Az idei nyáron ezidáig elmaradt a vérszívó szúnyogok inváziója, és komoly tömegekre már nem is számíthatunk. Félteni azért nem kell õket, mert bár a felnõttek között magas a halandóság, a peték viszont sok mindent kibírnak. Most pihennek, rendezik soraikat, hogy a megfelelõ pillanatban ismét bearanyozhassák estéinket és éjszakáinkat.

A tavalyi, szokatlanul csapadékos évhez képest idén egyelõre valóban kevesebb csípõ szúnyoggal találkozhattunk, aminek alapvetõ oka az átlagos évekhez viszonyítva is száraz, csapadékban szegény tavaszi idõszak. Ezen kívül a Duna mentén meghatározó, hogy az év elején a folyam megszokottnak mondható áradása is elmaradt – tudta meg az fn.hu a Vidékfejlesztési Minisztérium Sajtóirodájától.

Lesben állnak

Ettõl függetlenül nem szabadultunk meg a szúnyogoktól. Jelenleg nyugalmi állapotban, a peteburok mögött rejtõzve várnak a szükséges feltételekre, elsõsorban vízre és a lárva állapotban táplálékul szolgáló baktériumok felszaporodására. A „nyugvó harcosok” ilyenkor perceken belül kikelnek, de akkor sem jönnek zavarba, ha a nedvességhiány miatt a pete korábban, akár röviddel a lerakása után kiszáradt. Ilyenkor a lárva fejlõdése nem indulhatott meg, de ahogy víz éri, a folyamat beindul, mintha mi sem történt volna.
pete-lárva-báb-imágó

A rovarok, köztük a szúnyogok is életük során több átalakuláson is keresztül mennek. A nõstény által lerakott petékbõl elõször kikel a lárva, amely mozog, táplálkozik, majd a megfelelõ fejlettségi szinten bebábozódik. A báb állapotból fejlõdik ki a „végleges” formája, ezt nevezzük imágónak. A szúnyognak ezt az alakját ismeri mindenki, ekkor repül és „csíp”.
A kifejlett szúnyogok halandósága rendkívül nagy. Nyáron például, a száraz melegben sokkal rövidebb ideig életképesek, mint a magasabb páratartalmú idõszakokban, és az erõs szél is igencsak megtizedeli aktuális állományukat. Természetesen tarolják õket a velük táplálkozó és a rajtuk vagy bennük élõsködõ élõlények és a vegyszeres irtás is.
Szúnyogok rémálma. Fotó: Németh György/MTI

Szúnyogok rémálma. Fotó: Németh György/MTI
A rovarok mennyiségét mégis elsõsorban a fejlõdésük szempontjából ideálisnak tekinthetõ élõhely megléte és minõsége befolyásolja. A nagyobb, nyílt felületû vizeken az áramlás, a hullámzás és a lárvákat fogyasztó halak jelenléte miatt jellemzõen nem alakul ki jelentõs állományuk. A sekély, meleg, áradások után visszamaradó vagy az esõzések során kialakuló, viszonylag védett vizekben viszont tömegesen tenyészhetnek. Mivel ezek a csapadék függvényében jönnek létre, a szúnyogok száma is az esõ mennyiségén múlik.
nem "esznek" vért

A szúnyogok nem élelemforrásként tekintenek az emberre, a vér a szaporodásukhoz szükséges. A hímek egész életükben növényi nedveket szürcsölgetnek, és ezen a menün élnek a nõstények is. Sok fajnak azonban a sikeres szaporodáshoz vérre van szüksége, amely megfelelõ tápanyaggal látja el a bennük fejlõdõ petéket. Enélkül azok életképtelenek lennének. A szúnyogok látása egyébként nem túl jó, az „áldozathoz” a testbõl kisugárzódó hõ, illatok és a kilélegzett szén-dioxid vezeti el õket.
Nem valószínû az invázió

Sok rovar esetében megfigyelhetõ, hogy bizonyos idõszakonként tömegesen jelennek meg, máskor pedig alig találkozunk velük. Ám ezeknek a kis vérszívóknak ez nem szokásuk, õk folyamatos ostrom alatt tartanak minket. A csípõ szúnyogok csoportját alkotó fajok ugyanis eltérõ ritmusban fejlõdnek, és még egy fajon belül is a tenyészõhely vízhõmérsékletén múlik, hogy mikor válnak kifejlett rovarrá, azaz mikor kezdenek el „csípni”. A szúnyogrjazás tehát épp olyan kiszámíthatatlan, mint az idõjárás, de a lárvák átlagos fejlõdési üteme alapján azért készülhetünk: meleg nyári idõszakban a nagy esõzéseket követõ második héttõl lehet megnövekedett szúnyogmennyiségre számítani.

Szerencsére azonban a minket rettegésben tartó fajok egy része kifejlett állapotban április-májusban jelenik meg és június-júliusig repül, így tõlük idén már nem kell tartanunk. A többiek viszont még felbukkanhatnak, ám a nyári tenyészidõszak végéhez közeledve ennek egyre kisebb a valószínûsége
Link