Találó a cím, de pont a zsidókat hagyják ki a történetbõl. Ugyan Magyarországra arányaiban mennyien is "exodáltak".
A XX. század második felében kezdõdött modern kori népvándorlás következményeire hathatós válaszok eddig nemigen születtek. Bevándorlási törvények foghíjas szigorításai, az egymás mellett élés kompromisszumok nélküli hirdetése, vagy bomlott elmék tömeggyilkosságai után sokan a téma szõnyeg alá söprését, mások pedig a xenofóbiát tûzik zászlajukra. Mindezek ellenére az értelmes diskurzus elindítása sem kizárt.

Az oslói terrortámadásokkal, ha keresztes háború kirobbantását egyelõre nem is érte el a norvég terrorista, Anders Breivik, de annyit mindenképp, hogy a bevándorlás, mint téma Európa figyelmének a középpontjába került. A nyugat-európai országok nagy részének közéleti vitatémái között persze már eddig is kiemelt helyen szerepelt az új népvándorlás és annak következményei. A vérengzés azonban végképp belevéste a nemzetközi közvélemény tudatába, hogy valami nincs rendben Európában. És ez így van akkor is, ha csak egy magányos fanatikus váltotta valóra szerepjátékainak és mesevilágának gyilkos vágyait.

A téma Európán hever
Az európai politikai paletta térfelein most két különbözõ félelem él a helyzettel kapcsolatban. A toleranciát és multikulturalizmust hirdetõ nyugat-európai baloldal a Breiviket másoló terroristáktól, a migrációellenes, a bevándorlási törvények szigorítását követelõ jobboldal pedig a téma tabuvá válásától és az errõl szóló diskurzus beragadásától tart. Mindkét félelemnek van alapja.

Egyrészt bár néhány elszigetelt jelentéktelen figurától eltekintve szinte minden magára valamit is adó szélsõjobboldali képzõdmény elhatárolódott Breivik tettétõl, ugyanakkor, aki beleolvasott a gyilkos 1500 oldalas krónikájába, annak világos, hogy számtalan átfedés van Breivik világa és az európai jobboldal, valamint a nyugat-európai szélsõjobboldal politikai célkitûzései között. Ez a párhuzam persze körülbelül annyira releváns, mint az iszlám vallás alapjai és a radikális iszlamisták viszonya. Ugyanakkor egyidõben diszkreditálhatja a bevándorlással kapcsolatos jogos jobboldali témafelvetéseket és ösztönözhet egyes szélsõjobboldali elemeket arra, hogy ha nem is ennyire drasztikus módszerekkel, de Breivik nyomába lépjenek.

A bevándorlás nem újkeletû tendencia Európa történelmében. Voltak idõszakok, amikor a kontinens leginkább egy nagy forgalmat bonyolító átjáróházhoz hasonlított, ahol egymásnak adta a kilincset vizigót, magyar, tatár, török. Az óvilágnak is becézett földrészen ugyanakkor mindig mérséklõdött, vagy legalábbis komoly ellenõrzés alatt állt a népek fluktuációja, amikor egy koherens, egységes vezetés alatt állt (Római Birodalom), vagy több hegemón birodalom egyensúlyra törekvõ szövetsége (a Szent Szövetség utáni Európa) csitította a belsõ ellentéteket.

Bevonulástörténet
A belsõ ellentétek kezelését jelenleg bonyolító, demokratikus deficittel küzdõ uniós entitás azonban újabb bevándorlási hullámmal kell, hogy szembenézzen. A mostani emigrációs láz körülbelül 20-30 évvel ezelõtt lépett olyan szintre, amely már megnehezíti a beérkezõ tömegek gyors és problémamentes integrációját, fõleg ha azok más kultúrkörbõl érkeztek. A 831 milliós Európa népességének körülbelül 3-4 százaléka, 20-30 millió ember volt Európán kívülrõl érkezõ bevándorló az Eurostat 2006-os felmérése szerint. A legtöbb bevándorló az arab országokból érkezett és érkezik ma is, de majdnem holtversenyben mögöttük áll a Fekete-Afrika területérõl érkezõk tömege. Mindkét bevándorlói csoport egyenként körülbelül 5 milliós táborral képviseltette magát Európa területén 2006-ban.

