Pénzügyi katasztrófa fenyeget?
Váratlanul felgyorsult az eurózóna adósságválságának folyamata, ami miatt pánik uralkodott el a hét elején az európai pénzügyi piacokon. A krízishelyzetekben menedékvalutának számító svájci frank árfolyama rekordokat döntögetett az euróval és a forinttal szemben is. Az alpesi valuta kedden 233,40 forinton új történelmi csúcsot állított be, ami néhány ezer forinttal dobhatja meg egy nagyobb svájci frankhitel e havi törlesztõjét.

Miért pont most? Leginkább ezt igyekeznek megmagyarázni az elemzõk azzal kapcsolatban, hogy csaknem pénzügyi katasztrófába torkolltak az elmúlt napok.

Több ok is szerepet játszhatott a mostani helyzet kialakulásában: úgy például az, hogy az eurózóna döntéshozói a görög adósságválságot ugyan a legenyhébb formában igyekeztek kezelni, de nem bírtak dönteni. Még mindig azon vitáztak, hogyan vonják be a magánbefektetõket a görögöknek adandó második nemzetközi hitelcsomagba úgy, hogy a hitelminõsítõk azt ne kiáltsák ki azonnal csõdeseménynek.

Noha nyilvánvaló, hogy Görögország már régóta csõdben van, de ezt csak fokozatosan kívánták beismerni az eurózóna képviselõi. Miután ez ügyben nem sikerült dûlõre jutni, a múlt héten a piacok megkérdõjelezték a portugál államadósság-pálya fenntarthatóságát (a Moody's egyszerre négy fokozattal minõsítette le Portugáliát), most pedig megingott a bizalom az olaszokban.

Az, hogy miért pont most kezdték el látványosan kiszórni a befektetõk az olasz kapcsolt eszközeiket, inkább egy lélektani mozzanattal magyarázható - véli Orosz Dániel, AXA csoport Magyarország stratégiai elemzési igazgatója. A hatalmas, GDP-arányosan 120 százalékos olasz államadósság ugyanis érdemben nem változott az elmúlt hónapokban, és nem feltétlenül kellett volna ekkora port kavarnia Silvio Berlusconi miniszterelnök kritikájának, mely a tervezett, 45 milliárd eurós megszorításokkal kapcsolatban hangzott el.

A krízis ilyen mértékû elburjánzásának azonban az egyik oka lehet az, hogy az olasz válságkezelés kissé nehézkesen és viszonylag lassan zajlik. Rengeteg megoldási javaslat verseng egymással, és néha kifejezetten nehezen látható, hogyan és mikor fog kialakulni egy egységes álláspont az érintettek között. Mindez olyan idõkben történik, amikor az érdekelteknek egy „falanxba tömörülve", szorosan egymás mellé felsorakozva kellene egy átütõ erejû megoldási stratégiával elõállni.

Az idõ azonban megállás nélkül ketyeg, és minden végsõ megoldás nélkül eltelt nappal fokozódik a piacok érzékenysége. Hétfõn úgy tûnt, hogy e bizonytalanság vagy türelmetlenség miatt elpattant egy húr és olyan ország is érintetté vált az adósságválságban, amelyre már puszta mérete miatt is csak nagyon nehezen lehet egy új mentõcsomagot szabni - magyarázza Orosz Dániel. Míg Görögország esetében nem zárható ki a csõd valamilyen formájának a lehetõsége, addig Olaszország esetében egyszerûen nem létezik ilyen alternatíva. Ez ugyanis olyan viharokat gerjesztene a pénzpiacokon és a bankszektorban, amely rövid áttétel után könnyen derékba törné a 2009 márciusában elindult kilábalást. Így most a legfontosabb talán az lenne, hogy Olaszország minél gyorsabban egy hihetõ és egyben látványos tervvel rukkoljon elõ, ami nem átmeneti megoldást kínál, hanem hosszú távon stabilizálja a helyzetet.

Ugyanis amellett, hogy a piacok ilyen látványosan képesek demonstrálni, hogy már megunták a „huzavonát", egy elhúzódó adósságrendezés keltette pesszimista hangulat alaphangon tovább ronthatja a befektetõi vagy a fogyasztói bizalmat, ami a vártnál lassabb vagy akár teljesen lelassuló gazdasági növekedésben is testet ölthet.

Másrészrõl azonban, a borús hangulat miatt megcsappanó globális kockázatéhség egyúttal a keresletet is visszafoghatja a relatíve rizikósabbnak ítélt pénzügyi eszközökben, amelyek köre gyorsan tágul, és amely alól már inkább csak a bunkerként használt német és amerikai állampapírokat lehet egyértelmû és stabil kivételnek tekinteni. A feltörekvõ piacokon belül hazánk, pontosabban a forintunk az euróval szemben jelenleg egy igen erõs szinten tartózkodik, a további erõsödésnek már alapvetõen csak kevesebb tere lehet. Egy kiteljesedõ külsõ sokk esetén a gyengülés irányába már inkább csak alacsony ellenállás mutatkozhat. Amennyiben az eddig látott viszonylag kedvezõ globális hangulat tartósabban elromlana, úgy nem csupán a frank, hanem a forint oldaláról is további nyomás érkezhetne.

Egyelõre azonban nem kell az ördögöt a falra festeni, mert a döntéshozók tisztában vannak azzal, hogy az adósságválság ellen folytatott harcban, az olasz fronton nem alakulhat ki állóháború, itt gyors és elsöprõ erejû áttörésre van szükség. Az euróövezeti válság terjedése miatt a legújabb hírek szerint vasárnapra rendkívüli EU-csúcsot hívtak össze, ahol a piacokat megnyugtató döntéseket kellene hozni. Már csak azért is, mert a piac nem nyugszik: a Moody's hitelminõsítõ kedden késõ este megvonta a befektetési ajánlású szuverén adósosztályzatot Írországtól, mert úgy látja, hogy az euróövezeti tagországnak várhatóan újabb külsõ pénzügyi segítségre lesz szüksége a jelenlegi segélyprogram kifutása után. Ezt azt jelenti, hogy Portugália és Görögország után Írország is a bóvli-kategóriában került a Moody's-nál.

Eközben Soros György, magyar származású üzletember a Financial Times hasábjain újra megszólalt: szerinte a görög csõd elkerülhetetlen. (Ez abban nyilvánulna meg, hogy például Athén bejelenti: a lejáró adósságának csak kétharmadát fizeti vissza, így a GDP 150 százalékát kitevõ államadósság egybõl 100 százalékra süllyedne, ami már fenntartható pályát jelentene - persze súlyos megszorítások mellett.) Az eurózóna többi tagját - talán Portugália és Írország kivételével, melyek sorsa bizonytalan - azonban még meg lehet menteni. Ehhez meg kell erõsíteni az eurózónát, és a politikusoknak be kell látniuk, hogy nem elég a monetáris politikát összehangolniuk, a költségvetési politikákat is közösségi szintre kell emelniük. Vagyis harcolni kell az európai integráció folytatásáért.

Forrás: Link