Két kérdésem lenne:

1.: Hol marad a bankok által elkövetett "szándékos károkozás" (továbbá megtévesztés, erõfölénnyel és hivatali státusszal való visszaélés és még egy rakat btk.-ban is nevesített) bûncselekmény szankciója?

2.:
Elõször lássuk ezt a magyarázatot:
A hitelszerzõdés semmisségének bejelentése a banknál

MEGOLDÁS

A DEVIZAALAPÚ HITELEK

HITELFELVEVÕK ÁLTALI RENDEZÉSÉRE

I.

ELJÁRÁSI JAVASLAT

A bankok a devizaalapú hiteleket piaci bevezetésük elõtt a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletével, és vélhetõleg más jogi szervezetekkel és szakemberekkel ellenõriztette. Ez helyes, sõt kötelezõ eljárás. Emiatt nyilatkozhatott Dr. Kovács Levente, a Bankszövetség fõtitkára 2011. augusztus 2-án 13:05-kor a Lánchíd Rádióban, hogy a bankok a hitelezés során betartották a törvényeket.

A Szociális Kerekasztal a hitelfelvevõk pernyertessége érdekében olyan tényeket tárt fel, amelyeket a bankok nagy valószínûséggel az elõzetes ellenõrzés során nem terjesztettek elõ a PSZÁF és a jogászok részére. A hatóságok figyelmét így ezek elkerülhették. A következõ területek alapos elemzése a hitelfelvevõk pernyertességi esélyét lényegesen megemelik:

a carry trade fogalma és alkalmazási területe,
a bankok által elõre ismert svájci frank árfolyam emelkedése,
az elhallgatott svájci jegybanki referencia kamat.

A Szociális Kerekasztal a jogi megoldás kialakításánál arra törekedett, hogy

> a hitelfelvevõknek a peres eljárás ideje alatt, ne az egyre emelkedõ törlesztõ részletet kelljen fizetni, hiszen mikorra a pert megnyerheti, idõközben a bank a szerzõdést fizetési elmaradás címén felmondhatja,

> a nehéz anyagi helyzetben lévõ hitelfelvevõk ne kerülhessenek olyan helyzetbe, hogy pénz hiánya miatt nem tudják a jogi eljárás költségét fedezni.

> a jogi megoldás ne csak a hitelfelvevõk érdekét képviselje, hanem a bankoknak is reális és elfogadható megoldást jelentsen,

A hitelfelvevõ a jogi eljárást csak ügyvédi közremûködéssel indítsa el! A bankkal folytatandó jogi eljárás olyan összetett folyamat, amelynél minden szónak jelentõsége van, minden döntést elõre szakmailag át kell látni és gondolni. Az ügyvéd költsége pedig akár az eljárás egyéb kiadásain keresztül is megtakarítható.

A megoldás lépései a következõk:

A hitelfelvevõ bejelenti a banknak a semmisség tényét, és jogi indokait. Ugyanebben a levélben megírja, hogy a szerzõdést annak megkötésétõl forint alapon létrejött szerzõdésnek tekinti, és jövõben a törlesztõ részletet a forint alapú elszámolás szerint fizeti. Célszerû egy elszámolást mellékelni, mellyel alátámasztja, mennyit kell fizetnie. Az eddigi túlfizetését tõkecsökkentésre számolja el. Az esedékességkor a kiszámított törlesztõ részletet ki is fizeti. A semmisség nem azt jelenti, hogy a hitel törlesztõ részletét nem kell fizetni! Egyébként, aki ki akarja és tudja egy összegben fizetni a tartozását, annak a semmisség megállapítása erre egy jó lehetõség. A semmisség ugyanis a szerzõdést megszünteti és a felek között az eredeti állapot áll helyre. A forint alapú hitel egy másodlagos megoldás, hiszen a hitelfelvevõknek jellemzõen nincs lehetõségük arra, hogy a semmisség megállapítása kapcsán az eredeti állapot létrejöttével egy összegben kifizessék fennmaradt tartozásukat.
A banknak a hitelszerzõdés szerint jogában áll a szerzõdést felmondania, és bármelyik közjegyzõtõl a végrehajtáshoz a tanúsítvány kiállítását kérni. A banknak ez a lépése csak oly módon kerülhetõ el, ha minden közjegyzõ a semmisségrõl tértivevényes levélben értesítést kap. Az ügyvédnek lehetõsége van, hogy egy levélben akár 10-20 ügyfél levelét is fel tudja adni, ami az egy fõre esõ postaköltséget lényegesen csökkentheti.

A Ptk. 234. §. (1) szerint "A semmisség megállapításához külön eljárásra nincs szükség." A banknak címzett írásos bejelentés tehát törvényes. Bármely további lépés elõtt meg kell várni a bank nyilatkozatát, amely várhatóan vagy a semmiségi bejelentést vagy a semmisség indokát tekinti törvénytelennek. Alaposan feltételezhetõ, hogy mindkét vonatkozásban a hitelfelvevõnek van igaza, amit tényszerûen közölni kell a bankkal. A levélváltások fontosak, mert a bankkal való egyeztetés eredménytelenségét bizonyítani kell az elkövetkezõ jogi eljárásban.

A következõ döntés kritikus: Kinek kell bizonyítani jogi állítását. A bizonyítás ugyanis a szükséges jogi lépés megtételével jár együtt, ami a perköltség fizetését is maga után vonhatja. Emiatt a további folyamat két irányban is haladhat.

[color=#ff0000]HITELFELVEVÕ BIZONYÍTÁSA[/color]

A hitelfelvevõ elsõ lépésként választhatja a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete keretében a kamarák mellett mûködõ Pénzügyi Békéltetõ Testület eljárását, amit a PSZÁF az alábbiak szerint jellemez.

https://www.pszaf.hu/fogyasztoknak/panaszokrol/panaszkezeles_menete

"A békéltetõ testület egyszerû, gyors, hatékony és költségkímélõ eljárása keretében megkísérli, hogy egyezséget hozzon létre Ön és a pénzügyi szervezet között, ennek eredménytelensége esetén pedig határozzon a vitában. A békéltetõ testület határozata csak akkor kötelezi a pénzügyi szervezetet, ha annak alávetette magát. A békéltetõ testületek a területi gazdasági kamarák mellett mûködõ független testületek, hatáskörüket és eljárásuk szabályait a fogyasztóvédelemrõl szóló 1997. évi CLV. törvény 18-39. §-ai tartalmazzák."

A Pénzügyi Békéltetõ Testület költségszintje 20-30 ezer forint körül becsülhetõ. A tervezetben lévõ díjszabást a következõ honlap tartalmazza:

http://www.pszaf.hu/data/cms2311333/PBT_eljarasi_ktgek.pdf

Ha a bank nem mûködik együtt a Pénzügyi Békéltetõ Testület-tel, úgy bírságra számíthat. Az együttmûködés azonban már azzal a feltétellel is teljesülhet, hogy egy levelet ír, amiben korábbi állásfoglalását megismétli. Továbbiakban a banknak dönteni kell, hogy aláveti-e magát az eljárásnak. Ha aláveti magát, úgy a Pénzügyi Békéltetõ Testület határozata bírósági határozattal egyenértékû. Ha a bank nem veti magát alá az eljárásnak, akkor a Pénzügyi Békéltetõ Testület nem hozhat érvényesíthetõ döntést. (Korábbi fogyasztóvédelmei eljárások tapasztalata szerint a bank nem vetette alá magát a Pénzügyi Békéltetõ Testület döntésének.)

