ számot: 1955 – hangzik az újabb teszt, de a sorok között valaki hangosan bemondja: „Miért nem azt mondta, hogy hat millió, azt azonnal értette volna” - röhögnek jót a bajtársak.

atv.hu / Hetek
Link