(Bizony Judit! Az van.)
Szinte példátlan a közvélemény egyetértése abban, hogy Szima Juditot, a Tettrekész Magyar Rendõrség Szakszervezetének (TMRSZ) fõtitkárát június 3-án a nyomozó hatóság politikai nyomásra vette õrizetbe. Az elõzetes letartóztatását azonban a bíróság nem rendelte el. Szerinte azért húzták az idõt a meggyanúsításával, hogy ne tudjon demonstrálni.

Papírja van róla, hogy nemkívánatos személy a Parlamentben
Népszabadság - Kurucz Árpád

– Nem ez az elsõ büntetõeljárás ön ellen. Meglepte, hogy most õrizetbe is vették?

– Június 2-án szerettünk volna tárgyalni Orbán Viktorral a nyugdíjasokat és a rendvédelmi dolgozókat sújtó alkotmánytervezetrõl. Kövér László házelnök azonban nem engedett be minket a parlamentbe arra hivatkozva, hogy ott nemzetbiztonsági kockázatot jelentenénk. A Kossuth-térre mentünk, hisz oda hirdettünk meg demonstrációt 9-éig. Közben kaptam a hírt, hogy engem le akarnak tartóztatni és meg akarnak mérgezni.

– Kitõl jött ez a hír?

– Ezt nem mondhatom meg. Egyébként sem vettem komolyan. A tagjaink azonban igen, a téren szorosan közrefogtak, hogy védjenek. Este hazautaztam, és másnap, pénteken délelõtt tízkor megjelent nálunk két ügyész, hét-nyolc rendõr és egy leíró, hogy házkutatást tartsanak. Feljelentést érkezett a TMRSZ gazdálkodása miatt, annak alapján ismeretlen tettes ellen hûtlen kezelés gyanújával vizsgálat indult. Fura, de errõl a hírt már korábban kiadták az MTI-nek. A házkutatást végzõk órákig nem tudták megmondani, milyen iratokat kérnek. Végül tisztáztuk, mit akarnak, megkapták, majd este fél hétkor, anélkül, hogy belenéztek volna a papírokba, közölték: gyanúsított vagyok. Egy olyan ügyben, amit már vizsgáltak, s amiben az ügyészség bûncselekmény hiányában felmentett több mint egy évvel ezelõtt.
– Attól még találhattak újabb bizonyítékokat!
– Ugyan! Két feljelentõt „találtak”, az egyikük, egy hölgy, a TMRSZ volt munkatársa, aki márciusig szerelmi bánatában háromszor akart öngyilkos lenni. Õt épp azért kellett elküldenünk, mert gond volt a munkájával és az idegállapotával.
– Egy gyenge idegzetû embernek is lehet igaza.
– Az ügyészség is tudja, hogy semmi alapja a feljelentésnek, a vizsgálatot azért rendelték el, és azért húzták az idõt estig a meggyanúsításommal, hogy a meghirdetett demonstrációnk végén, vagyis hétfõ este járjon le a 72 órás fogva tartásom.
– Az ügyészség indítványozta az elõzetes letartóztatást.
– Tiszteletem a bírónak, aki a ránehezedõ politikai nyomás ellenére jogszerûen döntött, és elutasította az indítványt. Egyébként a bíró semmi olyan állítólagos bizonyítékot nem tárt elénk, amire az ügyészség hivatkozik. A politikai utasítások végrehajtójává degradálódott ügyészség elfogadhatatlan eljárásának semmi köze a jogszerûséghez. Tisztán arról van szó, hogy az érdekvédelmi munkám miatt próbálnak elhallgattatni, megfélemlíteni, bebörtönözni. Nem kell szépítgetni ezt. Már a látszatra is alig adnak ezek a magukat „férfiembernek” minõsítõ politikus urak. Ezek nem férfiak. Még egy nõvel való tárgyalástól is félnek, ha olyan ember ülne le velük szemben, aki nem esik hasra egy középszerûséget sugárzó dekázástól. Ezzel nálam nem lehet elterelni a figyelmet a hazudozásról, a csalásról, választópolgárok millióinak a becsapásától. Ezt tudják, ezért folyamodtak ehhez a nemtelen támadáshoz. Persze szokásuk szerint a piszkos munkát az erre tartott zsoldosokkal végeztetik el.
– Amúgy a feljelentés szerint mekkora kárt okozott?
– Két-hárommillió forintot.
– Egy ilyen súlyú bûncselekményért ma õrizetbe vesznek valakit?
– Elképzelhetetlen. Az is, hogy egy kétmilliós bûncselekmény gyanúsítottját úgy õrizzék, ahogy azt velem tették. Amikor rosszul lettem, négy rendõrautóval szállítottak kórházba, s ott meg minden folyosón két-három rendõr posztolt. A kórházban tartózkodásom során az ágyhoz bilincseltek, és a WC-re is, ami a kórteremben volt, bilincsben, kantárszáron mehettem.
