Elsõsorban Róna Péter professzor úr megállapításaiból kiindulva alábbi keresetlevelemben a bankok felelõssége bíróság elõtti megállapításának, valamint a velük szemben elõterjeszthetõ kártérítési igény bíróság elõtti érvényesítésének jogi lehetõségével foglalkoztam a devizaalapu kölcsönszerzõdések miatti adósi teljesítés ellehetetlenülése esetén.
A továbbiakat ellenben nem Róna Péternek, más kedves segítõknek,vagy nekem kell intézni.
Ahogy mondani szokták, a sült galamb senki szájába nem fog berepülni.
DR. LÉHMANN GYÖRGY (8600 Siófok Szûcs u. l. - tel. 84/313-176 és 06-20/49-39-85l) irata

Tisztelt .............Bíróság!

2008.03.05-én kötöttünk az OTP Bank-kal jelzálog típusú devizaalapú kölcsönszerzõdést. Az összeg, 6,5 millió forintnak megfelelõ, svájci frank. Ezt LTP-vel, törlesztõ biztosítással kötöttük meg. 2010. 02. 17-ével, a férjem cége, ahol dolgozott, megszûnt, viszont az ezzel járó juttatásokat nem volt hajlandó fizetni a cég. Jövedelmet nem kaptunk, több mint három hónapig, már a végleges megszûnés elõtt sem. Viszont, így is törlesztettük a bank felé, igaz, hogy nem a szerzõdésben foglalt összeget. Úgy gondolom, hogy ezzel is bizonyítottuk, hogy nem akarom a szerzõdés felbontását, önhibánkon kívül jutottunk ebbe a helyzetbe…

Ezután a férjem munkanélküli ellátásban részesült, s mivel törlesztõ biztosítással rendelkezünk, a biztosítónak át kellett vállalnia a törlesztés részleteit, ahogyan ebben meg is állapodtunk, a szerzõdésben foglaltak szerint. A biztosító, 2010.04.05-étõl, 4 hónapon keresztül törlesztett a bank felé.

Majd 2010. augusztus 1-én önkényesen, minden indoklás nélkül felbontotta a kölcsönszerzõdést az OTP Bank.

2010.12.07-én a FAKTORING behajtócégtõl kaptunk egy levelet, melyben arról értesítettek, hogy átadta az OTP Bank a behajtócégüknek a követelését. Arra hivatkozott a Bank, hogy nem fizettünk be elég összeget, ezért kellett ehhez az eljáráshoz folyamodnia. A behajtócég több lehetõséget is felajánlott, a következõket : – vagy a Bank eladja a házunkat, vagy pedig 5 év alatt törlesztjük a FAKTORING-nak a már kamatokkal megterhelt összeget, ami most már, 9.8 millió forint. Ennek a törlesztõ részletét képtelenek lennénk fizetni, ezt közöltük is a behajtó céggel.

Azt még szeretnénk megemlíteni, hogy már felvettük a kapcsolatot a PSZÁF-el is, de õk csak annyit tudtak javasolni, hogy polgári peres úton érvényesíthetjük jogainkat.

Jelen peres eljárásnak célja az, hogy az ügy megoldását elõsegíteni képtelen PSZÁF-nak javaslatát elfogadva ebben a perben érvényesítsük jogainkat az alábbiak szerint:

————————————

A fentiekben körülírt kölcsönszerzõdéssel felmerülõ induló – kölcsönösszeg folyósításáig felmerülõ – költségeink a következõk voltak: értékbecslési díj, hitelbírálati díj, ügyintézési díj, szerzõdéskötési díj (bank), közjegyzõi díj (közjegyzõi okirat), hitelkeret beállítási jutalék, folyósítási jutalék, egyéb díj (pl. rendelkezésre tartás), míg a

szerzõdésnek V.1.) pontja alatti „A kölcsönszerzõdés felmondásának szabályai” cím után e peres tényálláshoz kapcsolódóan a következõk olvashatók:

