Második fejezet

A huszadik század során az ember elkezdett a nagy kultúrák lehanyatlásának problémájával foglalkozni, a nagy birodalmak elérték csúcspontjukat és aztán csodálatos módon lehanyatlottak. Tudjuk, hogy miért emelkedtek föl. Azért, mert az emberek megtalálták hivatásukat, és olyan technológiákat fejlesztettek ki, melyek javukra alakították környezetüket. A nép a jobb környezet okozta javulást arra használja, küldetését teljesítse. Amíg az emberek energiáikat konstruktív módon használják, a nemzet mértani arányban növekszik nagyságban és erõben. Ezután hirtelen beteggé válik és meghal.

Egy példa volt az Erzsébet-kori Anglia, mely kiutasította a zsidókat. Amikor Cromwell Olivér visszaengedte a zsidókat, az angol nép elvesztette érzékét az irány iránt, és noha lendületük még egy darabig elég volt ahhoz, hogy elõre vigye õket a viktoriánus korszak alatt, ma látjuk, hogy nemességük elszegényedett és javaikat, melyek sokat csökkentek, idegenek kezelik.
Két tudós alakított ki elméleteket sok év tanulmányozás után, hogy megmagyarázza a nemzetek elhalását. Az elsõ, Oswald Spengler, német tudós, rendkívüli éleslátással és energiával. Összeállította minden ismert civilizáció hasonlóságainak leírását, és olyan összefogó összehasonlító tanulmányokat szerkesztett, melyeket ma csak számítógéppel lehetne megszerkeszteni, annyira komplikált összefüggéseket dolgozott föl benne.
Spengler azt a következtetést vonta le, hogy a kultúra olyan test, mint bármely másik, melyre a természet törvényei igazak. Látta, hogy a kultúráknak születési, fiatal és életerõs, majd idõs koruk van, amikor legyengülnek és ellenségeik zsákmányává lesznek. A biológiai kép alkalmazásával Spengler helyes nyomon volt. Megértette azt is, hogy a kultúrák belsõ problémákat fejlesztenek ki, melyek úgy mûködnek, mint halálos betegségek. Csak egyetlen pontban tûnik vaknak, a parazita elvének megértésénél. Ez nem meglepõ, mert Spengler az emberi kultúra nemesebb dolgaival foglalkozott, az ember nagy teljesítményeivel, mûvészetével, zenéjével, költészetével, építészetével. Egy ilyen emelkedett tudós nem akart degeneratív dolgokkal foglalkozni, melyek bemásznak a szervezetekben, és körülfonják a szaporodási és kiválasztási szerveket, a parazita szervezetekkel, melyek kényelmetlenséget, betegségeket és halált okoznak.

A késõbbi elmélet.

