Mégsem hamisítják a Talmudot? (4/4oldal)

Link
"..........Fohász. Adj uram inkább tíz kapzsi zsidót és szabadíts meg egy ilyen nyálkás "kereszténytõl!"

A Tanach számára a gazdagság csupán eszköz ahhoz, hogy szolgáljuk Istent, hogy méltók lehessünk Hozzá. Egyik sora így hangzik: 'Szeresd Istent minden erõddel', azaz – legalábbis a kommentárok szerint – 'minden gazdagságoddal'. Így minél gazdagabbak leszünk, annál több eszközünk van arra, hogy szerethessük Istent. A gazdagság tehát nem végcél, hanem eszköz. A feltétel pedig az, hogy a pénzt becsülettel kell megkeresni és nem másoktól elvenni. A Tanach szerint különösen a szaporodó vagyon – a termõföld és a háziállat – a becses. Ábrahám is ilyen módon gyarapítja a nyáját. A munka nagyon fontos, ezért tilos csak tanulni és imádkozni, mert ez elszigetelõdéshez vezet: aki nem dolgozik, csak tanul és imádkozik, az rideggé válik és többé nem érti meg a világot.

A Tanach azt is elmondja, hogy az ókorban két nagy társadalmi forradalom is lezajlott. Ezek eredményeképpen a zsidók másképp éltek, mint a szomszédaik. Egyrészt elvetették azt az elgondolást, hogy a gazdagodás végsõ célja a minél szebb kultikus helyek építése lenne. Másrészt megszüntették a kötelezõ emberáldozatot és a megtorlás jogát, helyébe a pénzbeli kártalanítás lépett, amivel a civilizáció egy fontos szakaszába érkezett. A pénz hatalma véget vetett az erõszaknak.

Persze a helyzet továbbra sem volt idillikus. A zsidók nem, vagy csak nagyon nehezen találták meg az Isten által elõírt kiegyensúlyozott viszonyt a gazdagsággal. Attali errõl így beszél:

A zsidóság egyik legfontosabb szövege Salamon királynak 3000 évvel ezelõtt, a Szentély felavatásakor mondott beszéde. Eszerint a zsidó nép csak úgy gazdagodhat, ha egyidejûleg másokat is gazdagít, nem lehet boldog, ha körülötte senki sem az, és fordítva: a nem zsidóknak érdekük a ’Könyv népének’ boldogulása, amely értük is imádkozik. […]


Link

"..........Drága Korányi úr! Mi tudjuk, hogy bõ gatyában gügyének látszik a magyar. De ennyire? Ha a Talmudban Nincsenek olyan passzusok, amelyek gyûlöletet keltenek a mû szerzõi és követõi iránt, úgy minek tulajdonítható az évezredes acsarkodás? Mert nem igaz ám, hogy a Talmud ne lenne magatartási szabály, ha úgy tetszik törvény, Aztán miért gyûlölködnének a népek egy olyan héber [?] nyelven írott betûhalmaz miatt, amit el sem tudnak olvasni. Illetve az ön gondolatmenete szerint Tartalmát akkor sem értenék, ha szavait saját nyelvükre lefordítanák. De bizony sokan belefordítgattak a Talmudba és szinte senkinek sem tetszett ezer év óta. Ön ezekkel a filológusokkal alaposan elbánik. Egyszerûen sorba állítja õket.

Hogy is írja?
”A dicstelen sor vérengzõ bizánci császároktól az inkvizíción keresztül Hitlerig terjed. Ebbe a sorba állt be a Pannon Rádió is.” Hogy teljes legyen a ’dicstelen sor’, iktassuk be az inkvizíció és Hitler közé Luzsénszky Alfonzot is. Lássuk a digitalizált Alfonz hogy vélekedik errõl. Kiderûl, a dicstelen sorban pápák is menetelnek, úgy bizony.

"A Talmudot eddig tíz pápa tette indexre, illetve rendelte el annak elégetését, éspedig IX. Gergely, IV. Incze, IV. Honor, III. Gyula, IV. Pius, V. Sixtus, VII. Kelemen, XI. Incze, XIV. Benedek, XIII. Leo." [Könyv 4. old. a Szerzõ elõszava.]

