Miközben Merkel kitünteti az iszlámellenes karikaturistát, az iszlámkritikus könyv szerzõjére kirúgás vár.

A potsdami sajtófesztiválon, az M100-on minden évben kiosztják a véleményszabadság díját - olyasvalakinek, aki a kurátorok szerint megharcolt saját véleményéért és ezzel mások szabadságáért is.

Idén az a dán karikaturista, Kurt Westergaard kapta a díjat, aki többedmagával 2005-ben, a dán Jyllands Posten napilapban a muszlimok prófétáján, Mohameden és magán Allahon gúnyolódó rajzokat tett közzé.

Westergaard azzal tûnt ki társai közül, hogy nyíltan vállalta a konfrontációt a muzulmánokkal akkor is, amikor azok - Nyugat-Európában és a Közel-Keleten egyaránt - a karikatúrák betiltását követelték. Egyesek odáig mentek, hogy egyenesen Westergaard életére törnek - éppen az év elején élt túl a 75 éves Westergaard és kis unokája egy támadást a saját házukban.

Westergaard azonban nem csak a muzulmánok szemében, de a nyugati baloldaléban is szálka: a nyugati baloldal szerint - amely hagyományosan anticionista, Izrael-ellenes - a muzulmán bevándorlók sértegetése az amerikai és cionista érdekeket szolgálja. A szélsõbaloldal nem véletlenül barátkozik régóta akár arab terrorszervezetekkel is. Westergaard azonban hajthatatlan: szerinte Európa lényege a liberalizmus, a szólásszabadság, az, hogy semmi sem szent.

A jobboldali liberális karikaturista nem csak az iszlámot, de a kereszténységet sem kedveli - "keresztény fundamentalisták között nõttem fel", emlékszik vissza gyermekkori éveire, amit egy kis dán faluban töltött. Számára Mohamed kritizálása nem faji kérdés - azaz nem az arabokat akarja támadni -, hanem valamennyi vallás ellen szól.

Westergaard kitüntetése azonban rossz idõpontban érkezett a németekhez - ráadásul Angela Merkel, aki a kitüntetést tegnap átadta és Westergaardot méltatta, szintén kellemetlenül érezhette magát. Ugyanis míg Westergaard esetében a szólásszabadság mindenek felettiségérõl, a bátorság szabadságáról szónokolt a német kancellárnõ - hasonlóan Joachim Gauck, korábbi államfõjelölt, aki szintén az egekbe magasztalta a dán rajzost -, addig egy másik iszlámkritikust, a szövetségi bank szociáldemokrata alelnökét, Thilo Sarrazint éppen mostanság akarnák egyesek kirúgni az állásából. Nem másért, mint véleményéért.

Thilo Sarrazin augusztusban jelentette meg könyvét, a "Deutschland schafft sich ab" címût ("Németország leépíti magát"), ami azóta verhetetlen bestseller. Nincs könyvesbolt, ahol ne halomban állna a piros, vaskos könyv - és már a többedik utánnyomás készül.

Sarrazin pedig járja a tévéstúdiókat, a szerkesztõségeket, és nézeteivel, hideg számadataival provokálja ellenfeleit. Állítása voltaképp annyi, hogy ha Németország a jelenlegi utat folytatja - azaz mindenféle feltétel nélkül engedi be a külföldieket, ad nekik éveken át szociális segélyt, s közben a német középosztályban meg alig születik gyermek -, akkor Németország nem hogy húsz év múlva már nem lesz "német", de gazdasági ereje is meg fog roppanni.
Thilo Sarrazin elmélete többeknél kicsapta a biztosítékot

Sarrazin nem csak gazdaságilag igazolja téziseit, hanem - és leginkább ez verte ki sokaknál a biztosítékot - a szociálpszichológia, a biológia és a kognitív tudományok segítségével is. Voltaképp azt állítja, hogy a népek nem egyenlõek, nem azonosak, eltérõ intelligenciával rendelkeznek - és Németországnak nem kéne a Sarrazin szerint kevéssé intelligens, azaz genetikailag fejletlenebb arabokat, pakisztániakat, anatóliaiakat beengednie. (A kelet-európaiakra viszont úgy tekint, mint akik származásuk és értelmi képességeik alapján is beleillhetnek a német társadalomba.)

