"Munka után a Keleti pályaudvar felé vettem az irányt. Rendezvényen már megfordultam és ott pozitívan fogadtak, mintha szervezõ lennék és örömmel, érdeklõdve vették el a szórólapot. Sokak szeme pedig felcsillant a névre! Igen, végre õ is szerepel és nem csak a jobbikos fizetett vagy tescos szórólapot kapnak a kezükbe, hanem az igazságot! Akik tudják, õk se merik terjeszteni, csak a szem csillan és a név, Posta Imre- VÉGRE!

Most a Keletiben nagy levegõt vettem, mivel átmenõ forgalomban még nem osztottam. Figyeltem a kamerákat, nem akartam olyan helyen lenni, ahol kamerák vannak. Ennek csak az az oka, hogy most van a szórólapozási törvény a fõváros elõtt és bár megszavazták, hogy szórólapozásért annak kell bejelentést tenni és fizetni közterületen, aki reklámcéllal osztogat, de még nem dõlt el, hogy a közterületen a politikai célú osztogatást is belevegyék e. És hogy magyarázom el a közterület fenntartónak, hogy ebben semmi politika nincs?
Elmagyarázom persze, nem kell félteni, nem gond, de ha nincs kamera, az jobb.
Megtaláltam a megfelelõ helyet, a Keleti bejárata. Ahogy osztogattam, nem tudtam eldönteni, hogy a saját lelkiismeretemnek szeretnék megfelelni, hogy cigánynak és olyannak is adok, akinek úgy látom nem csillog a szemében az értelem. Aztán arra gondoltam, hogy egy nehéz nap után az elmúlt évek alatt hányszor vánszorogtam így haza a munkából világuntan a saját gondolatvilágomba mélyedve valamin rágódva? Nekem sem csillogott a szememben az értelem, sõt!

Tömegben osztogatni elõször furcsa volt, mivel nem rendezvényen voltam, ahol kicsit ünnepi a hangulat. Ünnepi? Ez is vicc, mert megfigyeltem a zsidók valamivel mindig olyan szinten keresztbe tesznek, hogy ne érezhessék magukat együtt egy magyar rendezvényen se jól a magyarok... Minden magyarnak mondott rendezvényen keresztbe tesznek, vagy az elõadókkal, akik a betelepülõket dicsõítik, vagy a zenével, vagy a kis látogatottsággal és körülményekkel, marketinggel.
Most tehát itt terjesztettem az IGÉT a hétköznapokban, ahol a szórólapozó az, akit még a legutolsó beosztott is megvethet önkényt gyakorolhatva azzal, hogy elveszi vagy lekezelõen megtagad. Mégis magyar ember nem vetett meg! Azt mondta a magyar, köszöni nem kéri. A zsidó már bunkó volt. Általában nem is azért veszik el egy nagyvárosban, mert érdekli õket-elsõ pillantásra úgysem tudják eldönteni mi az-, hanem azért veszik el, hogy a munkámat segítsék.
A magyarok vették el, és mindig voltak, akik megálltak és elolvasták, és minden alkalommal voltak, akik elkezdetek errõl beszélni, hogy õk is így látják és VÉGRE ez is szóba kerül!
Ezért folytattam tovább a szórólapozást. Elõször furcsa volt, idegen voltam, de aztán egyé váltam a tömeggel, az átutazókkal. Részt kapott az életem az õ életükbõl, elfogadtak, õk is azonosultak velem , is velük. A tömegben, a rohanó világban egy voltam a magyarok közt, akik nem csak azért tiszteltek, mert dolgozom, hanem azért legfõképp, AMIÉRT dolgozom! Fantasztikus érzés!

Soha konfliktus, soha egy rossz szó. Rendõrök jártak keltek, nem szóltak közbe.

Közben áttértem a postaládás terjesztésre is, munka után bicajra volt kedvem ülni. A második nap egy barátommal, aki azt mondta nekem- ami itt a legtöbbünkre jellemzõ-, hogy õszintén saját magától nem állna ilyesminek neki! Úgy gondolkodik, úgy látja a nagy magyar valóságot, mint én vagy te, viszont magától nem indulna világot váltani!

Ahhoz, hogy az ember ilyesmibe kezdjen magától, kell bentrõl a HIT! Nem azt mondom, hogy naivitás is kell, nem kell, csak hanem HIT. Hinni annak a fontosságában, amit teszünk. Viszont, hogy eljött velem ez a barátom, nagyon jól érezte magát! Azt mondta, hogy értelmet kapott és egy nagyon jó dolgot teszünk, amitõl feltöltõdik, boldog lesz, mert a saját lelkiismeretnének tesz eleget és ez egy pozitív inspiratív tevékenység. Azt mondta, ahhoz képest, amennyi kis energiát fordítunk rengeteg emberhez eljutunk! Mondtam én is boldog vagyok ettõl, hihetetlen optimizmust és erõt ad, de elõször nekem is rá kellett magam venni.
Közben kitaláltam mást is: matricázni. Matrica csomópontokban ahol csak lehet, webcímmel, lényegretörõ figyelemfelkeltõ mondottal. Kipróbáltam, nagyon jól mutat :)

A barátaim azt mondják egybehangzóan, hogy tele vagyok energiával és nem értik, hogy tudok ennyi mindent csinálni és rájuk is átsugárzik! Erõt adok nekik. Mindez azért van, mert én is kapom, és azért kapom, mert azt teszem amit kell! Rengeteg erõt kapok. Egyszerû, fentrõl kapom az energiát és magammal is békében vagyok, el tudok számolni magammal, mert tettem! Én egy kicsi valaki, egy a millióból, de el tudom juttatni mégis sok sok embernek az igazságot! Csak egy ébredejen fel és gondolkodjon el egy nap, már volt értelme. Õk majd eldöntik, hogy alkalmasak e rá, érteni akarják e, vagy sem, de én megtettem a magam munkáját! Egy aprósággal nagyot léptem és mindig pozitív visszaigazolást kaptam és tudom, hogy azért kapok erõt, mert erre szüksége van a magyaroknak.

Szórólapozáskor, postaládás terjesztéskor mindig kérdezik mi ez? És én mondom, hogy a magyarok elõl eltitkolt igazság és magyarságtudat, azt mondják VÉGRE! Úgy kell ez és úgy örülnek mint egy falat kenyérnek! Beszélgetünk és felmerül egy kis gondolkodás után a kérdésük szinte minden esetben: melyik párthoz vagy szervezethez tartozom? Én meg mondom, hogy EGYIKHEZ SEM, mert mindenhova beépülnek a zsidók, ÉS EZT TÁRSADALMI MUNKÁBAN VÉGZEM. Erre azt mondják, hogy hihetetlen, hogy ilyen emberrel találkoznak és vannak ilyen kezdeményezés!
Ez olyan erõt ad, amit nem tudok elmondani. Konfliktus pedig soha! Én azt érzem, látom a visszajelzésekbõl, hogy nagyon nagy szükség van ránk -TEVÕKre, nem lehet kibújni ez elõl, és nem lehet kibújni a saját lelkiismeretünk elõl!"