Korai távozás
Függetlennek kell lennie az új adatvédelmi szervezetnek – állítja a rövidesen távozó adatvédelmi biztos. Jóri András nem ért egyet azzal, hogy a miniszterelnök jelöli az intézmény vezetõjét. Szerinte végiggondolatlanul terjesztették be az információszabadságról szóló törvényt, de teljes a jogi káosz a szociális konzultáció kérdõíve körül is.

Az ombudsman ígéri: „civilként” majd megírja visszaemlékezését az elmúlt három sûrû évrõl. PUNGOR ANDRÁS interjúja.

– Az önt jogõrnek jelölõ Sólyom László egy dologban biztosan nagyot tévedett.

– Miben?

– Három éve azt mondta, ha a teljes ombudsmani karhoz hozzávesszük a legfõbb ügyészt is, „akkor elmondható, hogy öt évre öt biztos pontunk van”.

– Tényleg tévedett. Sajnálom.

– Kisakkozható, mi okozza az adatvédelem és az információszabadság területén történteket? Dilettantizmus, cinizmus?

– Tõlem mindkét kifejezés erõs lenne. Amíg tart a mandátumom, addig semlegesnek kell maradnom. De az biztos, hogy végiggondolatlanul terjesztették be az új adatvédelmi törvényt. Látszik, hogy a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság létrehozásán sokat gondolkodtak, viszont a régi törvénybõl átvették az elavult tartalmakat.

– Az új hatóság valóban kiválthatja az adatvédelmi biztos szerepét?

– A tervezet úgy fogalmaz, hogy az intézménynek lesznek ombudsmani és hatósági hatáskörei. Ez most is így van. Például én is hatósági jogkörben rendeltem el a hódmezõvásárhelyi lista törlését.

– Friss a gyõzelem. A bíróság önnek adott igazat: törölni kell Lázár János szégyenlistáját, amely a segélyekkel nem élõ, a közmunkát elutasító városlakók névsorát hozta.

– Errõl elõször közigazgatási határozat született. Erre az új hatóságnak is joga lesz, de bírságolhat is.

– Ez viszonylag kis tétel lehet: tízmillió a plafon.

– Valóban, európai összehasonlításban ez meglehetõsen alacsony összeg. Nem zavarja meg a globális cégek büdzséjét. Ehhez képest Szlovákiában vagy Csehországban százmilliós a bírság, Olaszországban pedig meghaladja a háromszázmillió forintot. De a törvényben az a legnagyobb változás, hogy a hatóság vezetõjét a miniszterelnök jelöli.

– Bosszúból?

– Ezt hogy érti?

– A parlament által választott adatvédelmi biztosok mindig borsot törtek a hatalom orra alá. Ha a kormányfõ jelöli a legfõbb adatvédõt, õ biztosan nem feszíti túl a húrt.

– Nem spekulálok azon, hogy mi volt a kormány szándéka, de rossz a jogszabályalkotó üzenete. A tervek szerint a PSZÁF-hoz hasonló autonóm hatóságot hoznak létre. Tapasztalat, hogy az ilyen intézmények vezetõi kormányváltás után rendre kicserélõdnek. A parlament alá rendelt adatvédelmi biztos viszont eddig ciklusokon át függetlenül mûködött.

– Vagyis a kormány ismét csorbítaná egy intézmény függetlenségét.

– Így is lehet mondani.

– Óvatos. A Társaság a Szabadságjogokért ennél azért messzebb megy: szerinte nagy a valószínûsége annak, hogy az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indít Magyarország ellen. Az ön korai távozásának kikényszerítése uniós jogot sért, az ugyanis védi az adatvédelmi intézmények függetlenségét.

– Minap a közigazgatási minisztérium konferenciáján az európai adatvédelmi biztos jelezte, hogy szerinte ez lesz az ügy vége. Minden uniós államban szükség van az adatvédelmi intézményre. Van, ahol biztos, másutt hatóság, Franciaországban pedig legfelsõbb bírák végzik ezt a feladatot. A lényeg: a szervezetnek függetlennek kell lennie. Az európai jogforrást nem írhatja felül a nemzeti törvényhozás. És ezzel a kérdéssel nem összekapcsolható, hogy egy vagy több ombudsmanra van szükség.

