(Csepegtetünk, csepegtetünk? Sosem látott? Ki nem látta? Mit is?)
Ismeretlen eredetû világos foltokat, a Holdétól eltérõ ásványi összetételt és rejtélyes részecskezáporokat figyelt meg a Messenger-ûrszonda a Merkúron. A bolygó körül keringõ szonda március óta közel tízezer képet készített, és a mágneses teret is részletesen tanulmányozta.

"Sosem láttunk még ilyen alakzatokat sem a Merkúron, sem a Holdon" - mondta Brett Denevi, a Johns Hopkins Egyetem munkatársa a Messenger-ûrszonda eredményeirõl. A NASA június 16-án tartott sajtótájékoztatót a Merkúrral kapcsolatos legújabb felfedezésekrõl.

A bolygó körül lassan már harmadik hónapja keringõ ûreszköz tökéletes állapotban van. A Messenger 2011. március 18. óta majdnem tízezer felvételt rögzített a bolygóról, emellett sok színképi mérést is végzett, valamint a mágneses teret is részletesen tanulmányozta. Az elmúlt hetekben a Merkúr és vele együtt a szonda is áthaladt pályájának a Naphoz legközelebbi pontján, ahol igen erõs besugárzás érkezik csillagunktól - a kérdéses idõszakot probléma nélkül vészelte át az ûreszköz.

Az elsõ felvételeken megfigyelt talán legérdekesebb alakzatok a már részben korábban is észlelt világos foltok, amelyek kráterek aljzatán mutatkoznak. Bár az alakzatok eredete továbbra is kérdéses, a 10 méteres felbontású képeken sok újabb részletet figyeltek meg. Kiderült, hogy gyakran kisebb mélyedésekbõl és azokat övezõ világos halmokból tevõdnek össze.

Ezeknek a néhány száz méter vagy kilométer átmérõjû mélyedéseknek nincs pereme, és feltehetõleg nem becsapódásos kráterek, hanem talán egykori vulkáni kitörési központok, de erre jelenleg nincs bizonyíték. Elterjedésüket tekintve a kráterek központi csúcsánál, az aljzaton futó gyûrû alakú töréseknél vagy a kráterlejtõk belsõ peremén jellemzõek és viszonylag fiatalnak tûnnek.

A színképi mérések alapján a Holddal ellentétben a Merkúr felszínén nem a földpát ásványok dominálhatnak, de a pontos összetétel még nem ismert. A mérések továbbá viszonylag sok ként mutattak ki, ami egybevág korábbi földi távcsöves megfigyelésekkel, amelyek szulfid ásványok jelenlétére utaltak a bolygón. Úgy fest, hogy az anyag, amelybõl a Merkúr kialakult, kevésbé volt oxidált állapotban, mint azok az õsi szemcsék, amelyek a Földet és a mi bolygónk naptávolságában lévõ testeket építették fel.

A lézeres magasságmérõ domborzatmérései alapján a bolygónak az északi sarkvidéke viszonylag kis magasságban fekszik, emellett a Merkúr legmagasabb és legmélyebb pontjának szintkülönbsége nem több 9 kilométernél. A magasságmérések szerint a poláris kráterek elég mélyek ahhoz, hogy belsejükbe szinte soha ne világítson be a napfény és aljzatukon a korábbi feltételezéseknek megfelelõen vízjég lehessen.

A bolygó mágneses terének megfigyelése során négy alkalommal azonosítottak intenzív kitöréseket, amikor a Merkúr magnetoszférájában mozgó töltött részecskék mennyisége és az általuk szállított energia ugrásszerûen megnövekedett. A jelenség oka egyelõre nem ismert. A Messenger a következõ hónapokban is folytatja megfigyeléseit, és az idei év végére, legkésõbb 2012 elejére sok újabb érdekesség bejelentése várható az eddig Földre érkezett adatok mennyisége alapján.

Forrás és fotók:Link