A múlt héten fejezte be munkáját az a lengyel vizsgálóbizottság, amely a tavalyi szmolenszki repülõgép-szerencsétlenség körülményeit volt hivatott felderíteni. A felderítõ munka nyomán kiadott közlemény a jelenkori lengyel diplomácia egyik bravúrjának is tekinthetõ: nem hibáztat, hanem kezet nyújt Oroszországnak, mivel tudja, hogy a Keleti Partnerséggel összefüggõ terveinek eléréséhez szüksége van egy kiegyensúlyozott orosz politikára.

A Moszkvától mintegy 360 kilométerre található Szmolenszk városa a történelem során mindig is meghatározta a lengyel-orosz kapcsolatok alakulását. Hovatartozásának kérdése a cári idõkben számos konfliktushoz vezetett a lengyel-litván királysággal, amely többször is elfoglalta. A cári Oroszországnak csak 1667-ben sikerült véglegesen konszolidálnia hatalmát a város felett. A II. Világháború egyik legsötétebb epizódja, a katinyi mészárlás, amely során 22 000 lengyel tisztet irtott ki a szovjet NKVD titkosrendõrség is a szmolenszki régióban zajlott le 1940 tavaszán. A náci Németország hadserege 1943-ban hiába lelt rá a katinyi tömegsírokra, végzett exhumációs munkákat és próbálta propagandacélokra felhasználni a szovjet hadsereg bûntettét, a II. Világháború befejeztével a hivatalos álláspont éppen a németeket vádolta a gyilkosságokkal. A gorbacsovi reformok idején hozták létre azt a lengyel-szovjet bizottságot, amely felderítõmunkája nyomán, a Szovjetunió hivatalosan is elismerte a sztálini vezetés felelõsségét.

Lengyel seregek Szmolenszknél az 1600-as években
(forrás: wikipedia.org)

A lengyel-orosz kapcsolatok újabb mélypontját jelenthette volna a tavaly, április 10-én bekövetkezett repülõgép-szerencsétlenség, melyben éppen a katinyi mészárlás áldozatainak megemlékezésére érkezett lengyel delegáció tagjai vesztették életüket –köztük Lech Kaczynski lengyel államfõ is. A Kaczynski halálát követõ választásokat, az Oroszországgal szemben jóval pragmatikusabb nézeteket képviselõ Bronislaw Komorowski nyerte meg.

Az újabb szmolenszki tragédiát követõen természetesen mind az orosz, mind a lengyel fél felállított egy-egy vizsgálóbizottságot. Az orosz Államközi Légi Közlekedési Bizottság által kiadott közleményben a lengyel pilótákat hibáztatták. Ezzel szemben, a július 25-én kiadott lengyel jelentés –mindamellett, hogy felhívja a figyelmet mind az orosz, mind a lengyel légi legénység hibáira- legfõbb mondanivalója, hogy „nem keres felelõsöket”. A lengyel kéznyújtás Oroszországnak nemcsak a lengyel-orosz kapcsolatok tekintetében jelentõs, de nagymértékben hozzájárulhat ahhoz, hogy az EU és Oroszország még idén megkösse azt a stratégiai partnerségrõl szóló szerzõdést, amit éppen Lengyelország blokkolt 2006-ban.

Keletre forduló elnökség

A lengyel EU-elnökség egyik legfontosabb célja, hogy új életet leheljen a 2009-ben, Prágában létrehozott Keleti Partnerségbe, amely az EU és Ukrajna, Fehéroroszország, Moldávia, Azerbajdzsán, Örményország, illetve Grúzia közötti kapcsolatok mélyítését szeretné elérni. Egy sor elemezõ mutatott rá arra, hogy az EU keleti politikája nem volt sikeres: Fehéroroszország az utóbbi években még tovább távolodott a nyugati demokráciák értékrendjétõl, Janukovics elnök Ukrajnája Oroszország felé kacsingat, a hegyi-karabahi és a transzntriai konfliktusok megoldatlanok és Szaakasvili grúz elnök is elfeledkezni látszik a demokratikus kormányzás erényeirõl.
A Keleti Partnerség országai (narancssárgával).
(Forrás: wikimedia)

Az „arab tavasz” tanulsága, hogy az EU közvetlen határainál kirobbanó politikai változások következményeinek utólagos kezelése igen költséges (gyakorlatilag lehetetlen). Jobb megelõzni egy, a mostaninál jóval markánsabb szomszédsági politikával. A Keleti Partnerség második csúcsára –melynek megrendezésére eredetileg a magyar elnökség számíthatott- szeptember 29-én fog sor kerülni Varsóban.