– Mi indokolta ezt az óvatosságot?
– Ne engem kérdezzen, hanem azt az idiótát, aki erre parancsot adott.
– A kollégák hogyan viselkedtek önnel?
– Úgy láttam szégyellték magukat. Remélem, emiatt nem lesz bajuk.
– Önt felbujtásért 2010-ben elítélték, s ez szerepet játszott abban, hogy ön távozott a rendõrségtõl. Úgy tudom nem nyugodott bele az ítéletbe.
– Felülvizsgálati kérelmet nyújtottam be a Legfelsõbb Bírósághoz, errõl június 21-én döntenek. Azért ítéltek el, mert szakszervezeti vezetõként azt követeltem, hogy a kisrendõrök kapjanak nagyobb megbecsülést és fizessék meg a túlmunkájukat. A másik bûnöm, hogy bocsánatot kértem a magyar állampolgároktól a rendõrség 2006-os elhibázott lépéseiért, amivel ártatlan embereket vegzáltak. A bíróság elítélt, lefokoztak alezredesi rangomból. Ezután 31 év szolgálati idõvel a hátam mögött egészségi okokból kértem a nyugdíjazásomat.
– A TMRSZ miért nem kívánatos tárgyalópartner a kormány és a rendõri vezetés számára?
– Mert mi képviseljük a legkövetkezetesebben a rendõrök érdekeit. Nem kapunk központi támogatást a mûködésünkhöz, ugyanis másfél éve nem írtuk alá az érdekképviseleti munkát szabályozó megállapodást az ORFK vezetõjével. A többi szakszervezet által aláírt megállapodás csorbítja az érdekképviseletek alapvetõ jogosítványait. Például a megállapodás szerint a szakszervezet csak akkor ellenõrizheti a munkáltatót, ha azt elõzetesen bejelenti.
– A rendvédelmi dolgozók nyugdíját érintõ alkotmánymódosítást megelõzõ érdekegyeztetést ott hagyták, de így ki is rekesztették magukat a vitából.
– Szerzett jogok elvételéhez – vagyis ahhoz, hogy megadóztassák, járadékká silányítsák a rendõrök nyugdíját – nem akartunk segédkezet nyújtani, ezért csak megfigyelõként voltunk ott a tárgyalásokon. Orbán Viktor végül is hét rendészeti szakszervezettel volt hajlandó tárgyalni, velünk nem. Pedig tízezer tagunkkal mi vagyunk a legerõsebb szakszervezet. Így a törpék tárgyaltak a törpével.
– Politikai erejét tekintve Orbán Viktor aligha törpe.
– Orbán Viktor messze van attól, hogy államférfinak lehessen tekinteni. Õ csak egy kiképzett politikus, aki az ország gazdasági potenciálját tõzsdézésre, focira és egyéb értelmetlen dolgokra fordítja. Elsõ dolga volt létrehozni egy saját magánhadsereget – a terrorelhárító központot – kábé annyi pénzbõl, amennyit zároltak a rendõrségen. A magánnyugdíj-pénztárak államosítása a legrosszabb pártállami idõket idézte, amikor lesöpörték a padlást. A korkedvezményes nyugdíjak ellopása ugyanez. Aki ellenáll, azt a „kulákot” börtönbe zárják, vagy elviszik a munkatáborba. A hatalmi mámorban tobzódó politikusokat meg kell fékezni, vagy el kell kergetni. Tettünk lépéseket arra, hogy a hatalom legfõbb letéteményeseként aposztrofált nép adott esetben visszahívhatja a méltatlan politikust, vagy például azt is kezdeményeztük, hogy a politikusok ne bújhassanak el a mentelmi joguk mögé. Ennek az országnak nem hatalmi mámortól részegült szánalmas alakokra, hanem igaz férfiemberekre és erõs nõkre lenne szüksége.
– A TMRSZ-t sokan kompromisszum-képtelenséggel vádolják. Önök is tudják: az ország nehéz helyzetben van, veszélyben a nyugdíjalap. Várható volt, hogy hozzányúlnak a rendészeti dolgozók nyugdíjszabályaihoz.
– Június 7-én mégiscsak kaptunk egy kétperces audienciát Orbán Viktortól, s akkor letettünk egy kompromisszumos javaslatot. Erre Orbán hümmögött, hogy elfogadható. Mi azt mondjuk, hogy ha az ország helyzete jobb lesz, akkor a rendõrök kaphassák vissza, amit elvettek tõlük.
– Az alkotmánymódosítás megadja a lehetõséget a kormánynak, hogy kedve szerinti törvényt fogadtasson el. Ha a törvénnyel nem értenek egyet, milyen eszköz marad a kezükben?
