Na né' mán', ez meg itten még megvan? Úgy látszik, a katétert is kivették belõle. Pinyó-Pinyó menned kellene már de nagyon, ahogy az eredetid is eltávozott. Ajánlani tudom a Elohim Kft. aktuális ajánlatát!
Szebb jelent!
A történelmi hagyományokkal, s nem az erõs kéz szükségességével magyarázza Pintér Sándor, hogy a felügyelete alá került a közmunkaprogram. A belügyminiszter reméli, hogy (egykori) beosztottjai, Eiselt György és Gergényi Péter nem követtek el szándékos bûncselekményeket.

- Úgy tudjuk, Orbán Viktor miniszterelnök zárt ajtók mögött a közmunkaprogram jelentõségére utalva azt mondta: kormánya sorsa az ön kezében van. Érzi a politikai felelõsséget?

- A tenni akarást, a feladat kidolgozásának és végrehajtásának felelõsségét érzem: kollégáimmal naponta alakítjuk a közmunkaprogramot, s biztos vagyok abban, hogy az erõfeszítések meghozzák eredményeiket.

- Akkor árulja el: tényleg nagyberuházások helyszíneire utaztatják és ott szállásolják majd el a közmunkásokat?

- Nem alakult még ki a végleges rendszer, ám a sajtóban megjelenõ, "munkatáborok" felállításáról szóló víziókat el lehet felejteni. De azt is, hogy egészséges, életerõs emberek munkavégzés nélkül állami pénzhez jutnak. Vonzóvá tesszük a közmunkaprogramot, a résztvevõk a szociális segély közel kétszereséhez juthatnak majd hozzá. Ám aki a felajánlott munkát indokolatlanul megtagadja, attól a szociális ellátást megvonhatjuk. Magam azt vallom: az értékteremtõ munkát kell elõtérbe helyezni, ilyen lehet például a mezõgazdaság. Emellett olyan beruházásokat is meg kell valósítanunk, amelyek elmaradásától régóta szenved az ország - az ár- és belvíz elleni védekezésre gondolok. Regisztrált munkakeresõbõl 590 ezret tartunk nyilván. Ha legalább egy részüknek tudunk munkát adni, nemcsak az ország bizonyos részein katasztrofális foglalkoztatottsági mutatókon javítunk, de a kistelepülések közbiztonsági helyzetétõl a szociális környezet javításáig számos területen léphetünk elõre.

- Csakhogy a regisztrált álláskeresõk tábora meglehetõsen sokszínû, nem kizárólag fiatal fizikai munkásokból áll. Diplomás, ötven feletti emberek is gátat építenek majd?

- Amennyiben lehetõség van rá, mindenkinek a képzettségének megfelelõ állást szeretnénk biztosítani. Bizonyos korlátokkal azonban számolnunk kell. Nem tudom megígérni, hogy például munkanélküli egyiptológusoknak az állam egyiptomi feltárást fog szervezni. De õk élhetnek majd az átképzés lehetõségével, aminek kialakításán most dolgozik Czomba Sándor nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár. Valamit azonban le kell szögeznünk: ha huzamosabb ideig nincs szükség a megszerzett végzettségre, akkor a társadalomnak nincs "eltartási" kötelezettsége.

- Miért egy rendõrtábornok, Papp Károly felel belügyi helyettes államtitkárként a közmunkaprogramért? Mintha abból indulnának ki: kemény kéz nélkül nem megy.

- Rossz irányból közelít. Nem az a kérdés, hogy rendõrök irányítanak vagy sem, hanem az: hol áll rendelkezésre a terv megvalósításához szükséges tudás, személyi állomány és logisztikai háttér. A Belügyminisztérium 150 éves története során több alkalommal vezényelt le ilyen programokat, a XIX. században éppúgy, mint a két világháború között. Említhetném az Országos Nép- és Családvédelmi Alapot, mely házépítéstõl a vetõmagjuttatásig számos módon segített a szegény sorsú családoknak. Nem az a lényeg tehát, hogy fegyveres vagy rendvédelmi testületek irányítják a folyamatot. Ráadásul Papp tábornok rendelkezik a szükséges képességekkel, tárcám pedig a munkafolyamatok megyei és települési lebontásához elengedhetetlen szakmai és emberi háttérrel.

- A korkedvezményes nyugdíjba vonulás megszüntetése miatt viszont éppen azok a rendvédelmiek dühösek, akikre nemcsak a közmunkaprogramban hárulnak majd komoly terhek, de nekik kellene helyreállítaniuk a néhol kritikussá vált közbiztonságot is. Tényleg most volt szükség megszorításokra?