„A Hitelezõk a jelen kölcsönszerzõdést jogosultak azonnali hatállyal felmondani, és a teljes hiteltartozást, valamint járulékait esedékessé tenni, az Adósok pedig egyetemlegesen kötelesek a felmondással esedékessé tett teljes tartozást – ha a felmondásban más határidõ nem szerepel – a felmondás közlésével egyidejûleg a Hitelezõknek megfizetni, ha

a./ az Adósok vagy zálogkötelezettek a jelen szerzõdés alapján õket terhelõ valamely kötelezettségüknek nem tesznek eleget…”

Alperesi Bank nem kétségesen ezt az általa egyoldalúan meghatározott szerzõdési feltételt alkalmazta akkor, amikor önkényesen, minden indokolás nélkül felmondta 2010. augusztus 1-én felmondta kölcsönszerzõdésünket a Ptk-nak alábbi rendelkezéseit figyelembe véve:

321. § (1) Aki szerzõdésnél vagy jogszabálynál fogva felmondásra jogosult, e jogát a másik félhez intézett nyilatkozattal gyakorolja. A felmondás a szerzõdést megszünteti.

Mivel a szerzõdés felmondás esetében a jövõre nézve szûnik meg, a már teljesített szolgáltatásért ellenszolgáltatás jár, az ellenszolgáltatás nélkül fizetett pénzösszeg pedig visszakövetelhetõ.

A felmondás alapulhat a felek megállapodásán és jogszabályon, szólhat azonnalra és meghatározott idõre.

Tehát 2010. augusztus 1-én az alperesi bank a felmondási okirata megküldésével szerzõdési kötelezettségünk nem teljesítése – törlesztõrészlet fizetésének elmaradása – miatt úgy kívánta megszüntetni jövõre nézve a kölcsönszerzõdésünket, hogy a kölcsönszerzõdésnek az általa egyoldalúan megfogalmazott szerzõdési feltételei alapján a mi kötelezettségeink teljesítését továbbra is követelni óhajtja.

A Ptk. által nevesített kölcsönszerzõdéssel kapcsolatosan ellenben e jogszabály nem egészen úgy fogalmazza meg a hitelezõnek felmondási lehetõségét, mint ahogy az az alperes által diktált szerzõdésben fentiek szerint olvasható:

525. § (1) A hitelezõ azonnali hatállyal felmondhatja a kölcsönt, ha

a) a kölcsönnek a szerzõdésben meghatározott célra fordítása lehetetlen;

b) az adós a kölcsönösszeget a szerzõdésben meghatározott céljától eltérõen használja;

c) a kölcsönre nyújtott biztosíték értéke jelentõsen csökkent, és azt az adós a hitelezõ felszólítására nem egészíti ki;

d) az adós vagyoni helyzetének romlása vagy a fedezet elvonására irányuló magatartása veszélyezteti a kölcsön visszafizetésének lehetõségét;

e) az adós más súlyos szerzõdésszegést követett el.

A különbség jól láthatóan a törvényi fogalmazás és a banki által diktált szerzõdési feltétel között az, hogy a törvény az adós vagyoni helyzetének romlásához, míg a szerzõdési feltétel pedig az adósi kötelezettség megszegéséhez fûzi a hitelezõt megilletõ azonnali felmondás jogát. Egy olyan történés két idõpontjához, melynél az elsõnél még „csak” az adós vagyoni helyzete romlik, a másodiknál pedig az már adós részérõl fizetendõ törlesztõrészlet hitelezõ felé nem jut el.

Csakhogy az így megállapítható két idõpont között van egy harmadik idõpont is. Ez az az idõpont, amikor a hitelezõ még nem tudja azt, hogy adós a törlesztõrészletet nem fogja tudni hitelezõ felé befizetni, de adósnál a vagyoni katasztrófa már bekövetkezett. Fenti tényállás szerint ez a harmadik idõpont 2010. 02. 17-re, arra az idõpontra esik, amikor I. r. felperesi férj munkahelyének megszûnése folytán több jövedelemhez innen nem jutottunk.

Erre az idõpontra nézve a Ptk. a következõket rendeli:

312. § (1) Ha a teljesítés olyan okból vált lehetetlenné, amelyért egyik fél sem felelõs, a szerzõdés megszûnik. A teljesítés lehetetlenné válásáról tudomást szerzõ fél haladéktalanul köteles errõl a másik felet értesíteni. Az értesítés elmulasztásából eredõ kárért a mulasztó felelõs.