A terület másik felfedezõje Arnold Toynbee volt, egy professzoros angol ember. Õ szintén nem foglalkozott a biológiai zsidó mindenütt jelenlévõ, gusztustalan jelenlétének tényével. Terjedelmes tanulmányt írt a kultúrákról, mely alapvetõen ugyanazokon az alapokon állt, mint Spengler, és keveset adott hozzá Spengler megfigyeléseihez. Egyetlen saját terméke egy elmélet volt, mely rögtön népszerûvé vált korának szellemi csúcstermékei között, mert illett a többi elõítélethez. Beleültették az elfogadott egyetemi pszeudo-szociológiai zsargonba, melyet egyetemi tökfejek használnak, hogy elbódítsák egymást és tanítványaikat.
Toynbee szerint a kultúrák azért hanyatlanak le, mert idegileg összeomlanak fejlõdésük egy pontján, a kultúra, mely kihívások és az azokra adott válaszok összessége, nem válaszol bizonyos kihívásokra, és ezek tönkreteszik. Ez utalhatna a biológiai zsidóra, mert a parazita kihívás, és folyamatos veszély a gazdára nézve. De ez olyan kihívás, melynek leküzdésére egyetlen nemzsidó gazda sincs elõkészítve. Olyan baktérium, melynek legjobb leküzdése a védõoltás vagy a személyes tisztaság és az egészségre való folyamatos ügyelés.
Spengler története a kultúrák hanyatlásáról és megszûnésérõl nem volt tartható, mert nem vette figyelembe azt a nyilvánvaló tényt, hogy kevés, ha egyáltalán valamelyik kultúra halt meg idõs korban. Majdnem mindegyiküket legyilkolták valamilyen módon, de Spengler túlságosan el volt foglalva a szép mûvészetekkel ahhoz, hogy érdeklõdhessen a bûnözés és a járványok iránt. Toynbee viszont nem lehetett a megfigyelõ ebben az esetben, mert élete nagy részében bûnözõk támogatták. Tanulmányait a Nemzetközi kapcsolatok királyi intézete támogatta (RIIA), amely olyan szervezetek hálózata, melyet nemzetközi zsidó bankárok állítottak föl saját mûködésük hasznos eszközeként. Az RIIA testvérszervezete az USA-ban a külföldi kapcsolatok bizottsága, melyrõl én láttam meg elsõként, hogy az ebben az országban mûködõ parazita létesítmények tartóoszlopa.
A Mullins a szövetségi bankról. c. könyv elsõ kiadásában a hátsó borítón levõ életrajzi megjegyzés elmondta, hogy készülök a folytatás megírására, amely be fogja mutatni a külföldi kapcsolatok bizottságát. Ez volt az lesõ eset, hogy egy amerikai nemzeti ember fölhívta a figyelmet erre a szervezetre. Pár hónappal azután egy Magyarországról New-Yorkba települt zsidó, Dr. Emanuel Josephson könyvet jelentetett meg a külföldi kapcsolatok bizottságáról, mely azt próbálta bemutatni, hogy a az intézmény gojok intézménye, mint pl. a Rockefellereké, és nem a parazita zsidó közösség harci eszköze. Meglátogattam, és hét órán keresztül beszélgettünk. Nyilvánvaló volt, hogy mindent tudott, amit én tudtam a külföldi kapcsolatok bizottságáról, melynek irodái egész közel voltak lakásához, és nyilvánvaló volt, hogy õ másképp értelmezte ismereteit a bizottságról.
Ahogy Emanuel Josephson nem volt hajlandó a tényekrõl beszámolni a külföldi kapcsolatok bizottságát illetõen, úgy Arnold Toynbee, aki kényelemben élt a Rotschild család adományaiból, nem találta bizonyítékát a kultúrák parazitikus gyöngítésének hatalmas mûvében. Ehelyett a felületesen tanulmányozta a kultúrák idegmintáit, és az azokra ható dolgokat, anélkül, hogy egyszer is megemlítette volna az idegrendszer gonosz ellenségét, a parazitát. Amikor Toynbee azt mondja, hogy a kultúra nem válaszolt egy kihívásra, azt akarja velünk elhitetni, hogy az utca sarkán álló ember, akit hátulról egy teherautó elüt, nem válaszolt egy kihívásra. Tény az, hogy megölték.

A biológia jelentõsége

Hallott Toynbee valaha a biológiáról? Hallott valaha parazitákról? Nem látjuk ennek bizonyítékát sehol tanulmányaiban. Van-e sejtelme arról, hogy a kultúrák lehetõvé teszik azt, hogy idegen testek megtelepedjenek bennük, virágozzanak, és minden felügyelet és ellenõrzés nélkül, függetlenül attól, hogy milyen veszélyes lehet befolyásuk? Hogy tölthetett Toynbee húsz évet az õsi kultúrák tanulmányozásával, ha nem tud arról, hogy zsidók nyitották ki Babilon kapuit a perzsa hódítók elõtt, ha nem tudja, hogy a zsidók térdepeltették le Rómát, ha nem tudja, hagy zsidók hozta Egyiptomra háromszáz éven át egy szörnyû zsarnokságot, amíg az egyiptomiak föllázadtak és kiutasították õket? Csak egy szellemi perverz, akit paraziták fizetnek képes elrejteni ilyen információt, miután fölfedezi azt. Ehhez hasonló bûnt akkor követett volna el Pasteur, ha tönkreteszi a veszettség elleni oltóanyagot fölfedezése után, vagy ha Jenner elrejti a himlõ elleni oltás anyagainak képletét.

