Dél-amerikai országok korábbi és jelenlegi vezetõi gyûltek össze, hogy kifejtsék véleményüket a rohamtempóban terjeszkedõ szomszédos óriás, Brazília kül- és gazdaságpolitikájáról. Szóba került a brazil cégek környezõ országokban történõ befektetési gyakorlata, a brazil állami támogatási rendszer átláthatósága és a külpolitikai súrlódások okozta regionális feszültség. Brazília globális aktor kíván lenni, de hogyan viszonyul mindehhez a dél-amerikai térség többi -háttérbe szoruló- nemzete?

Tartanak a szomszédok a “dél-amerikai óriástól”

Dél-Amerika legnagyobb országa, a világ ötödik legnagyobb állama mind területileg, mind lakosságát tekintve. A 190 milliós Brazíliáé az egyik leggyorsabban növekvõ gazdaság, a GDP-mutató alapján jelenleg a hetedik a világon. A kontinens egyetlen portugál ajkú nemzete, Chilét és Ecuadort leszámítva minden dél-amerikai országgal szomszédos. Alapító tagja az ENSZ-nek, a G20-nak, a Mercosurnak, a Latin Uniónak, valamint Oroszország, Kína és India mellett õ a negyedik a legjelentõsebb új gazdasági erõk - az ún. BRIC-országok - közül. Cukorból, kávéból, narancsból, marhahúsból és baromfiból a legtöbbet exportáló állam, emiatt a “világ kamrájának” is nevezik. 2014 és 2016 Brazília évei lesznek, ugyanis a foci VB-t és az olimpiát is õk rendezhetik. Dél-Amerika vitathatatlan fõszereplõje, ami többek közt Argentína visszaesésének és az USA csökkenõ befolyásának is köszönhetõ.
Kattintson és nézegessen képeket Brazíliáról!

Ezek a tények és a számok. A kérdés, hogy profitálhat-e a teljes régió ebbõl a vezetõ szerepbõl, illetve, hogy miként viszonyul maga a kontinens egésze –és a szomszédok- ehhez a dominanciához. A lehetséges válaszok megfogalmazása végett gyûltek össze a szomszédos országok hivatalban lévõ és korábbi magas rangú vezetõi. A többek közt bolíviai, perui, uruguayi és chilei politikusok alkotta kerekasztal alapvetõen pozitív konklúziókat vont le a témát illetõen, de érezhetõ némi bizonytalanság és aggodalom a “dél-amerikai óriással” kapcsolatban.

Mindent magának, semmit a régiónak?

Sokan gyanakvással teli félelemmel követik a brazil expanziót. A szomszédok tartanak tõle, hogy a brazil export és befektetések növekedése veszélybe sodorhatja saját termelõképességüket, valamint nehezebben hozhatnak létre majd munkahelyeket. A folyamat nacionalista kormányok, pártok és mozgalmak malmára hajthatja a vizet, akik gyakran kacérkodnak a populista szélsõjobbal és autoriter nézetekkel. A kis latin-amerikai országok félnek attól is, hogy létrejöhet egy politikai függõség és alárendeltség a térségben. Még az olyan fejlett szomszédok, mint Uruguay esetében is megfigyelhetõ az egyre erõsödõ brazilellenes nacionalizmus, amit az utóbbi idõben tovább erõsít a brazil cégek által történõ uruguayi föld felvásárlása.
A nemzeti hitvallás második szava a "fejlõdés"

Az ellenszenvet növeli a brazil befektetések sajátossága, tudniillik, hogy a nagy brazil vállalatok jelentõs támogatást kapnak a BNDES-tõl (Nemzeti Gazdsági és Szociális Fejlesztési Bank, brazil szövetségi vállalat), amit a helyi cégek megszerzésére használnak fel. Ez történt Argentínában is. A vitatott gyakorlat –a brazil terjeszkedés korlátokat nem ismerõ gyorsasága mellett- felhívja a figyelmet a brazil állam és vállalatai közt húzódó szoros összefonódásokra. A növekvõ brazil jelenlét kevésbé lenne fenyegetõ, ha a befektetéseket és támogatásokat a brazil vállalatok a helyiekkel –azaz a szomszéd országok vállalataival- valamilyen szinten közösen használnák fel. Egyre több latin-amerikai ország véli úgy –és hasonló következtetésekre jutott a kerekasztal is-, hogy többrõl van szó, mintsem a térség egyszerû politikai-gazdasági aszimmetriájáról.

Vannak, akik egyenesen tisztességtelen versenyrõl beszélnek, amit részben az említett állam és vállalatok közti átláthatatlan összefonódásra alapoznak. Jól jelzi az elégedetlenséget, hogy a Brazíliától való túlzott függõség elkerülése érdekében egyre gyakrabban merül fel Kína mint alternatíva, annak ellenére, hogy a “nagy sárkány” esetében még kevésbé beszélhetünk transzparenciáról. Amellett, hogy a politikai-gazdasági átláthatósága hagy némi kívánni valót maga után, a szamba országát gyakran éri az a vád, hogy öncélúan és túlzottan védi szuverenitását. Makacsnak mutatkozik, amikor döntéshozatali autonómiájának egy részét át kéne engednie annak érdekében, hogy a regionális szervezetek legitimitása erõsödjön, továbbá hasonló módon jár el, amikor az integráció költségeinek megfizetésére kerül sor.

A szomszédok szerint egocentrikus, a brazilok szerint nagyvonalú

Ambivalens a megítélése annak, mennyire tartja fontosnak Brazília, hogy külpolitikája a latin-amerikai regió számára is kedvezõ legyen. Hivatalos állásfoglalásaiban és megnyilatkozásaiban egyértelmûen központi szerepet tölt be a kontinens egésze, kétséges azonban –állapítja meg a kerekasztal-, hogy valójában prioritás-e az óriás számára, hogy –amellett, hogy megvalósíthassa ambícióit és globális aktorrá nõje ki magát- a régióban is vezetõ erõ legyen. Számos kritika éri a brazil kormányt, amiért az állítólag nem konzultál a többi latin-amerikai kormánnyal, amikor a régiót érintõ nemzetközi kezdeményezést terjeszt elõ. Ugyanakkor megalkuvást nem tûrõen magának vindikálja a “régió képviselõje” szerepét a nemzetközi porondon, mihelyst érdeke úgy kívánja.
A térkép "csak" a területi
dominanciát mutatja

Éles kontraszt mutatkozik Brazília saját külpolitikája megítélésében belföldön, valamint az országról szomszédai által alkotott kép között. A dél-amerikai országok gyakran nyomják rá az “egocentrikus” bélyeget, míg a szomszédokkal ápolt gazdasági kapcsolatait illetõen –például a fent említett földvásárlások és beruházások esetében- “mohónak” tartják. Ezzel szemben maguk a brazilok értetlenül állnak a bírálatok elõtt, mondván, hogy õk rendkívül nagyvonalúak a szomszédok követeléseit illetõen, míg a brazil vállalatokat ért támadások kapcsán nagyfokú toleranciát mutatnak.

Természetesen az nem várható el, hogy egy olyan globális szereplõ, mint Brazília a szomszédai által alkotott vélemények alapján építse fel külpolitikáját, nem beszélve arról, hogy ezek a vélemények országonként eltérnek. Érdemes viszont megfontolnia egy olyan gondolkodásmód kialakítását –mind a társadalom, mind a kormány részérõl-, amely –anélkül, hogy szem elõl tévesztené saját érdekeit- kellõképpen figyelembe veszi a regió többi országa által Brazíliáról kialakított képet.
Link