(2) Ha a teljesítés olyan okból vált lehetetlenné, amelyért a kötelezett felelõs, a jogosult a teljesítés elmaradása miatt kártérítést követelhet.

(3) Ha a teljesítés olyan okból vált lehetetlenné, amelyért a jogosult felelõs, a kötelezett szabadul tartozása alól, és követelheti kárának megtérítését.

A teljesítés akkor válik lehetetlenné, ha a szolgáltatás a szerzõdéskötést követõen bekövetkezett okból nem teljesíthetõ. Ha a szolgáltatás olyan feltételt tartalmaz, amely már a szerzõdéskötéskor sem volt teljesíthetõ, akkor nem lehetetlenülésrõl, hanem lehetetlen feltételrõl beszélünk, amely a Ptk. 227. § (2) bekezdése értelmében semmis. A lehetetlenné válás jogi, természetbeni (fizikai), érdekbeli, gazdasági okokra visszavezethetõen egyaránt bekövetkezhet

Eszerint arról van szó, hogy a felek akaratától függetlenül szûnik meg a szerzõdés a törvény szerint akkor, ha többek között olyan gazdasági ok következik be, melyre tekintettel a teljesítés lehetetlenné válik.

Jelen esetben tehát I. r. felperesnek jövedelmét biztosító munkáltatói cég megszûnése az az ok melyre tekintettel felperesek és hitelezõi bank közötti kölcsönszerzõdés 2010. 02.17-én megszûnt a jövõre nézve.

Erre tekintettel az e perben vizsgálandó az a kérdés, hogy az alperesnek 2010. augusztus 1-i felperesek felé megküldött írásbeli felmondása megszüntette-e a kölcsönszerzõdést, eldõlt. Ez az írásbeli szerzõdés azért nem szüntette meg a felek között korábban létrejött kölcsönszerzõdést, mert a Ptk. 312. § rendelkezései szerint ez a kölcsönszerzõdés már korábban, teljesítés lehetetlenülése okából 2010. 02.17-én megszûnt.

=========================

Az ezek után vizsgálandó további problémák vizsgálata elõtt a „teljesítés lehetetlenülése” jogintézménnyel kapcsolatosan tankönyvekben olvasható néhány gondolatra térek ki az alábbiakban.

A „Magyar Magánjog Vázlata” címû Jegyzet (Dr. Szladits Károly) II. része 99-100. oldalon a következõk olvashatók:

„érdekbeli, vagy betöltési lehetetlenség: t.i. lehetetlenül a szolgáltatás akkor is, ha annak teljesítését az adóstól az élet józan felfogása szerint a tisztesség és a méltányosság elvének figyelembe vételével nem lehet elvárni. A jóhiszemû kötelembetöltés elvébõl következik, hogy az adós csak addig a határig köteles a teljesítés céljából erõfeszítéseket tenni, ameddig ezt tõle a méltányosság szerint el lehet várni. Ilyenkor beszélhetünk a kötelem túlnehezültségérõl.”

Figyelemre méltó ebben a olvasatban az, hogy a hitelezõ bankoknak egyoldalúan megszövegezetett kölcsönszerzõdéseik tartalma szerint meggyalázott olyan erkölcsi fogalmaknak, hogy „élet józan felfogása”, „tisztesség és méltányosság” 1933-ban a bírósági jogalkalmazás számára milyen jelentõséget szántak.

Majd ugyanennek a jegyzetnek 102. oldalán a következõk olvashatók:

„abban az esetben, ha a szolgáltatás a jogosult (hitelezõ) hibájából vált lehetetlenné, a dolgot olybá kell venni, mintha a jogosult megkapta volna a neki járó szolgáltatást, köteles tehát az ellenszolgáltatást teljesíteni annak ellenére, hogy a szolgáltatást, nem kapta meg.”