A parazita mûködése

A biológiai parazita tanulmányozása megvilágítja mûködésének módját, a természet jellemzõ és összefonódó tényeit:
1. A parazita lehetõleg egészséges szervezeteket keres ki gazdának.
2. A parazita életciklusa függ a gazdáétól.
3. Az egészséges szervezet, melyet a parazita megtámadt, elkerülhetetlenül megsérül és gyakran meghal a parazita jelenlétének káros hatása miatt. A leggyakrabban a parazita jelenléte miatt a gazda elveszti irányérzékelési képességét, így tehetetlenné válik, és nem képes önmaga megvédésére a külsõ ellenségek ellen.
Ez sokféle faktort foglal magába, melyek közösek minden nagy kultúrára, melyek hirtelen betegekké váltak és meghaltak. Toynbee úr, évtizedes koncentrált tanulmányai során képtelen volt akár egyet is fölfedezni közülük? A válasz nyilvánvalóan igen. Látjuk a tényeket, egy nemzet, saját erejébõl fölépít egy birodalmat, melyek hajói messze földön levõ országokkal kereskednek, melynek hadserege legyõzhetetlen. A nép erõs, öntudatos, és ismeri saját értékeit. Mér félne egy pár mocskos, titkolózó idegentõl, akik ismeretlen helyekrõl beszivárogtak, és akik olyan szerényen laknak a városban, hogy úgy tûnik, mindig is ott éltek. Ezek az idegenek minden olyan munka végzésére hajlandók, melyeket a helyiek saját szintjük alattinak tartanak. Az idegenek leánykereskedelmet folytatnak, játékbarlangokat nyitnak, lopott ruhákat adnak tovább, pénzt kölcsönöznek, nyilvánosházakat rendeznek be, melyekben minden szexuális perverziót ki lehet élni, és bérgyilkosságokat vállalnak el.

A kideríthetetlen befolyás.

Rövid idõn belül az idegenek tudják a nép vezetõinek minden titkát, és hatalmuk van ezek fölött. az idegenek közössége gyorsan gyarapszik, és hamarosan a valaha egészséges nemzet gyámoltalanná válik, mert eredeti értékeik, az erõ, bátorság és becsület, melyek nagyokká tették õket, haszontalanok az újonnan jöttekkel szemben. A gazda nem érti a parazitát, amely olyan mint egy másik égitestrõl jött lény, mert mások a céljaik, és nem válaszolnak azokra az ingerekre, melyekre a gazdanép válaszol. Idegrendszerük is másfélének tûnik. Ahogy növekszik a veszélyes hatás, a hadsereg erkölcsi válságba jut, a helyi vezetõket kivégzik vagy elmenekülnek, és a nemzet vagyona apránként átmegy az idegenek kezébe. Az embereknek semmijük sem marad, különösen semmi önbecsülésük. A gazdanép tagjainak nem szabad megõrizniük önbecsülésüket vagy magánéletüket, ahogy a parazita átveszi az irányítást.
Egy nap egy ellenséges nép hajói jelennek meg a kikötõben. Bizonyos garanciák fejében a paraziták szívesen fogadják õket. A gazdanép nem áll ellent, a birodalom elvész. Ez a folyamat nem jellemzi a Spengler által leírt kultúrákat; és a kihívás és a válasz nincs jelen Toynbeenél sem. A gazdanép ellent tudott volna állni egy hadsereg támadásának, de nem tudtak harcolni egy titkolózó parazita rohama ellen, és az elkerülhetetlen rothadás ellen, melyet a parazita hozott magával, egy betegség ellen, mely a nép szervezetének minden részét beteggé tette.

Idegen testek.

