Újra fellángoló viták és növekvõ feszültség jellemzi Peking és szomszédjai viszonyát, miután az elmúlt hetekben Vietnam és a Fülöp-szigetek is tengeri összetûzésbe keveredett Kínával. A felek egymást vádolják területi szuverenitásuk megsértésével, folyamatosak az éles diplomáciai szóváltások. A szálakat tovább bonyolítja, hogy konfliktusban Tajvan, Malajzia és Brunei is érdekelt, mivel nekik is vannak területi követeléseik a Dél-kínai-tengeren. A vitából az Egyesült Államok is kiveszi részét, annak ellenére is, hogy Peking közölte: Washington jobban teszi, ha nem avatkozik bele az ügybe.

A Dél-kínai-tenger szigeteire és területére különbözõ történelmi és jogi érvekre hivatkozva számos ázsiai ország tart igényt. A leghevesebb viták a vietnami felügyelet alá tartozó Spratly (Truong Sa) és Paracel (Hoang Sa) szigetcsoportok körül folynak: az utóbbiak felett Kína és Vietnam követel teljes szuverenitást, míg az elõbbiekre rajtuk kívül Malajzia, a Fülöp-szigetek, Tajvan és Brunei is igényt tart. Brunei kivételével mindegyik nemzet birtokol kisebb-nagyobb területeket a Dél-kínai-tengeren.

A területet beltengereként kezelõ Kínának régi igénye egy U-alakú, több mint 1,7 millió négyzetkilométeres tengeri terület birtoklása a Dél-kínai-tengeren, melyre vonatkozó igényét két éve hivatalosan is bejelentette az ENSZ-nél. A tenger fontos hajózási és kereskedelmi útvonal, amely egyben kõolajban és földgázban is gazdag, így nem véletlen, hogy hat ország is igényt tart egyes részeire. Az egymást átfedõ követelések azonban állandó regionális súrlódásokhoz és konfrontációkhoz vezetnek.

A szigetviták idén elõször Kína és a Fülöp-szigetek között lobbantak fel, még márciusban. Akkor a fülöp-szigeteki kormány arra panaszkodott, hogy kínai járõrök zaklatták olajkutató hajójukat. Kína fülöp-szigeteki nagykövete, Liu Csien-csao (Liu Jianchao) szerint szó sincs zaklatásról. „Ez része a joghatóságunk gyakorlásának. Ez nem zaklatás” – nyilatkozta a BBC-nek. A fülöp-szigeteki kormány elmondása szerint azonban csak február óta kilenc hasonló eset történt, amelyekkel kapcsolatban komoly aggodalmuknak adtak hangot.

Hillary Clinton amerikai külügyminiszter fülöp-szigeteki kollégájával, Albert del Rosario-val folytatott tárgyalásait követõen elmondta, hogy Washington nem kíván állást foglalni a dél-kínai-tengeri szigetek vitájában, de megerõsítette elkötelezettségét a Fülöp-szigetek védelmének ügyében, és kijelentette, hogy amennyiben szükséges, országa kész eleget tenni a Manilával kötött kölcsönös védelmi paktumnak. Korábbi amerikai gyarmatként a Fülöp-szigetek a mai napig mély kapcsolatokat ápol az Egyesült Államokkal, a két ország a héten közös katonai gyakorlatot tart, az amerikai hadsereg továbbá segítséget nyújt a kormánynak egy iszlám felkelés leverésében is.

Rosszra fordulhat a vietnami-kínai kapcsolat is
A Fülöp-szigetek után Vietnammal keveredett pengeváltásba a pekingi vezetés. Az elsõ szikrát egy május 26-ai incidens jelentette, amikor is egy kínai hajó átvágta egy vietnami bárka kábeleit, mely olajlelõhely-felméréseket végzett az ország ún. kontinentális talapzatán. Hasonló incidensre került sor június 9-én is, akkor egy szeizmikus méréseket végzõ vietnami hajó kábelei voltak Kína áldozatai. Egy kínai hajó, melyet két másik, ún. halászat-adminisztrációs jármû kísért, szándékosan nekihajtott a felmérést végzõ kábeleknek, amelyek a vietnami Kõolaj- és Gázipari Csoport (PetroVietnam) bérlése alatt álló norvég hajóhoz tartoztak – mondta a Hanoi-i külügyminisztérium szóvivõje, Nguyen Phuong Nga.