Ebbõl a korabeli, de máig érvényes jogmagyarázatból tehát az következik a jelen peres eljárással érintett alperesi OTP Bankra nézve, hogy amennyiben a fenti, e perre tartozó tényállásra tekintettel megállapítható az, hogy a jogosult – hitelezõ OTP Bank – magatartása miatt vált lehetetlenné a szolgáltatás, akkor nem FAKTORING, vagy hasonló behajtó céget kellene az adósokra uszítani kifejezett zsarolási magatartást tanúsítva, hanem csöndben tudomásul kellene venni az OTP Banknak azt, a nyújtott szolgáltatásáért annyit sikerült az adóstól beszednie, mint amennyit a lehetetlenülés idõpontjáig – jelen esetben 2010. 02. 17-ig adós törleszteni tudott.

Legalábbis akkor, ha tisztességes és méltányos magatartásúnak akarna látszani az adósokkal szemben.

Az 1933-ban megjelent Szladits féle jogmagyarázatnak megfelelõ tartalommal fogalmaz errõl a jogi problémáról a Ptk. Magyarázata 2. kötete 1454. oldalon (1981.) a következõk szerint:

„A jogosultnak felróható lehetetlenülés esetén a kötelezett szabadul a kötelezettsége alól és követelheti az ellenszolgáltatást, valamint az ezt meghaladó kárának, mégpedig a teljes szerzõdési érdek pénzértékének a megtérítését. A kárenyhítési kötelezettség, valamint a kártérítés módja és mértéke szempontjából ebben az esetben is az általános felelõsségi szabályok az irányadók, tehát a 318. §-ra figyelemmel alkalmazni kell a 340. §-t.”

——————————-

Ami pedig a pénzügyekben járatos szaktekintélyek nyilatkozatait illeti, a devizaalapu kölcsönszerzõdésekkel kapcsolatosan többek között az alábbiakra hivatkozom:

„A leendõ ügyfél a banknak a bank feltételeinek eleget téve adatokat szolgált gazdasági helyzetérõl annak érdekében, hogy a bank saját szakmai tudására és ismereteire támaszkodva megállapíthassa, hogy a bank által összeállított és a nagy nyilvánosság elõtt meghirdetett hitelkonstrukció alkalmas-e az ügyfél számára. Ezért a megállapításért a bank az ügyfélnek hitelbírálati díjat számított fel, amelyet az ügyfél kifizetett. Azzal, hogy a bank a hitelbírálatért külön díjat számított fel, szavatolta is bírálatának eredményét, azaz azt, hogy az általa javallott hitelkonstrukció nem haladja meg az ügyfél általa (tehát a bank által) megállapított hitelbíró képességét. Egyszerûen arról van szó, hogy a bank rendelkezik azokkal a szakmai ismeretekkel amelyek alapján a szintén számára ismert hitelkonstrukció alkalmassága megállapítható, és Az árfolyamkockázatra való utalás nem értelmezhetõ úgy, hogy az a hitelbíró képesség határának meghaladását is jelentheti, hiszen ebben az esetben a hitelbírálat értelmét vesztené. Minek a hitelbírálat, ha nem azért, hogy a bank (i)szakmai tudása és (ii) az általa javallott hitelkonstrukció jellegzetességeinek ismerete alapján megállapítható legyen,

hogy az ügyfél rendelkezik-e a törlesztéshez szükséges képességgel.

A kérdés tehát az, hogy mi volt a bank által megállapított hitelbíró képesség, és hogyan viszonyul ehhez a képességhez a ténylegesen megtapasztalt, a bank által kiszámlázott törlesztõrész. Ha az utóbbi rendre meghaladja az elõbbit, vagy (i) bank rosszul állapította meg az ügyfél hitelbíró képességét, vagy (ii) a hitelkonstrukció nem felel meg maga a bank által megállapított paramétereknek” (Róna Péter)

———————-

„a jelzáloghitelek kötésekor a magánszemélyek hitelképessége vizsgálatának elhanyagolása. Ez a subprime loan.

Másrészt ott is volt “beetetõ” kamatozás: a kölcsön folyósítása után két évig alacsony a kamatláb, azt követõen pedig túlzottan magas.

