Azt is tudjuk, mit gondolsz
Több informatikai óriáscég is adatgyûjtési botrányba keveredett az utóbbi hetekben, az átlagos netezõ azonban önként és dalolva osztja meg életét a digitális Nagy Testvérrel. Ettõl függetlenül egyre többen elégelik meg, hogy az internet a tudtunk nélkül megszûri a hozzánk eljutó információkat, és lassan személyre szabott reklámdömpinggé válik.

"Önként adsz információt magadról és a barátaidról, így jobban tudjuk, mit keresel. Nincs is szükség arra, hogy gépelj. Tudjuk, hol vagy. Tudjuk, merre jártál. Többé-kevésbé azt is, hogy mit gondolsz" - ecsetelte cége filozófiáját egy tavalyi interjúban Eric Schmidt, a Google vezérigazgatója.

Az utóbbi hetek fényében jó okkal gyaníthatjuk, hogy az óriáscég tényleg tudja, hol járunk; ha máshonnan nem, az általa készített Android operációs rendszert futtató mobiltelefonokról. Az április végén kitört helykövetési botrányok nyomán újra a magánszféra megsértésétõl volt hangos a világsajtó - más kérdés, hogy a kongresszusi meghallgatásokig fajuló ügynek nagyobb volt a füstje, mint a lángja. Elvégre alapvetõen a felhasználók érdekeit szolgálja, ha mobiljukon az adatgyûjtés révén gyorsabb a helymeghatározás a térképes alkalmazásokban, a mobilszolgáltatók pedig már régóta rögzítik - sõt a hatóságoknak is kiadják - a felhasználók tartózkodási helyérõl árulkodó cellainformációkat.

Pénzzé tett profilok

A legtöbb kritikát ráadásul az az Apple kapta, melynek a legkevésbé áll érdekében tudnia, merre járnak a felhasználói. Steve Jobs cége a kütyük eladásában utazik, a legtöbb eszközt pedig úgy lehet eladni, ha vonzóak a felhasználók körében. Ezzel szemben a Google nem ad el kütyüket, és a felhasználó nem a célcsoportja, hanem maga az áru, akiket "elad" valódi ügyfeleinek, a hirdetõknek. Minél többet tud rólunk, annál jobb pénzért.

Ezért van, hogy a népszerû Gmail levelezõrendszer használói olyan témájú reklámokat látnak a böngészõjükben, amirõl leveleznek - a Google pásztázza az e-mailek tartalmát, és keresési kulcsszavakat nyer ki belõlük. Sokaknak ez még akkor is nyugtalanító, ha nem emberek, hanem programok olvassák a leveleket; 200 millió felhasználó azonban így is vígan használja a szolgáltatást. Az online hirdetésszervezõk egyre kifinomultabb eszközökhöz nyúlnak. Ha például fényképezõgépeket nézegetünk egy webáruházban, majd megunjuk, és rákattintunk kedvenc hírportálunkra, ott fényképezõgép-reklámok fogadnak minket. A webáruház ugyanis egy apró információcsomagot (sütit) helyezett el gépünkön, eladta egy közvetítõnek, például a Google-nak, õ pedig elárverezte azt egy szintén fényképezõgépeket kínáló cégnek. Annak reklámja pedig a süti révén megtalál bennünket. Az eljárás 150 milliszekundum alatt zajlik.

Megszûrt valóság

Nincsenek messze a sci-fibe illõ megoldások sem. A közeljövõben kamerával és arcfelismerõ szoftverrel lesznek ellátva a köztéri reklámok, akárcsak a Különvélemény címû filmben, hogy ha elsétálunk mellettük, nekünk való hirdetéssel kedveskedjenek. Az Immersive Labs nevû cég megoldása megállapítja a járókelõk nemét és életkorát, megnézi, milyen az idõ, és ajánl egy terméket. Napos idõben egy harmincéves férfinak például egy sportos kabriót.



Egy most megjelent könyv szerint a személyre szabott internet legnagyobb átka nem a célzott reklám, hanem a hozzánk eljutó információk megszûrése - a tudtunk nélkül. A Google 2009 végén indította el a személyre szabott keresést, így azóta két ember ugyanarra a szóra keresve is más találatokat kap. A keresõ profilt épít rólunk, így ha gyakran olvasunk egy blogot, annak cikkei elõkelõbb helyre kerülnek a találati listán. Ez kényelmessé teszi az életünket, de a The Filter Bubble szerzõje, Eli Pariser szerint árnyoldalai is vannak. "Nem tudjuk, mit zárnak el elõlünk, így nem lesz kiegyensúlyozott képünk a világról" - mutatott rá a szerzõ, aki azt is tapasztalta, hogy a Facebook csak a liberális ismerõsei által belinkelt cikkeket jeleníti meg, a konzervatívokét nem, mivel ritkábban kattintott rájuk. "Én önpropagandának nevezem ezt a jelenséget, mivel újra és újra a már megszilárdult nézeteinkkel szembesítjük magunkat" - mondja.

