Sok tízmilliárd frankot bukott a svájci jegybank, a kedvezõ amerikai adatok hatása egy óra alatt elillant, világgazdaság okozta csapásokat pedig nem sokáig fogja fel külsõ bajként a nép, hanem a kormányra lõcsöli a felelõsséget – tombol a frankválság.

Kapaszkodhat a kormányzat rendesen, hiszen elõbb-utóbb a kabinet nyakába hullik vissza a frankválság – magyarán a választó nem tesz finom distinkciót aközött, hogy saját kormánya hozta rá a bajt, vagy a nemzetközi globálkapitalisták miatt szegényedik. És a jelenlegi frankválság különösen érzékeny kérdés, hiszen szinte nincs olyan család, amelyiket ne érintene. Arra persze nincs hivatalos-tudományos definíció, hogy mikor jön el az a határpont, ami után – mindennemû felelõsségelhárító kommunikáció ellenére – a polgár egyértelmûen saját kormányát kiáltja ki felelõsnek. Kiszelly Zoltán politológus szerint akkor, amikor „a jövõben hogyan alakul az ön és háztartásának sorsa” típusú közvélemény-kutatási kérdésre pesszimistább válaszok születnek, mint amilyet a „jó vagy rossz irányba mennek a dolgok az országban” felvetésre adnak a válaszadók. Ebben az estben ugyanis a pártszeretet már felülírják a nehézségek, magyarázta a politológus.

Görögsaláta

Amikor tavaly Kósa Lajos és Szijjártó Péter párban vizionált görögországi gazdasági helyzetet, illetve államcsõd-közeli állapotot Magyarországon, már nem 44, hanem csak 40 százalék gondolta úgy, hogy Magyarországon jó irányba mennek a dolgok. Az utóbbi két hónapban ugyan egyre többen vélik úgy, hogy mégiscsak jó irányba mennek a dolgok, hiszen a májusi 26 százalék helyett ma már a lakosság 32 százaléka hiszi ezt a Medián felmérése szerint – ám ebben az adatsorban nincs benne a július végén kirobbanó frankválság hatása. Mint ahogy abban, a GFK Hungária által összeállított adatsorban sem mutatható még ki a frankválság hatása, miszerint a magyarok a legpesszimistábbak egész Európában: csak 26 százalékuk nagyon vagy igen biztos abban, hogy jobbra fordul a sora, 32 százalékuk nem túl biztos vagy bizonytalan abban, hogy egyszer jobb lesz, 42 százalékuk pedig egyáltalán nem biztos benne, hogy valaha is jobbra fordul majd az élete.

Lázadószavazatok

És amikor az egyéni kilátásokat rosszabbnak érzik a polgárok, mint az országosokat, magyarázta Kiszelly, nos, akkor alakul át az elégedetlenség kormányváltó szavazattá. Ám ez Magyarországon egyelõre nem mûködik, ugyanis ahhoz, hogy az elégedetlenség valódi „lázadószavazattá” érjen, még egy fontos feltételnek teljesülni kell. Nevezetesen a változásnak. Erre viszont nincs esély egyelõre, a 2014-es választásokig még 2,5 év van hátra. Miközben a Fidesz végig számíthat a két és fél milliós szavazótáborára, hiszen a jobboldali választók türelmesebbek a kormánnyal, a közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy szerintük az ország jó irányba megy, és ezért megéri áldozatot is vállalni. Álláspontjuk így valószínûleg nem változik, amíg megélhetési válsággal nem szembesülnek, vagy azzal, hogy semmivel sem lett jobb az életük, hiszen a kedvezményeket (például a gyerekek után járó adókedvezményeket) egyszerûen megeszik a frank erõsödésével egyre súlyosbodó törlesztõ részletek.

Megmentik a leányokat

Hogy mennyire durvulhat el a frankhelyzet, az egyelõre kérdéses, ám az tény, hogy a vártnál jobb amerikai munkaügyi adatok csak egy pillanatra akasztották meg a frank erõsödését. Az alpesi deviza árfolyama pénteken az amerikai statisztikák 14:30-as nyilvánosságra hozatala után 249 forintra mérséklõdött, ám egy óra alatt visszaugrott 253 forintra. És Magyarország számára újabb veszélyt rejt, magyarázta egy inkognitóját megõrizni kívánó jegybanki forrás az atv.hu-nak, hogy a frankspekulánsok erõsen játszanak egy olasz alapítású és egy osztrák bankra – mindkettõ jelen van Magyarországon is, így bukásuk komoly károkat okozhatna.
Sarkadi Szabó Kornél szerint azonban vélhetõen nem fenyegeti a sokak által emlegetett bedõlés veszélye a magyar bankrendszert, ugyanis az anyabankok nagy valószínûséggel megmentik nagyobb magyarországi leányaikat, hiszen ha azok csõdbe mennének, a térség számos pénzintézetét rántanák magukkal. És ha az „anyáknak” van pénzre szüksége, az is megoldható. Nem véletlen, magyarázta a független elemzõ, hogy az Európai Központi Bank jelezte, hogy egyelõre korlátlan hitelt biztosít a bajban lévõ pénzintézeteknek. Persze az is igaz, hogy a bankmentés hasznos, de egyben az elszabaduló infláció kezdete is lehet, tette hozzá Sarkadi Szabó.