Ha a Pénzügyi Békéltetõ Testület a hitelfelvevõre elmarasztaló határozatot hoz, úgy lehetõsége van a fogyasztónak 15 napon belül a Pénzügyi Békéltetõ Testület döntésének bírósági úton való megtámadására. Ez a bírósági eljárás azonban csak a Pénzügyi Békéltetõ Testület határozatának érvénytelenségét mondhatja ki. A bankkal kapcsolatos peres eljárásra új keresetet kell beadni a bíróságra. A döntésnél tehát figyelembe kell venni, hogy a bírósági eljárás elhúzódik, és két alkalommal is illetéket kell fizetni. Az illeték mértéke a perérték 6%-a, az illeték alapra és az illetékfeljegyzés a vonatkozásában a hitelfelvevõ körülményei alapján az ügyvéd tud tanácsot adni.

Miután a Pénzügyi Békéltetõ Testület 2011. július 1-i hatállyal kezdte munkáját, tevékenységére nincs tapasztalat. (Pl. kik a bírák, a bírák jogi vagy pénzügyi szakemberek, ha jogi szakemberek, bevonnak-e pénzügyi szakértõket, stb. ?) A Szociális Kerekasztal nem tud egyértelmû tanácsot adni a Pénzügyi Békéltetõ Testület beiktatására.

Ha a Pénzügyi Békéltetõ Testület eljárása nem vezet eredményre, a hitelfelvevõ bírósági eljárást kezdeményezhet.

BANK BIZONYÍTÁSA

"A semmisség megállapításához külön eljárásra nincs szükség.", vélelmezhetõ, hogy a bank nem tudja bizonyítani a semmisség bejelentésének jogtalanságát. Ebben az esetben a bankot terheli mind a bejelentés, mind a semmiség indokaira vonatkozó megállapítások bizonyítása. A banknak kell keresetet indítani, neki kell viselni a perköltséget. (A hitelfelvevõ a perveszteség esetén fizeti a perköltséget és a banki ügyvéd díját is.) Ennek a változatnak nagy elõnye, hogy nem kell a hitelfelvevõnek elõzetesen kifizetni a bírósági illetéket!

Elõfordulhat, hogy a bank nem indít keresetet, hanem díjelmaradás címén felmondja a szerzõdést. A közjegyzõi végrehajtás lehetõsége kizárt a közjegyzõk részére történõ semmiségi bejelentés alapján. A bank tehát csak a bíróságon kérhet végrehajtást. A bíróság azonban a végrehajtási záradék kiállítása elõtt a tartozás elismerése miatt megkeresi a hitelfelvevõt, ahol lehetõség van a semmisség tényének elõadására.

A szerzõdés semmisségi bejelentése esetén lehetõsége van a hitelfelvevõnek a semmisség alapján a forinthitel törlesztõ részletének megfelelõ mértékû törlesztõ részlet fizetésére. Ezt a mértékû törlesztõ részletet azonban fizetni kell, hiszen ennek elmaradása esetén elõfordulhat, hogy ugyan a pert megnyeri a hitelfelvevõ, de a fizetés elmaradása miatt a banknak bekövetkezik a szerzõdéstõl való elállás joga.

Ez a leírás a hitelfelvevõk tájékoztatását szolgálja, hogy az eljárás folyamatát, költségvonzatát átlássák. A hitelfelvevõk helyzete lényegesen eltérõek. Emiatt az eljárás is számos más formában elõfordulhat. Az általános leírás nem jelent jogi felelõsség vállalást, csak tájékoztatást. Viszont a leírás jól bizonyítja, hogy egy olyan összetett jogi eljárásról van szó, ami ügyvéd segítsége nélkül rendkívül kockázatos.

Az ügyvédi munkában is van specializáció. Vannak, akik a válóperekre, míg mások ingatlanra, büntetõre, stb. specializálták magukat. Célszerû, ha a pernél olyan ügyvédet választunk, aki hajlandó a per képviselete érdekében a pénzügyi ismereteket megszerezni.

II.

A DEVIZAHITELEK SEMMISSÉGE

A bankok a 2000-es évek elején, közepén kezdték meg a devizahiteleket kínálni, amely a jellemzõen Svájc alacsony kamatszintje miatt kedvezõnek tûnt. Látszatra alacsonyabb volt a magyarországi forint kamatszintnél, ami miatt 2005-tõl a lakosság, majd a vállalatok és az önkormányzatok is tömegesen vettek fel devizahitelt.

A pénzügyi ismeretekkel nem rendelkezõ lakosság az elmúlt fél évszázad alatt legfeljebb csak utazása során találkozott külföldi fizetõeszközzel, és a devizahitel vonzatait sem látta át. A hitelfelvevõk nem tudták, hogy a devizahitelek felvételkori kedvezõ helyzete csak látszólagos és átmeneti állapot.

A bankok a devizahitelek alkalmazása vonatkozásában megtévesztették a hitelfelvevõket, hiszen a devizahitel jellemzõ tulajdonságait nem mondták el, sõt olyan alkalmazásra beszélték rá a hitelfelvevõket, amely a számukra egyértelmû veszteséget eredményez. A jó erkölcsbe ütközõ, megtévesztéssel létrejött szerzõdések a magyar polgárjog, a Ptk. 200. § (2) bekezdése szerint semmisnek tekinthetõk.

Ptk. 200. §. (2) bekezdése szerint "Semmis az a szerzõdés, amely jogszabályba ütközik, vagy amelyet jogszabály megkerülésével kötöttek, kivéve ha ahhoz a jogszabály más jogkövetkezményt fûz. Semmis a szerzõdés akkor is, ha nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütközik."

A Ptk. 234. § (1) szerint a semmisségre bárki határidõ nélkül hivatkozhat, azaz közömbös, hogy a szerzõdés kötése, vagy a semmisség felismerése óta mennyi idõ telt el. Nem kell külön (pl. bírósági) eljárás, elegendõ személyesen írásban, vagy tértivevényes levélben bejelenteni a banknak a semmiséget.

Ptk. 234. §. (1) szerint "A semmis szerzõdés érvénytelenségére - ha a törvény kivételt nem tesz - bárki határidõ nélkül hivatkozhat. A semmisség megállapításához külön eljárásra nincs szükség"

A feleket a szerzõdés megkötésénél a hitelnyújtás és a hitelfelvétel szándéka vezette. Miután a devizahitel szerzõdés semmis, a szerzõdés érvényességi kellékei megfelelnek a forint alapon kötendõ szerzõdésnek, a Ptk. 234. § (2) bekezdés szerint "ez utóbbi érvényes".

Ptk. 234. §. (2) "Ha valamely semmis szerzõdés más szerzõdés érvényességi kellékeinek megfelel, ez utóbbi érvényes, kivéve, ha ez a felek feltehetõ szándékával ellenkezik."