Hát szép kis vircsaft, szentigaz. A könyvbõl tudjuk meg azt is, hogy a tridenti zsinat megkurtította a Talmudot. Kiiktatva belõle a "legvadabb" részeket. Ez Bázelben "Hat sorozat" címmel jelent meg. De sebaj, nem veszett kárba semmi! Megjelentek a hiányzó részek "szamizdat" formában "Chesronoth hassisa" cimmel. De most lássuk a "digitális" szöveget. Nota bene Alfonzunk azt is állítja, hogy a "teljes" Talmud a rabbiképzés alapja.

I.
A "digitális" Talmudból.
"Ti izraeliták, emberek vagytok, de a többi népek nem emberek, mert ezeknek
lelkei a tisztátalan szellemtõl származnak, Izraeléi pedig Isten szent Lelkébõl."
[Sira 14a. par. 1.]

"Csakis az izraeliták jelentenek valamit ezen a világon: ezért a búzához, a többi nép pedig a pelyvához hasonló." [Isaiae, 5., 16. fölötti értekezés 63. lap.]

Maga a Jézus névnek 'Jesura' való torzítása annyit jelent, hogy "legyen kiirtva neve és emléke". Midõn pedig a Talmud Krisztust bálványnak és ál-istennek nevezi [u. o. 27b.], ezzel egyszersmind kimondja azt, hogy a keresztényeket bálványozóknak, hamis Istent imádóknak tekinti. Mert, ha a názáreti Jézus a Talmud szerint nem volt Isten, hanem csak egyszerû teremtmény: következõleg a keresztények nem is lehetnek a zsidó szemében mások, mint pogányok és bálványimádók. Lehetetlen ugyanis valamely vallást, amely egy teremtményt isteni tiszteletben részesít, bálványozónak, pogánynak nem nevezni. Ebbõl kifolyólag azután természetesen a zsidók a keresztényekre is alkalmazzák mindazokat az elveket és utasításokat, amelyeket a Talmud a pogányokkal szemben elõír. [Ezeket késõbb adjuk elõ.]

A kontroll e tételnél egyszerûnek tûnik. Hiteles forráhelyeken kutatni kell a "Jesu" kifejezést és definiálni kell annak jelentését. "Meg van az parancsolva, hogy Izrael árulóit és az eretnekeket [minim], mint a názáreti Jézust és követõit saját kezûleg megöljük és a kárhozat örvényébe döntsük". A názáreti Jézus tana a Talmud szerint [Aboda z. 17a.] eretnek-tan; az evangéliumok [Sabb. 116a.]


http://www.debrec...as.hu/content/view/1020/65/1/2/

".................22. b. lap. Aki Izraelt megszámlálja, az bûnt követ el. (Lásd Ozeás 2, 1)
Jochanan rabbi mondá ugyanis, hogy községi elöljáróvá csak olyan embert
kell megtenni, akinek a háta mögött egy kosár csúszómászó (vagyis
szégyenlnivaló ) van, hogy , ha hencegni kezdene, azt lehessen neki
mondani: Lépj vissza! (39.o)

38.a. lap. A vének egy alkalommal mindaddig nem mentek az áldozathoz,
míg a 12 mina napidíjukat a duplájára nem emelték. (39.o)

13. a. lap. Tosephoth. A gójnak nem szabad a törvény szavait megmagyarázni.
A gój, aki a Törvénnyel foglalkozik, méltó a halálra. (67. o.)

98. b. lap. A rabbik mondák: “Egy nem zsidónak nincsen apja, mert õk az
erkölcstelenségbe vannak elsüllyedve, az õ magvukat az Úr szabadjára
engedte nekünk (22. a. lap), amint az (Ezek. 23, 20) mondatik: “Az õ testük,
mint a szamarak teste és az õ magvuk, mint a lovak magva. “ (Lásd Berkahoth
25. b. lapot.) (72. o.)

3. b. lap. Az Irgalmas a gójok magvát nekünk szabadjára engedte, amint írva
vagyon (Ezek. 23, 24): Az õ magvuk, mint a ló magva, mert az õ elhálásuk
olyan, mint a barmoké (Lásd Jabmuth 22. a lap.) (73. o)

35. b. lap. Rában ben Sila mondá: Ez az alapja Simon rabbinak: Írva vagyon
(Iz. 33. 12. ): A nemzetek (gojim) mésszé fognak égettetni. És Jehuda rabbi
mondá: Éppúgy , mint a mész, miként a mésznek nincs más rendeltetése,
minthogy elégessék , éppúgy a világi népeknek sincs más sorsuk, mint az
elégetés.(92.o ).............."


Link