A biológiai parazita elmélete elõször magyarázza el Egyiptom, Babilon, Róma, Perzsia és Anglia lehanyatlását. Egy gazdag és egészséges nép megengedi egy idegen testnek, hogy a közepében kiterjeszkedjen. Az idegen test megbetegíti és tönkreteszi õket. A történelemnek ez az új elve Spenglert és Toynbeet aktuálissá teszi. A kultúráknak pedig elõször a történelemben lehetõséget ad a menekülésre, és elõdeik sorsának elkerülésére. A komoly diákot lehet hogy megdöbbentik a biológiai parazita tanulmányozása során az undorító részletek. Talál egyfajta halat a déli tengereken, mely egy nagyobb hal hátsó részébe megy és ott ürüléket eszik. Az emberbe belemenõ egyik bélgiliszta belép a testbe, belekapaszkodik a bélbe egy kizárólag erre a célra kifejlesztett kampóval, és kiszedi a megevett ételbõl a tápanyagokat.
Különféle tetvek, melyek a párzási és kiválasztó szervek közelébe rejtõzködnek, nagy kényelmetlenséget okoznak az embernek. Vannak paraziták, melyek az emberi ürüléket termékeny táptalajnak találják a maguk számára, mert az emberi lét magasabb fokú lét, mely nagymennyiségû élelmet fogyaszt, és a kiválasztott anyagokban még sok felhasználható érték van. A kiválasztott anyagok gazdag élelmet kínálnak a parazitáknak, de ottlétük egészségügyi problémákat okoz az embereknek. Így az emberek megkísérlik úgy eltenni kiválasztott anyagaikat, hogy ezek ne váljanak a különféle undorítónál undorítóbb paraziták táptalajává. A parazita szerint ez kegyetlen és igazságtalan dolog, és minden áron megkísérel hozzáférni ezekhez. Nem érdekli, hogy ez veszélyezteti az ember életét. A szemétdombin élõ legyet nem érdekli, hogy veszélyezteti-e az emberek életét.

A paraziták viselkedése.

Következésképpen a parazitát, mely megtelepedett a nemzsidó gazda környezetében, nem érdekli, hogy mennyire veszélyezteti a gazdát. Egyetlen célja a parazita életvitel folytatása a gazda rovására, és természetes céljai, mint általában a kiválasztó és szaporodó szervek. A történelemben a zsidót a nemzsidó gazda szaporodó szervei köré csavarodva találjuk, mint a vadszõlõt, mely lassan fojtogatja az egészséges fát. A zsidó mindig kerítõ, pornográfiaterjesztõ, a prostitúció mestere, a szexuális perverziók apostola, a meglévõ nemi szabályok és tiltások ellensége volt a nemzsidó közösségben.
Amerika legnagyobb pornográfusának címét kinek adományozták a rendõrnyomozók? A New-Yorki Irwing Klawnak, aki hatalmas mennyiségû meztelen fényképpel és hasonló dolgokkal kereskedett. Más zsidók irodalmi ambíciókkal írókká lettek, és irodalmunkat nemi aktusok sivár ismétléseivé tették, lehetetlenné téve olyan mûvek kiadását, melyek nem illenek saját züllött stílusukhoz. Más zsidók új foglalkozást kreáltak, mely annyira jellemzi õket, hogy mindenütt zsidó foglalkozásként ismert. Ez a pszichiáter szakma, a parazita megszállottságának kinövése a gazda szaporodó és kiválasztó szervei körül. A pszichiátria "tudományának" alapját a zsidó alapító és fõkivitelezõ, a zsidó Sigmund Freud fektette le. A pszichiátria alapja a végbélkomplexus, az elmélet, mely szerint a végbélmegszállottság kedélyfejlõdésünk fõ befolyásolója. Sokmillió szót írtak le errõl a tárgyról annak gusztustalan mellékíze ellenére, és a végbélkényszerrõl rengeteg beszédet tartottak a világ kifinomult és tanult embereinek testületei elõtt.

A végbélkomplexus.