A POLGÁRI TÖRVÉNYKÖNY MAGYARÁZATA [KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó, Budapest, pg. 871.] szerint "A törvény tekintettel volt olyan esetekre, amikor a szerzõdés a maga egészében semmis ugyan, mégis megtalálhatók benne egy másik szerzõdésnek az elemei is, és ezt a másik szerzõdést érvényesnek el lehet fogadni. Ilyen esetekre tekintettel mondta ki a 234. § (2) bekezdése azt, hogy az érvénytelen szerzõdés keretei között megbúvó másik szerzõdés érvényes lesz, kivéve ha megállapítható, hogy ezt a felek nem akarták volna megkötni. Ez a rendelkezés összhangban van a tv. több más rendelkezésével is."

A semmis devizaszerzõdés keretei között a forint szerzõdés elemei megtalálhatók, így olyan mintha eredetileg forint szerzõdést kötöttek volna. Nem elegendõ a bank részére a szerzõdés semmisségét bejelenteni, hanem közölni kell, hogy a devizahitel szerzõdését annak kötése idõpontjától (ex tunc) tekinti semmisnek. A hitelfelvevõ a szerzõdést forint alapon megkötött szerzõdésnek minõsíti, és ez alapján hajlandó a forinthitel törlesztõ részletét fizetni. A kamatszintre a Magyar Nemzeti Bank ajánlásának megfelelõen hajlandó egy külsõ, a hitelnyújtó banktól független rögzített adathoz viszonyított kamatszintet fizetni, amely elv megfelel a Hpt. 209. §-ban megfogalmazott követelménynek. Kamatszintnek a 3 hónapos BUBOR + 1,5 % kezelési költséget tekinti. A hitelfelvevõnek a már megtörtént befizetések alapján egy mellékelt elszámítás szerint kell levezetni a jelenlegi tartozás szintjét. A jövõbeni fizetést pedig az annuitás szabályai szerint kell számolnia. A kiszámított törlesztõ részletet pedig valóban fizetni kell.

A bankok a deviza hitelszerzõdéseket közjegyzõ által közokiratba foglaltatták. A közokirat révén a bank a saját adatai alapján fizetési elmaradás esetén kérheti a közjegyzõt a szerzõdés lezárására, és ezzel megnyílik a lehetõség az azonnali végrehajtásra. Ez csak egy módon kerülhetõ el, ha a közjegyzõ a banki bejelentõ levéllel egyidejûleg megkapja azt a levelet is, amelyben tájékoztatják a banki szerzõdés semmisségérõl. Egy semmis szerzõdésnél ugyanis a közjegyzõ nem állapíthatja meg a fizetésképtelenséget.

Ha a bank nem ért egyet a semmisségi bejelentéssel, akkor a banknak kell bírósági keresetet indítani. Ezzel az eljárási rend megfordul. A hitelfelvevõt a per idején nem terheli az egyre magasabb törlesztõ részlet, azaz a per idején az irreális többletterhek miatt nem mehet tönkre.

A fenti eljárás hatására a szerzõdés úgy tekinthetõ, mintha a felek eredetileg forint szerzõdést kötöttek volna.

Kamat: a devizahitel kamata ma már akkora, mint a forinthitelé, a kamatszint tehát a mai kamatszinthez képest akár csökkenhet is.
Törlesztõ részlet: a havonta fizetendõ törlesztõ részlet - forintban van a szerzõdés - az átváltási árfolyam elmaradása miatt mintegy 30-40%-kal csökken.
Tõketartozás: a semmisség miatt az eredetileg forintban folyósított hitel összegébõl kell kiindulni. A már befizetett törlesztések a forintban folyósított eredeti hiteltartozást csökkentik. Elmarad a tõketartozás árfolyam emelkedése miatt felárazódása.

A semmisség tehát visszamenõleg szüntet meg minden olyan terhet, amely a svájci frank árfolyam emelkedésébõl keletkezett.


III.

SEMMISSÉG BIZONYÍTÁSA

Az semmisség megállapítása során az ügyfélnek csak a szerzõdéskötés pillanatában fennálló okokra lehet hivatkozni.

A Ptk. 234. § magyarázata szerint a "A szerzõdés érvénytelensége esetén az érvénytelenségi oknak a szerzõdés megkötésekor kell fennállnia."

A hitelnyújtók nem tájékoztatták a hitelfelvevõket a devizaalapú hitel valós pénzügyi körülményeirõl.

Az alábbiakban felsorolt tények bizonyítják, hogy a devizaalapú hitelszerzõdés jogszabályba, ill. jóerkölcsbe ütközik, amelyek a Ptk. 234. §-nak megfelelõen már a szerzõdés megkötésének idõpontjában fennálltak a Ptk. 200. §. (2) feltételei.

A Ptk. szerint a hitelszerzõdések szereplõi, a bankok és a hitelfelvevõ egymással mellérendelt viszonyban lévõ autonóm szereplõk. A gyakorlatban a mellérendelt viszony nem érvényesült. A bank - mint a szolgáltatás nyújtója - a hitelt egy általa meghatározott formában alakította ki, és egységes szerkezetbe foglalva kínálta a hitelfelvevõ részére. A hitelfelvevõ jellemzõen csak olyan mértékû döntési lehetõséggel rendelkezett, hogy felveszi-e a hitelt, vagy sem.

A jogilag mellérendelt viszony nem érvényesül a szerzõdõ felek tudásszintjében sem. A szerzõdés lényeges minõsítési szempontja, hogy a lakosság egy ilyen összetett pénzügyi konstrukció sajátosságainak pénzügyi ismereteivel nem rendelkezett és jelenleg sem rendelkezik. A lakosság éppen bonyolult termék vonatkozásában fennálló pénzügyi ismereteinek hiánya miatt fokozott bizalommal fordult a bankokhoz, és hagyatkozott a tanácsaira. Ilyen helyzetben a bankoknak a lakosság bizalmával visszaélni nem csak tisztességtelen, hanem a bankok cselekedetének megítélése vonatkozásában súlyosbító tényezõ is.

Ptk. 4. § (1) "A polgári jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a felek a jóhiszemûség és tisztesség követelményének megfelelõen, kölcsönösen együttmûködve kötelesek eljárni."

A bankok a hitelfelvevõket megtévesztették, így a hitelfelvevõnek jelentõs anyagi hátrányt, magának pedig jogtalan és indokolatlan anyagi elõnyt biztosítottak.

Az semmisség megállapítása során az ügyfélnek csak a szerzõdéskötés pillanatában fennálló okokra lehet hivatkozni.

A Ptk. 234. § magyarázata szerint a "A szerzõdés érvénytelensége esetén az érvénytelenségi oknak a szerzõdés megkötésekor kell fennállnia."

A hitelnyújtók a következõ területeken nem tájékoztatták a szerzõdéskötéskor a hitelfelvevõket a devizahitel valós pénzügyi körülményeirõl.



III/I.

CARRY TRADE

A bankok a devizahitelezés vonatkozásában a pénzügyi világban carry trade ügyletnek nevezett pénzügyi konstrukciót ajánlottak a hitelfelvevõnek. A carry trade lényege, hogy egy alacsony kamatozású devizában felvett hitelt magas kamatozású országba helyeznek ki.

