Csak nem? Csak de! Ha egy zsidaj írja, akkor még érdekesebb!

A Bilderberg-titok
Évente egyszer néhány napra összegyûlik a világ vagy százhúsz vezetõ embere, hogy zárt ajtók mögött tanácskozzék bolygónk dolgairól. A legutóbbi Bilderberg-konferencia a kies St. Moritz egyik luxusszállodájában volt júniusban: ezúttal is csak az ellene tüntetõkrõl szóltak híradások – az ülésen történteket homály fedi. Az elitek titkos tanácskozásainak HELTAI ANDRÁS járt utána.

A név eredete nem titok: így hívják azt az elegáns hollandiai szállodát, ahová Bernát herceg, a királynõ férje 1954-ben elõször hívott össze tanácskozást. A német herceg aggódott, hogy lazulnak Európa és az USA kapcsolatai, s úgy vélte: ha összehozza a politika és a gazdaság nagyjait, erõsödhet a háború után megkopott megértés, az együttmûködés.

Világkormány?
A transzatlanti viszony az elmúlt évtizedekben különbözõképpen alakult, de a Bilderberg-konferencia intézménye fennmaradt. Miközben botránykõ mind a szélsõbal, mind
a szélsõjobb szemében: egyfajta világkormánynak, a hatalmasok összeesküvésének gyanítják – ami abszurd, ám nem teljesen légbõl kapott vád. George McGhee egykori bonni amerikai nagykövet elárulta, hogy Robert Schuman tervét az európai egységet megalapozó Montánunióról, majd az 1957-es római szerzõdést a megelõzõ Bilderberg-konferenciákon alakították ki.

Mások sajátos idõbeli egybeesésekre emlékeztetnek: Bill Clintont még arkansasi kormányzósága idején hívták meg a konferenciára, majd a következõ évben a Demokrata Párt jelöltje és elnök lett. Tony Blair képviselõként kapott meghívót. Egy év múlva a Labour elnökévé választották, két évre rá pedig a kormány élére került. Az Európai Bizottság sok tagja és valamennyi elnöke is a korábbi meghívottak között szerepelt. Lionel Jospin 1996-ban volt vendég – egy évre rá õ lett a francia kormány vezetõje.

Hogy valójában mi történik ezeken a tanácskozásokon, azt csak a résztvevõk tudják. Õk pedig hallgatnak, mivel a részvétel feltétele a teljes diszkréció. Bilderberg állandó szervezete, amennyire megállapítható, csak egy idõs belga arisztokratából, Étienne Davignon tiszteletbeli elnökbõl és titkárnõjébõl áll, akik a hollandiai Leidenbõl adminisztrálják a munkát. Mellettük az Irányító Bizottság nevû testület dolgozik: az dönti el évente, kiket hívjanak meg a konferenciákra.

A meghívottak kiválasztásában meghatározó szerepet játszó Irányító Bizottságban megtaláljuk többek mellett Joseph Ackermannt, a Deutsche Bank elnökét és a nemzetközi pénzvilág több amerikai hatalmasát, Daniel Vasellát, a Novartis vezérigazgatóját, a Coca-Cola és a Shell vezéreit, a Wallenberg-csoport elnökét. De ott van Richard Perle, Reagan elnök hajdani Pentagon-héjája csakúgy, mint a liberális Die Zeit helyettes fõszerkesztõje. Ami egyúttal jelzi, hogy a gazdaság és a politika hatalmasai – természetesen – nem pártpolitikában gondolkodnak.

Surányi ott volt
A diszkréció a kívülálló számára fájdalmas: milyen érdekes lenne megtudni, mirõl beszélt például Henry Kissinger és az Európai Központi Bank vezére, vagy Bill Gates és Angela Merkel. Valamennyien voltak már Bilderberg-konferencián, mellettük uralkodók és a pénzvilág ismert nagyjai, valamint társaik, akikrõl egyébként keveset hallunk – például Törökországból. Legfeljebb annyi derül ki, az is csak utólag, hogy milyen kérdéseket vitattak meg.

A tavalyi, spanyolországi konferencián többek között szó volt Észak-Koreáról, Iránról, a pénzügyi válságról, Afganisztánról, az európai–amerikai viszonyról és az éghajlat-változás kihatásairól. Mit mondtak, miben maradtak – nem tudni.

Régiónkból, a hozzáférhetõ hivatalos és a nem hivatalos forrásokat tanulmányozva, eleddig egyetlen korábbi meghívott található: Surányi György, alkalmasint még abból az idõszakból, amikor a Nemzeti Bank elnöke volt.

Érdekes viszont, hogy Ausztriából minden évben lelhetünk meghívottat. Nemcsak kancellárt, mindkét nagy pártból, hanem – eléggé meglepõen – Oscar Bronnert, a liberális Der Standard kiadóját is. Ám távolról sem õ az egyetlen a média világából. A Neue Zürcher Zeitung korábbi és jelenlegi fõszerkesztõje, a The Washington Post kiadója oszlopos résztvevõk, s a tanácskozásokat rendre a The Economist két vezetõ szerkesztõjének elemzése vezeti be. Ami persze felveti a kérdést: hogyan, miért vállalják a közvélemény tájékoztatására felesküdött hírlapírók is a teljes titoktartást?

Kérdõjelek
A Bilderberg-konferencia egyébként távolról sem az egyetlen exkluzív, bizalmas találkozója az úgynevezett elitnek. A legrégibb az 1921-ben alapított Council on Foreign Relations. Bekerülni a ma vagy 2900 tag közé csak meghívással, pénz vagy/és pozíció alapján lehet. Négyszázuk a médiából érkezett. A CFR meghívásának minden állam- és kormányfõ is szívesen eleget tesz, hiszen zárt ajtók mögött bátran egyeztethet az amerikai politika vezetõivel és szürke eminenciásaival – a jegyzõkönyvek huszonöt évre titkosítottak.

Fiatalabb az 1973-ban alapított Trilaterális Bizottság. Társaihoz hasonlóan ez is a nyugati gazdasági és politikai rendszer erõsítését szolgálja – Japán bevonásával. Tagjai fõként az USA demokrata kormányaiban játszottak, játszanak fontos szerepet, s nem egy fontos alakja tagja a Bilderberg-csoportnak és a CFR-nek is. A trilaterálisok soraiba az EU új országaiból is bekerülhettek: Surányi György, Kovács Árpád, az Állami Számvevõszék volt elnöke és Kovács Gábor, a Bankár Holding vezére szerepelnek a taglistán, ahol az európai igazgató Paul Révay.

A Carnegie nevét viselõ amerikai Nemzetközi Békealapítványról keveset hallani, miközben immár Moszkvában, Pekingben és Bejrútban is van irodája, és kiváló szakembergárdája dolgozik.

Feltehetnénk végül a populista kérdést: ha a gazdaság és a politika legjobbjai több fórumon is rendre nyíltan és bizalmasan megbeszélik, merre megy, menjen a világ, ugyan miért nem jelezték legalább a máig nyomorító pénzügyi és gazdasági válságot? Vagy miért nem mutatnak kiutat Afganisztánból, az energiakrízisbõl? Tán egyszer, a titoktartást megszegve, elmondják valakik...

Forrás: Link