A végbélkomplexussal a parazita szalonképessé tette megszállottságát, majd elkezdett további elméleteket gyártani az emberi kiválasztás jelenségére. A haladó oktatás iskolai képzésének legfontosabb eleme a WC gyakorlás, amire a modern mûvészet is alapozva van, és eredete könnyen fölfedezhetõ, az ürülék-komplexusban, vagy az óvódás gyerek székletkezelésében. A zsidó pszichiátriai gondolkodás többi fontos adományai, melyeket mint fõ szellemi fejlõdést, rendkívül mélyen és alaposan ünnepeltek, túl mocskosak, hogy itt megismételjük õket. Ha valaki megtekint egy nagy termet, melyben jólöltözött, tanult hölgyek és urak ülnek sok országból, akik figyelmesen hallgatnak és néha tapsolnak, és egy kis zsidóra figyelnek, aki szmokingban ismertet egy tudományos munkát az emberiség végbéli és kiválasztási szokásairól, akkor a zsidó egy másik sajátságát ismerjük meg. Mindegy, hogy mivel foglalkozik, a zsidó olyan fura, hogy komikus alaknak tûnik. Amikor a valahavolt francia miniszterelnök, Mendes-France nyilvánosságra hozta, hogy a nemzet veszni hagyja a nagy invesztíciókat Vietnámban, a kommunistákra hagyva azokat, nem tudtuk, hogy sírjunk-e vagy nevessünk, olyan nevetséges volt a feketébe öltözött kiguvadó szemû figura, aki máskülönben "r-oo-n-gy-oo-k-aa-t" kiabál az utcákon.
Ezra Pound, a költõ elmondta megfigyelését egyszer, hogy amikor elkezdte magyarázni az embereknek, hogy a zsidóknak veszedelmes hatása van a nemzsidó világra, senki sem vette komolyan mert mindenki tudta, hogy a zsidók bohócok. Mint mindig, a zsidók arra használták ezt a benyomást, hogy erõsítsék saját helyzetüket a nemzsidó gazdával szemben. Charlie Chaplin faji gesztikulálásával és jellemzõen trágár mozgásával arra törekedett, hogy nemzetközi zsidó nézõi nagy komikusnak lássák. Dollármilliókat szedett össze a közönség elõtt való kacsázással, fenekének vad vakarásával, és hangsúlyozva a paraziták fõ érdeklõdési körét, a szaporodó és kiválasztó szerveket.
A maga módján Sigmund Freud még nagyobb komédiás mint Charlie Chaplin, mert a freudi elméletek, ahogy a nagy nemzsidó pszichológus, Carl Jung megjegyezte, a biológiai paraziták hatalmas hibás elméletére alapoznak a nemzsidók természetérõl, és Freud elméletei még nevetségesebbek, mint Charlie Chaplin forgása. De nevetünk Charlie Chaplin forgásán, és komolyan tanulmányozzuk Freud elméleteit.

Az élet sok területén paraziták.

A parazita másik megszállottsága, hogy módszereit belevigye a gazda életének minden részébe. Nem tudja elviselni a gondolatot, hogy nemzsidók egy csoportja úgy beszélget, hogy a parazita vagy valamelyik sábeszgoja ne legyen jelen és írogassa följegyzéseit. Így a zsidó propagandát fejt ki, hogy bejusson minden nemzsidó szervezetbe, legyen az társadalmi, vallási, magániskola, klub, szomszédság, minden olyan hely, ahol a nemzsidók összegyûlhetnek és beszélgethetnek olyan témákról, melyeket a zsidó ismerni akar. Ez a megszállottság onnan ered, hogy a zsidónak nincs semmiféle biztosítéka arra, hogy folytathatja parazita létét. Mindennap a szörnyû félelem marja, hogy a gazda lerázza, és még ha a nemzsidó életének minden csücskét irányítja is, akkor is bizonytalan. Ha a nemzsidó képes arra, hogy valahova ne engedje be, a zsidó dühében megvadul.

A Dreyfus eset.

A biztonsági megszállottság volt a tényleges erõ a Dreyfuss eset túlzott felfújása mögött. Egy Dreyfus nevû zsidó bekerült az addig tisztán nemzsidó francia fõparancsnokságba. Röviddel azután megvádolták, hogy francia katonai titkokat ad el a legtöbbet kínálónak. Noha nyílt és már lezárt eset volt, a zsidók õrjöngõ nemzetközi kampányt indítottak kiszabadítására. Furának tûnt, hogy ennyi ricsaj volt egyetlen francia tiszt sorsa miatt, de a biológiai parazita elmélete elmagyarázza a csodát. A parazita bekerült a nemzsidó gazda egyik utolsó menedékébe. Itt megtudott minden katonai titkot, és informálhatta embereit, ha a hadsereg része lett volna a parazita jelenléte elleni reakciónak.
De a parazitát bezárták mint árulót, ami volt, mert elsõsorban a parazita közösséghez volt hû. A tragédia nem az volt, hogy leültették, hanem az, hogy a zsidók elvesztették emberüket a nemzet biztonsági bizottságában. Hirtelen az egész parazita közösség fegyvert ragad saját védelmére, szörnyû félelmet és dühöt mutatva. Ez az elbocsátás vagy kizárás kísérti a parazitát, mert számára ez élet és halál kérdése. Ha a gazda kirakja, nem folytathatja parazita életét. és meghal. Ez a Dreyfus eset mögötti nagy zaj magyarázata.

