Elindult a végsõ visszaszámlálás az Egyesült Államokban, az amerikai döntéshozók számára ugyanis alig három hét maradt arra, hogy megállapodjanak az államadósságra vonatkozó plafon újabb emelésérõl. A határidõ közeledik, a szemben álló politikai erõk nézetei azonban nem, így a piaci feszültség is növekszik. Az adósságplafon újabb emelése azonban csak átmeneti megoldást jelentene (jobb esetben másfél évre), világossá vált ugyanis, hogy a tengerentúlon sem lehet büntetlenül és féktelenül eladósodni.

Az európai adósságválság újabb felvonása (így a részleges görög államcsõd megengedése, az olasz államadóssággal kapcsolatos félelmek megjelenése) elterelte a figyelmet a másik óriási jelentõségû kérdésrõl, ami a tengerentúlon zajlik, nevezetesen az amerikai államadósságplafon emelését övezõ vitáról. Az augusztus 2-i határidõhöz közeledve (az amerikai pénzügyminisztérium korábbi jelzése szerint eddig tud idõt nyerni egyes kifizetések elhalasztásával a csõd elkerülése érdekében) azonban a piacok egyre jobban kezdenek az amerikai problémával foglalkozni.

Az AAA a tét

Ennek legjobb példája a Moody's amerikai hitelminõsítõ szerda éjszakai döntése, melynek során negatív figyelõlistára helyezte az Egyesült Államok "tripla A" besorolását. Egyenesen úgy fogalmazott, hogy alacsony, de növekvõ esélyét látják egy rövid ideig tartó amerikai csõdnek. Bár a Moody's lépésére számítani lehetett (hiszen az utolsó volt a hitelminõsítõk sorában), mégis éles piaci reakciót váltott ki: a dollár gyengülésnek indult (a frankkal szemben új történelmi mélypontján járt), a kockázatkerülés felerõsödött.

Már nem csak Európa felett lebeg a csõd rémképe

Világos tehát, hogy az adósságplafon emelésének kérdése már több, mint puszta politikai csatározás. A piaci feszültségek egyik legfontosabb forrásává vált, és ettõl függ az USA elsõrendû hitelminõsítésének jövõje és ezen keresztül a globális piacok sorsa. Egy esetleges amerikai leminõsítés ugyanis azonnali, beláthatatlan negatív következményekkel járna a piacokon. Vagyis az amerikai államadóssággal (ugyanúgy ahogy Görögország és a többi dél-európai állam esetében láthattuk) kapcsolatos bizonytalanság és annak következményeit a világ minden pontján megéreznék, így még a térségünkben is (csökkenõ kockázati étvágy, gyengülõ forint formájában).

Mire készüljünk?

Miután az amerikai államadósságplafon emelésérõl szóló vitát nem lehet elszigetelten kezelni, érdemes számba venni a lehetséges forgatókönyveket. A lehetséges hatásokat azonban még így is nehéz elõre jelezni, miután egymással ellentétes erõk bontakozhatnak ki:

- például az adósságplafon emelésének elmaradása egyértelmûen negatív a dollár számára, hiszen ebben az esetben növekszik az amerikai államcsõd valószínûsége, ami miatt elfordulnának az amerikai állampapírpiactól a befektetõk (az amerikai jegybankelnök szerdai szavai is arra utalnak, hogy a Fed aggódik a következmények miatt)

- megállapodás elmaradása azonban a kockázati étvágyat is padlóra küldheti, ami viszont klasszikus értelemben kedvez az amerikai fizetõeszköznek.

A Credit Suisse stratégái minapi anyagukban négy lehetséges forgatókönyvet azonosítottak és három lehetséges csatornát. Ezek szerint az államadósság emelése, illetve elmaradása befolyásolhatja a dollár tartalékdeviza szerepét, az amerikai hozamokat és a kockázati étvágyat. Az elemzõk alapesetben azzal számolnak, hogy az ellenzéki republikánusok irányította Képviselõház és a Fehér Ház végül az utolsó pillanatban egyezségre jut és az államadósságra vonatkozó plafont akkora mértékben emelik meg, ami 2012 végére halasztja a kérdés valódi megoldását.