A jelek szerint mindez a jogvédõket jobban zavarja, mint a felhasználókat. Egy áprilisi közvélemény-kutatás szerint az amerikaiak 76 százaléka - fõleg az 55 évnél idõsebb nemzedék - egyetért azzal, hogy a Google és a Facebook túl sokat tud rólunk, de továbbra is használják szolgáltatásaikat, és ellenzik, hogy az állam szigorúbb törvényekkel lépjen fel ellenük. "Átalakul a magánszféra fogalma - szögezte le lapunknak Erik Kruse, az Ericsson Networked Society Lab vezetõje a svéd vállalat szilícium-völgyi fórumán. - Az én nemzedékemnek más elképzelése volt róla, mint a fiaménak. A cégeknek mindannyiunkra tekintettel kell lenniük. Ha a fiamat nem zavarja, hogy mindent tudnak róla, joga van így dönteni. Ha viszont én meg akarom védeni a magánéletemet, akkor lehetõséget kell adniuk rá."

Hogyan legyünk anonimek?

Hogy mit tehetünk? A legbiztosabb módszer, ha csak olyan adatokat osztunk meg magunkról a közösségi oldalakon, amelyeket késõbb nem bánunk meg - elõfordult már, hogy egy Facebookra feltöltött dohányzós kép miatt maradt le egy munkakeresõ a megpályázott állásról. Amerikai törvényhozók több törvényjavaslattal is igyekeznek a személyes adatok tiszteletben tartására kényszeríteni a cégeket, és egyre több olyan alternatíva jelenik meg a piacon, amellyel nem válunk kiszolgáltatottá. Ha a Google helyett az ixquick.com oldalon keresünk, nem fürkészik majd böngészési szokásainkat (igaz, nem is kapunk olyan releváns találatokat), ha pedig a Gmail helyett a PrivacyHarbor.com-on levelezünk, nem pásztázzák majd e-mailjeinket (de meg kell elégednünk havi hatvan ingyenes levéllel). A magánéletnek ára van.

A közeljövõben a Facebooknak is lehet alternatívája: a szilícium-völgyi Stanford Egyetem és az Ericsson MobiSocial projektje Mr. Privacy néven fejleszt e-mailre épülõ közösségi hálót. "Célunk, hogy a felhasználók személyazonossága ne kerüljön mások birtokába, ha közösségi oldalakat használnak - szögezte le Jan Uddenfeldt, az amerikai Ericsson kutatási alelnöke. - Veszélyes, ha egy monopólium birtokába kerül a világ egész szociális hálója. A felhasználók dilemma elõtt állnak: vagy megosztják a magánéletüket, vagy elszigetelõdnek. Ezt oldhatja fel egy olyan közösségi háló, amely védi a privát szférát."
Obama elnök koccint a Szílicim-völgy legbefolyásosabb cégvezetõivel



Védekezni azonban nemcsak a nagy cégek ellen kell: számos eszköz áll rendelkezésre, amelyekkel mi magunk is kémkedhetünk családunk vagy alkalmazottaink után. Az ingyenesen letölthetõ Firesheep nevû programmal például bárki feltörheti a nyilvános WiFi hálózatokat, és belenézhet egy internetkávézó vendégeinek gépébe, ha pedig egy lopott pillanatban letöltjük a Flexispy-t ismerõseink telefonjára, akkor elolvashatjuk SMS-eiket, belehallgathatunk beszélgetéseikbe, és a GPS révén láthatjuk, merre járnak. "Sokat aggódunk a Nagy Testvér, a kormányok és a nagyvállalatok miatt, a legnagyobb veszély azonban a Kis Testvér: felhasználók, akiket a többi felhasználó érdekel" - mutatott rá a ritkán hallható veszélyre Paul Saffo, a Stanford Egyetem jövõkutató professzora.

Adatbotrányok tavasza

Apple
Egy volt Apple-dolgozó leplezte le, hogy korábbi cége iPhone okostelefonjai és iPad táblagépei napi több százszor rögzítik a készülék földrajzi helyzetét, az adatokat egy soha nem törlõdõ adatbázisban tárolják, és 12 óránként elküldik a központba. A cég egy héttel a botrány kitörése után közölte, hogy nem a felhasználók mozgására kíváncsi, hanem a WiFi hálózatok és mobiltornyok helyzetére, mivel ezekkel gyorsabb a helymeghatározás, mint pusztán a GPS mûholdas rendszerrel.

