(Beszédes a cím!)
A feleknek augusztus 2-ig kell megállapodniuk az adósságplafon emelésérõl, s azt törvényben is kell rögzíteniük, ezért a pénzpiacokon egyre erõsödik az aggodalom, hogy a felek kifutnak az idõbõl, és nem jutnak kompromisszumra.

A kiadások csökkentése önmagában nem oldja meg az Egyesült Államok deficitproblémáját, azonban megakadályozza, hogy a kormány olyan dolgokba ruházzon be, mint az oktatás - jelentette ki Barack Obama amerikai elnök hétfõn, a legnagyobb spanyolajkú amerikai emberi jogvédõ szervezet éves díszebédjén.

Az elnök az után nyilatkozott így, hogy meghiúsult az a terv, amely szerint az amerikai törvényhozás vezetõinek még a hétfõi ázsiai tõzsdenyitás elõtt meg kellett volna állapodniuk a deficit csökkentésérõl és az adósságplafon emelésérõl. John Boehner republikánus képviselõházi elnök a hétfõi lapok szerint kitartott amellett, hogy egy 10 évre elosztott, 1000 milliárd dolláros költségcsökkentés fejében egyezzenek meg egy rövid távú, ugyanilyen mértékû adósságlimit-emelésrõl, egy további, 3000 milliárd dolláros csökkentésrõl pedig jövõre állapodjanak meg.

Az USA mindeddig fizetett

Harry Reid demokrata párti szenátusi elnök ezzel szemben ahhoz ragaszkodott, hogy egy 2700 milliárd dolláros megszorítás fejében 2400 milliárddal emeljék a plafont, és a kérdésre már ne térjenek vissza a 2012 novemberében tartandó választások elõtt. Obama szintén a hosszabb távú megoldás híve, és kilátásba helyezte, hogy megvétózna egy átmeneti megoldást.

A feleknek augusztus 2-ig kell megállapodniuk az adósságplafon emelésérõl, s azt törvényben is kell rögzíteniük, ezért a pénzpiacokon egyre erõsödik az aggodalom, hogy a felek kifutnak az idõbõl, és nem jutnak kompromisszumra. Ellenkezõ esetben a fizetésképtelenné váló kormányzatnak választania kellene, hogy a nemzetközi adósságszolgálati kötelezettségeinek feleljen-e meg, avagy a szövetségi programokat finanszírozza. Eddig még sohasem fordult elõ, hogy az Egyesült Államok nem teljesítette fizetési kötelezettségeit.

Obama a La Raza Nemzeti Tanácsa hétfõi rendezvényén megismételte, hogy a deficitet kiegyensúlyozott módon, vagyis a kiadáscsökkentés mellett adóemeléssel kell csökkenteni. Az elnök kijelentette, hogy a hiány csökkentésébõl a leggazdagabb amerikaiaknak és a nagyvállalatoknak is ki kell venniük a részüket. Barack Obama szerint mindkét párt felelõs az Egyesült Államok tetemes adósságáért.

Kockázatos játék

Mint vakmerõségüket fitogtató, egymás felé robogó autóval közeledõ fiatalok, úgy vetélkednek egymással a washingtoni politikusok az adósságplafon kérdésében: aki nem rántja félre a kormányt az augusztus 2-i, végsõ határidõ elõtt, az nyer. Csakhogy az õ esetükben a kockázatos presztízsjáték tétje nem a saját testi épségük, hanem az Egyesült Államok fizetõképessége.

Timothy Geithner amerikai pénzügyminiszter május 17-én jelentette be, hogy az amerikai államadósság ismét elérte a kongresszus által korábban megállapított plafont - ezúttal a 14 294 milliárd dolláros szintet -, amelynek emelése nélkül a kormány hiteltörlesztési kötelezettségeinek megszegésére kényszerülhet.

Két háború, világválság

Barack Obama elnök hétfõ esti beszédében emlékeztetett rá, hogy mi vezetett idáig. Elmondta, hogy 2000-ben az amerikai költségvetés még nyereséggel zárt, ám az egymást követõ kormányok a pénzt az államadósság törlesztése helyett adócsökkentések ellensúlyozására, két háború finanszírozására, majd a gazdasági válság idején bevezetett mentõ- és ösztönzõ csomagokra költötték.