Így könnyebb volt rábeszélni az ügyfeleket, majd e két éven belül – a várható jó hozam ígérettel – jól el lehetett adni csomagban a követeléseket ide Európába – mert abban nem látszott az ügyfél fizetõképessége és még nem volt ideje kiderülni a turpisságnak.

Nálunk ezt a beetetést a jó magasan tartott forint alapkamat melletti relatív alacsony devizakamat nyújtotta, mely természetesen svájci frankban nem volt alacsony, csak így összevetésében.

Két-három “boldog” év után az árfolyam elmozdulással fel lehetett emelni a tõkét és a kamatokat, díjakat, amit épp az amerikai módszer következtében kialakult pánikhangulat alapozott meg – és így devizakamat emelése is logikusnak tûnt.

Önmagában a szerkezet zseniális – tényleg. Csak a bankon kívüli világ tönkremegy bele. A kérdés ezek után nemcsak a jog, hanem az elõidézett állapot kezelésén túl, a megváltoztatása is.

A banki számviteli képet tönkre tette a túlzott gyakorlat, mert az ügyfelek tömeges fizetésképtelenségét már a bankoknak kell viselni. Csakhogy ennek következtében nem hiteleznek, ezzel az ügyfelek jövedelme vész el, még jobban mennek tönkre. Egy lefelé húzó spirálban vagyunk. A forgásirányt meg kell fordítanunk. lehet – de már így is hosszú a levél. Az egy másik alkalom témája. (Varga István)

————————-

„Mint ahogy azt már korábban is kifejtettem, a devizahitelezés egy alapvetõen hibás gyakorlat (ha úgy tetszik “termék”), amelyre szakmai alapon nincs elfogadható magyarázat. Én nem vagyok a magyar ügyvédi kamara tagja, de tagja vagyok a New York-i ügyvédi kamarának, így nem tisztem megállapítani e szakmai hiba jogi következményeit a magyar jogrendszerben. De meggyõzõdésem és szakmai véleményem, hogy az amerikai jogrendszerben – mint ahogy a brit és számos más európai jogrendszerben a kártérítési kereset megállná a helyét, sõt, az amerikai törvények alapján a dolognak még ennél is súlyosabb következményei lehetnének „ (Róna Péter)

—————————-

Valóban kérdéses a hitelképesség banki megítélése. Mellékelek egy táblázatot a HASZON magazin 2008. szeptemberi számából. Bár a kép nem tökéletes, de látható, hogy legmagasabb finanszírozási arány 60-100% között mozgott. Felelõs hitelezésnél nem szabad 60% felett hitelezni! Csak egy bank hitelez 60%ig! A bankok fele 80% felett is hitelez! Ha a hitelképesség felméréséért fizetni kellett, akkor a bank egy díjért hamis megállapítást közölt az ügyféllel, amiért felel.

A cikk egy reklám, hogy az emberek ne pereljenek. Emellett valótlan formában tüntet fel tényeket. A félretájékoztatás

súlyos hiba!

Megmondaná a cikk szerzõje, hogy a PSZÁF melyik oldalán lehet elérni a 3 hónapos LIBOR értéket? Ezt ugyanis a PSZÁF-nak saját nyilvánossági politikája szerint is kötelezõ közzétenni. A többi banknak szintén közzé kellett volna tenni. Kár, hogy a cikk szerzõje nem néz utána tényeknek, mielõtt cikket ír.

A hitelfelvevõ és a bank CHF alapú hitelszerzõdést kötött egymással. Ezt úgy kell tekinteni, mintha az ügyfél Svájc kötött volna szerzõdést. Svájcban nincs jelentõsége a CDs felárnak. Egyébként még egyetlen szerzõdést sem láttam, amelyikben szerepelt volna a kamat tényezõjeként a CDS felár. Végül ez is egy eltitkolt információ, amit senki sem hajlandó közzétenni! A korrekt üzleti elszámolás lenne, akkor a CDS felárat már a szerzõdésben ki kellett volna kötni és folyamatosan nyilvánosságra hozni.” (Makkos Albert)

És végül arról a pénzügyi szakvéleményt is idézem, mely a Magyar Országgyûlésben elhangzott Legfõbb Ügyész helyettesének beszámolója után íródott, és leginkább alkalmazandó e peres eljárásban:

