A négy gyermeket nevelõ Jason Hodge, a kaliforniai Barstowban, azt mondja, nem paranoiás, csak aggódik. Ezért vásárolt magának tekintélyes helyiséget egy úgynevezett világvége-menhelyen, mely nem más, mint óriási, földalatti bunker, ahol több lakás és több közös helyiség található.

Az egyik texasi cég Amerika-szerte húsz ilyen bunker-erõdítményt dob piacra, tulajdonrészt kínálva bennük, afféle time-share rendszerben. „Ez életre szóló beruházás. Én, magam, már régóta kerestem ezt, mert okvetlenül biztos akartam lenni abban, hogy van hová menekülnünk a családommal, ha bekövetkezne a legrosszabb forgatókönyv" - magyarázza fura döntését Hodge, aki a kamionosok szakszervezetének egyik képviselõje.
Úgy tûnik, az Egyesült Államokban ismét „divatba jön" a hidegháború elfeledettnek hitt relikviája: az atomtámadások vagy más katasztrófák elleni védekezésre szánt földalatti bunker. A Radius Engineering nevû texasi vállalkozás immár több mint három évtizede épít ilyen bunkereket, s elnöke, Walton McCarthy szerint az üzlet régen ment ilyen jól, mint mostanság.
A cég üvegszálas poliészterrel megerõsített bunkereket árul. Egy-egy „menhelyen" általában 750 ember fér el kényelmesen, de épül olyan is, amelyben akár kétezer ember lelhet átmeneti otthonra. Ez az átmeneti idõ bármilyen hosszú lehet, mindenesetre öt évre elegendõ áram, élelmiszer, víz és tisztított levegõ áll rendelkezésre.
McCarthy elnök nem árulja el sem kliensei kilétét, sem a bunkerek helyét. Lakonikusan csak annyit mond: a cég az elmúlt fél évtizedben évente megduplázta a forgalmát. Ami figyelemre méltó eredmény, hiszen a texasiak nincsenek egyedül a piacon; Coloradóban és Utah államban szintén prosperálnak a menedéképítõk - ráadásul mindenütt forgalomnövekedésnek örvendhetnek! - és például Kaliforniában néhány hónappal ezelõtt alapítottak újabb céget bunkerépítésre.
A világvége-hívõk e mániáját (és persze az ebbõl hasznot húzókat) sokan bírálják. Nincs értelme, fölösleges, még természeti katasztrófák idején sem hasznosak, hangoztatják a kritikusok. Ken Rose, a Kaliforniai Állami Egyetem történész-professzora - aki „Föld alatt élõ nemzet: bunkerek az amerikai kultúrában" címmel könyvet is írt -, azt mondja, hogy e menedékek létrehozása rémes ötlet volt már fél évszázaddal ezelõtt is, és rossz idea ma is.
"Az aktatáskájában nukleáris fegyvert rejtegetõ terrorista veszélye, amellyel manapság oly gyakran riogatnak, elhalványul azon veszélyek mellett, amelyekkel az ötvenes-hatvanas években, a hidegháború idején kellett szembenézni, s amelyek az emberi faj potenciális megsemmisítésével fenyegettek" - fogalmazott a professzor a minap a „USA Today" címû lapnak adott interjújában.
Hasonlóképpen szkeptikus Steve Davis, egy katasztrófa-elhárítással foglalkozó marylandi cég elnöke. A vállalat több mint száz állami- és magánkliensnek, köztük a szövetségi belbiztonsági minisztériumnak segédkezett katasztrófa-elhárítási tanácsokkal, s széleskörû tapasztalatai vannak ilyen ügyekben. Davis szerint az egynémely bunkergyártó által vizionált kataklizmák esélye szinte a nullával egyenlõ, ugyanakkor a valóban bekövetkezõ természeti katasztrófák idején e földalatti menedékhelyek megközelítése, "belakása" túlságosan is bonyolult, és - ami szintén nem elhanyagolható - költséges is.
"Tudjuk, hogy a nyugati parton óriási erejû földrengés várható. Tudjuk azt is, hogy hurrikán pusztít majd Floridában és a Mexikói-öböl partvidékén. Csakhogy elegendõ, ha minderre ésszerûen és megfelelõ mértékben felkészülünk, egyáltalán nincs szükség földalatti bunkerekre" - állítja nagyon határozottan a katasztrófa-elhárítással foglalkozó szakember.
Persze, a szakember tapasztalatokon alapuló álláspontja az aszteroida becsapódásától rettegõket, vagy terrortámadásokat vizionálókat nem nyugtatja meg. Õk azt hiszik, hogy képesek mindent kézben tartani. Ráadásul ehhez pénzük is van.

Forrás: Link