(Õ nem Hende-bandázik, ahogy látom!)
Anatolij Eduardovics Szerdjukovot 2007. február 15-én nevezték ki védelmi miniszternek. Elõdje, a népszerû Szergej Ivanov politikája meglehetõsen magasra helyezte a lécet, Szerdjukov azonban képes tartani a lépést nagy formátumú elõdjével. Szerdjukov az elsõ orosz védelmi miniszter, aki korábban, egy éves kötelezõ sorkatonai szolgálatán kívül, semmiféle kapcsolatban nem volt az orosz hadsereggel, végzettségét tekintve pedig közgazdász és jogász. 1984-ben végezte el a Leningrádi Szovjet Kereskedelmi Fõiskola közgazdaságtan szakát, majd egy bútorkereskedõ cég vezetésében kezdett el dolgozni. Politikai karrierjének kezdete Vlagyimir Putyin elnökké választásához köthetõ. 2000-ben került ugyanis az orosz adóhivatal szentpétervári igazgatóságához, ahol egy évig igazgatóhelyettesként mûködött, majd 2004-ig igazgatóként irányította a hivatalt, miközben jogászi diplomával bõvítette képzettségét a Szentpétervári Állami Egyetemen.


2004-ben ismét feljebb lépett a ranglétrán, és az Orosz Szövetségi Adóhivatal élére került. Pozíciójából fakadóan kulcsszerepet játszott a Jukosz-ügyben, melynek lezárta után elégedetten állapította meg, hogy „gyakorlatilag az összes olajcég revideálta adóbevallását, és elképesztõen nagy összegeket fizet be.” Munkája során keménykezû vezetõként vált ismertté, aki érzelmek nélkül teljesítette feladatát, miközben kapcsolatokat építve kialakította saját körét.

Védelmi miniszterként ebbõl a körbõl válogatta maga mellé szakembereit. Kinevezése nagy visszhangot keltett Oroszországban. Egyesek roppant furcsa döntésként ítélték meg Putyin döntését, mellyel „kezdeményezõkészséget” kívánt hozni a katonai struktúrába, mások viszont kifejezetten üdvözölték kinevezését, akitõl a korrupció csökkentését és a haderõ pénzügyeinek rendbetételét várták.

Szerdjukov munkájának kezdetén nagyrészt lecserélte a minisztérium és a vezérkar állományát, közgazdászként a hatékonyságot és a tervezett reformokhoz kötõdõ szakmai érdekeket helyezve elõtérbe. Döntései az elvárásoknak megfelelõen fõként szervezeti és pénzügyi kérdésekhez kapcsolódnak, továbbá valóban fontos számára a korrupció elleni harc és az orosz hadseregben elkövetett más visszaélések visszaszorítása, valamint kezdeményezõkészségben sincs hiány.

Az Orosz Föderáció haderejének reformja hivatalosan 2008-ban kezdõdött és 2020-ig tart majd, fõ célja pedig az, hogy az orosz tömeghadseregbõl a XXI. század új kihívásainak megfelelõ, kisebb méretû, jól képzett haderõt alakítson ki. Ehhez azonban nagy mértékû leépítésre van szükség. A fejlesztésekre való ráfordítások hatalmas mértékben növekednek majd, a legkorszerûbb eszközök beszerzése egyértelmû prioritás, és 2012 után is folytatódni fog.

Szerdjukov személye a merésznek mondható újítások miatt megosztóvá vált, a reform kérdése pedig egész Oroszországban és világszerte is számos vitát váltott ki. Támogatói szerint kinevezése Putyin legjobb döntése volt a védelmi szférában, a reformok hatásaként pedig arra számítanak, hogy 2012-re valóban egy jól felszerelt, professzionális és mobil haderõ jön létre. A védelmi miniszter természetesen sok ellenséget is szerzett magának a „régi rend” elkötelezett hívei közül. Több tábornok például önként lemondott pozíciójáról, hogy kifejezze ellenérzéseit a haderõ átépítése iránt, más ellenzõk pedig olyan mûtéthez hasonlították a reformokat, melyet konzílium és diagnózis nélkül hajtanak végre.

Szergyukov pozíciója jelenleg erõs, sem az elnökváltás, sem az ellenzõk mozgalma nem tudta megrengetni mindezidáig. Ismert róla, hogy 2007-ben, amikor apósát, Viktor Zubkovot miniszterelnökké nevezték ki, összeférhetetlenség miatt lemondott védelmi miniszteri székérõl, lemondását azonban nem fogadták el.

Herceg Károly politológus – biztonságpolitikai és külügyi szakértõ
Link