Vergõdünk a frankcsapdában

Ám a jelek szerint nem bizonyult elegendõnek, hogy az Európai Központi Bank bejelentette: jelentõs keretet biztosít a bajba jutott pénzintézeteknek, mondta Török Bálint az atv.hu-nak. A BudaCash elemzõje szerint ennél fajsúlyosabb üzenetre lenne szükség: az például megnyugtató lenne, ha az EU bejelentené, hogy komolyan veszi az eurózóna válásgát és a bajba jutott országok számára összedobott 400 milliárd eurós alapot megduplázza vagy megtriplázza. Mindenestre most Magyarország úgy vergõdik a svájci frank csapdájában, hogy a forint az euróval szemben nem gyengült. Ez nagyon lényeges, magyarázta Sarkadi Szabó, ugyanis a külföldi befektetõk kezében jelenleg rekordmennyiségû magyar államkötvény van.
Amit eddig egyelõre nem szándékoztak eladni, ám ha megszimatolnak egy lehetséges forintgyengülést az euróhoz képest, vagy valamilyen negatív impulzus érné a befektetõket, akkor elkezdhetnék piacra önteni a magyar kötvényeket, ami még tovább fokozná a rossz pénzpiaci helyzetet. Persze azt, hogy a kormány eltökéltnek tûnik a helyes költségvetési pálya tartásában, és ennek érdekében megszorításokra is hajlandó, eddig pozitívan értékelték a befektetõk.

Széll Kálmán mint nyugtató

A magyar piacokat Török szerint sem fenyegeti egyelõre veszély: a Széll Kálmán terv megnyugtatta a befektetõket, igaz lassanként sorjázniuk kellene a konkrétumoknak, mielõtt megkopik a bizalom. Jelenleg azonban a 6-7 százalékos hozamot produkáló magyar államkötvények roppant vonzóak, és nem valószínû, hogy a befektetõk szabadulni akarnának tõlük, hacsak a más piacokon elszenvedett veszteségeik miatt nem kényszerülnek erre.

Ugrás 275-re

Hogy hol áll meg a frank azt senki nem tudja. Ez egy piramisjáték, és praktikusan mindaddig emelkedik a „tét” összege, amíg az új beszállók tõkéje meghaladja a kiszállókét, reagált Sarkadi Szabó Kornél arra a felvetésre, hogy meddig hízhat a frank árfolyama. Az árfolyam-görbe egyébként már annyira hiperbolikus, hogy a tapasztalatok alapján, mondta a független pénzpiaci elemzõ, ez már a szélsõséges erõsödés végét is jelentheti. Úgyhogy Sarkadi Szabó szerint a következõ hónapokban, év végéig valamikor ismét 230 forint körül lehet a frank – mindenesetre az elemzõ úgy véli, valahol 220 és 250 forint körül stabilizálódik majd az alpesi deviza, e szint alá már nagy valószínûséggel nem megy a frank. Az viszont nyitott kérdés, hogy hol fordul az egyre keményebb deviza, megeshet, hogy a jelenlegi szinten megáll, és elkezd visszagyengülni, de az is megtörténhet, hogy elõbb még megugorja a 265-275 forintos szintet is. Egy ilyen heves mozgásnál egyszerûen nem lehet megjósolni a tömegpszichológia határait.

A nulla százalékos kamat sem taszít

Hogy maga a svájci jegybank mit tehet a frank kordában tartása érdekében az kérdéses – elemzõk mesterségesen gerjesztett túlkínálatról és negatív kamatról beszélnek. Ám Sarkadi Szabó szerint egyiknek sincs sok értelme, ugyanis a befektetõk nem az immár 0,0-0,25 százalékos kamat miatt menekülnek a svájci frankba: a hasznot az alpesi deviza erõsödése és stabilitása jelenti. Illetve, magyarázta Németh Dávid az ING elemzõje, nem olyan könnyû a svájci jegybank helyzete sem, hiszen sok tízmilliárd frankot bukott, amikor interveniálni próbált, illetve mesterséges túlkínálatot szeretet volna gerjeszteni, és piacra dobott egy csomó svájci frankot, és aktívan vásárol eurót. (A kibocsátás egyébként maga is jelentõs költségekkel jár.) Ráadásul a jegybank nem „ugrálhat összevissza”, hiszen a svájci gazdaságnak a bankrendszer meghatározó része, így ha a nemzeti bank iránti bizalom megkopik, csúnyán eshet a gazdaság.
Link