A terület, ahol a hajók ütköztek, teljes mértékben Vietnam felügyelete alatt áll az ENSZ 1982-ben elfogadott és 1994-ben hatályba lépett tengerjogi egyezménye (UNCLOS) alapján. Az egyezmény – egyes kivételes esetektõl eltekintve – a tengerparrtal rendelkezõ országok számára az attól számított 200 tengeri mérföldes (370 kilométer) távolságban egy ún. kizárólagos gazdasági övezetet jelöl ki, mely térségben csak az érintett államok rendelkeznek halászati és nyersanyag-kitermelési jogokkal. Emellett az UNCLOS értelmében az érintett országoknak jogukban áll igényt formálni ún. kontinentális talapzatuk gazdasági kiaknázásra is, egy maximum 350 tengeri mérföldes zónában.

Nga tájékoztatása szerint a vietnami hajó munkálatait a 200 tengeri mérföldes kizárólagos gazdasági övezeten belül végezte, és azzal, hogy a kínaiak szándékosan megzavarták, nyilvánvalóvá vált, hogy az „elõre megfontolt és gondosan kiszámított” akció mögött Pekingnek a vitatott területek bekebelezésére vonatkozó céljai állnak. „Vietnam határozottan ellenzi a kínai cselekményt és követeli, hogy a kínai fél azonnal hagyjon fel minden Vietnam nemzeti szuverenitását és jogait sértõ aktussal a kizárólagos gazdasági övezeten belül, az okozott kárért pedig fizessen kárpótlást a PetroVietnamnak” – folytatta a szóvivõ.

Kína nem hagyta szó nélkül a vádakat. A Hszinhuá (Xinhua) állami hírügynökség szerint egyáltalán nem történt incidens, sõt másnap Hong Lej (Hong Lei) külügyi szóvivõ arra szólította fel Vietnamot, hogy szüntesse be törvénysértõ magatartását, mely sérti a kínai szuverenitást a Nansha-szigeteken és a környezõ vizeken, miután Peking állítása alapján az említett területen kínai halászhajók „összegabalyodtak” az ott kõolaj-feltárással kapcsolatos méréseket végzõ vietnami jármûvekkel. A szóvivõ szerint a Dél-kínai-tengeren található Nansha-szigetek feletti kínai szuverenitás vitathatatlan, mivel ezen a területen már nemzedékek óta halásznak és élnek kínaiak, az eseményeket pedig a kínai felségjog megsértésének minõsítette.

A felek hangoztatják, hogy törekednek a békés megoldásra, de egyikük sem hajlandó kompromisszumot kötni, és az ismételt határsértések után mindkét országban többszáz honlapon jelentek meg hazafias felhívások – többek kozött a kormányzati oldalakon is –, valamint azóta is tartó tüntetések kezdõdtek Kína Hanoi-i pekingi nagykövetségének épületénél. Vietnam ráadásul hadgyakorlatot is tartott a Dél-kínai-tengeren, mellyel párhuzamosan kínai média is egy sor újabb partmenti, egy esetleges fegyveres konfliktusra való katonai elõkészületrõl számolt be. Vietnam továbbá a Fülöp-szigetekhez hasonlóan közös hadgyakorlatot tervez Amerikával, amelyre várhatóan a jövõ hónapban kerül sor. Habár a hétvégén a két fél ígéretet tett rá, hogy békésen, tárgyalások és „baráti konzultáció” útján fogják rendezni a vitát, egyelõre kérdéses, hogy az elmúlt hetek–hónapok feszültségeinek, illetve az ügyben képviselt, merõben eltérõ álláspontjaik fényében erre mikor és milyen módon kerülhet sor.