„Én azt mondom, hogy a bank szakmai felelõsséggel tartozik az ügyfélnek, hogy az ügyfél által elõadott tények és adatok alapján a tényeknek és adatoknak megfelelõ hitelkonstrukciót építsen fel. Ha elmegyek az orvoshoz és elmondom neki, hogy fáj a hasam, mit ettem, ittam, mit nem, stb. és õ az elhangzottak alapján leoperálja a lábam, felelõsséggel tartozik, nem azért, mert az operáció tisztességtelen volt, vagy azért, mert az operáció rossz volt, hanem azért, mert az ALKALMATLAN volt. A bank, azzal, hogy az ügyfélben tudatosan és szándékosan azt a benyomást keltette, hogy, mint hivatásos hitelbíráló, meg tudja ítélni milyen hitelkonstrukció alkalmas az ügyfél számára, és ezért a felmérésért díjat szedett be, SZAVATOLTA, hogy a munkát a szakma követelményeinek megfelelõen fogja elvégezni.

Ha idáig eljutunk, azaz, ha az ügyvédek az ilyen természetû felelõsség megállapítását lehetségesnek látják, a következõ kérdés, hogy az, hogy a hitelbírálati folyamat mennyire felelt meg a szakmai követelményeknek. Én ennek a második kérdésnek a megválaszolására vállalkoztam amennyiben az elsõre elképzelhetõ a pozitív válasz. A fõügyész elemzése nem foglalkozik a szakmai felelõsség kérdésével, mint ahogy az eddig beérkezett jogi elemzések sem.”

Kéretik nem elfelejteni Róna Péter professzor úr utóbbi szavait. Miután megállapította azt, hogy

„A bank, azzal, hogy az ügyfélben tudatosan és szándékosan azt a benyomást keltette, hogy, mint hivatásos hitelbíráló, meg tudja ítélni milyen hitelkonstrukció alkalmas az ügyfél számára, és ezért a felmérésért díjat szedett be, SZAVATOLTA, hogy a munkát a szakma követelményeinek megfelelõen fogja elvégezni,” ezt követõen ténylegesen áthelyezte az ügyvédekre a felelõsséget azért, hogy a nemzet megmentése érdekében találják meg a közgazdász hivatás számára nyilvánvalóan felelõtlen és tisztességtelen hitelezõi banki tevékenység miatt lehetséges jogi utat.

————————-

Ténylegesen e peres eljárással ennek a felelõsségnek kívánok úgy eleget tenni, hogy az ügyvédektõl egyébként erre nézve felhatalmazásom nincs és így nincs jogom nevükben eljárni.

===================

Az alábbiakban olvasható 723/B/2005. AB határozat a hitelintézetekrõl és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. tv. vizsgálatával kapcsolatosan a következõk szerint rendelkezik:

723/B/2005. AB határozat

a hitelintézetekrõl és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény 130/I. § (1) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatáról

A hitelintézetek és a pénzügyi vállalkozások mint gazdasági jogalanyok közérdekû tevékenységének megítélésekor az Alkotmánybíróság irányadónak tekinti a 42/2006. (X. 5.) AB határozat következõ megállapítását: „a közérdek értelmezésénél elfogadható, hogy bár közvetlenül magánérdek áll elõtérben, közvetetten, a társadalmi problémák megoldása révén az egész közösség érdekeinek szolgálatáról van szó.” (ABH 2006, 520, 529.) A hitelezési tevékenység nemcsak a hitelezõ pénzügyi intézmények (a Hpt. szerinti hitelintézetek és pénzügyi vállalkozások) érdeke. A Hpt. 11. § a) pontja szerint a pénzügyi intézmények prudens mûködése „óvatos, körültekintõ és megbízható” mûködést jelent. A 70. § alapján a „hitelintézet a prudens mûködésre vonatkozó elõírások betartásával úgy köteles a rábízott idegen és saját forrásokkal gazdálkodni, hogy folyamatosan fenntartsa azonnali fizetõképességét (likviditását) és mindenkori fizetõképességét (szolvenciáját).” A hitelintézetek fizetõképességének fenntartása a potenciális lakossági és vállalkozói hitelfelvevõknek is érdekük. Emellett a hitelintézetek prudens mûködését garantáló, illetve elõsegítõ rendelkezések közvetve a betétesek megtakarításait védik. Továbbá figyelembe kell venni azt is, hogy a KHR törvényi szabályozása a hitelintézetek önszabályozását váltotta fel, amely nem tartalmazott megfelelõ garanciákat a személyes adatok védelmére. Következésképpen a megfelelõ hitelezési jogviszonyok jogszabályi feltételeinek biztosítása olyan nyomós közérdek, ami indokolja a személyes adatok KHR-beli kezelését.

Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a támadott rendelkezéssel kapcsolatban úgy foglalt állást, hogy a meghatározott, nyomós közérdek jelenti azt a szükségességet, amely alkotmányosan indokolja az Alkotmány 59. § (1) bekezdésében elismert személyes adatok védelméhez való jog korlátozását.

Jól érthetõ magyar nyelven tehát az Alkotmánybíróság úgy foglalt állást ebben a határozatban, hogy a hitelezõ pénzügyi intézményektõl megkövetelt óvatos, körültekintõ és megbízható, egyszóval „prudens” tevékenység olyan közérdek, mely közérdek elõtt meg kell hajolnia a személyes adatok védelméhez való jognak, azaz köteles tûrni az egyén azt, hogy a személyes adataihoz hozzájusson az általa erre fel nem jogosított hitelezõi bank csak azért, hogy a hitelezõi tevékenysége során a bank mindenképpen óvatos, körültekintõ és megbízható lehessen.

Ezt az alkotmánybírósági határozatot elsõsorban a bankok 1996. évi CXII. tv-ben megfogalmazott alábbi jogszabályi kötelezettségének maradéktalan teljesítése érdekében hozták:

Kockázatvállalás

77. § (1) A pénzügyi intézmény – ide nem értve a pénzügyi holding társaságot – köteles a kihelyezések és kötelezettségvállalások megalapozottságát, áttekinthetõségét, a kockázatok felmérésének ellenõrzését és csökkentését lehetõvé tevõ – igazgatóság által elfogadott belsõ szabályzatot kidolgozni és alkalmazni.

(2) Pénzügyi intézmény kockázatvállalással járó ügyletet kizárólag írásban köthet. A szóban kötött pénz- és tõkepiaci ügyleteknél az ügyletkötést írásban vissza kell igazolni.

78. § (1) A hitelintézetnek a kihelyezésrõl történõ döntés elõtt meg kell gyõzõdnie a szükséges fedezetek, illetõleg biztosítékok meglétérõl, valós értékérõl és érvényesíthetõségérõl. A döntés alapjául szolgáló iratokat az ügyletre vonatkozó szerzõdéshez, illetõleg a leszámítolt váltóhoz kell csatolni.

(3) A hitelintézet fedezetként nem fogadhatja el:

a) a saját maga által kibocsátott, tagsági jogokat megtestesítõ értékpapírt,

b) a hitelintézettel szoros kapcsolatban álló vállalkozás által kibocsátott, tagsági jogokat megtestesítõ értékpapírt,

c) a hitelintézet vagy az összevont alapú felügyelet alá tartozó hitelintézettel szoros kapcsolatban álló vállalkozás a Gt.-ben meghatározott minõsített többséget biztosító befolyása alatt álló részvénytársaság részvényét.

(4) A kockázatvállalást tartalmazó szerzõdés tartama alatt a hitelintézet rendszeresen figyelemmel kíséri és dokumentálja a szerzõdésben foglalt feltételek megvalósulását, beleértve az ügyfél pénzügyi, gazdasági helyzetének alakulását és az (1) bekezdésben foglaltakat.