A mi Dreyfus eseteink.

Az Egyesült Államok demokratikus kormányzásában sok Dreyfus eset volt az utóbbi években, melyeknél a parazita befurakodott a nemzet biztonsági bizottságaiba és megbüntették hûtlensége miatt. Az egyik ilyen Dr. Oppenheimer volt, egy zsidó, akinek a társasága kifejezetten csak kommunista ügynökökbõl állt, a legtöbbjük ilyen volta ismert is volt, míg Oppenheimernek a nemzet legtitkosabb védelmi titkaihoz volt hozzáférése. Végül megtagadta a biztonsági vizsgálaton való részvételt, mert a nyilvánosság elõtt fölfedték hátterét, és a nemzetközi zsidó közösség óriási lármát csinált az ügy miatt, mely évekig tartott. Még ma sem tudjuk, hogy mennyit ártott a nemzetnek.
Még ismertebb eset volt egy Oroszországból származó zsidó esete, Walt Rostowé. Ez a személy nemzeti biztonsági hivatalunk alkalmazottja. De pár évvel ezelõtt az állambiztonság hû alkalmazottai nem adtak neki biztonsági igazolást, nem egyszer, de három esetben, ismeretségi köre miatt. De amikor John F. Kennedy lett az elnök, õ Walt Rostowot tette meg a nemzeti biztonsági hivatal vezetõjének. Nemrég Drew Pearson leleplezte, hogy ez a zsidó határozta el nagyszámú amerikai katona Vietnamba küldését, mely a kommunista erõk legnagyobb gyõzelme lett 1917 óta. Míg amerikaiakat mészároltak le Vietnamban, A Szovjetunió hátradõlhetett és nézhette, hogyan vérzünk ki, anélkül, hogy a kommunista világ egy picit is gyöngülne. Ebben a Dreyfus esetben a zsidók minden fordulót megnyertek, míg az a nemzsidót, aki bemutatta õt, Otto Otepkát, még mindig üldözi kormányunk.

Nemzsidó megalkuvók.

Franciaországban néhány okos nemzsidó észrevette, hogy honnan fúj a szél, ha nem is értették a parazita elméletet. Egy ismeretlen firkász, Emile Zola, néhány tüzes cikket írt, mint a "Vádolok" címût, követelve, hogy engedjék ki Dreyfust, és a nemzetközi zsidó propagandagépezet rögtön agyondícsérte Zolát, mint nagy írót. Híres és gazdag lett ezután, noha regényeit ma nemigen olvassák.
Egy kis fontoskodó vidéki ügyvéd, Clemenceau, szintén a Dreyfus ügy miatt futott be fényes karriert. Interveniált Dreyfus érdekében, és a zsidók Franciaország miniszterelnökévé tették. A sábeszgoj útját meg tudják könnyíteni.
A kidobás miatti félelem mindig óriási rettegést és dühöt okoz a parazitának. E sorok írója látott erre példát, amikor egy használt matracot vett Jersey Cityben. Késõ éjjel kellemetlen társsal találkozott. felgyújtotta a villanyt, és gyomrán kövér kis poloska ült, a dõzsöléstõl felfújódva, és még a fényben sem akarta a gazdát otthagyni. A fényre dühödt hangot adott ki és kivonult a látótérbõl. Ekkor e sorok írója nem kapcsolta össze ezt a kis epizódot a biológiai parazita elméletével, de késõbb elgondolkozott azon, hogy a poloska dühe, mely miatt furán viselkedett, érthetõ volt. Nem várhatjuk el, hogy a zsidó elfogad bármiféle kísérletet kirakására, és eltávolítására a jólétbõl. Éjt nappallá téve dolgozik azon, hogy ez ne történhessen meg vele.

Az ellenõrzés szükségessége.