– A rendõrök nem sztrájkolhatnak, így legfeljebb a nemzetközi bírósághoz fordulhatunk. Meg is tesszük. A politika által gerjesztett indulatok azonban könnyen kezelhetetlenné válhatnak. Ne felejtsük el, hogy a jelenlegi államfõ és a miniszterelnök, valamint párttársaik, több millió magyar állampolgár szemébe hazudtak a világ legtermészetesebb, csak rájuk jellemzõ erkölcstelenséggel. Gyurcsány nem csinált semmit évekig, majd amikor ezt bevallotta, emlékezzünk rá, milyen haragot éreztek az emberek. Most azzal szembesülnek az érintettek, hogy Orbán csinált valamit, ami szöges ellentétben van a kormánypárt ígéreteivel. Úgy gondolom, nem csinálni semmit és ezzel szemben olyat tenni, amire nem számítottak az emberek, és ami fenekestõl felforgatja az életüket, életesélyeiket, sokkal nagyobb haragot fog szülni és az el fogja söpörni Orbán Viktort a focilabdájával és a házi idomított kedvenceivel együtt. Jelenleg vihar elõtti csönd van. Az emberek most kezdik megemészteni, hogy már megint nekik kell megfizetni az ellopott, elcsalt, elhazudott rendszerváltást, és amint ezt a bõrükön fogják érezni, spontán megmozdulások lesznek, legkésõbb õsszel. Nem lehet a politikusok hozzánemértését, lopkodását, az ország kiárusítását, az uzsorahitelezés nyomorító következményeit mindig a kisemmizett néppel megfizettetni. A TMRSZ elleni dühödt támadások pont amiatt vannak, hogy segítünk az embereknek abban, hogy értelmes, logikus, megalapozott, azaz igaz válaszokat kapjanak a hamis politikusi szemfényvesztés elfogadása helyett. Az embereknek látniuk kell, hogy a jelenlegi politikai elit döntései romlásba viszik a nemzetet. A rendszerváltó elit már lejárt lemez, ezek az emberek a magyar nemzet legsötétebb idõszakát idézték elõ, ezért nem csupán az utókortól, hanem meggyõzõdésem szerint, a jelenkortól is meg fogják kapni azt, amit megérdemelnek.
– A TMRSZ-t sokan azért utasítják el, mert megállapodást kötött a Jobbikkal.
– Annak érdekében, hogy a közbiztonságon és a rendészeti dolgozók helyzetén javítsunk, valamennyi pártnak elküldtük az elképzeléseinket. Egyedül a Jobbik válaszolt. Velük kötöttünk is szakmai együttmûködésrõl szóló megállapodást, ám utóbb rájöttünk, hogy a Jobbik nem tart igényt a véleményünkre, s akkor felbontottuk a szerzõdést. Egyébként, ha a többi párt válaszolt volna, velük is szerzõdünk. Amúgy meg mindegyik szakszervezet együttmûködik a színfalak mögött valamelyik párttal. Mi nem mutyiztunk, hanem nyíltan vállaltuk a megállapodást.
– Ön a jelöltje is volt a Jobbiknak a 2009-es Európa parlamenti választáson.
– Független jelölt voltam a Jobbik listáján. Azért vállaltam, mert abban bíztam, hogy Brüsszelbe jutva tehetek valamit a rendészeti dolgozókért. Nem jutottam ki, de nem is bánom, mert eléggé röghöz kötött ember vagyok. A párt késõbb megkért, legyek a képviselõje, de azt már nem vállaltam.
– Néhány hónapja alakult meg a Szebb Jövõért Polgárõr Egyesület, ami gyakran rasszista frazeológiával érvel. Szükség van-e ön szerint politikai töltéssel mûködõ polgárõrségre?
– A közbiztonság megóvása állami feladat, ha ilyen szervezet születik, akkor az azt mutatja, hogy az emberek elégedetlenek az állam szerepvállalásával.
– Polgárõrség sok országban mûködik. De politikamentesen. A Szebb Jövõért viszont nyíltan jobbos és rasszista-ízû.
– Nem ismerem õket.
– A gyöngyöspatai akciójuknak volt eredménye?
– Nem tudom. De még egyszer hangsúlyozom, a közbiztonság megõrzése az állam dolga

Sokan segítették, most õ segítene

Szima Judit 1960-ban született Debrecenben. Apja rendõr, õ tanítói és gyógypedagógiai tanári diplomát szerzett. 1987 és 2010 között a Tolna Megyei Rendõr-fõkapitányságon dolgozott, elõbb civil alkalmazottként, majd vizsgálóként. A TMRSZ egyik alapítója. Szima tûzoltóként dolgozó férje 2000-ben meghalt, amikor ráomlott a család pincéje. A házaspár egyetlen lánya a tragédia idején két hónapos volt. A férfi 166 napig kómában volt, az asszony azt mondja, abban az idõben és késõbb annyi segítséget kapott ismerõsöktõl és ismeretlen emberektõl, hogy elhatározta, õ is segíteni akar másokon. Ez is motiválta õt a TMRSZ megalapításában.

Forrás: Link