A carry trade üzletnek két lába van:

A hitelfelvevõ haszna a két ország kamatának különbsége. (CHF-HUF viszonylatban a kamatkülönbség 2004-2008 közötti idõszakban 5,5-6% között mozgott.) A hitelfelvevõ mindkét kamatszintet az ügylet létrehozásánál ismeri, ennek tudatában kockázatmentesen dönt.
Az árfolyam változása az ügylet létrehozásánál nem ismert. Az árfolyam változása dinamikus, gyakrabban és nagyobb mértékben változik, mint a kamat. A magas kamatozású deviza "jelen esetben a forint" árfolyamának csökkenése esetén a hitelt vissza kell fizetni, különben az árfolyam változása nem csak a kamatnyereséget viszi el, hanem a hitelfelvevõnek jelentõs veszteséget is eredményezhet. (Ez következett be 2009. év elején a magyar devizahiteleseknél.)

Csak egy professzionális, komoly tõzsdei ismeretekkel rendelkezõ befektetõ képes azt átlátni, hogy mikor átmeneti a veszteség, és mikor kell az ügyletbõl kilépni és a hitelt visszafizetni. Az azonnali visszafizetés miatt alapszabály, hogy carry trade kölcsönt csak azonnal pénzre váltható eszközbe (pl. állampapír) szabad fektetni.

A Magyar Nemzeti Bank gondozásában jelent meg Kisgergely Kornél: A carry trade* címû tanulmánya, amely szerint: (A tanulmányban a CT a carry trade rövidítés. A szerzõ a nagy összegû devizaforrás miatt vélelmezte, hogy a befektetõ külföldi. Az internet cím az elérhetõség)

http://www.mnb.hu/Root/Dokumentumtar/MNB/Kiadvanyok/mnbhu_mnbszemle/mnbhu_msz_201006/kisgergely_mnbszemle_0623.pdf

"A carry trade egy tõkeáttételes ügylet, ami a devizapiacra korlátozódik. A külföldi befektetõk csak akkor realizálhatnak többlethozamot, ha felvállalják az árfolyamkockázatot is. A carry trade évekig magas hozamot termel, azonban turbulens idõszakokban több év kumulált nyereségét lehet elveszíteni vele néhány hét leforgása alatt." [Bevezetõ] (Aláhúzás nem idézet.) 2008. év végén ez a folyamat játszódott le, több év nyeresége úszott el néhány hét alatt. Sõt aki csak röviddel az árfolyam emelkedése elõtt kötötte a devizahitel szerzõdést, nem is nagyon volt kamatnyeresége, csak árfolyamvesztesége keletkezett.

A carry trade mint devizapiaci kereskedési stratégia

A szûken értelmezett CT az a kereskedési stratégia, amelyben a carry trader hitelt vesz fel alacsony kamatozású devizákban, és magas kamatozású devizákba fektet. A befektetõ két forrásból szerzi a nyereségét (y-t), az (elõre ismert) kamatkülönbözetbõl (rH&-rL) és a lejáratig megvalósuló (elõre nem ismert) árfolyam-elmozdulásból. Azaz a pozitív kamatkülönbözet a magas kamatozású deviza gyengülését kell, hogy elõre jelezze. Hiába magasabb a kamat az egyik országban, az árfolyamgyengülés várhatóan kiegyenlíti a hozamokat. [2. oldal] (Aláhúzás nem idézet.) Azaz a carry trade ügylet a szakértõ szerint hosszabb távon egyértelmûen veszteségessé válik, ha a pénzpiac radikális változás elõtt a hitelt nem sikerül visszafizetni.

A szakértõ pénzügyi okból fedezetlen devizahitelnek nevezett ügylettel kapcsolatban az alábbi véleményt alakította ki: (A magyarországi devizahitelezéssel ennek tekinthetõ.)

Devizahitelezés

Mielõtt rátérnék a CT mint devizapiaci befektetési stratégia bõvebb tárgyalására, röviden kitérek a devizahitelezés kérdésére. A fedezetlen devizahitel felvétele tekinthetõ a carry trade egy naiv formájának. A devizahiteles alacsonyabb törlesztõrészleteket fizet, mint ha hazai devizában vette volna fel hitelét mindaddig, amíg a hazai (magas kamatú) deviza árfolyama nem gyengül a UIP-nek megfelelõ mértékben. Azonban a külföldi befektetõ, aki a devizahitelt nyújtja, semmiképpen nem tekinthetõ carry tradernek, ugyanis neki a saját devizájában keletkezik kitettsége, így a kamatkülönbözetet nem nyeri meg, ahogy az árfolyamkockázatot sem futja.” (UIP = kamatkülönbség)

A szerzõ megfogalmazásában a "carry trade egy naiv formájának" kifejezés azt takarja, hogy csak egy pénzügyi, tõzsdei tudással nem rendelkezõ, naiv ember hiheti azt, hogy hosszú távú szerzõdéssel ily módon elõnyhöz juthat.

A szerzõ a "külföldi befektetõ" alatt magyar viszonylatban a carry trade jellegû devizahitelt nyújtó bankot érti. Nem a bank a carry trader. A kockázatviselõ a "naiv" lakosság. A szerzõ szerint a banknak nincs kockázata és nincs nyeresége sem.

Valójában a magyarországi bankoknak jelentõs nyereségük volt, hiszen a CHF kamatot kamatfelárral meg is fejelték. A CHF kamat és a kamatfelár adta ki az ügyleti kamatot. A bank a szerzõdésben mindenkor ügyleti kamatot kötött ki, amit ráadásul folyamatosan emelt. A bankok az egyre növekvõ kamatfelár alkalmazása révén kiemelkedõen nyereségessé tették gazdálkodásukat!



Az ügyfelek szemében a csali az alacsony CHF kamat volt. A tanulmány is alátámasztja, hogy a hitelfelvevõnek hosszú távon alacsony CHF kamat mellett nincs nyeresége. A bank azonban a kamatfelár alkalmazása révén már a szerzõdéskötéskor garantáltan veszteségessé tette a hitelfelvevõt.


A felek szerzõdési jogállása mellérendelt, de a felek tudásszintje lényegesen eltérõ. Fel kell tenni a kérdést, hogy a szerzõdés megkötése elõtt vajon a bank a hitelfelvevõt professzionális ügyféllé képezte-e ki? Megpróbálta-e a devizahitel lényeges elemeit (pl. tõzsdei árfolyam értékelése, devizapiac sajátosságai) megismertetni, hogy az ügyfél a devizahitelt kezelni tudja?

Szakmai tapasztalat szerint a carry trade üzlet elmagyarázása 4-5 órát vesz igénybe. Az ügyfél ezután legfeljebb érti, de alkalmazni nem tudja a szabályokat. További 1-1½ órát vesz igénybe a hitelszerzõdés közjegyzõ általi felolvasása és értelmezése. Vajon fordítottak minden hitelfelvevõre ennyi idõt a hitelszerzõdés megkötésénél? Nyilatkoztatni kell az ügyfelet, hogy mennyi ideig tartott a szerzõdés aláírása, illetve nyilatkoztatni kell a közjegyzõt az idõtartamra és az aznap megkötött szerzõdések számára vonatkoztatóan. Nem valószínûsíthetõ, hogy akár egyetlen ügyfél is akad, akire elég idõt fordítottak volna, akinek a banki tájékoztatása megfelelõ lett volna!