- Tisztázzuk: a hivatásosok világán belül szó sincs megszorításokról. Egy területen léptünk fel igen határozottan, mégpedig a korkedvezményes nyugdíjak ügyében. Megszüntetjük azt a tarthatatlan helyzetet, hogy életerõs, tapasztalt rendõrök, tûzoltók, börtönõrök jogi kiskapuk kihasználásával 40 évesen elhagyják a hivatásos szolgálatot. Én a szolgálatot teljesítõ kollégák oldalán állok, nekik akarok jobb életkörülményeket teremteni. A korhatár elõtt nyugdíjba vonultakat arra kérem, jöjjenek vissza, szükségünk van rájuk, például a közfoglalkoztatás megszervezésében. Aki viszont ebben nem óhajt részt venni, annak bizonyos anyagi hozzájárulással kell segítenie a nehéz helyzetben lévõ országot.

- A reakciókból, tüntetésekbõl nem úgy tûnik, mintha érveit beosztottai elfogadták volna.

- Állítom, mára a szolgálatot teljesítõk 99 százaléka megértette a helyzetet. Õk látják azt is, hogy a frissen kidolgozott életpályamodellel milyen kedvezõ változások indulnak el. Persze még mindig akad néhány, elsõsorban nyugdíjas kolléga, aki nem tudja akceptálni - a szerintem megalapozott - érveinket. És persze felmerül az a kérdés is, vajon mik a hátsó szándékai egyes szakszervezeti vezetõknek. Talán nem ördögtõl való politikai motivációt feltételezni olyan érdekvédõtõl, aki két éve még az egyik ellenzéki párt európai parlamenti listáján szerepelt.

- A korkedvezményes nyugdíj lehetõségével élõ egykori rendõrként ön tüntetne, ha épp nem lenne miniszter?

- Visszakérdezek: több megrendelése lesz-e egy vállalkozónak, aki kimegy tüntetni, miután külsõ körülmények miatt tönkrement? Vagy akkor tesz szert újabb bevételekre, s védi meg alkalmazottai állását, ha új értékteremtõ tevékenységre fordítja energiáit? Akárcsak a közmunkaprogramban, a rendészeti világban is az értékteremtõ munka a jövõbe vezetõ út, nem a síppal, dobbal, nádi hegedûvel kísért tüntetés. Azt tapasztalom, a legtöbb szakszervezetben van hajlam a jó együttmûködésre. Az érdekvédõkkel megegyeztünk például abban: a jövõben megvonjuk a korkedvezményes ellátását annak a nyugdíjas rendõrnek, aki feketén, az adószabályok megkerülésével dolgozik.

- A BM alá tartozó szervek nyomozása után került napvilágra az elõzõ kormány titkosszolgálati elitjét érintõ kémügy. Az ön értelmezése szerint mirõl szól ez a botrány?

- Államtitoknak minõsülõ esetrõl van szó, amelyben a katonai ügyészség az illetékes.

- Azért kérdeztem, mert a kémkedéssel gyanúsított Püski László egyben a milliárdos adócsaláson kapott Eclipse-Zömök cégcsoport alapítója. Az ön lánya pedig az Eclipse alkalmazottja volt.

- Lányom kétdiplomás mérnök, és mûszaki fejlesztési feladatokat végzett az említett vállalatnál. Ha egy banknál a vezérigazgató sikkaszt, ott sem a munkáját becsületesen végzõ pénztárost vagy villanyszerelõt vonják felelõsségre. Szerencsétlen dolog, hogy lányom informatikai fejlesztések végrehajtásáért felelõs mérnökként olyan cégnél dolgozott, melynek vezetõit az adózási szabályok megszegésével gyanúsítják. Ezt egy alkalmazott sem tudja elõre elkerülni, hiszen az elkövetõk nem szokták a bûncselekmény elkövetésérõl tájékoztatni a beosztottakat. De az ügyben nyomozó hatóságok már tavaly jelezték, lányom kihallgatására sem tanúként, sem gyanúsítottként nincs szükség.

- Az Eclipse-üggyel kapcsolatban nemrég meggyanúsították Eiselt Györgyöt, a BM koordinációs helyettes államtitkárát. Õ korábban a Nemzeti Közlekedési Hatóság fõigazgatója volt, az intézmény felelõssége már 2010 elején felvetõdött a bûncselekménnyel kapcsolatban. Miért vette maga mellé Eiselt Györgyöt a tárcához?