A Lengyelországban mûködõ nem-kormányzati szervezetek egy jelentõs része éppen a keleti szomszédok –elsõsorban Fehéroroszország és Ukrajna- demokratizálódására, illetve az emberi- és szabadságjogok propagálására szakosodott (a legjelentõsebbek: Cracow Belarussian Society, PAUCI Polish Ukranian Foundation, Center of Europe, Zagranica Group). A lengyel elnökség, együttmûködve ezen szervezetekkel és hasznosítva tapasztalataikat, az eddiginél jóval konstruktívabb irányba terelheti az EU keleti kapcsolatainak fejlõdését. Az orosz „közel külföld” területén való ténykedéshez azonban jó kapcsolatokra kell törekedni magával Oroszországgal is.
Oroszország: ecet és méz

A lengyel elnökség egyik igen sokat hangoztatott célja, hogy Ukrajna – a rossz passzban lévõ gazdasági helyzete ellenére is- végre valahára Társulási Szerzõdést kössön az Európai Unióval. Ez természetesen fájó pont lehet Oroszország számára, mivel Vlagyimir Putyin miniszterelnök régóta szorgalmazza Ukrajna csatlakozását a formálódó orosz-fehérorosz-kazah vámunióhoz, illetve a Gazprom és az ukrán Naftogaz egyesülését (ami az EU energetikai szabályozásának mondana ellent). Amit az EU fájdalomdíjként felajánlhat Oroszországnak, az a WTO-hoz való minél kedvezõbb feltételekkel történõ csatlakozás: itt elsõsorban az orosz autóiparnak adható ideiglenes mentességekre gondolhatunk. Lengyelország alkupozíciót továbbá jelentõs mértékben befolyásolhatja a stratégiai partnerségrõl szóló tárgyalások menete (melynek megkötését Oroszország a 2007-es szamarai EU-orosz csúcs óta WTO-csatlakozásának feltételéhez köti), illetve a kialakulóban lévõ modernizációs partnerség fejleményei. Külön kiemelendõ az „energetikai hatékonyság” terén való együttmûködés lehetõsége, amely nem csupán az orosz „Energetikai Stratégia 2030-ig” egyik sarkalatos pontja, de a lengyel „zöld elnökségben” is hangsúlyosan megjelenik.
Kattintson és nézegessen képeket Ukrajnáról!

A Keleti Partnerség tagállamaival kötendõ mély és átfogó szabadkereskedelmi megállapodások (DCFTA), illetve a politikai dialógus és a civil szférával való együttmûködés kialakítása (erre a szeptemberben tartandó Civil Society és Business Forum alkalmával lesz lehetõség) mellett a lengyel EU-elnökségnek törekedni kell majd az orosz állampolgárokkal jelenleg fennálló igen szigorú vízumszabályok enyhítésére is. A schengeni határ –amely egyfajta „berlini adminisztratív falként” jelenik meg- fokozatos lebontása eloszlathatja azon aggodalmakat, amelyek Oroszország bekerítésérõl szólnak és így hozzájárulhat ahhoz, hogy az orosz vezetés partnert és ne vetélytársat lásson a „közel külföldön” megjelenõ európaiakban. Az Európai Bizottság javaslata, hogy a kalinyingrádi terület lakóinak vízumkedvezményt biztosítsanak egy jó kiindulópont lehet.

Fontos kiemelni, hogy Lengyelország számára fontos egy katonailag erõs Európai Unió létrejötte, amirõl a 2010 áprilisában Franciaországgal és Németországgal közösen kiadott, az EU külügyi és biztonságpolitikai fõképviselõjéhez intézett „Weimari-levél” tanúskodik. A három ország külügyminiszterei egy összehangoltabb európai biztonságpolitikát és koherensebb hadiipart sürgettek –eddig igen kevés kézzelfogható eredménnyel. A lengyel elnökség így várhatóan komoly erõfeszítéseket fog arra tenni, hogy tovább mélyítse az EU-NATO közötti kapcsolatokat. Ennek legújabb eleme lehet a Közép-Európába tervezett amerikai rakétaelhárító rendszer, amelyrõl még nem született Oroszországgal kompromisszum. Anders Fogh Rasmussen, a NATO fõtitkára szerint „Lengyelország… jelentõs szerepet játszhat abban, hogy javuljanak az Oroszország és a NATO közti kapcsolatok… és hozzájáruljon az euro-atlanti térség biztonsága érdekében tett erõfeszítéseinkhez”. Természetesen Lengyelország szerepe ezen a téren kevésbé lesz jelentõs, azonban a bizalomépítés szempontjából fontos lehet az orosz-lengyel kapcsolatok javulása.

Háromszögbõl négyzet
A weimari hármak (forrás: wikipedia.org)

A Franciaország, Németország és Lengyelország alkotta weimariháromszög nem sokkal a közép-kelet-európai rendszerváltásokat követõen látta meg a napvilágot, 1991-ben és a mai napig fontos szerepet játszik a három ország közti kül- és biztonságpolitikai egyeztetésben. 2010 június 23-án találkoztak elõször „négyzet formájában”, kiegészülve az orosz külügyminiszterrel, Szergej Lavrovval. 2010 februárjában pedig Bronislaw Komorowski lengyel elnök felvetette annak lehetõségét, hogy az orosz államfõ is rendszeresen részt vegyen találkozóikon.

A weimari háromszög „négyzetté” formálása hosszú távon egy egységesebb EU-orosz párbeszéd kialakulását tenné lehetõvé, amelyben a felek anakronisztikus – a hidegháborúból örökölt - paranoiái helyett egy pragmatikus szemlélet dominálna.
Link