Lemondása óta elõször nyilatkozott a volt német államfõ, Horst Köhler visszalépésének okairól. „A személyem elleni támadások Németország biztonságpolitikai érdekeivel kapcsolatos nyilatkozatom miatt iszonyatosak voltak“ – mondta a volt politikus. A volt államfõ emellett bírálta az európai menekültügyi politikát és beszélt az európai adósságválságról is.

Tavaly májusi meglepetésszerû lemondása óta elsõ ízben szólalt meg Horst Köhler, volt szövetségi elnök a sajtóban lemondásának okait illetõen: a volt államfõ a Die Zeit-nek adott interjúban úgy fogalmazott, hogy „azért léptem vissza, hogy elhárítsam a tisztséget fenyegetõ veszélyt“. Köhler 2010 májusában egy, a Deutschlandfunk-nak adott interjúban az afganisztáni német jelenléttel kapcsolatban nyilatkozott, amelyet a kritikusok úgy értelmeztek, hogy a Bundeswehr jövõbeni feladataihoz hozzátartozna a nemzetközi kereskedelem útvonalainak katonai eszközökkel való védelme. „Gazdasági háborúk támogatásáról“ és „lehetséges alkotmánysértésrõl“ volt szó – mondta Köhler, aki szerint az ezt követõ bírálatok és támadások „iszonyatosak és semmi által nem voltak igazoltak“. A politikus a bírálatok után azonnali hatállyal lemondott államfõi hivataláról. Köhler most azt nyilatkozta, hogy felmerült az a kérdés, hogy a 20. századi német történelemre való tekintettel lehet-e ennél rosszabbal vádolni egy szövetségi elnököt.

Köhler szerint „nyilatkozatait az afganisztáni német jelenlét meghosszabbításával kapcsolatos viták elõtt tudatosan értették félre és eszközként használták fel pártpolitikai és párton belüli célok érdekében is. Lemondásával Köhler levonta a következtetéseket a hivatalának betöltésével kapcsolatos bírálatokból: „Számomra ez országunk politikai kultúrájának tekintélyérõl és szavahihetõségérõl szólt“.
Köhler kiemelte, hogy soha nem küzdött az államfõi hivatalért, hanem kötelességet vállalt: „A megkeresés jól esett, de nyolcvan százalékban kötelességtudat volt“. A közgazdász, aki államfõi megbízatása elõtt az IMF vezérigazgatói feladatait látta el úgy gondolta, hogy „szakmai tapasztalatával segíthet is“. Köhler kiemelte, hogy természetesen ismerte és elismerte az alkotmány intézményi és hatalmi szerkezetét. A volt államfõ lemondása óta „átlagos polgári életet él“, a Tübingeni Egyetem tiszteletbeli professzoraként oktat és emellett „élettörténetének“ megírásával foglalkozik.
----------------------------------------------------------------------
A tavalyi interjú legtöbbet bírált részlete a Deutschlandfunk archívumából:
„Megítélésem szerint összességében azon az úton vagyunk, hogy az egész társadalom szintjén megértsük, hogy egy, a mi méretünkkel rendelkezõ országnak ezzel a külkereskedelmi orientációval és ezáltal külkereskedelmi függõséggel, kétség esetén, vészhelyzetben akár katonai bevetésre szükség lehet érdekeink védelme érdekében, például kereskedelmi útvonalak biztosításának esetében, például régiók egészét érintõ instabilitások megakadályozása érdekében, amelyek teljes bizonyossággal negatívan ütnek vissza azon esélyeinkre, hogy a kereskedelem által munkahelyeket és jövedelmet biztosítsunk“.
(forrás: Deutschlandfunk)
----------------------------------------------------------------------
A Die Zeit-tal való beszélgetésben Köhler az európai menekültügyi politikát is bírálta: „Európa abban a veszélyben van, hogy elárulja önmagát“ – mondta Köhler, mivel a mostani helyzet mutatja, hogy „kudarcot vallunk saját értékeinkkel kapcsolatban“. Az észak-afrikai helyzet „az utolsó figyelmeztetés, hogy komolyan kell foglalkoznunk a gazdasági és szociális fejlõdéssel Afrikában“ – emelte ki a volt köztársasági elnök. Köhler, aki az elkövetkezõ napokban a Zeit információi szerint Afrikába utazik, már hivatali ideje alatt is az Afrikával való szorosabb együttmûködésért küzdött. A volt államfõ a „menekült-probléma fenntartható megoldását“ követeli, amely szerinte csak abból állhat, „hogy az emberek munkát és jövedelmet kapjanak hazájukban“. Köhler ettõl függetlenül elég erõsnek tartja Európát, hogy közvetlen vészhelyzetben menekülteket fogadjon. „Egyértelmûen többel is meg tudunk birkózni“ – hangsúlyozta Köhler.