- Eiselt György elsõ miniszterségem idején, 1998 és 2002 között ugyanezt a feladatkört töltötte be a Belügyminisztériumban. Ebben az idõszakban az irányítása alá tartozó közigazgatási informatika hatalmasat lépett elõre. Soron kívül elvégeztük az okmányirodák kiépítését, majd a biztonsági okmánycsalád kifejlesztését. 2002 után e munkákkal összefüggésben többször meggyanúsították, de a rendõrség bûncselekmény hiányában minden vizsgálatot megszüntetett. Ezután Eiselt magánvállalkozó lett, mert sehol nem kapott állást. A közlekedési hatóság élére pedig az után került, hogy a versenyszférában kifejtett kiváló munkája ismét felkeltette az államigazgatás figyelmét. Bízom abban, hogy a 2002 utáni idõkhöz hasonlóan a hatóságok most is Eiselt György ártatlanságát állapítják majd meg.

- Gyanúsított lett egy volt üzlettársa, Gergényi Péter is, amiért a 2006-os tüntetések idején - budapesti rendõrfõkapitányként - hatósági jogsértéseket követhetett el.

- Gergényi Péterrel régóta ismerjük egymást, éveken keresztül beosztottam volt, tisztában vagyok elhivatottságával, felkészültségével. Bízom abban, hogy az országnak kárt okozó cselekményt vagy bûncselekményt szándékosan nem követett el.

- De hát emlékszünk a 2006 õszi, viperák alkalmazásával kapcsolatos hazugságaira, az azonosító nélküli rendõrökre, a fejmagaságban kilõtt gumilövedékekre!

- Nem mondtam, hogy nem hibázott. Az események idején nyugdíjas voltam.

- Nyugdíjas volt, de építette 2010-ben értékesített vállalkozását, a Civil Biztonsági Zrt.-t. E cég ma egyre-másra nyeri az állami megbízásokat. Nem lát összeférhetetlenséget?

- Úgy indítottam el kisvállalkozóként a Civil Biztonsági Szolgálatot 2003-ban, hogy lekösse figyelmemet az intenzív miniszteri idõszak után. A tavalyi értékesítésekor a Civil már az ország legnagyobb biztonsági vállalkozása volt. Az állami megbízásokról, miután teljes egészében értékesítettem a céget, már az új tulajdonos tudna beszélni. Én mindenesetre további sikereket kívánok neki. Sokkal jobban zavarna, ha az eladást követõen a Civil tönkrement volna: ez ugyanis azt jelentené, hogy rossz szervezetet építettem föl.

- Több mint egy éve miniszter, s az ellenzék rendre felveti: nemhogy az ígért két hét, de az elmúlt esztendõ alatt sem lett rend az országban. Tavaly túl nagyot ígértek?

- A közrend helyreállítását nem úgy kell elképzelni, hogy egyszer elérjük az ideális állapotot, és onnantól nincs dolgunk. Ahogy egy veteményest is újra és újra meg kell kapálni, ahogy egy lakást is rendszeresen ki kell takarítani, úgy a rendért is mindig tenni kell. Például úgy, hogy nem bízzuk a jegyzõre a szabálysértési büntetések kiszabását és behajtását, hogy megfelelõ számú, képzettségû rendõrt állítunk szolgálatba, hogy világosan meghatározzuk az elvárásokat, és azokat keményen számon kérjük. És az is hozzátartozik a rendhez, hogy ismét feltûntek a rendõrök olyan településeken, ahol évek óta fehér hollónak számítottak. Egy példa: a Miskolc közeli Lyukóbányáról az állam korábban valósággal kivonult, az odagyülekezõ bûnözõ, rendbontó elemek retorzió nélkül károsíthatták a közösség és a törvénytisztelõ polgárok vagyonát. Ezt a területet a rendõrség kemény munkával kitakarította, most Lyukóbányán este sétálni lehet az utcán. A közrendhez tartozik az is, hogy az állam illetékes szervei gyorsan és hatékonyan intézkedtek a tavaly októberi vörösiszap-katasztrófa idején. A hatóságok, polgármesterek, állami szervek fegyelmezett munkájának és a példátlan nemzeti összefogásnak köszönhetõen a múlt héten már új otthonaikban köszönthettük a károsultakat. Azok az emberek, akiket tavaly októberben kora este reményvesztettségben ismertem meg, most kivirultak, mosolyogtak. Valami ilyesmiért vállaltam tavaly ismét a miniszterséget: mutassuk meg, hogy ennek az országnak lehet a mostaninál is jobb jelene és biztató jövõje.

Forrás:Link