Chicago egykor gengsztereirõl híresült el, most pedig arról, hogy egyszerre több holokausztpert kezdeményeztek a szövetségi bíróságokon különbözõ magyarországi bankokkal és a MÁV-val szemben, a magyar zsidóság 1944-es kifosztására hivatkozva. A chicagói bíró, Samuel Der-Yeghiayan elutasította az alperesek, a Magyar Nemzeti Bank, az OTP, az Erste Bank és az MKB kérését, hogy szüntesse meg az ellenük indított keresetet. A tavaly kezdeményezett többi perrel kapcsolatban is precedensértékû lehet az elutasítás. A bíró arra hivatkozott, hogy az alperesként szereplõ bankok rendszeres üzleti kapcsolatban állnak az USA-val.

Az OTP elleni kereset a legmeghökkentõbb, nevezett bank 1944-ben nem is létezett, jogelõdje is csak 1949. március 1-jén alakult. Az 1944-es tragikus események alakulásában tehát, amikor a magyar zsidóság deportálása, gettóba zárása és így javainak elrablása megtörtént, nem vehetett részt. A MÁV-perben 95 örökös követel jóvátételt; 240 millió dollár vagyoni kár és egymilliárd dollár nem vagyoni kár megtérítését akarják. A bankperben pedig kétmilliárd dollár vagyoni kárra, illetve az 1944 óta halmozódó kamatokra tartanak igényt. Az alperesekre nézve kedvezõtlen ítéletbe a teljes ország belerokkanhat. Jogosan merül fel a kérdés: miért pont most próbálják tönkretenni a magyar államot? Ezzel persze nem kívánom megkérdõjelezni a perek tárgyát, avagy a zsidóság kifosztását, de számomra megmagyarázhatatlan, hogy ez miért éppen most történik. Keresem a kérdésre a választ, és semmi másra nem tudok gondolni, mint arra, hogy ez egy egyszerû és igaztalan hadmûvelet a jelenleg regnáló kormánnyal szemben.

A világban mindenhol ismert a néhány éve tartó súlyos gazdasági válság, amely Magyarországot is érintette, sõt érinti, valamint az is, hogy a nyolc évig tartó szocialista-liberális rablógazdálkodás miatt – amelynek terheit a mai napig viseljük – milyen súlyos gondokkal kell országunknak megbirkóznia. E tényeket éppen Chicagóban nem ismerik az egykori magyar gyökerekkel rendelkezõk? Sok évtizeddel ezelõtt sem és azóta sem próbálták az országot perelni, pedig korábban is lett volna lehetõség keresetet beadni a jelenlegi alperesek ellen. Leghamarabb már 1947-ben, a párizsi békeszerzõdés megszületése után, amikor a kék cédulás választásokon csalással gyõzõ rákosistáknak vissza kellett volna szolgáltatniuk mind a zsidó, mind a nem zsidó állampolgárok egykori vagyonát. Helyette azonban az 1945 és 1947 között megszerzett kis vagyonkáikat is kifacsarták az államosítással. Elvettek mindent, amit lehetett, rekviráltak, padlást söpörtek, és aki ellenszegült, már jött is érte a fekete autó. Ha aztán túlélte az ÁVH vendégszeretetét, az Auschwitz és a Gulag ihlette táborokba került. A „rendszer ellenségeivel” kegyetlenül leszámoltak, és Sztálin halála kellett ahhoz, hogy a táborok megszûnjenek. Az oda elhurcoltak szabadulásuk után legjobb esetben is csak lecsupaszított életüket kaphatták vissza, kártérítésrõl, ja­vaik visszaadásáról szó sem lehetett. Így aztán helyesebbnek tartanám, ha ezeket a pereket a jelenleg is funkcionáló MSZP ellen indítanák, hiszen korábbi jogelõdei, az MKP, az MDP és az MSZMP birtokolta nagy részben a Magyarországra visszakerült vagy el sem vitt zsidó és nem zsidó javakat.

1989-ben fellélegzett az ország, s a köztársaság kikiáltása után sokan elhitték, visszakaphatják egykori értékeiket. Kárpótlási jeggyel tömték tele a zsebüket, amely már akkor sem érte a felét sem, amikor kifizették. A zsidóság akkori vezetõje, Feldmájer Péter addig próbálta csûrni-csavarni a kedvezõ kifizetést a zsidóság számára, ameddig az elsõ kormányciklusban a magyar zsidóság egy fillért sem kapott. Errõl azonban mára sokan elfeledkeztek, így aztán azóta több részletben fizették ki a jogos kárpótlásokat. Ideje lenne, hogy Feldmájer, akit ismét a zsidóság élére választottak, kiálljon, és tételesen elszámoljon az összegrõl, amit az elmúlt két évtized alatt kapott a zsidóság. Be kellene fejezni a kárpótlás körüli félrevezetõ vitákat.

Kevesen tudják, hogy 1973-ban az Egyesült Államok és a Magyar Népköztársaság kormánya vagyonjogi megállapodást kötött, amelynek alapján a magyar állam húszmillió dollárt fizetett, hogy véglegesen rendezze az Amerikában élõ egykori magyar állampolgárok 1939 és 1973 között keletkezett vagyonjogi igényét. 1973-ban Faluvégi Lajos volt a pénzügyminiszter, a Nemzeti Bank elnökét László Andornak hívták, és helyettese Fekete János volt. Jó lenne tudni, vajon milyen megfontolásból, milyen nyomásra fizették ki az összeget, és egyáltalán, mibõl? Hitelbõl, amit az USA folyósított, s amit aztán az összes magyar állampolgáron hajtottak be? De jó lenne tisztázni azt is, hogy a hetvenes évek elején a Nyugat-Németországból a magyar zsidóság számára érkezett speciális kárpótlás hogyan került kifizetésre, és mekkora összegrõl van szó, hiszen dokumentumok alapján bizonyítható, hogy a magyar állam igencsak megsarcolta azt. A jelenlegi perekben az amerikai felperesek hangsúlyozottan a saját nevükben járnak el, s kihagyják belõle a Magyarországon élõ zsidóságot. Azonban máig ismeretlen az úgynevezett aranyvonatok sorsa, amelyek végállomásként visszaérkeztek ugyan Magyarországra, de tartalmuk hollétét homály fedi, a javak jogos tulajdonosaik helyett a kommunisták zsebébe vándoroltak.

Bizonyos érdekcsoportok nemcsak politikai, gazdasági fronton is támadást intéznek Orbán és kormánya ellen, kezükben tartva még mindig a médiumok nagyobb részét, mert nem tudnak beletörõdni, hogy a jelenlegi kormány másfajta Magyarország alapjait kívánja megteremteni. Így nem meglepõ, hogy ha kell, még egy olyan bankot is megpróbálnak bûnbakként belehúzni a perbe, mint az OTP vagy jogelõdje, amely 1944-ben, mondom megint, még nem is létezett.

Természetesen ezáltal megint lehet játszani az antiszemitizmussal, mint a jelenkor egyik legveszedelmesebb játékával, lehet sulykolni a bûnös nemzet fogalmát, világgá lehet kiáltani, hogy akik napjainkban születnek, vagy még meg sem születtek, azok is felelõsek a korábbi bûnökért. A per kimenetele elõre nem jósolható meg, csak az, hogy a következõ tárgyalásig – amely június 28-án lesz – vesztes pozícióban várják a pert a perbe fogott bankok. Mert merjük végre kimondani: inkvizíciót indítottak Chicagóban Magyarország ellen.
Vámos György