A bankok tehát a következõ hibákat követték el: [color=#990033](Milyen aranyos, hogy "hibának" és nem bûncselekménynek nevezi. Trix)[/color]

A carry trade intézményi professzionális befektetõknek való termék, akik a pénzüggyel, tõzsdével teljesen tisztában vannak. A lakossági hitelfelvevõ nem szakember, emiatt az ügyletet nem tudja kezelni. A bankok az alapvetõ intézkedéseket sem tették meg a hitelfelvevõk képzésére. A bankok tudták, hogy a hitelfelvevõk tudásuk hiánya miatt garantáltan veszteségesek lesznek. Súlyos hiba volt a lakosságnak a devizahitelt kiajánlani!
A carry trade ügylet lakossági alkalmazásban 5-10-15 év távlatában törvényszerûen elveszíti nyereségét. Jelen esetben Magyarországon már néhány év után bekövetkezett a veszteség. Hiba volt a devizahitelt hosszú távú befektetésre ajánlani, mert azoknak a hitelfelvevõknek, akik rövid idõn belül nem fizették vissza a hitelt, biztos veszteséget eredményezett.
A leírtak alapján egyértelmû, hogy a carry trade konstrukcióban a felvett kölcsönt csak azonnal forintra váltható eszközbe szabad fektetni. Ingatlanba, tartós fogyasztási cikkbe való befektetés a hitel részletben történõ visszafizetése miatt garantáltan veszteséget eredményez a hitelfelvevõnek.
A bankok a különbözõ költségek (pl. kamatfelár, folyósítási jutalék, stb.) alkalmazásával a hitelfelvevõtõl elvették az alacsonyabb CHF kamatból eredõ nyereséget, és így a hitelfelvevõket eleve veszteségessé tették.

A Ptk. 205.§ (3) "A felek a szerzõdés megkötésénél együttmûködni kötelesek, és figyelemmel kell lenniük egymás jogos érdekeire. A szerzõdéskötést megelõzõen is tájékoztatniuk kell egymást a megkötendõ szerzõdést érintõ minden lényeges körülményrõl."

A bankok tehát egy professzionális befektetõk által alkalmazott, spekulációval pénzkeresetre szolgáló, elõre meghatározatlan idõre, de valószínûleg rövid távra szolgáló kereskedési formát ajánlottak egy pénzügyekhez nem értõ, saját szükségleteinek kielégítését szándékozó, hitelfelvevõnek hosszú távú részletben való visszafizetésre, amelynél az azonnali visszafizetést a befektetés módja (pl. ingatlan) eleve kizárja. A carry trade minden lakosság vonatkozásában alkalmazott eleme ellentétes a carry trade felhasználásától.

A korábban idézett Ptk. 4. § elõírja, hogy a felek "a jóhiszemûség és tisztesség követelményének megfelelõen" kötelesek eljárni. A bank részérõl nyomokban sem volt meg a jóhiszemûség, és a tisztesség. Az idézett Ptk. 205.§ (3) "és figyelemmel kell lenniük egymás jogos érdekeire. A szerzõdéskötést megelõzõen is tájékoztatniuk kell egymást a megkötendõ szerzõdést érintõ minden lényeges körülményrõl." A bank nem volt tekintettel az ügyfél érdekére, és a devizahitel lényeges körülményeirõl sorozatosan nem tájékoztatta az ügyfelet. A többrendbeli szándékos károkozás miatt a szerzõdés semmis!



III/II.
ÁRFOLYAM

Az elmúlt 10 év pénzügyi tapasztalata, hogy a svájci frank (CHF) árfolyama a mértékadó dollárhoz (USD) képest már hosszú ideje folyamatosan erõsödött. A tõzsdei ismeretekkel rendelkezõ pénzügyi szakemberek - mint például a hitelt nyújtó bankok - ezt a svájci frank erõsödést folyamatában ismerték. Az átlagos magyar polgár nem jut hozzá a tõzsdei árfolyamokhoz, és különösen nem jutott hozzá a szerzõdéskötéskor, az azt megelõzõ mintegy 5-10 évvel korábbi adatokhoz.

A bankok elõre tudták a svájci frank erõsödését. Ezt bizonyítja, hogy egyes bankok a hitelszerzõdésbe beírták, hogy "ha a CHF Svájci törvényes fizetõeszközként megszûnne létezni, akkor annak helyébe jelen szerzõdés tekintetében a CHF helyébe lépõ, Svájcban törvényes fizetõeszközként elismert devizanem lép, annak bevezetésével egyidejûleg, az akkor, arra az esetre meghatározott átváltási árfolyam figyelembe vétele mellett". Egy több évszázada létezõ deviza vonatkozásában már ez a felvetés is meghökkentõ. Komoly pénzügyi tudás kell ahhoz, hogy valaki kitalálja, hogy a CHF megszûnése a HUF/CHF árfolyam lényeges megemelkedése révén következik be. Ez magában rejti azt a kockázatot is, hogy a HUF/CHF árfolyam emelkedése megállíthatatlan, és a CHF emelkedése a deviza megszûnése elõtt az "egekbe száll". Ennek vagyunk ma szemtanúi. Ez a szerzõdési feltétel ezt jelenti!

A Magyar Nemzeti Bank honlapjáról letöltött a HUF/CHF árfolyam egyenletesen oldalazó (nem emelkedõ, nem süllyedõ) trendet mutatott. A grafikon szerint a hitelfelvevõ nem következtethetett lényegesebb árfolyamváltozásra. A PSZÁF 2006. szeptemberében kiadott és minden bankban elérhetõ tájékoztatója ugyan felhívta a figyelmet az árfolyam emelkedésére, de saját számításainál ennek mértékét a felvételkori 165 HUF/CHF mellett 185 HUF/CHF árfolyamra becsülte, ami mindössze 12%-os, elviselhetõ emelkedést jelentett. A hitelfelvevõ a PSZÁF tájékoztatása alapján ilyen mértékû árfolyam emelkedéssel számolt. A PSZÁF a tájékoztatása is félrevezetõ volt.

A bankok ugyan az árfolyam emelkedésére felhívták a figyelmet, de nem utaltak rá:

az árfolyam a becsültnél lényegesen magasabb lehet, mint 185 HUF/CHF,
arra sem hívták fel a figyelmet, hogy a kedvezõbb kamatból fakadó nyereséget az árfolyam emelkedésébõl fakadó veszteség elviszi,
az árfolyam emelkedés következményeként a tõketartozás is - akár 40-60%-kal is emelkedhet, és a tartozás egy kifizethetetlen adósság spirállá alakulhat.

Összegezve a bankok nem jártak el a Ptk. 4. § szerint elõírt jóhiszemûséggel, valamint megsértették a Ptk. 205.§ (3) szerint nem volt figyelemmel a hitelfelvevõ érdekeire. A szerzõdéskötést megelõzõen nem tájékoztatták teljes körûen a hitelfelvevõt a megkötendõ szerzõdést érintõ árfolyammal kapcsolatos veszélyekre. A bankok tájékoztatásának elmaradása jó erkölcsbe ütközik, amely megalapozza a szerzõdés semmisségét.



