Azért ne feledjük, hogy Németország az EU motorja, s ha Németország motorja meg Kína (ÁU), akkor most ki is irányít?
A kínai–német kereskedelmi forgalom további jelentõs bõvítésének a terveirõl beszélt az ázsiai ország miniszterelnöke és a német kancellár a kedden Berlinben kezdõdött kormányközi konzultáción.

Angela Merkel azt mondta, hogy Németország és Kína – a legnagyobb európai, illetve ázsiai gazdaság – a kétoldalú kereskedelmet évi 200 milliárd euróra akarja növelni 2015-re. Ez tavaly 130 milliárd eurót tett ki, ami 38,5 százalékos bõvülés 2009-hez képest.

Ven Csia-pao (Wen Jiabao) kínai kormányfõ szerint a kereskedelmi forgalom még nagyobb mértékben, a duplájára nõhet 2015-re. A Kínába irányuló német export tavaly 53,6 milliárd euró volt, az onnan származó import 76,5 milliárd eurót tett ki. Kína most Németország harmadik legnagyobb kereskedelmi partnere, és mindkét fél szerint Kína elõrébb kerülhet a rangsorban. Kína 2009-ben a világ legnagyobb exportálója lett, megelõzve az addigi listavezetõ Németországot.

A kínai miniszterelnök kitért az euróövezeti adósságproblémára, ami Ven Csia-pao szerint csak átmeneti. Ez ismét megerõsíti azt a véleményt, hogy Kína bizalommal van az euró iránt. Kína 3000 milliárd dolláros devizatartalékának közel negyede van euróban.

Forrás: Link

Süddeutsche Zeitung szerint balgaság Magyarország függõségi viszonya Kínától

Nincs örök fiatalság címmel jelent meg kommentár Ven Csia-pao kínai miniszterelnök budapesti látogatásáról a Süddeutsche Zeitung (SZ) keddi számában.

Kína nagy mennyiségben akar magyar állampapírokat vásárolni - állapította meg a német napilap gazdasági újságírója, hozzátéve, hogy Orbán szerint Kínának köszönhetõen Magyarországnak "nem is kell már gondot csinálnia a pénzügyekbõl".
"Ekkora bizalom az ázsiai mindenhatóságban naiv és veszélyes - és nem magyarázható kizárólag Orbán politikai ide-oda imbolygásaival..." - írta Alexander Hagelüken. A szerzõ rámutatott: a Nyugatra általánosan jellemzõ egyfajta kétes csodavárás, hogy a gyorsan fejlõdõ országok megmentik a válságtól. Hatalmasak az elvárások a Brazíliához, Kínához és Indiához hasonló feltörekvõ országokkal szemben; az ipari országok úgy gondolják, hogy ezek tartós növekedése saját huzamosabb fejlõdésüknek a záloga lehet. Az újságíró szerint ez a hozzáállás "kockázatos fogadás egy bizonytalan jövõre".
Az Egyesült Államok után, amely régóta a fejlõdõ országok infúzióján él, most már "Magyarországtól Görögországig az ingadozó EU-tagállamok" is a feltörekvõk hatalmas pénztárcájában reménykednek - hangsúlyozta Hagelüken. A lap munkatársa szerint ezeknek az országoknak balgaság ennyire függõségi viszonyba kerülniük, hiszen végül minden államnak saját magának kell dolgoznia azon, hogy jólétet teremtsen, és megoldja a problémákat.

Forrás: Link