Észak-Európa fölött megkezdõdött az úgynevezett éjszakai világító felhõk „szezonja”. Az idõjárási és csillagászati jelenségekkel foglalkozó spaceweather.com honlap idén is figyelemmel kíséri a látványos jelenséget.

A Wikipédia szerint az éjszakai világító felhõ egy optikai jelenség a felsõ légkörben, amelyet a mély szürkület idején szoktak megfigyelni. Kialakulására és viselkedésére még nem született teljes magyarázat.

Vízjég 40-100 nanométer átmérõjû kristályai okozzák, amelyek porszemcsékre telepednek, és amik visszaverik a már horizont alatt lévõ Nap fényét. Angol neve (noctilucent cloud) a latin „noctilucens” kifejezésbõl ered, jelentése: „éjszaka fénylõ”.

Kizárólag a nyári hónapokban megfigyelhetõ az északi és a déli félteke 50° és 70° szélességi fokai közt, az északi féltekén május közepétõl augusztus közepéig, amikor a Nap 6 és 16 fok között a láthatár alatt tartózkodik. A látványosság általában egy órával napnyugta után, vagy ennyivel napkelte elõtt a legszebb azon nyári hetek során, amikor a mezoszféra hõmérsékleti és páratartalmi viszonyai kedvezõek (elméletben május közepétõl augusztus közepéig). Tapasztalatok szerint Magyarországról kb. június közepétõl augusztus elejéig van esély a megpillantására.

A különleges jelenség kutatására egyébként a NASA már 2007-ben programot indított. Az AIM (Aeronomy of Ice in the Mesosphere) nevû mûhold több ezer kilométeres magasságból figyeli a világító felhõk kialakulását.

A Spaceweather.com szerint a jelenséget elõször a XIX. században figyelték meg a Krakatau szupervulkán hatalmas kitörése után, ezért korábban azt hitték, ennek a kísérõ jelensége a világító felhõ. Ám a vulkáni por leülepedett, s a világító felhõk maradtak.

A honlap rendszeresen közöl képeket az izgalmas jelenségrõl, a legutóbbit egy angol olvasójuk, John Houghton küldte Leicesterbõl.

Forrás: Link