III/III.

KAMAT

A devizaalapú hitelt az emberek az alacsony svájci kamatszint miatt vették fel. A kamatszint mértékét illetõen több vonatkozásban is megtévesztés történt.

A bankok a szerzõdésben ügyleti kamatot alkalmaztak, ami a devizakamat és a kamatfelár összege. A devizahitel felvevõ tehát nem a svájci referenciakamatnak megfelelõ kamatszint, hanem egy a bank által megállapított kamatfelárral megemelt ügyleti kamatszint alapján törleszt. A banki kamatfelár tehát lényegesen csökkentette a magyar és a svájci kamat közötti különbséget, és így a hitelfelvevõ nyereségét is. Sõt a bankok a kamatfelárat folyamatosan egyoldalúan és indokolatlanul emelték. A szerzõdés indítéka, az alacsony kamatszint teljesen eltûnt, ugyanakkor a hitelfelvevõ teljes mértékben viselték az árfolyam kockázatát. A bankok részérõl a hitelfelvevõk szándékos megtévesztése maradéktalanul bebizonyosodott. A devizaalapú hitel felvevõk vesztesége tehát a carry trade fejezetben leírtak miatt elkerülhetetlenné vált.
A bankok a jogszabály hibás értelmezése, vagy a hibás jogszabály (?) révén - a világon egyedülállóan - a kamatokat egyoldalúan, korlátlanul és kartellszerûen emelhették! Az egyoldalú kamatemelés révén a devizahiteleknél alkalmazott kamatok egy idõ múlva magasabbá váltak, mint a forinthitelek kamatai. Ráadásul a hitelfelvevõk az árfolyamváltozás miatt 40-50%-kal magasabb törlesztõ részletet fizettek, és emellett óriási teher, hogy ennyivel emelkedett a tõketartozásuk is.
A bankok egyoldalú kamatváltoztatása miatt a svájci frank alapú hitelek terhe különösen megnövekedett 2008. év végén. A svájci referencia kamat több mint 2%-kal csökkent, ugyanakkor a bankok a devizahitelesek kamatát nem csökkentették, hanem emelték. Ha a devizaalapú hitel kamata követte volna a svájci referencia kamatszintet, az árfolyam miatti törlesztõrészlet emelkedés nem 30-40% lett volna, hanem legfeljebb 10-15%.

A kamattal való visszaélést jól jellemzi, hogy ma már a devizahitel szerzõdésekben alkalmazott ügyleti kamat (pl. az AXA banknál 10,2%) akár százszorosát is eléri a Svájci Nemzeti Bank referencia kamatának, amely jelenleg mintegy 0,1% körül alakul. (2011.08.04-én 0,0579%) Ez az érték az AXA Bank esetében a svájci referenciakamat százhetvenhatszorosa!)

A devizaalapú hitelszerzõdéseknél egyoldalúan alkalmazott kamatemelés két okból is jogellenes:

Ptk. 207. § (1) "A szerzõdési nyilatkozatot vita esetén úgy kell értelmezni, ahogyan azt a másik félnek a nyilatkozó feltehetõ akaratára és az eset körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint értenie kellett."

Az átlagos mûveltségû hitelfelvevõ a szerzõdés fogalmát a Magyar Értelmezõ Kéziszótár (Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézet, Akadémiai Kiadó, 1978;) szerint értelmezi,

Szerzõdés fn Jog is Két v. több (jogi) személynek közös megegyezésen alapuló, írásba esetleg törvénybe foglalt megállapodása, amelybõl (kölcsönös) jogok és kötelezettségek következnek.

A fenti fogalomba az egyoldalú szerzõdésmódosítás nem fér bele! A magyar nyelv az egyoldalú szerzõdésmódosítást diktátumnak nevezi.

Diktátum fn 2. Pol. is, vál Valakire v. valamely népre rákényszerített megállapodás

Ha a banknak jogában áll, az egyoldalú szerzõdésmódosítás, akkor az nem szerzõdés, hanem erõfölényre épülõ diktátum. Egy erõfölényre épülõ diktátum a diktatúra jellemzõje:

Diktatúra fn 1. Pol. Valakinek vagy valamely társadalmi osztálynak erõszakra támaszkodó korlátlan uralma.

A diktatúra stílusjegyei ellentétesek a Magyar Alkotmány szellemével.

Alkotmány 2. §. (1) A Magyar Köztársaság független jogállam.

Az egyoldalú kamatemelés kiveszi a szerzõdõ fél kezébõl azt a lehetõséget, hogy megállapodjon, azaz a szerzõdés létrejöjjön. Mindezek szellemében az egyoldalú, független külsõ bázishoz nem kötött, elõre számítási módszerrel nem meghatározható, a szerzõdõ fél által nem ellenõrizhetõ kamatváltoztatás alkotmányellenes. Nem alaptalan, hogy a világon egyetlen államban sincs olyan lehetõség, hogy a bankok szerzõdéskötés után egyoldalúan állapíthassák meg a kamatszintet.

A másik okfejtés szerint az Alkotmány 56. § A Magyar Köztársaságban minden ember jogképes. A magyarázat szerint A jogképesség fogalmi eleme ugyanis az, hogy a jogképességgel rendelkezõ (természetes és jogi személy, az állam) személy jogviszonyok alanyaként jogok és kötelességek hordozója lehet. Valóban, az alapjogok katalógusában foglalt jogok alapján ma már valamilyen jogviszony jöhet létre, amelyben az alanyokat - a feleket - megilletõ jogok és kötelességek valamilyen módon kikényszeríthetõk. Ebben az értelmezésben tehát legáltalánosabb szinten az egyenlõség az egyenjogúság gondolata van jelen. II. A jogról való lemondás Az alkotmányok, s az alapjogokkal kapcsolatos dokumentumok eredetileg az ember természetes és elidegeníthetetlen jogairól szóltak, amibe a jogról való lemondás tilalmát lehetett beleérteni. Sõt az Alkotmány 8.§ (4) bekezdése szerint az alapjogok felfüggesztése esetén nem függeszthetõ fel, vagy korlátozható a jogképességhez való jog.

Nem hozható tehát olyan törvény, amely a két szerzõdõ fél közül egyikének jogát a szerzõdés alapvetõ kelléke, az ár megállapítása vonatkozásában kizárja.

Az egyoldalú független külsõ bázishoz nem kötött, számítási módszerrel elõre nem meghatározható, a szerzõdõ fél által nem ellenõrizhetõ kamatváltoztatás joga alkotmányellenes. Az alkotmányellenes elvre épülõ törvényi rendelkezéssel létrejött devizaalapú hitelszerzõdés tehát a Ptk. 200. §. (2) bekezdése szerint semmis.



III/IV.

SVÁJCI NEMZETI BANK ALAPKAMATA

A felek CHF alapú hitelszerzõdést kötöttek. A bankok a devizaérték átszámításánál egyértelmûen alkalmazzák a Magyar Nemzeti Bank árfolyamára épülõ átváltási árfolyamot. Ebbõl következõen a svájci frank esetében a Svájci Nemzeti Bank alapkamata (referencia kamata) a mérvadó, ami egy közérdekû adat. A Svájci Nemzeti Bank alapkamata mintegy kétmillió szerzõdést érint. Teljesen egyértelmû, hogy a bankoknak a Svájci Nemzeti Bank referencia kamatszintjét mindig is közzé kellett volna tenniük.