Az IMF volt vezérigazgatója az Európai Unió adósságválságával kapcsolatban egy példanélküli, európai „szakítópróba“ lehetõségére is felhívta a figyelmet. A polgárokat „fel kell rázni, hogy a németek megértésék, hogy mi forog kockán“ – figyelmeztetett Köhler. A volt szövetségi elnök szerint „a múlt jelentõs politikai mulasztásai miatt“ az egész eurózónának és az Uniónak most hatalmas nehézségekkel kell megküzdenie. Köhler szerint már csak a „legkevésbé rossz megoldás keresésérõl“ van szó, amely politikailag és anyagilag is drága lesz. „Németország számára azonban minden drágább lesz, ha szétesik Európa“ – tette hozzá a volt államfõ, mivel „érdekünkben áll, országunk munkahelyeit és jólétünket szolgálja, hogy az európai projekt nem bukjon meg“. Az adósságválság sújtotta országok megsegítésével kapcsolatban Köhler úgy nyilatkozott, hogy „természetesen meg kell segíteni õket. Ezek nélkül az országok nélkül Európa nem lenne Európa. Balgák lennénk, ha alábecsülnénk a helyzetet“.
Amikor Köhler tavaly májusban lemondott, a német sajtó sokáig kereste az igazi magyarázatot a távozás okaira. Az akkor államelnök-politikus annak idején lemondását a szövetségi haderõvel kapcsolatos nyilatkozatával, és a kiforgatott mondatai iránti „tisztelet teljes hiányával“ indokolta. Angela Merkel kancellár sajnálatának kifejezésén és – talán erõtlen – próbálkozásán Köhler véleményének megváltoztatására szinte nem nyilatkozott érdemben az ügyben, majd szinte azonnal azonnal elkezdte egyengetni az utat Christian Wulff államfõi jelöltsége felé. Sokan Köhler „magányosságával“ próbálták megmagyarázni lemondását, mások a kormányzó kereszténydemokrata-liberális koalíció támogatásának hiányában vélték látni a visszalépés okait. A Köhlert érintõ támadások kapcsán többek szerint a negatív kritika volt túlsúlyban, az államelnök kevés prominens támogatásban, védelemben részesült.
Köhler, aki második hivatali idejét töltötte, sok mindent szeretett volna elérni: „a demokrácia vitalitása“ és a „társadalom jóléte“ szerepeltek törekvései között. Köhler az elsõ német szövetségi elnök volt, aki idõ elõtt és azonnali hatállyal mondott le hivataláról. 2004-ben, amikor Köhlert szövetségi elnökként nevezték ki, Angela Merkel és Guido Westerwelle, akkoriban ellenzéki politikusok, voltak azok, akik Köhler jelöltségét keresztülvitték, annak ellenére, hogy párttársaik közül sokan másokat favorizáltak. Merkel és Westerwelle ebben a tekintetben gyõztek: Köhler szövetségi elnökségét a Bundestag már az elsõ szavazási fordulóban jóváhagyta.

Forrás: Link