Oroszország az elmúlt években egyre jelentõsebb befolyással bír a világ, és fõleg Európa folyamataira, ezért az orosz állam érdekeit és céljait tükrözõ elgondolásokat érdemes figyelemmel kísérni, különösen a katonai kérdések terén. (Link)

A dokumentumok
Oroszországban – számos más államhoz hasonlóan – a biztonság szavatolásáról alkotott elképzeléseket az elnök által elfogadott, többnyire nyilvános dokumentumokban rögzítik, amelyek egyértelmûen megfogalmazzák, hogy az orosz állam hogyan tekint a világra, milyen érdekekkel rendelkezik, milyen fenyegetések veszélyeztetik, és mit kíván tenni a biztonsága érdekében. A legátfogóbb és legfontosabb ilyen dokumentum – az Alkotmány után - a nemzeti biztonsági stratégia, amelynek lényege, hogy áttekinti a belpolitikai, a szociális, a gazdasági, az információs, az ökológiai, a nemzetközi és a katonai szférát, tehát igyekszik minden lehetséges területet feldolgozni a biztonság szempontjából. A nemzeti biztonsági stratégia irányelveket tartalmaz, amelyeket az ágazati stratégiák, így például a katonai doktrína konkretizálnak. Az Oroszországi Föderáció katonai doktrínája tehát a nemzeti biztonsági stratégia katonai kérdésekre vonatkozó megállapításainak a kibontása.

A biztonságpolitikai dokumentumok rendszere a világban sok országban hasonlóan épül fel, bár a különbözõ elnevezések miatt az azonosítás nehezebb. Ami például katonai doktrína Oroszországnak, az nemzeti biztonsági stratégia az Amerikai Egyesült Államoknak, és nemzeti katonai stratégia Magyarországnak. Mindegyik dokumentumban közös, hogy a biztonság komplex értelmezésébõl – ami a hidegháború végétõl azt jelenti, hogy nem csak katonai, hanem gazdasági, környezeti és egyéb dimenzióban is beszélhetünk a biztonságról – a katonai biztonságot emelik ki, vagyis az adott ország haderejére vonatkoznak. Oroszország katonai doktrínája ezért az Oroszországi Föderáció Fegyveres Erõivel kapcsolatos megállapításokat tartalmazza.
Jelenleg a Dmitrij Medvegyev elnök által 2009-ben elfogadott nemzeti biztonsági stratégia, és a 2010-ben aláírt katonai doktrína van érvényben Oroszországban, korábban utoljára Vlagyimir Putyin elnök adott ki ilyen dokumentumokat 2000-ben. A 2000-es években azonban maga Oroszország, és a nemzetközi környezet is változott, ezért felül kellett vizsgálni a stratégiákat. Jellemzõ az is, hogy az orosz elnökök hivatalba lépésük után a saját elképzeléseinek megfelelõen átformálják a nemzeti biztonsági stratégiát és a katonai doktrínát.

A 2010-es katonai doktrína legfontosabb pontjai
A 2010-es katonai doktrína egyik legfontosabb jellemzõje, hogy védelmi jellegû, vagyis Oroszország katonai képességeit alapvetõen arra kívánja felhasználni, hogy megelõzze az ellene és szövetségesei elleni támadást, illetve elhárítsa azt. A nemzetközi jognak megfelelõen a háborút csak két formában fogadja el legitimnek a dokumentum; az önvédelem joga alapján, vagyis támadásra reagálva, illetve az ENSZ Biztonsági Tanácsa, vagy más biztonságért felelõs nemzetközi mechanizmus határozatának birtokában.
A fegyveres erõk külföldi alkalmazását megengedi a doktrína a nemzetközi felhatalmazás mellett abban az esetben is, ha az ország, vagy az állampolgárok érdekeinek érvényesülése veszélybe kerül. Oroszország szerteágazó érdekrendszerrel rendelkezik, és ez a megfogalmazás túl általános, gyakorlatilag bármilyen tartalommal feltölthetõ. Támpontot adhat, hogy - bár a 2000-es évek elején Oroszország regionális hatalomként definiálta önmagát - a 2009-es nemzeti biztonsági stratégia szerint Oroszország globális hatalommá kíván válni, ami egyben azt is jelenti, hogy a világon mindenhol lesznek érdekei, amelyeknek adott esetben fegyveres úton érvényt szerezhet. Azt azonban leszögezi a dokumentum, hogy csak a nemzetközi jog keretei között lehetséges módon járhat el Oroszország.

A másik fontos jellemzõ, hogy a doktrína rendelkezései kiterjednek Oroszország szövetségeseire, vagyis a Kollektív Biztonsági Szerzõdés Szervezetének tagállamaira. Oroszország tehát katonai szövetségben gondolkodik, amelyben megvalósul a kollektív védelem, vagyis kész arra, hogy úgy reagáljon a szövetség bármely tagja ellen hagyományos vagy nukleáris eszközökkel végrehajtott katonai agresszióra, mintha azt ellene követték volna el.

Forrás: Link