Az Alkotmány 61. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy a közérdekû adatokat megismerje, illetõleg terjessze.

A személyes adatok védelmérõl, és közérdekû adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény 19. § (1) bekezdése szerint: Az állami vagy helyi önkormányzati feladatot, valamint jogszabályban meghatározott egyéb közfeladatot ellátó szerv vagy személy (a továbbiakban együtt: szerv) a feladatkörébe tartozó ügyekben - így különösen az állami és önkormányzati költségvetésre és annak végrehajtására, az állami és önkormányzati vagyon kezelésére, a közpénzek felhasználására és az erre kötött szerzõdésekre, a piaci szereplõk, a magánszervezetek és -személyek részére különleges vagy kizárólagos jogok biztosítására vonatkozóan - köteles elõsegíteni és biztosítani a közvélemény pontos és gyors tájékoztatását.

A bankok az eredeti svájci referenciakamat elhallgatásával az Alkotmányt és más törvényeket sértettek meg.

A kamat a pénz használat díja. Egy svájci frank alapú hitelszerzõdés esetén a svájci alapkamat maga a svájci frank használatának az díja, de legalább is része annak. Az alapkamat közlése nélkül nem ismert a díj, mint a szerzõdés alapvetõ kelléke. A svájci alapkamat elhallgatása révén nem jöhetett létre a devizaalapú hitel szerzõdés.

III/V.

DEVIZAALAPÚ SZERZÕDÉS

A PSZÁF 2006. szeptemberi kiadványa szerint: Megkülönböztethetõ deviza és deviza alapú hitel. Devizahitelnél a folyósítás és a törlesztés is devizában ténylegesen történik. Deviza alapú hitelnél a folyósítás és a törlesztés forintban történik, de devizában van meghatározva a hitelösszeg és a törlesztõ részlet. A PSZÁF megfogalmazása szerint a deviza és a devizaalapú szerzõdés között csak egyben, a hitel összegének és törlesztõ részlet fizetésének pénznemében van különbség, amely forintban történik. Teljesen mindegy, hogy a magyar lakosságnak deviza, vagy devizaalapú hitelt nyújtottak, deviza ügylet került megkötésre, a hitel mögött deviza fedezetnek kellett lennie. A hitelfelvevõnek a pénz átadásának neme ugyanis a devizafedezet kérdését nem befolyásolja.

A kérdés azonban összetettebb. Ha a bankok nem devizában biztosították a hitel fedezetét, azaz a bankok könyvelésében a nyújtott hitel mögött nem deviza, hanem forint volt, akkor a bankok egy olyan költséget számoltak el, ami nem vetõdött fel, amely mögött nem volt ellenszolgáltatás. Ugyanakkor megtévesztették a hitelfelvevõt, hiszen egy ellenszolgáltatás nélküli tétel vonatkozásában bevállaltattak vele egy rendkívül jelentõs kockázatot, miközben a hitelfelvevõt a kockázat mértékérõl nem tájékoztatták, nem közölték a hitelfelvevõvel, hogy a törlesztõ részlete akár a duplájára, sõt még magasabbra is fog emelkedni.

Ptk. 205.§ (3) figyelemmel kell lenniük egymás jogos érdekeire. A szerzõdéskötést megelõzõen is tájékoztatniuk kell egymást a megkötendõ szerzõdést érintõ minden lényeges körülményrõl.

A Ptk 201. § (1) A szerzõdéssel kikötött szolgáltatásért – ha a szerzõdésbõl vagy a körülményeibõl kifejezetten más nem következik - ellenszolgáltatás jár.

A bankok nem voltak tekintettel az ügyfél érdekére, és a devizahitel lényeges körülményeirõl nem tájékoztatták az ügyfelet. Az ellenszolgáltatás nélküli számlázás miatt szándékos károkozás címén a szerzõdés semmis!

IV.

ÖSSZEFOGLALÁS

A devizaalapú hitel szerzõdések számos eleme megalapozza a semmisség megállapítását. A Ptk. 234. § (1) bekezdése szerint nem kell a bank ellen eljárást kezdeményezni, elegendõ, ha a hitelfelvevõ a semmisséget a banknak bejelenti, hiszen a törvény szerint a semmisség megállapításához külön eljárásra nincs szükség.

A semmisségi nyilatkozat révén új helyzet állt elõ. Miután a bank hitelnyújtási szándéka, valamint a hitelfelvevõ hitel igénye nem kétséges, és a felek ezen szándéka a szerzõdésbõl kiolvasható, a szerzõdés deviza jellegét semmisnek tekintve, a szerzõdést forint alapon létrejött szerzõdésnek tekintjük. Ez a megoldás a banknak reális nyereséget biztosít, de nem teszi lehetõvé jogtalan banki extraprofit elérését. [color=#990033](Ennyi bizonyítottan elkövetett bûncselekmény után miért kell még mindig arra törekedni, hogy "a banknak reális nyereséget biztosít"sunk?! Trix)[/color]

A hitelfelvevõk részérõl a semmisségi megállapítás a Ptk. jogszabályainak szó szerinti értelmezésével készült. Ha a semmisség megállapításának módja és ténye a bankok és/vagy a bíróságok részérõl nem kerül elfogadásra, úgy az Alkotmány 2.§-ban foglalt jogállamiság elve kerül megkérdõjelezésre.

Budapest, 2011. augusztus 7.

Szociális Kerekasztal

Makkos Albert

Tisztelt Közjegyzõ Úr/Asszony!

Alulírott ______________________________ nevû ______________________________szám alatti lakóhelyû adósok az Ön közremûködésével kölcsönszerzõdést írtunk alá ___________________________ idõpontban

__________________________________ Bank hitelezõvel.

Tekintettel arra, hogy a PSZÁF által eddig indított, tisztességtelen szerzõdési feltételek megállapítására irányuló peres eljárásokban a bíróságok megállapították azt, hogy hasonló kölcsönszerzõdésekben tucatnál több tisztességtelen szerzõdési feltétel került rögzítésre, valamint a mellékelt, bank részére írt levelemben megállapításra kerültek olyan tisztességtelen szerzõdési kikötések, amelyekkel a bank tudatosan megtévesztett, és szándékosan olyan szerzõdést kötött, amely - a szerzõdés kötésekor általam nem látható módon - részemre törvényszerû veszteséget eredményezett, bejelentettem a banknak a szerzõdés részleges semmiségét. Ezen okok alapján

b e j e l e n t j ü k

azt, hogy a fentiekben részletezett, Ön által készített kölcsönszerzõdésünket részben semmisnek, tekintjük.

Erre tekintettel a hitelezõ nincs abban a helyzetben, hogy valós, érvényes szerzõdés esetén esedékes tartozásunk összegét Önnel közölje, ennek megállapítására csak közöttünk létrejövõ egyezség, vagy bírósági eljárás után kerülhet sor.