Szingapúr sem hagyta szó nélkül az eseményeket
A szigetvitában területi igényei kapcsán érintett Malajziától függetlenné vált városállam, Szingapúr is követeléseinek tisztázására sürgeti Kínát, mivel a közelmúlt eseményei az ország szerint „nemzetközi aggodalomra adnak okot”. Bár a kis ázsiai ország nem tart igényt egy dél-kínai-tengeri szigetre sem, vezetése elmondta, hogy érdekeltek abban, hogy semmilyen akadály se merüljön fel az Szingapúr számára életbevágóan fontos nemzetköz hajózási útvonalak szabadságát, illetve forgalmuk biztonságát illetõen. Ugyanezen az állásponton van a régió több országa, valamint az Egyesült Államok is, melynek haditengerészeti létesítménye van Szingapúrban. Hong Lej korábban úgy nyilatkozott az AFP-nek, hogy soha nem volt és nem is lesz probléma a hajózás szabadságával a Dél-kínai-tengeren, mivel Kína „a béke és a stabilitás híve”.

John McCain amerikai szenátor, korábbi republikánus elnökjelölt eközben arra kérte a washingtoni kormányt, hogy politikailag és katonailag is támogassa a délkelet-ázsiai országokat Kínával szemben. McCain üdvözölte, hogy az Obama-kabinet védi a hajózás szabadságát a Dél-kínai-tengeren, de elmondta, hogy ennél többre van szükség, továbbá hangsúlyozta, hogy Amerikának támogatnia kell a Fülöp-szigeteket, mely szerzõdéses szövetségese.

Amerikai szál
Kína az elmúlt idõszakban egyre magabiztosabb és határozottabb külpolitikát folytat, amelyet a dél-kínai-tengeri erélyes fellépése mellett számos más, közelmúltbeli eset példáz: Peking tavaly januárban megszakította a katonai párbeszédet az Egyesült Államokkal egy tajvani fegyverüzlet miatt (s habár a kapcsolat azóta helyreállt, továbbra is ellentmondásos); hevesen reagált a Sárga-tengeren folytatott amerikai–dél-koreai hadgyakorlatokra, miközben a Népi Felszabadító Hadsereg hasonló mûveleteket folytatott a térségben; illetve szeptemberben kiélezett egy másik regionális nézeteltérést a Japán fennhatóság alatt álló Szenkaku-szigetek helyzetét illetõen. Kína gazdasági és politikai befolyása folyamatosan növekszik, és ezzel párhuzamosan az ország a nemzetközi színtéren is egyre erõteljesebben érzékelteti jelenlétét, mely tendenciát természetesen Washingtonban is figyelemmel követik.

Az Egyesült Államok nem elõször üti bele orrát a dél-kínai-tengeri konfliktusba. Tavaly júliusban, amikor ismét elõkerült az évtizedes területi probléma, Hillary Clinton találkozott a délkelet-ázsiai nemzetek képviselõivel és a Hanoiban tartott megbeszélésen kertelés nélkül kijelentette, hogy az Egyesült Államoknak „nemzeti érdekei” vannak a térségben, Kínának és régió többi országának pedig tiszteletben kell tartania azt a 2002-es megállapodást, mely garantálja a szuverenitási viták békés megoldását – írja a Foreign Policy. A találkozón Robert Gates amerikai védelmi miniszter is jelen volt, aki annak ellenére, hogy mérsékeltebben és a nyers kijelentésektõl tartózkodva jellemezte a helyzetet, figyelmeztette a csúcstalálkozó résztvevõit, hogy a régióban szükség lenne egy erõs, többoldalú mechanizmusra, amivel a nemzetek békés úton rendezhetnék vitáikat, egy esetleges összecsapás pedig „senki érdekeit nem szolgálná”. Amennyiben pedig nem sikerülne a problémát a nemzetközi joggal összhangban és diplomáciai eszközökkel rendezni, az „veszélyezteti a régió biztonságát és stabilitását” – olvasható az amerikai Védelmi Minisztérium honlapján.

Clinton kijelentése mind a kínai vezetést, mind a közvéleményt felháborította. Egy populista kínai újság angol nyelvû kiadása dühös cikket közölt le, melyben azt írta: „Kína soha nem fog lemondani azon jogáról, hogy katonai eszközökkel védje meg érdekeit.” Han Szü-dong (Han Xudong), a kínai hadsereg ezredese és a Nemzetvédelmi Egyetem professzora egy politikai magazinban úgy fogalmazott, hogy „Kína átfogó nemzeti ereje, különösen katonai képességei, még nem elegendõk ahhoz, hogy biztosítsák az összes alapvetõ nemzeti érdek védelmét. Ebben az esetben nem jó ötlet, hogy felfedjük nemzeti érdekeinket.”