Ahogyan a Moody’s szakértõi, úgy a Credit Suisse elemzõi sem zárják ki az amerikai államcsõd bekövetkezését. A svájci nagybank közgazdászai azonban csak 1%-os esélyt látnak arra, hogy az amerikai pénzügyminisztérium az augusztus 2-i határidõ után egyes kamatfizetési kötelezettségeinek nem fog tudni eleget tenni.

Már nem csak Európa felett lebeg a csõd rémképe
Klikk a képre!

A fenti tábla jól illusztrálja, hogy mennyire nehéz megítélni az adósságplafon ügyének piaci hatásait. Két forgatókönyv egyértelmûen negatív az amerikai dollár számára, ám az elmúlt évek tapasztalatai bebizonyították, hogy rendkívül nehéz "lekereskedni" a dollár szempontjából negatív eseményeket, miután a kockázati étvágy csökkenése az ellenkezõ irányba hat - magyarázzák a CS szakértõi.

Ez siker?!

Már nem csak Európa felett lebeg a csõd rémképe Már nem csak Európa felett lebeg a csõd rémképeÖsszességében tehát azt mondhatjuk, hogy a mostani befektetõi és hitelminõsítõi aggodalmak a politikai patthelyzetre vezethetõk vissza. A demokraták vezette Fehér Ház (Barack Obama amerikai elnökkel az élen) és az ellenzékben lévõ (a képviselõházban többséggel bíró) republikánusok hónapok óta képtelenek megegyezni a jelenleg érvényben lévõ 14 300 milliárd dolláros adósságplafon újabb emelésérõl. Bár az elmúlt napokban - felismerve a helyzet súlyosságát - gyakoribbá váltak a tárgyalások és az elnök is aktivizálta magát, eredményekrõl még egyáltalán nem lehet beszélni. Pedig vélhetõen az amerikai politikusok is tisztában lehetnek azzal, hogy amennyiben az adósságplafont nem emelik meg idõben, akkor bizonyos kiadásokat (így például nyugdíjkiadásokat) fel kell függeszteni, ami politikailag is népszerûtlen a 2012-es választásokra készülõ felek számára.

Már nem csak Európa felett lebeg a csõd rémképe

Nézzünk egy kicsit az amerikai adósságlimit emelésének vitája mögé. Lehet-e egyáltalán sikerként értékelni azt a (fentebb említett, piacok szempontjából legkedvezõbb) forgatókönyvet, miszerint megemelik az adósságplafont. Amennyiben ez megvalósul, akkor tulajdonképpen csak annyi történik, hogy a fenntarthatatlan adósságból fakadó problémákat másfél évvel távolabb tolják. Vagyis "patópálos módra", ráérõsen kezelik a súlyos problémát és politikai motivációktól vezérelve nem merik felvállalni a népszerûtlen intézkedéseket.

A nominálisan rögzített adósságplafon tehát egyáltalán nem hatékony eszköz az eladósodás megfékezésére (1962 óta 74-szer emelték meg a limitet), az igazi megoldás egy átfogó fiskális csomag végrehajtása lenne, erre azonban csak a 2012 novemberében esedékes elnökválasztás után van reális lehetõség. Addig az USA tovább folytathatja eladósodását, persze ehhez szükség van arra, hogy a törvényhozók legalább 2000 milliárd dolláros limitemelésrõl állapodjanak meg (Amerika ugyanis átlagosan havonta 125 milliárd forinttal növeli adósságát) a következõ napokban és a piacok újabb másfél évnyi türelmi idõt szavazzanak meg.

Mi is az az adósságplafon?
A törvényben rögzített adósságplafon 1917 óta van érvényben az Egyesült Államokban. Az elmúlt évtized során a Kongresszus 10 alkalommal szavazta meg az államadósság nominális értékére vonatkozó limit emelését (1962 óta pedig 74-szer módosították a határt a Merrill összegzése szerint), legutóbb egy évvel ezelõtt 14 300 milliárd dollárra nõtt a határ.

Az adósságplafon lényege abban fogható meg, hogy amennyiben az államadósság szintje eléri a limitet, akkor a kormány nem bocsáthat ki állampapírokat, vagyis nem tudja kielégíteni rövid távú finanszírozási igényét. Ekkor az is elõfordulhat, hogy a kormány nem képes kifizetni számláit. A kormányzat emberei tehát ennek ismeretében említik gyakran az államcsõdöt, ha az adósság beleütközne a plafonba.

Link