Fentiekre tekintettel

k é r j ü k

Önt arra, hogy jövõben sem ténytanúsítványt, sem másféle, velünk szemben lehetséges végrehajtási eljáráshoz szükséges iratot ne adjon ki, mert azoknak bank által közölt valóságtartalma csak hamis lehet.

Megemlítem, hogy egyes közjegyzõk korábban már készítettek olyan okiratot, amelyek általános szállítási feltételeire a bíróság megállapította a jogsértést. Így a közjegyzõi okirat tartalma is jogsértõ.

Amennyiben figyelmeztetésünk ellenére a hitelezõ részére bármiféle tanúsítványt, iratot kiad, úgy akár az intézkedés rosszhiszemûnek is tekinthetõ, és részemrõl jogi lépéseket tesz szükségessé.

_______________________ .2011. július 31. napján.
Tisztelettel:


Elõttünk, mint tanuk elõtt:

név:

-------------------------------------------

lakás:

--------------------------------------------------

a d ó s (o k)

név:

-------------------------------------------

lakás:

-------------------------------------------

A 2. kérdésem csak most következik:


Miért erõlteti ez a látszólag segíteni akaró útmutató, hogy az adósnak kell elszámolást készítenie az eddig befizetett összegekrõl, illetve a hátralévõ adósságáról?
Elszámolási kötelezettsége kizárólag a banknak van az adós felé!
Mégpedig kötelezõen meg kell indokolnia MINDEN egyes, az adós felé felszámított tételt, nem elég azt mondania, hogy a bank belsõ gazdálkodása miatt volt szükség X összegû tétel felszámolására, hanem közgazdasági indoklással kell alátámasztania annak jogosságát, vagyis, hogy miért volt "kénytelen" az említett összeget hozzászámolni az adós tartozásához!

Mindezek tükrében úgy tûnik, hogy a bankok sokkal nagyobb bajban vannak, kivétel nélkül, egytõl egyig. Ha ugyanis megvizsgáljuk büntetõjogi szempontból az elkövetett csalásokat, (és az egyszerûség kedvéért itt most nem felsorolt egyéb bûncselekményeiket) és hozzátesszük, hogy nincs az a bank, amelyik hitelt érdemlõen meg tudná indokolni az összes tételt, amit hozzászámolt mindenféle légbõlkapott jogcímeken a törlesztõrészletekhez, akkor azt kell látnunk, hogy a bankok kezében nem marad SEMMI, amit ellentételezésként mutathatnának fel. Vagyis a bankok olyan mértékben leplezõdtek le, hogy még a forint-alapúvá konvertált hitelek visszafizetésére sem tarthatnak igényt a továbbiakban.
Mondom ezt mindenféle jogi képzettség nélkül, pusztán a józan paraszti ész megfontolásai és a jó erkölcs vezérelte igazságérzet alapján.

Jó kis munkalehetõség ügyvédek számára.
20 évre elõre le lesznek szerzõdve az adósokkal.
A semmissé nyilvánitás nem lesz egyszerû, ahol a jelzálog szerzõdést közjegyzõ hitelesítette. Õ éppen azért van, hogy felhívja az adósok figyelmét a szerzõdés esetleges buktatóira.
Hiába semmis a szerzõdés, ha a Földhivatal nem kap arról valamilyen végzést, ami alapján a zálogjogot törli az ingatlan tulajdoni lapjáról. Eltart ez a huzavona évekig. A bankok sokkal jobban fel vannak vértezve kiváló jogászokkal, mint ügyfeleik.
Tartok tõle, hogy nem sok eredményt hoz ez az eljárás .
Egyébként ki ez az ember, most Albert, vagy Albertt. Mert mindkét módon lehet a nevét olvasni. Ha köze van az ingatlanközvetítõ céghez, akkor eleve gyanakszom. Mindenesetre megvárom Balut, hátha van képe hozzá.
Balu, hol vagy?

Kerecsen, most miért? Most akarok segíteni a hiteleseknek, hát nem látod? Miért veszed el a kedvüket? Higgyék csak azt, hogy megoldható a kérdés adminisztratíve és visszaülhetnek a fotelba cumizni a sörikét, minden gond és harc nélkül.

Értem. Szóval ezért nem mondja ki, hogy mennyire bûnösök a bankok. Ha valaki esetleg nagy elánnal beperelné õket ezek alapján, nehogy elõfordulhasson, hogy valamiféle olyan bírósági döntés szülessen, ami hátrányos a bunkok számára.
Én léprementem volna, ha nincs benne ez a terelés az elszámolási kötelezettségrõl.

No, majdnem én is léprementem, de sokat gondolkodtam. Nos, a család azon van, hogy összefogással, de, kifizetjük. Én ellenzem, mert öt év alatt a bank lekaszálna rólam tízmilliót, 4millió ellenében, mai áron, no az is számolva van, amit eddig fizettem. gusztustalan! Hogy mernek még kinyitni, nálunk totál elvesztették a hitelüket. No, a komcsi évek azért megtették hatásukat, azaz a magyar ember mindentõl fél, mert hatóságnak hiszi. Lassan a szemét telefontársaság is úgy lép fel, mint hatóság. Gusztustalan!

Szép munka, de azok akik ezt írták nem jártak magyar bíróság elõtt, és nem tudják milyen a magyar igazságszolgáltatás.

Mindenesetre a semmisség megállapításához jogszabály szerint valóban nem kell külön eljárást indítani, de ki állapítja meg a semmisséget? A hitelfelvevõ? Hát õ az ügyben a legkisebb pont, mégpedig a lúzer.

Semmisség esetén minden esetben az eredeti állapotot kell visszaállítani, csak ha az nem lehetséges, akkor kell elszámoltatni a feleket.
Eredeti állapot a hitelfelvétel napja, azaz a kamatok nélkül felvett összeg. Hát ezt kell visszaadnia a hitelfelvevõnek.
A semmis szerzõdést a hitelezõ készítette, így a felelõsséget is és a károkozást is õ köteles viselni. Hitelezõ felelõtlen magatartása miatt okozott kára okán (kamat) követeléssel nem léphet fel senkivel szemben.

Csak nincs olyan bíró ebben az országban aki ezt végigcsinálná. Ennyit az álmodozásból.

kerecsen!
Azért meglep a hozzászólások mennyisége.

A téma áttekintéséhez a véleményalkotás elõtt javaslom a személyes megkeresést.
http://www.devizahitelmegoldas.com/
http://www.devizahitelmegoldas.com/
Én vettem a fáradságot és biztos vagyok benne, hogy minden általatok fenntebb írt kérdésre ti is korrekt választ kaphattok.

Az ingatlanos céget holnap megkérdezem,

de az általa elkészített anyag az ismert közgazdászok reakciói alapján is kétségtelenül tökéletes és az eddigi banki és kormányzati reakciók is ezt bizonyítják.

Hangsúlyozom minden lépésre és szóra meg van a magyarázat.
A letett anyag és személyesen átadott információk azonnali valódi segítséget jelentenek a tapasztalatom szerint.

Nincs rokonsági kapcsolat és együttmûködési megállapodás sem a két Makkos között.

A javasolt megoldás használható.
Elsõ lépés a személyes megkeresés.
A többi automatizmus.
Tekintettel a vitatott összeg nagyságára aki lemarad az kimarad, mert a pénz el fog fogyni igen hamar.