Google
Napokkal az Apple után a fõ vetélytárs is lebukott. Kiderült, hogy a Google Android operációs rendszerét futtató telefonok óránként többször jelentik a készülékek hollétét, szintén a hatékonyabb navigáció érdekében. Ezeken a gépeken csak a kétszáz legutóbbi helyzet tárolódik, ám a visszaküldés nem névtelen: a Google egyedi készülékazonosítóval kapja meg a tartózkodási helyeket, és állítólag késõbb anonimizálja.

Microsoft
A harmadik nagy mobilplatform, a Windows Phone 7 is leleplezõdött, de a Microsoft eljárása látszott a legkorrektebbnek, hiszen névtelenül kapja az adatokat, és a telefon csak a legutóbbi helyzetet tárolja. A szoftveróriás meg is úszta az Apple és Google ellenihez hasonló sajtóhadjáratot, kongresszusi vizsgálóbizottság elé sem citálták. A helyhez kötött szolgáltatások - például a közeli éttermek keresése - a Microsoftnál is kikapcsolhatók, akárcsak a két riválisnál.

Sony
A japán cég nem élt vissza felhasználóinak adataival, de hanyagul bánt velük: szervereirõl 77 millió PlayStation Networkelõfizetõ profilját és hitelkártyaszámát lopták el hackerek. Bár az online játékhálózat a betörés után leállt, a lopás tényét csak hat nappal késõbb ismerték el, és a leállás alatt is felszámítottak havidíjat. A szolgáltatás csak május közepén állt helyre.

TomTom
A navigációs berendezéseket gyártó holland cég azzal vívta ki az autósok haragját, hogy névtelenül ugyan, de jó pénzért a holland önkormányzatok rendelkezésére bocsátotta, merre és mekkora tempóval autóztak. Az adatokat gyorshajtók lefülelésére használták a rendõri szervek, miközben a TomTom azt hitte, csak a forgalomirányítást akarják javítani velük. A társaság bocsánatot kért.


ÉRTÜNK VAGY ELLENÜNK?

Nem kell feltétlenül csatlakoznunk az internetre, hogy megfigyeljenek: elég bankkártyával fizetni, vezetékes készüléken telefonálni vagy az utcán sétálni. Az amerikai nemzetbiztonsági szervek például olyan adatbázist építettek ki, ami egyszerre figyeli a polgárok telefonhívásait, bankkártyás fizetéseit, GPS-adatait és Facebook-profilját - mindezt a terrorizmus elleni harc nevében. Az EU-ban szintén adatrögzítési kötelezettséget írtak elõ a távközlési cégeknek a 2005-ös londoni robbantások után. A direktíva értelmében 6-24 hónapig rögzíteni kell minden telefonhívás idejét, hosszát és résztvevõi telefonszámát - igaz, csak bírósági ítélettel lehet hozzáférni az adatokhoz. A hazánkban 2007-ben törvénybe iktatott direktívát a német, a cseh és a román alkotmánybíróság is elmeszelte, Svédország pedig kerek perec nemet mondott rá.

A mi érdekünket védik a pénzintézetek is, amikor fogyasztói profilt alkotnak fogyasztási szokásainkról bankkártya-használatunk alapján. A bankok intelligens és tanulásra képes számítógépes algoritmusokkal mérik fel vásárlási helyzeteinket, így észlelik, ha nem mi, hanem csalók próbálnak fizetni a kártyánkkal. A pontgyûjtõ kártyák szintén üzleti célt szolgálnak: minden pont begyûjtésekor vásárlási szokásainkról mesélünk, melynek alapján a kereskedõ tudja, milyen termékeket érdemes összekapcsolni egy sikeres promócióhoz. Az RFID, azaz rádiófrekvenciás azonosító chippel ellátott újabb kártyák és termékek révén pedig az is kiderülhet, hogy adott polcnál mit teszünk a kosárba.

A Nagy Testvér akkor is lát, ha nem használunk elektronikus eszközt: egyre több ország közterein építenek ki zártláncú kamerarendszereket (CCTV). A legtöbb, másfél-két millió kamera Nagy-Britanniában pásztázza az utcákat, és a fejlett arcfelismerõ szoftverek, sok gigapixeles kamerák akár több ezer arc azonosítását is lehetõvé teszik. Ez a jogvédõket zavarja, a bûnözést azonban mérhetõen csökkenti, fõleg a tömegközlekedési eszközökön.

Link