– Ha hiszünk az összeesküvés-elméleteknek, mégis összevarrhatjuk a két ügyet. Néhány éve Szabó Máté általános ombudsman azt írta: négy helyett egyetlen jogõr bõven elegendõ lenne. Takarékoskodás, hatékonyság – ezek voltak az érvei. Hallani, azóta alig beszélnek egymással a jogõrök, Szabó a hivatalban elszigetelõdött. Most viszont õ gyõzött.

– Ez a kérdés nem érdekel.

– Pedig a tervek személyesen önt érintik leginkább. Van ráció abban, amit Szabó hivatala állít. Szerinte azért kell kiterjeszteni az általános ombudsman hatáskörét, mert a többi között a kisebbségi jogok védelmére sincs lehetõsége. Éppen ezért a magyar jogõrt csak „B” fokozatba sorolta az ENSZ emberi jogi fõbiztossága. Miért legyintett? Ne folytassam?

– Ne. Ezután sem lesz joga erre.

– Látom, kerüli a témát. Maradjunk az új jogszabálynál: e szerint nem lesznek nyilvánosak azok az információk, amelyek a közpénzek nem közvetlenül közfeladathoz kapcsolódó felhasználásáról szólnak. A Társaság a Szabadságjogokért szerint ez „magas korrupciós kockázattal jár”, és nehezebben lesz nyomon követhetõ a közpénzek felhasználása.

– Egyetértek. Emellett abszurd az is, hogy a törvény létrehozza az úgynevezett adatvédelmi auditot. E szerint az új hatóságnak joga lesz arra, hogy egy adott cég adatkezelési projektjét pénzért megvizsgálja. Aztán ugyanezt a projektet ellenõrzi majd állampolgári beadvány nyomán ugyanez a hatóság. Ez a korrupció melegágya.

– De akkor mire jó az új törvény?

– Ezt nem tõlem kellene megkérdeznie. Sejtéseim vannak, de botorság lenne elmondanom.

– Szijjártó Péter szerint ön csak az állását félti. Tényleg így van?

– Dehogy! Nyolc évig ügyvédként dolgoztam, keresett a szakterületem. Nem bánt, hogy újból visszatérhetek a praxisomhoz.

– Jellemzõ, hogy a szociális konzultáció kérdõíve kapcsán kirobbant vita a feltételezett állásféltésrõl, az egyeztetés hiányáról szól, és nem a vonalkódról, amelynek alapján beazonosíthatók a válaszoló állampolgárok.

– Az a probléma, hogy a hivatal megszemélyesített kérdõíveket postázott: a többi között név és lakcím is szerepel rajtuk. A jogszabályok szerint szét kell választani az azonosító adatokat és a kérdésekre adott válaszokat. A vizsgálat során a Központi Adatfeldolgozó, Nyilvántartó és Választási Hivatal munkatársai azt közölték a kollégáimmal, hogy technikailag összekapcsolható a név a véleménnyel. De még nem tudják, hogy ezt megteszik-e, mivel még nem ismerik a szaktárca igényeit. Az ügyben teljes a jogi káosz!

– Ismét összeakasztja a bajszát az oroszlánéval, bírósági ügy lesz a vége?

– Várjuk ki a végét. Most a hivatalnak kell reagálnia. Ezután közigazgatási határozatot adok ki, amelyet meg lehet támadni a bíróságon.

– Azért sokat elárul a kormányról, hogy miként reagált az ön kifogására.

– Politikai kommunikációval nem foglalkozom, csak az ügy jogi oldalát vizsgálom.

– Mégis: akaratán kívül a politikai szorítóba rángatták.

– Olyan döntést hoztam, amelynek szükségszerûen ez lett a következménye.

– Kényelmetlen a helyzete: csak politikamentes nyilatkozatokat tehet, gúzsba van kötve a keze, a kormány viszont nehézfegyverekkel lõ önre.

– Jó állásfoglalást hoztam.

– Most mosolyog. Mindig így reagál a kormányzati vegzálásra?

– Hozzá kell szokni.

– Megírja egyszer az élményeit?

– Meg. Sûrû három évem volt.

– Keserû könyv lesz?

– Dehogy! Élveztem a munkát. Szép volt ez az idõszak.

Forrás: Link