Paksi bõvítés, inflációs korszak, újraiparosítás, nemzeti reneszánsz és kelet-európai összefogás - szokásos tusnádfürdõi beszédében sötét jövõképet vázolt a magyar miniszterelnök, de ezúttal nem kereste a konfrontációt bukaresti szövetségeseivel és budapesti politikai ellenfeleivel sem.

Gyakorlatilag a paksi atomerõmû bõvítésének eldöntött tényét jelentette Orbán Viktor Tusnádfürdõn. A magyar miniszterelnök a romániai, székelyföldi üdülõvároskában rendezett magyar szabadegyetem általa tartott záróelõadása után, energetikai témájú kérdésre válaszolva azt mondta, Magyarország 40-rõl 60 százalékra tervezi növelni a nukleáris energia részvételét az áramtermelésben, amivel az ország meg tudna szabadulni a kóros kiszolgáltatottságtól.

Az energetikai függetlenség jól illeszkedett az Orbán beszédébõl összeálló, mindenáron szuverenitásra törekvõ világképhez. A kormányfõ a nyugati világ korszakváltását hangoztatta, amely az eladósodottság miatti összeomlás miatt következik be. Szerinte az államadósságok néhány országban "átbillentek azon a határon, amely után mindenki számára nyilvánvaló, hogy nem lehet visszafizetni azokat". Példaként a görögöket, a portugálokat, az íreket, a spanyolokat és az olaszokat említette, miközben Magyarország már "a zátonyoktól távolodó országok közé tartozik". Orbán azt mondta, "minden úszik, ha bekövetkezik az összeomlás", mert az államokat bankok az ügyfeleik pénzébõl finanszírozzák, a csõd áttételekkel mindenkit érinteni fog.

A válság elhárítása egyetlen módjának az adósság elinflálását látja, az Egyesült Államok így kerüli el az összeomlást, ám a németekkel, franciákkal közös valutát használó dél-európai államok ezt az eszközt nem tudják használni, azért mennek majd csõdbe. Orbán szerint "inflációs korszak" következik, de nem az a kérdés, mi lesz Rómával, hanem hogy mi lesz Róma után - utalt az ókori birodalom és civilizáció összeomlására.

Arról beszélt, hogy a Nyugat fáklyája kialudt, de ezt a kort nem kell sajnálni, "inkább börtön volt, mint otthon". Erõteljes harcokat vár a régi gondolkodásmódot képviselõ szellemi elittel; a "Nyugathoz való illeszkedés" vágyát amúgy éppen kormányzásainak egyik ikonjától, Széchenyi Istvántól eredezteti. Ugyanõt idézve viszont Orbán azt is mondta, célja, hogy "Magyarország a saját tengelye körül forogjon".

Az összeomlások utáni korszakban az állami szerepvállalás megerõsödését, és az államok mögött álló közösség, a nemzet kiteljesedését várja; "nemzeti reneszánsz következik". Magyarország szerinte ebben minden államot megelõzött a "kétharmados forradalommal", amelynek eredményeként kiemelte a kettõs állampolgárságot, az új alkotmányt, a bank- és válságadókat, a nyugdíjrendszer "visszavételét", az adócsökkentést, valamint a demográfiai hanyatlás megállítására tett intézkedéseket. Az államadósság és a munkanélküliség mellett a harcot ezúttal kiterjesztette az államtól származó érdemtelen jövedelmekre, jóllehet nem részletezte, hogy ezen a nyugdíjakat, a segélyt vagy a végkielégítést érti.

"Magyarországot újra kell iparosítani" - a válság hatására a magyar miniszterelnök szerint az európai gazdaság súlypontja Kelet-Európába tevõdik át, köszönhetõen annak, hogy a német vállalatok ebbe a térségbe telepítik a termelésük egy részét. Orbán egy, a Balti-tengertõl az Adriáig tartó szoros államközi együttmûködést szorgalmazott, amelyet a "hazafias demokraták" vezetnének.

Orbán szerint Románia schengeni csatlakozása Magyarország számára nem csak a szolidaritás, hanem az önérdek miatt is jelentõs: ötvennél több új határmetszési pont megnyitását várja ettõl. "Ezzel összenõ, ami összetartozik, hiszen a határon túl is mi vagyunk" - fogalmazott. Kérdésre válaszolva megerõsítette Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár korábban ugyancsak Tusnádfürdõn bedobott gondolatát a magyarországi és az erdélyi magyar közoktatás "összeillesztésérõl"; szerinte elõbb a sajátot kell kivitelezni, egy év múlva következhet ennek kiterjesztése. Azt azonban nem fejtette ki, hogy ennek részleteit miként kell elgondolni.

Figyelemreméltó az is, hogy mirõl nem beszélt a magyar miniszterelnök: Orbán tusnádfürdõi fölszólalásában kínosan kerülte a Romániával való konfrontációt, ezért sem a székelyföldi, sem az érmelléki, a romániai magyarok által vágyott autonómiára nem tért ki. A határon túliak ügyét erõs anyaországhoz kötötte, Magyarországot mint "a magyar szállásterület központját említette. Azt mondta, kellõ súllyal kell kiállni Magyarország mellett, "határon belül és kívül". Orbán helyretette a területért korlátozott nemzeti önrendelkezést követelõ, pánortodox kolonizációról, román asszimilációs törekvésekrõl beszélõ Tõkés László református püspököt. Az európai parlamenti képviselõ fölvezetésként azzal a fogalmi zavarral élt, hogy Bukerestben az elnyomó és az elnyomott együtt gyakorolja a hatalmat, Orbán ezzel szemben megvédte a Traian Basescu vezette, az RMDSZ részvételével mûködõ román kormányzatot; szerinte sokkal rosszabb volna az erdélyi magyarság számára, ha Romániában nem a "a hazafias demokraták", hanem az internacionalista ellenzék kerülne hatalomra.

Az elõzõ két évvel szemben az idén Tusnádfürdõn jelen nem lévõ román államelnökkel való jó viszonyt jelzi, hogy Németh Zsolt külügyi államtitkár ugyanott azt mondta, 2011-ben nem volt olyan hónap, amelyikben ne beszéltek volna Orbánnal, pillanatnyilag egy õszi találkozó elõkészítése folyik.

Forrás: Link