Ezért kell a zsidónak ellenõriznie kapcsolatainkat. Ezért kell ellenõriznie oktatásunkat. Ezért kell ellenõriznie kormányunkat. és a legfontosabb: Ezért kell ellenõriznie vallásunkat. Ha nem teszi mindezt, veszélyezteti további létét, mint biológiai parazita. A Szovjetunióban, ahol az idealista jelszó hangzott fel: "Mindeni képességei szerint mindenki szükségletei szerint", a parazita irányítja a nemzsidó munkásokat, és olyan termékeket állíttat elõ velük, melyeket õ ad el és zsebreteszi a nyereséget. Kövér zsidók és szõke szeretõik mászkálnak luxusvilláikban a Fekete tenger mellett, míg engesztelhetetlen, dogmatikus nemzsidó komisszárok, mint Mihail Suslov, akik a Kremlben kétségbeesetten szerkesztik a rendszert, hogy a zsidó ne tudja azt saját elõnyére kiforgatni. (fordító: Ez túlhaladott nézõpont. Suslov Süß néven született gátlástalan zsidó, aki egész életében a B'nai B'rith zsidó szervezetnek dolgozott a közvetítõ zsidótárson, Gromikón, a magasrangú szovjet funkcionáriuson keresztül). Nem lehetnek sikeresek, mert a parazita mindig egy lépéssel elõttük gondolkodik.

Támadás

Amikor a zsidó elvette békés arab farmerek földjeit 1948-ban, sok nemzsidó a világon azt hitte, hogy új korszak kezdõdik. Ezek a nemzsidók biztosították egymást, hogy most a zsidó, akinek saját országa van, oda fog menni, és nem fog többé bennünket kifosztani. Ehelyett a parazita közösségek mindenütt a világon
fokozták nemzsidó gazdáik kizsákmányolását, hogy kielégítsék Izrael állam óriási igényeit. A New-Yorki ruhaüzletek dolgozóitól, legtöbbjük néger vagy portorikói nõk és gyerekek, elszedte fizetésük jó részét a hidegvérû zsidó, David Dubinsky, a ruházati szakszervezet elnöke. Ezt a pénzt Izrael államnak adták.
Ez mutatja a zsidó képességét, hogy mindig minden oldalon jelen van, és mindig képviselve van a nyerõ oldalon. Chaim Weizmann, Izrael alapítója idézi anyjának egyik gyakran idézett mondását életrajzában "Próba, szerencse", Harper, New York, 1949, 13. oldal: "Bármi történik, jól leszek. Ha Sámuelnak (a forradalmárnak) van igaza, boldogok leszünk Oroszországban, Ha Chaimnak (a cionistának) van igaza, akkor Palesztinába megyünk élni."

A parazita költségvetése

1950 április 17-én a New York Times hírül adta, hogy nyilvánosságra hozták Izrael állam évi költségvetését. Ennek hetven százaléka külföldi adományokból áll, harminc százaléknyi része pedig izraeli értékpapírokból, melyeknek soha nem lesz beváltható értékük, és amelyek szintén a hozzájárulás kategóriába sorolhatók. Egyetlen más ország sem képzelhet el ilyen költségvetést, még India sem a nemzetek állandó koldusa, növekvõ, kevert lakossággal is csak egy százaléknyi külföldi hozzájárulást kap, melyet teljes mértékben az Egyesült Államok adományoz. De Izrael állam öntelten láttatja költségvetését, mely folyamatosan jótékony adományok és értéktelen értékpapírok keverékébõl tevõdik össze. Ez egy parazita nép költségvetése, mely teljes mértékben nemzsidó gazdáin élõsködik.

Degenerációs hajlam

A parazita furcsa, egészségtelen léte, annak irányzatával a degenerációra és rothadt idegrendszere az emberiség minden ismert rendszerének erkölcsiségén és emberi tisztességen kívül állóvá teszi õt. Most ördögi zsidó bombát tökéletesített, mely a gazdát és a parazitát is pusztítással fenyegeti. Mikor Alechsander Sachs a nemzetközi Lehman Brothers, New York-i vállalattól és Albert Einstein javasolták Roosevelt elnöknek, hogy dollárok százmillióit fektesse a pokoli bomba kifejlesztésébe, hogyan tudta volna Roosevelt visszautasítani? Ezután már csak egy nemzsidó kellett a projekthez. Leslie Groves vezérõrnagyot kérték fel a projekt vezetésére, de amikor ez látta, hogy majdnem minden tudós zsidó, azt mondta, hogy ebben a környezetben egy zsidó igazgató eredményesebb lenne. Biztosították, róla, hogy nem, nekik nemzsidó kell a projekt látszólagos vezetõjeként. Ne aggódjon, õk viselnek minden felelõsséget.
Tudjuk, hogy a nemzsidó soha nem várhat könyörületességet egy zsidótól. a rituális gyilkosságok szörnyû keresztülvitele eléggé bizonyítja ezt. A nemzsidó gyerekek kivéreztetése és vérük megivása a biológiai parazita elméletének legmagasabbfokú jelképes leleplezése.

