Óriási mágneses "buborékokra" leltek a kutatók a Voyager-1 és -2 ûrszondák mérései alapján.
Bizarr (Shutterstock)
Óriási mágneses "buborékok" lehetnek a Naprendszer peremén - állítják a Voyager-ûrszondák mérési adatai alapján amerikai kutatók, akik tanulmányukat az Astrophysical Journal legújabb számában tették közzé.

Az 1977-ben indított Voyager-1 jelenleg 17,7 milliárd kilométerre van a Földtõl, míg "ikertestvére", a Voyager-2 14,5 milliárd kilométerre. Olyan területen haladnak, ahol a Tejútrendszer más részébõl érkezõ töltött részecskék már hatással vannak a Nap mágneses terére.

Évtizedeken keresztül a kutatók úgy vélték, hogy a Nap mágneses terének peremvidéke "simaszélû" ívben görbül, s viszonylag egységes szerkezetû. Az ûrszondák viszont a töltött részecskefolyamban hirtelen bekövetkezõ változásokat észleltek.

"Ami a legmegdöbbentõbb volt, a hirtelen fellépõ különbségek a Voyager-1 és a Voyager-2 észlelései között, és meg kellett magyarázni, hogy ez miként lehetséges" - hangsúlyozta James Drake, a Marylandi Egyetem kutatója, a tanulmány társszerzõje, aki szerint a legjobb magyarázat a komputeres modell szerint, hogy az ûrszondák a mágneses buborékok "háborgó" tengerén navigálnak.

Ezek a buborékok részecskecsapdaként viselkednek, a Voyagerek mûszerei pedig a töltött részecskék megnövekedett mennyiségét jelzik, amikor az ûrszondák e képzõdményekben haladnak, és a mért értékek csökkennek, amikor elhagyják a buborékokat.

A buborékok a mágneses mezõnek a Nap forgása miatt bekövetkezõ átrendezõdése miatt képzõdnek. Átmérõjük eléri a 160 millió kilométert. Ezekbõl az óriásképzõdményekbõl rengeteg van.

"Az egész szinte hemzseg a buborékoktól, olyan, mint a pezsgõfürdõ" - fogalmazott James Drake, hozzátéve, hogyha a Voyagereknek lennének utasai, az ûrhajósok semmit sem látnának ezekbõl a buborékokból, mivel a gáz a térségben túl diffúz.

Mindeddig a csillagászok úgy vélték, hogy a sima "mágneses hüvely" meglehetõsen szilárd pajzsként mûködik a Naprendszer körül, távol tartva a gyors részecskéket, az úgynevezett galaktikus kozmikus sugarak jelentõs részét, ehelyett kiderült, hogy porózus szerkezetrõl van szó.

A tudósok most arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a buborékok egyfajta membránként mûködnek, beengedve a részecskék egy részét a Naprendszer belsõ részébe. Az viszont nem teljesen világos, hogy ezek a membránok hogyan mûködnek, és mit eresztenek át.

Forrás: Link