Geithner jelezte: augusztus 2-ig visszatartja a szövetségi nyugdíjalapokba történõ befizetéseket, hogy addig is megmaradjon az állam hitelképessége, és sürgette a kongresszust, hogy az Egyesült Államok erkölcsi hitele érdekében - és "elkerülendõ az állampolgárokat érintõ katasztrofális következményeket" - ismét emelje meg az adósságplafont.

Politikai játszma

A helyzet a pénzügyminiszter vészjósló szóhasználata ellenére május közepén még nem volt olyan súlyos, mint amilyennek az elsõ hallásra tûnhetett: a hitelezõk továbbra is boldogan adtak volna kölcsönt Amerikának alacsony kamattal - ha vezetõinek rutinszerûen sikerült volna megállapodniuk a limit megemelésérõl. A válságot tehát nem gazdasági, hanem politikai tényezõk idézték elõ, s a Washingtonban szemben álló felek - noha tisztában vannak az általuk játszott játék veszélyeivel -, még alig egy héttel a végsõ határidõ lejárta elõtt sem tudnak vagy akarnak megállapodni az adósságplafon emelésének módjáról.

Az adósságplafon szintjét a kongresszus szabja meg Amerikában, amelyet átlépve a szövetségi kormányzat elvileg törvényesen már nem vehet fel hitelt. Az elsõ ilyen limitet, az állam finanszírozásának gördülékenyebbé tétele érdekében 1917-ben szabták meg, 11,5 milliárd dollárban. Korábban minden egyes állami hitelfelvételhez törvényhozási hozzájárulásra volt szükség. 1962 márciusa óta az adósságplafont 74 alkalommal emelték meg Amerikában, ebbõl tíz alkalommal 2001 után. Szakértõk szerint a következõ évtizedben hasonló lépésre legalább ennyiszer lehet szükség.

Rutineljárás

"Értsék meg, az adósságplafon emelése nem engedi meg, hogy a kongresszus több pénzt költsön el. Mindössze azzal a képességgel ruházza fel országunkat, hogy ki tudja fizetni a kongresszus által felhalmozott számlákat. A múltban az adósságplafon emelése rutineljárás volt. A kongresszus ezt az 50-es évek óta mindig jóváhagyta és minden elnök aláírta. Reagan elnök 18 alkalommal tett így. George W. Bush hétszer. És nekünk is ezt kellene tennünk augusztus 2-ig, mert más nem fogja kifizetni a számláinkat" - mondta a Fehér Házból sugárzott, kompromisszumot kérõ, de a felelõsséget egyértelmûen a republikánusokra hárító legutóbbi beszédében az elnök. Nem akart hallani egy átmeneti, megoldásról sem, amirõl pedig korábban tárgyalások folytak. Barack Obama és kormánya számára ugyanis az lenne a legjobb, ha a 2012-es elnökválasztás elõtt már nem kellene visszatérni a problémára.

Válaszbeszédében az ellenérdekelt, az elnököt minél többször sarokba szorítani kívánó John Boehner, a képviselõház republikánus elnöke kifejezte azt a meggyõzõdését, hogy a demokrata többségû szenátusnak azt a receptet kell megszavaznia, amit az õ pártja fog elfogadni az alsóházban és a törvényt az elnöknek is alá kell majd írnia. "Ha az elnök aláírja, a +válságatmoszféra+, amelyet maga teremtett, meg fog szûnni" - jelentette ki Boehner.

Fogy az idõ

Hét nappal a határidõ lejárta elõtt úgy tûnik, hogy az ellenlábasok nem akarják sem a kormányt félrerántani, sem a fékre taposni. Pedig a hátralevõ néhány rövid nap alatt már nemcsak a kompromisszumot kell kikovácsolni, hanem azt mindkét háznak egybecsengõ törvénytervezetté kell formálnia, és az elnöknek alá kell írnia.

Ellenkezõ esetben - történelme során elõször - az Egyesült Államok fizetésképtelenné válik, ami beláthatatlan következményekkel járhat az amerikai és a világgazdaságra nézve.
Link