Ismeretlenül is - eltekintve régi pár rövid üzenetváltástól -, de az élet sora szerint búcsúznom kell Öntõl. Igaz külföldrõl is tudom látni oldalát, de az egy más helyzet, a külhonos hazánkfia könnyen megkapja menekülti státuszát a maradottaktól - és okkal. No és ilyen menekültnek adom fejem.

Egy ember mályiban felrobbantott/begyújtott gázpalackokat mert a felszámoló ki akarta lakoltatni. Megégett Õ is, a ház is sérült. Tudjuk miért tette. 2011 júniust írunk. Én nem a saját házamat szeretném felrobbantani kilátástalanságomban.

Volt ebben az országban minden. Ipar, mezõgazdaság, egyetemek, kutatóintézetek, hadsereg, gyors orvosi ellátás. Mindezt szétverték, felszámolták. A földet és annak kincseit eladták a népek lába alól. Az utolsó erõsség, a népesség számához viszonyított magas magántulajdon megszüntetése most van folyamatban.

Akárhogy is nézzük, minden hatalmi struktúrában résztvevõ intézmény beleértve a kormányokat is, mint az úthenger úgy ment keresztül az országon és perzselte fel egyetlen lövés nélkül, számottevõ ellenállás nélkül.

Birkaakólban dorbézolnak a farkasok.

Visszanézve a Postaimre oldal írásait, az ennek a folyamatnak dokumentálásában elévülhetetlen érdemeket szerzett. Talán többre is vállalkozott.

Anno egy épület tetején egy rokonom fiatalon nemzeti érzelmektõl fûtve 56-ban verte a csillagot, az le is esett. Aztán meghurcolták kicsit, családot alapított, és dolgozhatott. Visszaszerelték a csillagot, majd késõbb szakszerûen leszerelték. Az épületet felújították. A rokon meg nemrég meghalt.

Bizonyos vagyok a tudás fontos részei genetikailag öröklõdnek. Saját gyermekeimen tapasztalom ezt. Nem a megszerzett lexikális tudásról beszélek, hanem látens képességekrõl amelyek valamilyen kiváltó ok következtében hirtelen kerülnek felszínre. Kora tizenéves lányom vitába keveredett a neten egy cigánnyal. A végén azon háborodott fel, micsoda pofátlanság hogy magyarul szidalmaz egy cigány Magyart. Igaza van. A saját országunkban a saját nyelvünkön idegen törvényekkel esetenként saját
vérünkkel végrehajtatva foglyokká és hullajelölt rabszolgákká aláztak minket.

Innen szükségeltetne felkelni és fõnixmadárként mintegy a tûzbõl újjászületni. Tûz az nem nagyon akar lenni, mert talán az lenne a totális katasztrófa. Nem lenne elég ami elég?

Marad a tanulás, az õrzés és megmaradás, létformának a túlélés és gyarapodás.

Én így látom, és most eszerint cselekszem.

ISTEN áldja.