Sarrazin igencsak merész biológiai állításait - amelyeket azonban éppen nemrég igazolt két neves pszichológus a Frankfurter Allgemeine hasábjain - gazdasági következtetésekbe gondolja tovább: ergo a német gazdaságnak nem érdeke, hogy alacsonyabb intelligenciájú népeket engedjen be (azaz fõleg muzulmán vallású ázsiaiakat), miközben a szellemileg szerinte fejlettebb kínaiak és koreaiak éppen a német állam baloldali utópiái miatt inkább Amerikába mennek.

Sarrazin következetesen ragaszkodik ahhoz, hogy a népek nem egyenlõek - és hogy a szellemi képesség genetikailag meghatározott, azaz voltaképpen elõre megmondható, mely népeket érdemes beengedni, s melyeket a határon visszafordítani. Vagy legalábbis alantas munkára alkalmazni csak: Sarrazin legelõször, még tavaly nyáron, azzal keltett feltûnést, amikor azt állította, hogy a berlini törökök szellemileg nem is képesek többre, mint zöldségárusításra.

De arra viszont, tette hozzá megengedõleg az amúgy szociáldemokrata politikus, igencsak alkalmasak. Nemrég a berlini Morgenpostnak nyilatkozta azt - ha tetszik, elõvéve hatvan éve nem tárgyalt kérdéseket -, hogy a népek eltérõ genetikai állománnyal, így képességekkel rendelkeznek.

"Minden zsidó rendelkezik egy azonos génnel, a baszkoknak is saját génállományuk van, amely megkülönbözteti õket a többiektõl", mondta Sarrazin, aki korábban Berlin szociáldemokrata pénzügyi szenátora (azaz pénzügyminisztere) volt, jelenleg pedig a német jegybank egyik alelnöke.

Sarrazin téziseit egyöntetûen utasította el a német politika - legalábbis a felszínen. Valójában elég nehézkesen tudják Sarrazint leírni. A szociáldemokrata párt (SPD) megpróbálná kizárni, de a párt egyik nagy öregje, Klaus von Dohnányi, Hamburg egykori polgármestere sietett azonnal a védelmére.
Westeergard valamennyi valláshoz kritikusan viszonyul

Dohnányi szerint a németek a holocaust miatt egyszerûen nem mernek olyan témákról beszélni, amelyek más államokban teljesen természetesek lennének. Szerinte - amint éppen egy müncheni balliberális lapban írta - Németországnak végre túl kéne azon lépnie, hogy csak félve meri kiejteni a zsidó, az iszlám vagy más hasonló szavakat.

Az SPD azért sem tudja könnyen kizárni Sarrazint, mert a párttagság mellette áll. Sõt, ha Sarrazin alakítana egy pártot, akár azonnal húsz százalékon állna. Meglepõ módon az egyébként arabbarát kommunista szavazók meg persze a CDU jobbszárnyán elhelyezkedõk voksolnának leginkább Sarrazinra. Õ azonban - egyelõre legalábbis - kivár, csak provokál, és mindenféle szépelgõ ellenérvre hideg számokkal válaszol.

Westergaard kitüntetése azonban épp akkor történt, amikor az SPD és a jegybank is Sarrazin kirúgásáról tárgyal. Maga Merkel is, aki pedig Westergaard esetében a bátorság szabadságát méltatta, jónak látná, ha Sarrazint eltávolítaná a jegybank. Ám mi legyen az indok? Munkáját ellátja, szakmailag felkészült - netán a magánvéleményével, a bátorságával van gond? A kereszténydemokrata államfõnek, Christian Wulffnak a napokban kell döntenie arról, hogy felmenti-e Sarrazint a jegybank alelnöki posztjáról vagy sem.

Westergaard kitüntetése után elég nehéz lenne egy ilyen döntést megindokolni. A Welt információi szerint a Kancellária az alaptörvény azon szakaszát venné elõ, amely minden ember számára biztosítja az azonos méltóságot - és szerintük Sarrazin a könyvével megsértette az arabok és törökök méltóságát. Igaz, õk Westergaard karikatúrái esetében is hasonlóan érveltek már.

Forrás: Link