...eközben Magyarországon
Amíg Nyugat-Európában muszlim bevándorlók milliói nyújtanak hivatkozási alapot az emigrációellenes populista jobboldali és szélsõjobboldali pártoknak, addig Magyarországon a Tárki legújabb felmérése szerint az emberek legalább ennyire tartanak a zsidó bevándorlástól. A megkérdezettek 23 százaléka számít arra, hogy a Föld muzulmán népességének (1,6 milliárd) nagy jó indulattal is csak egy ezrelékét kitevõ zsidóság tagjai nagyobb számban fognak megtelepedni hazánkban és ennél alig valamivel több, 26 százalék gondolja ugyanezt az arabokról. Bár Izraelben valóban kedvelt célpont üzleti befektetések és turizmus céljából is Magyarország, az izraeli migráció elsõ számú célpontja nem Kelet-Európa, hanem az Egyesült Államok. A legtöbben mégis a kínaiak bevándorlását tartják a legvalószínûbbnek, akik a hivatalos statisztikák szerint az utóbbi évtizedekben valóban jelentõs számban érkeztek Magyarországra. A válaszadók 48 százaléka számol nagyobb arányú kínai népesség betelepülésével. 58 százalék biztos benne, hogy a jövõben valamilyen népcsoport nagyobb számban telepszik le hazánkban.


Ennek a modernkori népvándorlásnak feltehetõen még szigorú bevándorlási törvényekkel sem lehetne könnyedén útját állni, márpedig egyelõre még ezeknek is híján van a legtöbb európai ország. Dánia, Franciaország és az Egyesült Királyság azonban szigorított az elmúlt években a bevándorlási feltételeken.

Európa bekeményít
Dániában sikerült erõsen lejjebb nyomni a bevándorlási lázat, az elmúlt 9 évben kétharmadával csökkent a bevándorlók száma. Az országban élõ bevándorlók még így is a teljes lakosság 10 százalékát teszik ki. 2010-ben például a bevándorlók „családegyesítõ” törekvéseit nehezítõ pontrendszert vezettek be, amelyben csak az a limitet teljesítõ emigráns-jelölt kaphatott esélyt, aki például nyelvtudással és iskolai végzettséggel szerzett többletpontokat. Mi több, 13 ezer eurós kauciót kellett befizetniük a dán nemzeti bank számlájára a jövõbeli közellátás fedezeteként. A rendkívül kemény, sokszor diszkriminatívnak bélyegzett intézkedések hatására sok bevándorló már hátat fordított az északi országnak, egyre többen hagyják el Dániát például az eddig különösen nagy számban érkezõ szomáliaiak közül.

A menekült státusz felülvizsgálatának idõkorlátai
Portugália – 60 nap, Hollandia, Ausztria, Magyarország – 6 hónap, Belgium – 8 hónap, Németország – 18 hónap, Svájc – 24 hónap, Egyesült Királyság – nincs idõkorláthoz kötve.

Franciaországban ezév májusában szigorították a bevándorlókkal és menekültekkel kapcsolatos szabályokat a baloldali ellenzék heves tiltakozása ellenére. 2002 óta ez már a hatodik komolyabb szigorítás volt. A francia nemzetgyûlés 297-193, a szenátus pedig 182-151 arányban fogadta el a rendelkezést, amely alapján deportálhatják az illegálisan, dokumentumok nélkül az országban tartózkodó menekülteket, bevándorlókat. Szigorítják továbbá az említett kategóriába tartozó súlyos betegek tartózkodási idejét is, ezzel egyesek szerint „halálra ítélve” õket. 1998 óta az ebbe a típusba tartozó személyek esetében nem alkalmazták a visszatoloncolást és egy idõ után az állandó tartózkodási engedélyt is könnyebben megszerezhették. A bevándorlók integrálásával összefüggésben nemrégen megszavazták a muzulmán nõk által hordott, a teljes arcot elfedõ burka viselésének tiltását is.

Az Egyesült Királyságban éppen júliusban jelentették be a családegyesítést és a letelepedést nehezítõ új szabályozás kidolgozását. Ennek alapján a házastársaknak 5 évet kellene várniuk amíg a nem brit állampolgár megkapja a letelepedési engedélyt, a mostani 2 helyett. A csak vízummal rendelkezõ kinti családtagoknak ezentúl teljesíteniük kell egy meghatározott szintû nyelvvizsgát, hogy az országban maradhassanak. A családtagjait az országba invitáló brit állampolgárnak pedig meghatározott pénzügyi feltételeknek kell eleget tennie, hogy biztosíthassa az újonnan érkezõ rokonok támogatását. „Szívesen látjuk azokat, akik korábban kivándorolt családtagjaikhoz szeretnének csatlakozni, de túl sok esetben fordult elõ, hogy a családtagok igazából nem is voltak közvetlen rokonok és a cél csupán a bevándorlási szabályozás kikerülése volt. Ha valaki nem képes szponzorálni újonnan érkezett partnerét, házastársát, nem várhatja el, hogy majd a többi adófizetõ fogja ezt megtenni helyette” – mondta a brit bevándorlásügyi miniszter, Damian Green. (Tán nem Demján Grün, mint a szekszárdi Tolnahús Rt. és a szolnoki Solami Rt. – a „Zöld-birodalom” – tulajdonosa?)

Forrás: Link