Amerika és Kína katonai jellegû nézeteltérései tehát tovább folytatódtak. Novemberben Hu Jan-lin (Hu Yanlin) admirálisnak a Modern Hajók címû lapban megjelent szavai keltettek feszültséget: „a nemzetközi Kína-ellenes erõket Amerika vezeti”. „Mi békeszeretõk vagyunk, de ki kell dolgoznunk a megfelelõ terveket és elõkészületeket.” – mondta az admirális.

Ezen elõkészületek pedig gõzerõvel folynak, Peking katonai képességei gyorsan fejlõdnek. Már most domináns regionális tengeri hatalom, és egyes vélemények szerint a további fejlesztések egy napon az USA haditengerészeti dominanciáját is fenyegethetik – habár erre még minden bizonnyal évtizedeket kell várni. Nem csoda tehát, ha Kína szomszédjai, különösen az elhúzódó tengeri vitában résztvevõ Vietnam és Fülöp-szigetek, illetve a kelet-kínai-tengeri szigetviták szempontjából érdekelt Japán, aggódnak. Andrew Erickson, az amerikai Haditengerészeti Egyetem szakértõje "megnyugtatásul" elmondta a BBC-nek, hogy „Kína nem akar háborút kezdeni, sokkal inkább arra törekszik, hogy növekvõ katonai erejét elrettentésül használva harc nélkül nyerjen”.

Épül a világ legnagyobb hadserege?
Habár jelenleg Kína katonai képességei még messze elmaradnak az Egyesült Államokéitól, a közelmúlt egyes eseményei arra engednek következtetni, hogy kelet-ázsiai óriás kiemelt fontosságú ügyként kezeli hadserege modernizációját. Kína elsõ repülõgép-hordozóját építi, mely egyes jelentések szerint az elkövetkezendõ hónapok során vízre szállhat, míg Peking januárban arról számolt be, hogy tesztelési fázisba lépett a Chengdu cég által épített, a jelenlegi várakozások alapján 2017-re hadrendbe lépõ J-20-as ötödik generációs lopakodó vadászgép fejlesztése – melynek elsõ repülését, egyesek szerint provokációs szándékkal, Robert Gates ott tartózkodása alatt tartották.

A fejlesztések mögött komoly összegek állnak. Kína védelmi költségvetése az elmúlt húsz év során – 2010 kivételével – éves szinten 10%-ot meghaladó növekedést mutatott, az idei hivatalos adat 601 milliárd jüan (90,1 milliárd dollár, 17,3 ezer milliárd forint), mely a világon a második legnagyobb katonai büdzsé. A hivatalos adatok megbízhatóságát illetõen azonban az Egyesült Államok Védelmi Minisztériuma, illetve független szervezetek is kételyeket fogalmaztak meg: a Pentagon szerint már 2009-ben is több mint 150 milliárd dollár volt Peking teljes védelmi kiadása, míg a Stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet kb. 110 milliárd dollárra teszi a valódi költségvetést. Amerikai és japán jelentések szerint Peking a világ legaktívabb rakétaprogramjával rendelkezik, továbbá gyors tempóban modernizálja atomerejét, haditengerészetét és légierejét is, mindezek mellett pedig a kínai katonai fejlesztések, illetve a védelmi költségvetés átláthatatlanságára is panaszkodnak az érintett országok – épp ezért hivatalos kínai forrásokból igen kevés derült ki ezen projektekrõl. Mindemellett Kína rendelkezik a világ legnagyobb állományú szárazföldi haderejével, a Népi Felszabadító Hadsereg létszáma eléri az 1,25 millió fõt.

Amerika kiemelt figyelemmel kíséri mind a fejlesztéseket, mind a Dél-kínai-tenger eseményeit. A legtöbb szakértõ szerint nem kizárt a katonai konfliktus, de valószínûbb az ügy békés rendezése. Mindenesetre bármi is lesz a vita kimenetele, Kína szomszédjainak komoly haderõvel kell számolniuk egy esetleges katonai agresszió esetén.

Forrás: Link