A gyõzelem jele.

Primitív emberek gyakran isszák meg elesett ellenségük vérét a gyõzelem jelképeként, és hogy valamit kapjanak az ellenség erejébõl, de a vérivó gyakorlatokból csakis a rituális gyilkosság jött el korunkba. Ez a vallási szertartás, az ártatlan nemzsidó gyerek vérének ivása zsidó létének és elvének alapja, mint a parazitái, mely a gazda vérébõl él. Ezért nem hajlandó megválni ettõl a szokásától, noha ez gyakran végveszélybe sodorta. Ha a zsidó jelképezheti többé szerepét azzal, hogy egy egészséges nemzsidó gyereket elrabol, elviszi a zsinagógába és rituálisan megszurkálja testét azokon a helyeken, ahol dicsekvésük szerint Krisztus testét sebesítették meg, és nem ihatja a halódó gyerek vérét, akkor a zsidó hite szerint el van átkozva. Prófétái intették, hogy ha ezt a szokást nem lehet már megfigyelni, akkor a zsidó parazita szorítása meglazul és a gazda megszabadul tõle.
Noha ez a szertartás olyan szörnyû, hogy a legtöbb zsidó visszautasítja, hogy részt vegyen benne, és mindegyikük tagadja azt a dolgot, mégis ez marad az a végsõ módszer, mellyel a zsidó vezetõk jelzik és fönntartják irányításukat népük fölött. Ha megszûnne a rituális gyilkosság szertartása, talán megnyílna az út ahhoz, hogy a zsidót eltérítsék történelmi biológiai parazita szerepétõl, és a nemzsidó közösség alkotó tagjává válhatna, hátat fordítva ötezer éves történelmének, melyet vérszívás, árulás és gyilkosság jellemez, ami az egész történelmével egyenlõ. Azért mondjuk, hogy lehetséges, mert nem vagyunk benne biztosak.

A biológiai minta.

A biológiai realitások alapján vizsgálva valószínûtlennek tûnik, hogy a zsidó el tudna szakadni múltjától, és a nemzsidó közösség alkotó tagjává tudna válni. Maguknak a zsidóknak az írásaiban semmiféle ilyenirányú utalást nem találunk ma sem. Majdnem minden irományukból szenvedélyes, halhatatlan gyûlölet sugárzik a nemzsidó gazdára.

Nézzük, mit mondott a modern zsidóság fõ papnõje, Susan Sontag a zsidó házi újságban a partizán folyóiratban (Partisan Review) 1967-ben:

"A fehér faj a történelem rákja. A fehér faj, annak elméletei és találmányai, melyek az önálló kultúrát megszüntetik, ahol csak kialakul. "

Ez a huszonhét szó a parazita- gazda kapcsolat lényegét foglalja össze. Elõször is kifejezi a halhatatlan gyûlöletet, melyet a parazita érez fehérfajú gazdája iránt.
Másodszor leleplezi, hogy a zsidó soha de soha nem fogja magát a fehér faj részének tekinteni, melyet õ külön fajnak tart. Harmadszor, a részlet kizárólag a fehér fajt vádolja vadsággal, nem a vérszomjas kongói törzseket, nem a kínai tömeggyilkosokat, és senki mást, csak a magasan fejlett európai és amerikai kultúrát. És negyedszer, Susan Sontag leleplezi az egész helyzetet "önálló kultúra" kifejezésével. Mire gondol, amikor "önálló kultúráról" beszél?
A parazita közösségre gondol, amely teljes szabadságot követel arra, hogy a gazdára akaszkodjon, hogy uralja a gazdát, és hogy megakadályozza azt, hogy a gazda megszabaduljon tõle. És azt mondja, hogy a fehér faj, mert az a múltban reagált az "önálló kultúrára", melyet a zsidó parazita hozott létre, teljesen vad és rossz.