—————————–

Azzal a ténnyel, hogy a felperesek és OTP Bank alperes között létrejött kölcsönszerzõdés megkötése során alperes azért követelt felperesektõl ügyintézési díjat, hogy a fenti alkotmánybírósági határozatot figyelembe véve akár felperesek személyes adatait akár jogosulatlanul is vizsgálva az idézett törvényi kötelezettségének eleget téve meggyõzõdjön arról hogy a kölcsönszerzõdéssel kapcsolatos teljesítéssel kapcsolatosan adósok önhibáján kívül probléma nem lehet, a szerzõdés aláírásával nem mást vállalt az alperesi OTP Bank mint azt, hogy amennyiben az ellenszolgáltatásért vállalt kötelezettsége ellenére a szerzõdés mégis felek magatartásán kívüli okból meghiúsul, akkor az ebbõl fakadó minden kárt alperesi OTP Bank visel. (kárveszélyviselés elvállalása)

Visszatérve a Ptk. 312. § – teljesítés lehetetlenné válása – miatti, 2010. február 17-i megszûnésére a kölcsönszerzõdésnek megállapítható az, hogy e perben a jogszabályhely 3. bekezdése alkalmazandó:

(3) Ha a teljesítés olyan okból vált lehetetlenné, amelyért a jogosult felelõs, a kötelezett szabadul tartozása alól, és követelheti kárának megtérítését.

————————–

Ennek megfelelõen e perben a felmondás érvénytelenségének megállapításnál túl kereseti kérelmeink arra irányulnak, hogy a megszûnt kölcsönszerzõdésbõl fakadóan 2010. 02. 17-tõl kezdõdõen alperessel szemben kötelezettségünk nem áll fenn, valamint jogaink fenntartása mellett 1.100.000.-Ft. kártérítési igényt terjesztünk elõ alperessel szemben.

Kártérítési igényünk a 2010. 02. 17-ét követõen alperes által jogtalanul követelt, általunk kifizetett törlesztõ részletek miatt áll fenn.

Kártérítésünk jogalapját a Ptk. 318. és 339. §-okra alapítjuk.

Kereseti kérelmünktõl függetlenül hivatkozunk az Európa Tanács 93/13. sz. irányelvére,

h i v a t k o z u n k

a becsatolt kölcsönszerzõdésben és üzletszabályzatban Hitelezõ által egyoldalúan diktált, egyedileg meg nem tárgyalt tisztességtelen szerzõdési feltételekre és

k é r j ü k T. Bíróságot, hogy a rendelkezésére álló ténybeli elemek alapján vizsgálja a tisztességtelen

szerzõdési feltételeket.

Fentiekre tekintettel

k e r e s e t t e l

élek és kérjük T. Bíróságot,

állapítsa meg azt, hogy az Országos Takarékpénztár és Kereskedelmi Bank Rt. – székhelye: 1051 Budapest V. Nádor u.16.sz. -

I. r., valamint

OTP Jelzálogbank Zrt – székhelye: 1051 Budapest V. Nádor u. 21. sz. alatti székhelyû – II. r. alperesek, és felperes között létrejött, 2008. 03.05-én aláírt kölcsönszerzõdésünkre vonatkozó 2010. augusztus 1-i alperesi felmondás érvénytelen,

állapítsa meg azt, hogy a kölcsönszerzõdés 2010. február 17-én a Ptk. 312. § 1. és 3. bek-e alapján teljesítés lehetetlenüléssé válása jogcímén olyan okból szünt meg, melyért alperes – jogosult – felelõs,

állapítsa meg azt, hogy 2010. február 17-tõl kezdõdõen felperesek szabadultak a 2008. március 5-én megkötött kölcsönszerzõdés miatti tartozások alól,

kötelezze alperest 1.100.000.-Ft. kártérítés megfizetésére,

kötelezze alperest perköltség viselésére.

———————————

Pertárgy értéke: 1.100.000.-Ft.

Bíróság illetékessége a Pp. 30. §-án nyugszik.

Peres felek közvetítõi eljárást e peres eljárást megelõzõen nem vettek igénybe.

Csatolt költségmentességi nyilatkozattal kérjük az eljárásban illetékfeljegyzési jog megadását.

—————————-

Bizonyítási indítványunk az, hogy T. Bíróság tanúként hallgassa meg:

Róna Péter, Varga István és Makkos Albert tanukat.

Siófokon 2011. június 26. napján.

Tisztelettel:

K…….. János és neje

Bpest. …………………….u…….sz. a. felperesek

Forrás